GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzék, 2010 után, 2011-ben, 2012-ben követték el meggyőződésem szerint a legnagyobb hibát, mondhatnánk azt is, az ősbűnt, hiszen ezekben az esztendőkben kellett volna olyan bérmegállapodást csinálni, mint amit a tegnapi napon hitelesítettek, első lépésként, egyszerűen azért, mert ezt elhibázták, nem tették meg, és ennek visszafordíthatatlan következményei vannak.
Visszafordíthatatlan következményei vannak, hiszen az elmúlt hat esztendőben több mint félmillió ember, 600 ezer ember elhagyta ezt az országot, egyszerűen azért, mert másképp nem tud megélni, azért, mert magának vagy épp a családjának a tisztes megélhetés alapját teremtő pénzt nem tudta megkeresni. Na, és ha ezek az emberek elmentek, akkor most már hiába 2016-ban bármilyen bérmegállapodás, ezeket az embereket nem fogják sajnos hazahozni. Jó lenne, ha haza tudnák hozni ezekkel az ígérvényekkel, ezekkel a bérfejlesztési lépésekkel, de ez nem fog megtörténni. Ez maximum arra jó, hogy valamelyest féket szabhat annak, hogy a későbbiekben több százezer ember elmenjen, bár ahogy Cseresnyés Pétert hallgatom a teljes foglalkoztatás elérése tekintetében, rögtön az jut az eszembe, hogy már nem sokat kell tenni: még 300-400 ezer embert el kell üldözni, ahogy teszik ezt az elmúlt hat esztendőben, és akkor tényleg teljes foglalkoztatás lesz Magyarországon, csak azt gondolom, hogy ez nem érdeke ennek az országnak, sokkal inkább az lett volna az érdeke, hogy itt tartsák mindazokat, akik munkaképesek.
Az a baj, tudják, hogy azok, akik elmentek, 80 százalékban 40 év alattiak, fiatalok, többségében szakmával rendelkezők, hozamot termelni képesek, itt van az alapvető probléma, és persze a szakképzés rendszerében sem tették meg mindazt, amit meg kellett volna, sokkal inkább szétzúzták a történetet. Persze, vannak a haszonélvezői a dolognak, de azok nem az emberek többségében. Ezen indulási pozícióból, azt kell hogy mondjam, az, ahova mára elértünk, elég siralmas a minimálbér vagy a garantált bérminimum tekintetében is, hiszen öt éven keresztül kevesebbet érő minimálbért adtak az emberek kezébe, pont a legkisebb jövedelmet szerző réteg volt az, aki nem haszonélvezője, hanem elszenvedője volt az önök idézőjelbe tett munkásságának.
Varga képviselőtársam jelezte, hogy milyen összefüggések vannak a visegrádi négyek szintjén.
(16.50)
Sajnálatos módon azt kell mondjam, hogy óriási bérkülönbségek alakultak ki az önök kormányzásainak időszakában, hiszen a minimálbér tekintetében 40-50 százalékkal kevesebbet kaptak kézbe nettó összegben, de az átlagkeresetek szintjén is 20-25 százalékos mínuszok mutathatók fel. Nemhogy Európával nem tudunk e tekintetben versenyezni és megtartani a saját munkaerőnket, hanem a visegrádi négyek szintjén is kínlódni kell e vonatkozásban, mert önök az elmúlt hat évben ezt végképp nem tartották fontosnak.
