DR. CZOMBA SÁNDOR,
DR. CZOMBA SÁNDOR,
DR. CZOMBA SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni az LMP-nek, hogy ezt a fontos témát a parlament elé hozta. Jó, hogy tudunk róla beszélni, jó, hogy tisztába tudunk tenni néhány fontos elemet, és esetleg, reményeink szerint talán a nap végére valamiféle kompromisszumos megoldásokat is tudunk találni.
Azzal szeretném kezdeni, hogy a munkaerőhiányról vitatkozik ma a parlament, és ez bizonyos szempontból jó dolog. Mert ha 2010-ben azt mondta volna nekem valaki, hogy 2016-ban arról vitatkozzon a magyar parlament, hogy miért nincs elegendő munkaerő Magyarországon, akkor gyorsan aláírtam volna azt a papírt, hogy egyébként rendben van.
Honnan indultunk és hol tartunk? 2010, mondjuk, Görögország; nem véletlen Görögországot célszerű idecitálni, hiszen foglalkoztatási, munkaerőpiaci szempontból nagyjából velük voltunk egy súlycsoportban. (Dr. Varga László: Ez nem igaz! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem igaz! - Dr. Varga László: Ez egyszerűen nem igaz!) 2010-ben Görögországban 12 százalék körüli munkanélküliség volt - 2010-ben! -, 2010-ben Magyarországon 12 százalék körüli munkanélküliség volt. (Dr. Varga László: Nézd meg a számokat!) Ehhez képest 2016-ban Görögországban 23 százalékos a munkanélküliségi ráta, megduplázódott Görögországban a munkanélküliség, Magyarországon 4,9 százalékos a munkanélküliségi ráta, a felére csökkent. A szocialista kormányok idején - megint számadatot mondok, tessenek majd vele vitatkozni, ha sikerül! -, 2004 és 2010 között megduplázták a munkanélküliek számát (Cseresnyés Péter: Így van!), gyakorlatilag 270 ezerről 540 ezerre emelkedett a létszámuk, most pedig mi lefeleztük ezt a létszámot. Azt gondolom, ezek nagyon fontos adatok.
A kormányváltás óta, ahogy az államtitkár úr is jelezte, tehát 2010 tavaszához képest 2016 őszén 680 ezer emberrel több dolgozik, a 680 ezer úgy néz ki, hogy ebből 450 ezer a versenyszférában talált munkalehetőséget magának - és ilyenkor, azt szeretném önöktől kérni, ne az intézményi statisztikát citálják ide, amikor az öt fő feletti foglalkoztatókat vizsgálják csak, hiszen az a magyar munkaerőpiacnak egy töredékét látja. Mondtuk a korábbi években is, most is mondom, hogy mindig a MEF, a munkaerő-felmérés adatai alapján vitatkozzunk arról, hogy hogyan áll Magyarországon a foglalkoztatás és a munkanélküliség.
Különösen számottevő a javulás a fiatalok tekintetében, és itt azért álljunk meg egy pillanatra, érdemes. Megint csak a görögöket hozhatom ide: a görögöknél nagyjából 30 százalék körül volt a 15-24 éves fiatalok munkanélküliségi rátája, Magyarországon is 29 százalék környékén mozgott; most a görögöknél 49,1 százalék, közel 50 százalék, Magyarországon 13 százalék. Ez nem magától alakult így, hanem ha csak egyetlenegy momentumot említek, az „Ifjúsági garancia” program keretében - frissítettem itt a számadatokat - 64 ezer fiatal van bevonva a programba, 28 ezren már támogatott foglalkoztatásban vannak, és 14 ezren képzésben vannak. Tehát nem maguktól történnek ezek a folyamatok, hanem ezek mögött valódi kormányzati intézkedések vannak.
