GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú órák óta követem ezt a vitát, és az rendben is lenne, hogy az ülésteremben helyet foglaló, kormányt képviselő miniszterek, illetve államtitkárok felmondják a kormányzati propagandát, de az, hogy parlamenti képviselők, akik még ha kormánypárti képviselők is, de választókerületekből, ráadásul egyéni választókerületekből nyerték el a mandátumukat (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), és több tízezer választót képviselnek itt, ebben a Házban, azok ugyancsak a kormányzati propagandáig jussanak el, ez több mint elkeserítő, és sokat elárul a magyar parlamentarizmusnak a jelenlegi állapotáról.
Az, hogy itt a kommunikációs kormányzásnak a hatodik évében tündérmeséről és fantasztikus virágzásról szónokolnak egyes kormányzati tényezők, azt én megértem, és lássuk be, legyünk méltányosak, legyünk igazságosak, a makroszámok tekintetében lehetnénk is akár derűsek és optimisták, hiszen valóban, a makroszámok alapján igaza van a kormánynak (Font Sándor: Köszönjük.), ha azt mondja, hogy a pénzügyi-gazdasági válságnak véget lehetett vetni, a GDP szárnyal, a gazdaság növekszik, a foglalkoztatottság az egekben van, és a munkanélküliséget leszorította a kormány, az infláció lecsökkent, és ilyen értelemben a költségvetési hiányt is sikerült a minimumra szorítani, és ennek meg is lett az eredménye, hiszen a különböző nemzetközi hitelminősítők Magyarországot felminősítették. Legyünk igazságosak és méltányosak, a makroadatok valóban adhatnak okot némi derűs optimizmusra.
Nekem személyes meggyőződésem az, hogy egy olyan országban, amely gazdaságilag fel kíván zárkózni, abban egy feszes fiskális politika, költségvetési politika, egy lazább monetáris politikával, amely a gazdaságot pénzzel látja el, és hiteleket finanszíroz, és mindez egy jó egyensúly mellett pénzügyi stabilitást hoz el, ez egy járható út adott feltételek mellett. És ez kétségtelenül, hogyha szembeállítjuk azzal a gazdaságpolitikával, amit a szociálliberális kormányok folytattak korábban, amely pont ellenkezőleg, magas kamatok mellett költekező, laza költségvetési politikát folytatott, fölhalmozta az államadósságot és mellette rossz monetáris politikát folytatott, ehhez képest kétségtelenül a makroszámok tekintetében és a makrogazdaság tekintetében vannak előrelépések. Mindez a szociálliberális kormányzat alatt megspékelve a devizahitelekkel, ami az akkor uralkodó magas kamatszint mellett rövid távon egyfajta kecsegtető perspektívát mutatott, és a kis- és középvállalkozásokat, magyar családokat behúzták egy életveszélyes konstrukcióba, aminek a levét mind a mai napig issza a magyar gazdaság, elmondható, hogy ehhez képest, tehát ehhez a szinthez képest önök léptek előre, csakhogy ez nem feltétlenül az a szint, amihez szerintem egy magára valamit adó kormányzat feltétlenül méri magát.
Ha tündérmesékről szó esett, akkor kérdésként felmerülhet az, hogy az a fajta tündérmese, amit Matolcsy György, illetve Varga Mihály gazdasági miniszter vizionálnak, azok miért nem mutatkoznak meg a társadalomban, a tündérmesét miért éli meg másképp egy magyar család, mint például az Audi gyár vagy a Standard & Poor’s hitelminősítő intézet. Na most, az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy annak a fajta gazdaságpolitikának, amit önök követtek, annak igencsak magas ára volt, a költségvetési szigornak igencsak magas árat kellett fizetni, hiszen a kormányzati kiadásokat az egészségügy finanszírozásából, az oktatás finanszírozásából többek között vonták ki, a bérek lezuhantak, az életminőség romlott, és a nyomor tetőfokára hágott, és az adópolitika sem a társadalom, a kereső emberek alsó rétegeit támogatta meg, miközben a korrupció már szinte banánköztársasági rekordokat döntöget.
