DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Alapvetően Gyöngyösi Mártonhoz szerettem volna szólni, de miután a másik képviselő úr itt maradt, ezt a rövid időt megpróbálom megosztani.
Sajnos Gyöngyösi Márton elment, de itt egy olyan kérdés került elő, ami több oldalról fölmerült, alapvetően a multinacionális vállalatok szerepe, illetve az ő hatásuk a magyar gazdaságra. Nem akarok hosszú történelmi áttekintést megkezdeni, az időnk eléggé limitált.
Nekem volt szerencsém ’89-ben befejezni az egyetemet, utána néhány éven belül a magyar ipar összedőlt, és eléggé néztük azt, hogy mi is történik itt. Sokan elmehettünk volna, én ezt nem tettem, itthon maradtam, és ez volt a jó döntés egyébként, úgyhogy arra szeretnék mindenkit inspirálni, aki ezen gondolkodik, hogy azért ezt egy lehetséges alternatívaként fontolja meg. A mai helyzet lényegesen jobb, mint a 80-as évek vége, 90-es évek eleje, legalábbis ebből a szempontból.
Viszont végigéltem az elmúlt huszonegynéhány évet, és valóban a magyar gazdaság átalakulása történhetett volna másképp is. Ezen lehet utólag lamentálni, hogy mi történt volna akkor, ha több magyar nagytőkés, tulajdonos, és nem tudom, mi lesz; nem így történt. Van egy helyzet, ami kialakult, ebben valóban a multinacionális cégek komoly szerepet játszanak, de az ő szerepük így leegyszerűsítve - azt hiszem, a képviselő asszonytól hangzott el az összeszerelő üzem típusú dolog -, hogy egy multinacionális cég mennyire nem összeszerelő üzem Magyarországon ma már, sőt, a világon sehol sem, meg kell nézni egy ilyet. A képviselő úr említett egy jászfényszarui céget, ez a ThyssenKrupp Presta cége. Ez azért tanulságos történet, mert ezt is le lehetne egyébként összeszerelőüzemezni; csak azért, hogy hogy is jött létre ez a cég, és akkor mondok más példákat is.
’98-ban a ThyssenKrupp a Műszaki Egyetemen megjelent, mert volt egy ötlet a Műszaki Egyetem, egy elektromos kormányzásos történet, amiből az lett aztán, hogy a Műszaki Egyetemen létrehoztak egy céget, ebből a cégből lett egy kutatás-fejlesztő cég, amit aztán utána ők átvettek 500 fejlesztőmérnökkel. Utána ennek az 500 fejlesztőmérnökös társaságnak az eredményeit fogják most gyártani Jászfényszarun.
A multinacionális cégek jelentős része egyébként ma már Magyarországon ilyen. Ha megnézzük ugyanezt, mondjuk, a Boschnál, de meg lehet nézni, mondjuk, a Siemensnél is, hogy ne csak járműipari vállalatokról beszéljünk, ezek a vállalatok egyre inkább és egyre nagyobb mértékben kutatás-fejlesztés-sel foglalkozó szakembereket alkalmaznak.
Ha megnézik, és ezek statisztikai adatok, hogy hogy néz ki, mondjuk, Közép-Kelet-Európában a K+F ráfordítások arányának változása, ezen belül különösen a vállalati, Magyarországon nő a legnagyobb mértékben, ez ennek az eredménye. Az, hogy aztán a multinacionális cégeknek milyen a hatásuk a be-szállítóikra vagy a magyar vállalatokra, az pedig egy másik fajta hatást jelent. Ezek a cégek egyre inkább azt akarják, hogy az itteni beszállítóik ne csak az általuk előállított rajzok alapján gyártsanak valamit, hanem legyen meg ez a képességük, legyen meg az a szakemberük, legyen meg az az eszközük, legyen meg az a szabadalmi lefedettségük, amivel ők egy magasabb hozzáadott értékű terméket tudnak előállítani.
Az, hogy Magyarországon hogy néz ki a magyar ipar hightech hozzáadott értéke, ha megnézik az OECD számait, ez valahol az első háromban van benne. Ez pont ebből az iparszerkezetből adódik. Ez azt is jelenti, hogy a magyarországi beszállítóknak is ugyanilyen magas műszaki hozzáadott értékű termelésük van. Tehát az a sötét kép, ami itt megjelent, az nem így van. Nem így van, és ez óhatatlanul egy lehetőséget jelent, olyannyira, hogy egyébként ezeknek a vállalatoknak a fejlesztőmérnökei nem mennek sehova, 2-3 százalékos fluktuációval működnek, és ehhez egyébként egy sor minden tartozik.