A bérek tekintetében, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék néhány gondolatot hozzátenni ahhoz, amit az államtitkár úr már elmondott. Az szerintem nem kérdés senki számára, hogy a munkavállalók megbecsülése szempontjából nagyon fontos, hogy ne csak többet dolgozzanak, hanem ezt a többletmunkát a bérekben is elismerjük. Ha a nyugat-európai béreket nézzük, Nyugat-Európában nagyjából háromszoros-négyszeres-ötszörös bérkülönbség van a magyar munkabérekhez képest, ha vásárlóerő-paritáson nézzük, akkor már egy kicsit jobb a helyzet, olyan két-két és félszeres, de akkor is még mindig lényeges a különbség. Tehát ha azt tűzzük ki célul, hogy a magyar bérek a nyugat-európai bérekkel versenyképesek legyenek, és akkor fognak hazajönni a most külföldön dolgozó magyarok, akkor bizony azt kell lássuk, ha reálisan gondolkodunk, hogy ez nemhogy a következő egy-két évben, hanem a következő esetleg egy-két évtizedben sem biztos, hogy megvalósul. És szerencsére a most külföldön lévő magyar munkavállalók jelentős része nem csak a bérek miatt döntött úgy, ahogy döntött; erről a korábbi tapasztalataink alapján tudunk beszélni. (Dr. Józsa István: Szabadságvágy!)
Hol van az államnak a szerepe a béremelésben? Két fontos terület van: a minimálbérek, illetve a közszféra tekintetében. Szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy az elmúlt években is jelentősen növekedett a minimálbér, és itt azért szeretnék egy mérföldkövet letenni: más volt a helyzet ’10 és ’12 között, és más a helyzet ’12 után. ’10 és ’12 között abból a slamasztikából kellett kimásznunk, amiben egyébként a gazdasági válságot követően az előző kormányok, szocialista kormányok benne hagyták az országot. 2012 után egyértelműen növekedett a bérek reálértéke is, hiszen az infláció is igen alacsonyan van ezekben az években. És itt talán még egy fontos szegmensre szeretném felhívni a figyelmet: a családi adókedvezményre. A magyar kormány politikája, bérpolitikája és családpolitikája is, meg a foglalkoztatáspolitikája is alapvetően erre épül: a családokat segíteni minden lehető eszközzel.
(16.30)
Ha itt mögénézünk, akkor azt kell hogy mondjam, hogy ma, mondjuk, akár közfoglalkoztatásban dolgozó munkavállaló, ha három gyereke van, nettóban kapja meg a bruttó 74 ezer forintos jövedelmét. Azért azt gondolom, ezt érdemes felírni, mert ez is egy fontos tételmondat.
Az előbb említettem, hogy minimálbérek és közszféra tekintetében; nézzük meg a közszférát. A legutóbbi KSH-adat alapján a bruttó átlagkereset 6,1 százalékkal nőtt, miközben a nettó átlagkeresetek szja-változása miatt 7,7 százalékkal, és most jön a lényeg, a nettó bérek egy év alatt a vállalkozásoknál 7 százalékkal, a költségvetési szférában pedig 10 százalékkal növekedtek. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, ez azt jelenti, hogy az utóbbi néhány hónapban a közszféra húzza a versenyszférát, tehát magyarul, azok a bérfejlesztések, amelyeket a magyar kormány a különböző életpályamodelleken és egyebeken keresztül bevezetett, azoknak a hatásai ezekben a számokban egyértelműen mutatkoznak.
Migrációs kérdésekkel, bevándorlás kérdésével kapcsolatban néhány gondolatot szeretnék elmondani vitaindítónak. Egy tételmondat: a magyar kormány a népességcsökkenést nem bevándorlással, hanem célzott családtámogatási rendszeren keresztül kívánja orvosolni. Itt lényeges különbség van közöttünk, különösen a szocialista képviselőtársaim és a kormánypárt között, hiszen ők egyértelműen évekkel ezelőtt is azt mondták egy tanulmányban, hogy a munkaerőhiányt a migráció segítségével kell a következő években kezelni és pótolni.