A legnagyobb problémája az önök gazdaságpolitikájának az, hogy alapvetően szerkezeti, minőségi változást nem hozott, kizárólag mennyiségi változásokat tudtak elérni, miközben azok a fajta sikerek, amelyeket önök kormányzati propagandával és kommunikációval próbálnak elhitetni a magyar választókkal, abban önöket - mert ezek tények kétségtelenül - külső tényezők sokasága segítette. Ugyanis azt senki nem vitathatja el, hogy a magyar gazdaságnak, a magyar GDP-növekedésnek az egyik legnagyobb oka az európai uniós forrásoknak a lehívása. Az infláció alacsony mértéke egy deflációs környezetben nem igazán az önök érdeme, ez egy nemzetközi trend, aminek a magyar kormányhoz vajmi kevés köze van. A gazdaság növekedése, azon túl, hogy milyen külső tendenciák vesznek bennünket körül, az a Magyarországon megtelepedett multinacionális vállalatoknak a termelékenységéből fakad.
(20.50)
Tehát ilyen értelemben leszögezhetjük azt, hogy minőségi strukturális változást az önök gazdaságpolitikája valójában nem hozott el, kizárólag mennyiségi változásról beszélhetünk. A magyar emberek többet dolgoznak, de alacsony bérért, és alacsonyabb rendű munkát végeznek sajnos ennek az elhibázott 26 éves gazdaságpolitikának köszönhetően, mint a nyugati társaik. A rendszerváltás óta az volt a gazdaságpolitikája az első Orbán-kormánynak, a második Orbán-kormánynak, illetve a szociálliberális kormányoknak, hogy a külföldi befektetések, a külföl-di-tőke-vonzás javítani fogja a versenyképességet, ebben az illúzióban ringatták önök is magukat, mint ahogy szociálliberális képviselőtársaim, de ez egy teljes absztrakció és egy teljes lehetetlenség. Ugyanis a külföldi tőkét semmi más nem érdekli, csak az olcsó munkaerő és azok a feltételek, amelyeket a kormányzatok biztosítottak a számukra, az olcsó és képzett munkaerő és azok a kiszolgáltatási viszonyok, amelyeket az itteni kormányzatok teremtettek.
Itt már többször elhangzott, több képviselőtársam is említette azt az orbáni filozófiát vagy azt az orbáni gazdaságmarketinget, amellyel önök külföldön Magyarországot marketingelik, és próbálják a külföldi tőkét idevonzani. Önök azt mondják, hogy Magyarországon olcsó, de jól képzett a munkaerő, és a kormány áldásos tevékenységének eredményeképpen a munka törvénykönyve is kellőképpen rugalmas, ergo kiszolgáltatja a magyar munkaerőt az itt megtelepedett multinacionális vállalatoknak, adókedvezmények garmadáját nyújtjuk az itt megtelepedett multiknak, és még állami támogatást is nyújtunk, sok-sok milliárdot, hogy az itt megtelepedett multinacionális vállalatok munkahelyeket teremtsenek, és stratégiai partnerség köttetik velük, hogyha megjelennek itt, a magyar piacon.
A korrupció ugyancsak egy olyan tényező, amely soha nem látott magaslatokat ért el az önök kormányzása alatt. Az európai uniós forrásoknak az elosztása, a közbeszerzések terén a korrupciós mechanizmus tökéletesen működik, ezt önök csúcsra járatták. Nem az számít ma Magyarországon, hogy ki mit tud, mire képes, hanem az, hogy a hatalommal éppen milyen viszonyt gyakorol.
Mit lehet tenni, tisztelt képviselőtársaim? Mert azért nem teljesen reménytelen a helyzet, és tennivaló, az lenne rengeteg és számos. Annak érdekében, hogy egy értelmes és szakmai vitát tudjunk folytatni egy olyan kérdésben, mint amiről itt most is beszélünk, nagyon jó lenne első lépésként azt megfogalmazni, hogy nem áltatjuk önmagunkat, nem csapjuk be önmagunkat rossz statisztikával és rossz adatokkal. Itt ugyanis egyfajta számháború zajlik, és minthogyha két különböző nyelvet beszélnénk. Nagyon jó lenne elérni azt, hogy letérjünk erről a vakvágányról, és a statisztikai mérőszámoknak a reformját végrehajtsuk, hiszen láthatjuk azt, hogy alapvetően másképp interpretáljuk azokat a számokat, amelyeket adott esetben a KSH kimutat.
