DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, még egy ilyen markáns hangulatú politikai vitanapon sem vitatja senki, hogy a kormány 2010 óta következetesen azon van, hogy azoknak a stratégiai vállalatoknak, szolgáltatóknak, amelyek a társadalom egésze mindennapi életének a zavartalan menetét biztosítják, legyen szó közlekedésről vagy energiáról, az állami tulajdonba vételét vagy állami kompetenciába vonását következetesen végrehajtotta és gyakorolja mind a mai napig. Magyarán, az elmúlt években ebben a vállalati körben jelentősen növekedett az állami szerepvállalás. Ezzel természetszerűen együtt járt az, hogy növekedett az állami tulajdonban lévő társaságok száma, és ennek eredményeképpen átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé vált a működésük, egyértelműek lettek a vagyonkezelési viszonyok, de jelenti azt is, hogy több mint százezer ember dolgozik jelenleg állami tulajdonban lévő vállalatokban.
A nemzeti fejlesztési miniszter közvetlen tulaj-do-nosijog-gyakorlása alá összesen 25 cég tartozik, amelyek közül négy kormánybiztosi irányítás alatt áll, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. társasági portfóliójában pedig - csak hogy a méretekkel tisztában legyenek tisztelt képviselőtársaim - 337 működő vállalat van. Többnek van jogi bejegyzése, ötszázegynéhánynak, de 337 működik, ebből 83 nonprofit társaság, 94 pedig közfeladatokat lát el.
(19.00)
A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz közvetlenül kapcsolódó társaságok közel 50 ezer főt, pontosabban az elmúlt hónapi zárás szerint 48 875 főt, az MNV Zrt. kezelésébe tartozó társaságok pedig több mint 50 ezer főt foglalkoztatnak. Tehát az általam előbb említett 100 ezer, illetve azt meghaladó fő jelenleg is aktuális. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a munkavállalóknak a mindennapjai, munkavégzésük feltételeinek biztosítása, egyáltalában a foglalkoztatási körülményeik, tekintettel az általuk ellátott közfeladatokra, messze meghaladják a köznapi értelemben vett munkadói-munkavállalói viszony kereteit. Nyilvánvaló, hogy ezeknél a vállalatoknál is ugyanúgy fontos a bérszínvonal alakulása, ugyanezen vállalatoknál ugyanúgy érzékelhető a magyar munkaerőpiac ma délután már többször említett feszültségei és körülményei.
Engedjék meg, hogy néhány konkrét példa ismertetése előtt szóljak arról is, hogy az állami vállalatoknál lévő foglalkoztatási viszonyoknak a szolgálati jellege mellett melyek azok az előnyök, amiket ezek a cégek a mindenki számára fontos béreken túlmenően nyújtani tudnak. Számos állami vállalat, mint említettem, közfeladatot lát el, ennek megfelelően ezeknél a vállalatoknál a jogutód nélküli megszűnés veszélye gyakorlatilag nem áll fenn. A versenypiacon sajnos elég gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy cég az egyik pillanatban még jól működik, majd változik a piac, és egyik pillanatról a másikra jogutód nélkül megszűnik, munkavállalói pedig az utcán találják magukat.
Az állami tulajdonú társaságok viszonyai átláthatóak, a munkahely megtartásának biztonsága nagyobb, kiszámíthatóbb az előbbre jutás. És ezt szeretném hangsúlyozni, hiszen sok éven keresztül, hogy mondjam, rosszallóan mondták azt, hogy a szolgálati viszony mennyire tradicionális, maradi dolog, holott az emberek nagy része szeret az életével előre tervezni. A munkakörülményeket jogszabályok biztosítják, és nem utolsósorban az állami cégekre azért alapvetően igaz a jogszerűen bejelentett foglalkoztatás - ezeknél a cégeknél a feketemunka gyakorlatilag kizárt -, a közterhek szabályszerű megfizetése és nem utolsósorban a munkavállalók társadalombiztosítási jogviszonya. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy a munkaerőpiac körülményei ezeket a cégeket is érintik.
Engedjenek meg három nagy csoportból hozott példát. A MÁV-csoportnak, tehát nem magának a MÁV Startnak, hanem a MÁV-csoportnak jelenleg mintegy 40 ezer munkavállalója van. A MÁV-csoportnál a munkavállalók foglalkoztatási biztonsága az elmúlt hat évben jelentősen megnövekedett. Engedjék meg, hogy ezt egyetlenegy adattal tanúsítsam. 2010-ben ennek a vállalatcsoportnak 330 milliárd forint adóssága volt, és hetvenvalahány cégbe voltak szétszórva. Jelenleg három nagy cégbe összpontosult ezek munkája, és hiteleik mértéke, amelynek többsége ma már nem úgynevezett tradicionális, tehát maguk előtt görgetett hitel, hanem fejlesztési hitel, ez év december 31-én 70 milliárd alá fog menni. Ez egy ilyen több százmilliárdos cégnél már akár versenypiaci feltételek mellett is vállalható arányú összeg.