És itt egy nagyon lényeges kérdés, azt gondolom, hogy ne keverjük össze a tartós munkaerőhiány miatt hazánkban ideiglenesen legálisan munkát vállalókat és az illegális bevándorlókat. Ez két teljesen különböző fogalom. Azok az emberek, akik egyébként legálisan érkeznek Magyarországra és olyan területen segítenek, hadd mondjak konkrét példát: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a nagy munkanélküliség mellett egyébként igen nehezen találtak az ősszel almaszedőt a gazdák. Az a helyzet, hogy ott is, ahol az országban a legnagyobb a munkanélküliség, nagyon nehéz akár segédmunkára vagy betanított munkára is találni. Nyilván a málnások, a körtések, mindenki mondhatna hasonló jellegű példákat. Nyilván ez is rámutat fontos dolgokra, hogy hogyan és milyen módon kell és lehet változtatni. De ha ide különösen a határmentéről olyan ukrán állampolgárok magyar anyanyelvűek - sokszor szebben beszélik a magyart, mint mi - jönnek és segítenek nekünk, Isten hozta őket. Tehát ne keverjük össze!
És itt egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani. Minden évben harmadik országbeli munkavállalások tekintetében kvóta van meghatározva. A 2015-ös évben 59 ezres fős kvóta volt, ebből 7366 munkavállalási engedély lett kiadva. Tehát szó nincs arról, a kvótát is minimálisan használjuk ki, tehát szó nincs arról, hogy a harmadik országbeliek a magyar munkaerőpiacon bármiféle feszültséget okoznának.
A külföldön munkavállalók tekintetében pedig arra szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét fölhívni, hogy 2004-ben azért csatlakoztunk többek között az Európai Unióhoz, mert a szabad munkaerő-áramlást támogattuk. Akkor még az akkor kormányon lévő szocialista képviselőtársaim is azt mondták, hogy akarsz-e Bécsben kávézót nyitni, ha akarsz, akkor csatlakozz az Unióhoz. Hát, komolyan vették ezek szerint néhányan ezt a felhívást, és csatlakoztak ehhez, és próbálnak külföldön lehetőséget biztosítani.
Az egy fontos tételmondat, maguknak fontos tételmondat, hogy ne kényszerből, hanem lehetőségként éljék meg a magyarok azt, hogy külföldön munkát vállaljanak, ez egy fontos kérdés. Ha az a kérdés, hogy vajon van-e olyan magyar ember, aki kényszerként élte meg azt, hogy külföldön dolgozik, bizonyára találunk ilyet is. De az alapvető kérdés az, hogy ebből a szempontból a külföldi munkavállalást tekintsük ott, ahol annak a helye van, örüljünk annak, hogyha azokat az embereket, akik egyébként szeretnének átmenetileg külföldön munkalehetőséget és egyéb problémáikat, anyagi vagy más jellegű problémáikat kezelni, segítsük. Hazafelé kellene nekik nyilvánvalóan támogatást, mankót, lehetőséget biztosítani. Ezzel kapcsolatban nyilván van feladatunk, közös feladatunk a következő időszakban. De becsüljük meg azokat is, akik idehaza maradtak és becsülettel, tisztességgel próbálnak az itthoni lehetőségekkel élni.
A migrációval kapcsolatban pedig annyit szeretnék képviselőtársaimnak jelezni, hogy az OECD tanulmánya alapján az észteknél 14 százalékos a migrációs ráta, a szlovákoknál 10, a lengyeleknél 9,5, Magyarországon 5 százalék. Tehát amikor arról beszélünk, hogy mekkora tragédia van a magyar munkaerőpiacon, akkor ezeket a számokat szerintem érdemes szem előtt vagy fejben tartani, hogy vajon mi is a helyzet.