A jelenlegi számok rosszak, nem tükrözik a magyar gazdaság jelenlegi állapotát. A magyar gazdaságot GDP-ben mérni egy teljes tévedés és egy közgazdasági abszurd. Lehet, hogy Németország, az Amerikai Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia gazdaságának a teljesítményét jól méri a GDP mutatója, de a magyarét egészen biztos, hogy nem, ugyanis egy nyitott gazdaságról van szó (Font Sándor: Ilyen nincs!), amelyben… (Font Sándor: A közgazdaság, az tudomány!) amelyben… (Font Sándor: Az nem lehet, hogy az egyiket jól méri, a másikat meg nem, az a helyzet!) Magyarázza már el nekem, tisztelt képviselőtársam, meg fogom hallgatni. (Font Sándor: A közgazdaságtan tudomány!) Köszönöm szépen. (Font Sándor közbeszól. - Gőgös Zoltán: Ezt te honnan tudod, Sanyi?) A GDP itt, Magyarországon leginkább azt méri, hogy itt, Magyarországon a földrajzilag itt, Magyarország területén található külföldi tőke mit teljesít, és nem a kis- és középvállalkozásoknak a teljesítménye mutatkozik meg, amit az elmúlt 26 évben tökéletesen tönkretettek. Ma a magyar gazdaságnak a teljesítményét például a GNI, a bruttó nemzeti jövedelem sokkal inkább tükrözné. Úgyhogy jó lenne áttérni olyan mérőszámokra, amelyekben teljes egyetértés van, és amelyek a magyar gazdaságnak a valódi teljesítményét kimutatja.
A foglalkoztatottság terén ugyancsak jó lenne elmozdulni egy olyan irányba, amely azt mutatja, hogy az itteni kormányzatok vagy az itteni gazdaságpolitika a magyar munkaerőpiacon milyen teljesítményt nyújt. Az, hogy a közmunkásokat, illetve a Magyarországról nyugatra vándorolt embereket a statisztikában feltüntetjük, és önök itt ezzel villognak, hogy hány munkahelyet teremtettek itt önök, nem piaci viszonyok között, hanem kizárólag kormányzati eszközökkel, az az önbecsapásnak a minősített esete.
Na most, ami viszont a béreket és a béreknek az alacsony mivoltát illeti, nagyon örülök annak, hogy végre elkezdtünk Magyarországon arról beszélni, hogy igen, kormányzati eszközökkel is közre lehet működni abban, hogy a magyar bérszínvonal emelkedjen és növekedjen, és igen, a minimálbéreknek a radikális növekedésével a magyar kormányzat tudja ösztönözni, meg tudja teremteni azt a küszöbértéket, ami egy adott gazdaságban irányt mutató a bérezés tekintetében. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy olyan intézkedések viszont, amelyek a multinacionális vállalatokat próbálják kompenzálni az ilyen intézkedésekért, mint például a társasági adónak a radikális lecsökkentése, megint csak nem ez az út, mert annak a kis- és középvállalkozásnak, amely 500 millió forintig 10 százalékon fizette a társasági adót, annak nem biztos hogy sok kedvezményt fog jelenteni az, hogy most már nem 10, hanem 9 százalékon fizetheti meg a társaságiadó-alapja után az adómértéket. Ez nem a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott kedvezmény, hanem megint a multinacionális vállalatokat hozza kedvező helyzetbe.
Mi lenne a magyar gazdaságpolitikának a feladata? Meggyőződésem szerint a magyar gazdaságpolitika nem spórolhatja meg magának azt a feladatot vagy azt a célkitűzést, amely hosszú távon - és én azt pontosan tudom, hogy ez nem egy kormányzati ciklusnak a feladata, ez kormányzati ciklusokon átívelő stratégia lenne - a magyar termelékenységnek a növekedését tűzi ki célul, olyan módon, hogy nem a nyugati iparnak az összeszerelő üzemévé zülleszti az egész országot, és az alacsony hozzáadott értékű, alacsony bérezésű munkát adja oda az itt megtelepedett multinacionális vállalatoknak, hanem az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe masszívan invesztálva, beruházva a magyar munkaerőt egy magasabb szinten csatlakoztatja rá a globális termelési értékláncra, és Magyarországon magasabb termelékenységet céloz meg, és magasabb értéktöbblettel csatlakozik be a magyar gazdaság a globális termelési értékláncba.
Ez itt már elhangzott, nem én találtam most ki, egy képviselőtársam már említette: munkaalapú gazdaság helyett tudásalapú társadalmat kell építeni, amelyben a kutatás-fejlesztésbe, az oktatásba való befektetés a magyar gazdaságpolitikának a célja kell hogy legyen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