A MÁV-nál az elmúlt években egy évről évre kiszámítható bérnövekmény volt. 2015-ben és ’16-ban az év elején 3 százalékos bérszint körül folytak a tárgyalások, és ezt a béralkuban részt vevő érdekvédelmi szervek és a munkaadó javára írom, hogy mindegyik érzékeny volt az eltérő jövedelmi viszonyú foglalkoztatói csoportoknál, ezért például a MÁV-nál a 350 ezer forint havi jövedelem alatt keresőknél egy fokozottabb százalékú bérfejlesztést hajtottak, hajtottunk végre. Ez az év eleji 3 százalékos bérmegállapodás a bérmegállapodás részét képező, majd az év során realizálódott egyedi kifizetések során 2012-ben és ’13-ban, de ’14-15-ben és ebben az évben is érvényesült. A korábbi években, aki ismeri a vasutas-körülményeket, annak talán a fogalom nem lesz ismeretlen, a három éven keresztüli úgynevezett pulykapénz folyósítása, majd ebben az évben az előre vállalt egyszeri kifizetések alapján ez a 4 százalékot is meghaladta.
Nagyon bízom benne, hasonlóan a többi nagy állami vállalati bércsoporthoz, hogy a bértárgyalások az elkövetkezendő időszakban is abban a konszolidált, mindkét fél érdekeit kölcsönösen figyelembe vevő formában fognak végbemenni, mint ahogy az idén, tavaly és tavalyelőtt végbementek.
Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a másik nagy közlekedési vállalatról, a Volánbuszról és a közlekedési központokról, tehát arról a hét Volán-vállalatról, amely a korábban meglévő 23 vállalat helyén jött létre. Az elmúlt években éppen ennek a vállalati átalakításnak, amit egyébként a szakma is sok éve szorgalmazott, ennek az átszervezésnek az egyik eredménye az volt, hogy az egyes vállalatok között azonos munkakörben dolgozók közötti bérkülönbségeket ki kellett egyenlíteni. Nyilvánvaló, hogy a bérkiegyenlítések, a béregalizálások lefelé nem történhetnek, ezért három éven keresztül ezeknél a vállalatoknál az általános és az érdekelt felek által kölcsönösen elfogadott bérpolitika az volt, hogy az azonos munkakörben dolgozók bérkiegyenlítése megtörténtéig az általános szinteket ezekhez igazítottuk. Ez egyébként azt jelentette, hogy mintegy 15,5 ezer ember havi átlagkeresete ’13-ról 2015-re 215 800 forintról 240 900 forintra növekedett, ami 11,6 százalékos növekedést jelent.
Engedjék meg, hogy említést tegyek róla, mert hasonló a feladat az állami tulajdonban lévő regionális vízműveknél is. Tisztelt képviselőtársaim bizonyára emlékeznek rá, hogy a vízi közművekről szóló törvény végrehajtása során a rendszerváltás után létrejött mintegy 400 víziközmű-társaságból jelenleg 37 vagy 38 jött létre. Nyilvánvaló, hogy az ezek közötti, ugyancsak azonos munkakörben dolgozó és azonos munkát végzők bérkülönbözeti arányait egalizálni kellett, azonos szintre kellett hozni. Örömmel tájékoztatom az Országgyűlést, hogy ez megtörtént. Ugyanakkor az öt állami, nagy regionális vízi közműnél ez a bérkiegyenlítés mind a mai napig elmaradt, illetve csak részlegesen ment végbe. Ezen a területen tehát nyilvánvalóan feladataink vannak.
Ezeket a példákat azért hozom fel, hogy tisztelt képviselőtársaim lássák, hogy ahol az állam tulajdonos, ott a tulajdonosi felelősséggel igyekszik fellépni. Tisztában vagyunk a feladatainkkal, tisztában vagyunk azokkal a számokkal és eredményekkel, amelyeket elértünk, és tisztában vagyunk azokon a területeken is, ahol akár jövőre, de lépnünk kell.
(19.10)
Éppen ezért személy szerint is meggyőződésem, hogy ennek a mintegy 100 ezer állami vállalatnál dolgozó munkavállalónak is alapvetően érdeke, hogy a tegnapi napon létrejött bérmegállapodás tudomásom szerint a holnapi nappal megkötessék, ezzel mind a garantált bérminimumra, mind a minimálbérre vonatkozó megállapodás hatályosuljon, ennek a várható bérpolitikai következményei érvényesülhessenek a költségvetés korlátai között adta lehetőségeken belül, az eddig megszokott egyeztetési rend betartása mellett, tehát a munkaadók és a munkavállalók egymás között ennek az ütemét, mértékét és elosztási módját meghatározzák. Ennek reményében köszönöm meg figyelmüket. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