A közfoglalkoztatással kapcsolatban szeretnék szólni, államtitkár úr is jelezte. Látszik az, hogy ezt is az ellenzéki képviselőtársaink nehezen tudják kezelni, mert minek az, fölösleges az, de abban a pillanatban, amikor találok egy olyan élethelyzetet, családokat, hogy nem segélyből, hanem munkából meg kellene élni valamilyen módon, mondjuk, ott a Szabolcs legkeletibb csücskében, akkor mégiscsak kell az, mégiscsak fontos az, de hát nem annyi, meg nem olyan mértékben, meg nem akkor, meg nem úgy. Tehát itt is azt gondolom, hogy fontos néhány alapdolgot rögzíteni.
2010-12 között nullaszázalékos GDP mellett az akkori magyar kormánynak ’10-ben el kellett dönteni, hogy mit csináljon. Segélyen tartson-e több százezer embert? És ide hadd mondjak egy adatot: 2010-ben 561 ezer ember volt valamilyen segélyen Magyarországon, ebből 209 ezren ellátatlanok, egy forintot se kaptak. Ugyanez a szám most 321 ezer, il-let-ve 158 ezer. Tehát sikerült lényegesen csökkenteni.
Tehát eldöntöttük, hogy segély helyett munkát kívánunk adni az embereknek, és ebből jottányit sem engedtünk. Az persze egy másik kérdés, hogy amikor a munkaerőpiac magához tér, és az a kérdés, hogy közfoglalkoztatásban vagy versenyszférában vállaljon-e valaki munkát, no pláne, ha szakképzettsége van, akkor nekünk minden eszközt a versenyszféra segítésére kell fordítani. Ebben nincs vita közöttünk. Tehát azt gondolom, hogy a következő időszakban azokat az eszközöket, amelyek már ebbe az irányba mutatnak, már vannak is eszközök, de a későbbiekben segíteni fognak, ezeket mindenképpen erősíteni kell.
Egyébként az a helyzet, hogy Magyarországon nyolc megyében 3,5 százalék alatt van a munkanélküliség, teljes foglalkoztatottság van kvázi, míg Szabolcsban úgy 11,3 százalékos a munkanélküliség, hogy egyébként 42 ezer ember közmunkában van. Tehát nyilván óriási különbségek vannak az egyes régiók között. A foglalkoztatáspolitika nem egy olyan puzzle, amit úgy lehet összerakni, hogy egyébként Nyugat-Magyarországon keresnek 25-40 év közötti szakmunkára embert, és egyébként pedig van munkanélküli 25 év alatt vagy 50 év fölött Szabolcsban segédmunkára, mert csak nyolc általános végzettsége van.
Tehát magyarul, akkor, ha a munkaerőhiány problémáit akarjuk kezelni, nyilván ezeket a fontos dolgokat figyelembe kell venni. A mobilitást Magyarországon ismerjük, tudjuk nagyon jól, hogy milyen állapotban van. Azok a támogatások, amelyeket eddig a mobilitástámogatás kapcsán hoztunk, eredményesek ugyan, de kevesek, ez látszik egyértelműen azokból az adatokból, amelyek a mozgásokat mutatják, de a szabolcsi ember vagy a borsodi ember, vagy a nógrádi ember nem elsősorban Nyugat-Magyarországra szeretne menni dolgozni, hanem ott szeretne munkalehetőséget biztosítani magának, ahol jelen pillanatban van, ráadásul a lakását se tudja eladni vagy annyiért biztosan nem. Tehát nyilván ezek is nagyon fontos és összetett problémák. Ezek azok, amelyekre nekünk fókuszálnunk kell.
Még egy gyors mondat itt a demográfiával kapcsolatban, mert ez talán az egyik legfontosabb kérdés. A népességfogyás miatt 2050-re a teljes népesség 8,5 millió alá eshet Magyarországon, ha ez a tendencia folytatódik, a munkavállalási korú népesség 6,5 millióról 5,5 millió alá csökkenhet. Na, itt kezdődik (Az elnök csenget.), ez a legnagyobb probléma, és ezért fontos az, hogy a családtámogatási rendszerrel, minden eszközzel segítsük azt, hogy gyarapodjon az ország. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