Tudják, amikor olyan járulékteherrel párosították példaként a minimálbért, ahol 2010-ben egy 60 200 forintos nettó minimálbérhez illesztetten 32 ezer forint volt az összjárulékteher, amit a munkaadók, munkavállalók megfizettek, most jelen időszakban, 2016-ban pedig ez 69 ezer forint - 69 ezer, több mint a duplája; 32 volt, most 37 ezerrel több mint amennyi akkor volt - a járulékterhe, amit a munkaadók, munkavállalók együttesen megfizetnek. Ez az összeg, ez a 69 ezer forint teher majdnem annyi, mint amennyit kézbe vesz az ember nettóban, 73 815 forintot. Azt gondolják, hogy ez így rendben van? Egyébként, ha a visegrádi négyekhez viszonyítjuk, akkor Magyarországon a bruttó minimálbér 66 százalékát veszik kézbe az emberek, a visegrádi négyek szintjén meg ez a 80 és a 92 százalék között van. Tehát ők odafigyelnek arra, hogy a legkisebb jövedelemmel bíróktól ne elvegyenek, hanem lehetőség szerint minél többet adjanak kézbe vásárlóerő-értékben, miközben önök meg azt csinálták, hogy pontosan azokat, akik a legkevesebbet kerestek, pontosan azokat szorították sarokba.
Ez a politika az önök politikája: az úgymond szegényektől, kisebb jövedelmi pozícióban lévőktől elvenni, a gazdagoknak odatolni. Gondolják csak végig! A közfoglalkoztatotti bértől - nem kívánok most részletesen beszélni róla, attól az ominózus 47 ezerről, ami ma 52 - eljutunk odáig, hogy valakiknek persze 5 millió forint jut havonta; hát, a haveroknak. Lehet itt sorakoztatni akár név szerint is, de már nem biztos, hogy egy táblára fel tudnánk írni ezeket a neveket.
Azt akarom mondani végezetül, hogy a minimálbéren túl és a garantált bérminimumon túl még azt is látniuk kell, hogy nyilván a tegnapi lépésük okán a megegyezésből fakadóan lesz egyfajta bértorlódás. Nem lenne szerencsés, ha Magyarország dolgozó embereinek, mondjuk, a fele, több mint a fele minimálbéres ember lenne. Ebből kifolyólag pedig pont olyan intézkedéseket kell hozni, amely például a társasági nyereségadó vonatkozásában nem azokat kedvezményezi, akik egyébként megfelelő hozamot és nyereséget tudnak termelni, hanem azon magyar mikro- és kisvállalkozások százezreit, akik egyébként a magyar emberek messze döntő többségét foglalkoztatják. Oda kellene összpontosítani a pénzeket. Vagy épp az adóterhek tekintetében azt kellene megtenni, hogy a minimálbér vonatkozásában az adómentességet, az adójóváírás lehetőségét biztosítani, ezáltal lehetne kézzelfoghatóan növelni a minimálbér, a garantált bérminimum összegét anélkül, hogy ez a munkaadókat megfojtaná. Ez csak azt jelentené, hogy önök, mint kormányzat, nem szednének be annyi pénzt és nem szórnák szét a haverok szintjén felelőtlen módon. Ezeket az utakat kellene járni, és akkor talán egy kedvezőbb feltételrendszer alakulhatna ki.
És tudják, ha már itt Czomba képviselőtársam és mások is szóba hozták Görögországot és egyebeket, arra is emlékezzenek vissza, hogy abban az időszakban Magyarország milyen besorolási kategóriában volt. Tudja, a befektetésre alkalmasnak aján-lott-nak tartott kategóriában. Most itt a felminősítéseket követően, hat év eltelte után jutottunk valahová a közelébe ennek a történetnek, miközben a bóvli kategóriába tartozó volt Magyarország hosszú éveken keresztül. És most is, jelen pillanatban is gyengébbek vagyunk, mint a 2010-es és 2010 év előtti esztendőben való besorolásnál.
Szóval, azt kell mondjam, hogy önök, fideszes képviselőtársaim, nem az emberek érdekeit tartják szem előtt. Nem, a sajátjaikét, a haverokét tartják szem előtt, igen, azt tartják szem előtt. Arra kellene koncentrálniuk, hogy az emberek és legkiváltképp azon dolgozó emberek milliói jussanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) többletforráshoz, akik ezért meg is izzadnak a mindennapokban.
Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