Itt nyilván a kormány a programjain keresztül minden ilyet támogat, főleg a magyar tulajdonú kkv-k fejlesztő tevékenységét. Ezért változtattuk meg az egyetemen a PhD-képzés rendszerét. Az az említett 700 milliárd forint, amit itt elhangzott, amit a kormány el fog költeni kutatás-fejlesztésre, innovációra, ennek jelentős része pont a magyar tulajdonú kkv-k képességeinek javítására fog szolgálni. Úgyhogy azt szeretném csak egy kicsit más megvilágításba helyezni, hogy ez a sötét kép, ami itt felfestésre került, nem így van. Ezeknek a cégeknek megvan a saját szerepük.
Most arról ne is beszéljünk egyébként, hogy mondjuk, a CSR-rendszerükön belül, tehát a cor-po-rate social responsibility rendszerükön belül milyen módon járulnak hozzá, mondjuk, a környezetük fejlődéséhez. Legyen ez, mondjuk, a duális képzés, ami nem egyszerű dolog, középfokú vagy felsőfokú képzés. Ez nagyon sok pénzbe kerül, és egyébként ezt ők teszik, meg teszi sok mindenki más, azon túl, hogy fejlesztik a saját beszállítóikat, és egyébként részt vállalnak a közösség életéből.
Van néhány példa, például az említett G-Bil. Ha a képviselő úr itt lenne, akkor elmondanám, de annyira nem érdekes, hogy mi is történt ott, miért ment el a G-Bil egy másik országba. Meg vannak olyan példák, akik visszajönnek, mondjuk, Indiából meg Kínából, és Magyarországra hozzák a gyártásukat. Tehát összetett a dolog. Egy dolog biztos: ezeknek a cégeknek megvan a saját szerepük, és ezt használni kell arra, hogy egyébként a saját gazdaságunkat pedig tudjuk fejleszteni. Azt gondolom, hogy a kormány ebben mindent megtesz.
Teleki képviselő úr kérdésére, hogy itt hogy is néz ki ez az oktatási rendszer és ezen belül a romák, a cigány tanulók helyzete. Nem értünk ebben egyet, persze ebben a kontextusban ez, azt hiszem, nem véletlen, de az a helyzet, hogy ha megnézzük azokat a programokat - és nagyon szívesen átküldöm a képviselő úrnak -, amelyek jelen pillanatban az oktatás területén futnak, ezek jelentős része, nagyon nagy része pontosan a hátrányos helyzetű térségek iskolájáról szól.
180 milliárd forint az a köznevelési EFOP-os konstrukció, aminek körülbelül kétharmadát pontosan erre fogjuk költeni. Ebben az iskolahálózat alakítása, a jobb oktatáshoz való hozzáférés önmagában csak 90 milliárd forint.
A módszertani fejlesztéseink, tehát a tanáremberek képessége, hogy hogyan tanítsanak egy olyan iskolában, ahol nem azok a gyerekek vannak, akik olyan családból származnak, hogy feltétlenül az a motivációjuk, hogy tanuljanak sokat meg jól, a módszertani ügyleteink jelentős része erre vonatkozik. 30 ezer tanárt fogunk kiképezni az elkövetkező 2 évben, hogy meglegyen - coalának hívják, a kis medvéről lehet rá emlékezni - egy olyan módszertan, ami egyébként már nagyon sok iskolában bevezetésre került. Ezek pontosan azok az iskolák, amelyek Sajókazán, Balmazújvárosban, Zalakomárban, Dél-Somogyban működnek. Ezekben az iskolákban abszolút jól működik, ez bizonyított.
Ezt most ki fogjuk terjeszteni, de pontosan az az indoka, az a célja, hogy ezt a helyzetet tudjuk kezelni. Itt elhangzott a kisiskolák helyzete. Ha egy közösségből nyolcan igénylik azt, hogy legyen alsó tagozat, akkor lesz alsó tagozat, amiről nyilván az egyik oldalról az OECD-nek az a véleménye, hogy ezekkel azért vigyázni kell, mert itt is jó minőségű képzést kell tudni biztosítani, vagy más megoldást kell választani. Alapvetően ez a célunk, hogy ezt tegyük. Jobb időszak, mint az elkövetkező 5 év, azt gondolom, erre nem lesz.
Amit pedig említett, azt a kollégát, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik, és egyébként a minisztériumban nem alkalmazták, ha megtenné, hogy küldi hozzám, szívesen beszélgetek vele, és azt hiszem, hogy fogunk megoldást találni. Semmifajta ilyen szándék, sem kimondottan, sem kimondatlanul, azt gondolom, nincs. Bizonyos esetben pont az ellenkezője a szándék. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
