HERINGES ANITA
HERINGES ANITA
HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Így a vita hatodik órájában sokszor elgondolkodom azon, hogy mi a jobb: az, hogy önök elhiszik azt, amit mondanak, vagy csak a politikai propagandagépezet és a pártjuk felé való lojalitásuk miatt olvassák fel ezeket a mondatokat. Merthogy azt gondolom, hogy önök, akiknek nagy része egyéni képviselő, sokszor találkozhatnak a választópolgárokkal, ha tartanak fogadóórákat. (Csenger-Zalán Zsolt: Ez így van!) Ott nem ezt a képet láthatják, tisztelt képviselőtársaim, csak abban az esetben, hogyha csak saját párttagjaik mennek el a fogadóóráikra. Mert ha az ember a piacon jár, akkor valahogy nem ezt a hangulatot észleli, valahogy az emberek nem ezt a hangulatot sugározzák felénk.
Én nagyon sok településen tartok fogadóórát, mindenféle típusú településen, a várostól a faluig, a Duna egyik oldalán és a Duna másik oldalán is. Innentől kezdve azt gondolom, hogy igazán érezhetem azt, hogy milyen a hangulat, milyen az, amit az emberek mondanak, és ők mit éreznek ma.
Hogyha önök azt állítják, hogy a fiatalok nagy része szabadságvágyból ment külföldre, ahogy önöktől ezt hallhattuk, na, ez az első olyan mondat, amit rögtön cáfolni lehet, mert ezen fiatalok nagy része tényleg azért hagyta el ezt az országot, mert szeretne megélni abból, amit keres. A fiatalok nagy része tényleg azért ment el innen, mert nem látta a jövőjét és a lehetőségeit ebben az országban. Nem látta, hogy miből fog gyereket felnevelni, nem látta, miből fog házat venni, nem látta, miből fogja kifizetni a devizahitelét, és nem látta, hogy miből fog autót vásárolni, amivel munkába tudna járni. Sőt, abban sem volt biztos, hogy lesz munkahelye. Egyetemről, főiskoláról kikerült fiatalok, szakképzésből kikerült fiatalok nem látták a jövőjüket ebben az országban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egyezzünk meg abban, hogy azon fiatal anya, fiatal apa, akinek a gyermeke külföldön születik, ott kezd el óvodába és iskolába járni, kevés esély van rá, hogy hazajön. (Gőgös Zoltán: Nem jön haza!) Sajnos, azokat a szülőket, nagyszülőket kell igazán sajnálnunk, akik innen, a távolból skype-on keresztül látják felnőni unokáikat. Azt gondolom, hogy ez az igazán felháborító, és ha önök fogadóórát tartanak és járják a vidéket, akkor ezzel nagyon sok esetben találkoznak, tisztelt képviselőtársaim, és sajnos ez nem szabadságvágy volt számukra, hanem ez egy lehetőség volt, amiben azt látták, hogy így lesz jövőjük, lesz lehetőségük.
Én ezt nagyon elkeserítőnek tartom, én azt szeretném, hogy ebben az országban legyen lehetőség ezeknek a fiataloknak olyan munkát találni, amiből meg is tudnak élni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Abban az esetben, amikor önök azt mondják, hogy a közmunkában olyan emberek vannak benne, akik egyébként eddig inaktívak voltak, én nagyon sok olyan fiatallal találkozom, aki diplomásként faluban közmunkásként dolgozik. Azért dolgozik ott, mert egyébként nem tudna máshol dolgozni, mert nincs munkahely azon a környéken, nem tudnak bejárni dolgozni máshová, és ez volt az egyetlen lehetősége. De abból gyereket nevelni nagyon nehéz, mélyen tisztelt képviselőtársaim, mert ez az a bér, ami nagyon kevés ehhez, hogy normális körülmények között az ember amit csak meg akar adni majd a gyermekének, azt meg tudja adni. Az ehhez nagyon kevés.
Amikor kistelepülési polgármesterekkel beszélget az ember, úgy tényleg mélyen és hosszasan, ők is elmondják, hogy például hogyha a közmunkaprogramban képzést indítanak, és mondjuk, kony-hai-kisegítő-képzés indul el egy településen, akkor három hónapig a képzésre be tudják íratni a falu lakosságából azt a pár embert. Három hónapig dolgozik az óvoda konyháján, majd utána el kell bocsássák, mert be kell jönnie a következő három hónapnyi képzés után bejövő konyhai kisegítőnek.
Ezek az emberek így nem érzik azt, hogy ők meg vannak becsülve, mert ha valaki beválik, ha ez az ember jól megtanulta azt és jól csinálja a dolgát, akkor meg kellene teremtenünk annak a lehetőségét, hogy ő normálisan ott tudjon dolgozni, ellátni ezt a munkát, normális bért kapjon érte, amiből utána el tudja tartani a családját és meg tud élni, és ne a mindennapos csekkeken kelljen izgulnia. Én tényleg olyan országot álmodok meg Magyarországra, ahol az embereknek nem azon kell izgulni, hogy melyik csekket melyik alá dugják el, hanem ki tudja fizetni, és nem azon gondolkodik a hónap tizedik napja után, hogy hogyan tovább. Tényleg, tisztelt képviselőtársaim, 2010-ben még azon gondolkodtak a huszadik nap után, hogy hogyan tovább, most már a tizedik után gondolkodik az emberek nagy része vidéken, hogy hogyan tovább, miből fogunk bevásárolni, vagy ha a gyereknek kilyukad a cipője, akkor miből fogunk egyáltalán cipőt vásárolni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem a nagyszüleim és édesapám is az építőipar környékén volt, és édesapám még a mai napig is ezen a területen dolgozik. Régen presztízse volt a szakmunkának. Apukám mindig elmondja, hogy Németkér nevű településen, ami az én választókerületemben van, nagyon sok burkolóként végzett ember lett, egyik napról a másikra, egyik évről a másikra, mert látták, hogy megbecsülték a helyi hidegburkolót, jól keresett, el tudta tartani a családját, és presztízse volt a szakmának. Ezért abban a faluban nagyon sok fiatalt küldtek el egyébként hidegburkolónak.
Manapság a szülők nem azt érzik, hogy presztízse van ennek a munkának, és meg tudnak élni a fiatalok ebből, hanem azt érzik, hogy nincs lehetősége, inkább ezért gimnáziumba küldik vagy továbbtanulni küldik. Ez nagy felelősségük önöknek, hogy presztízst teremtsenek egyébként a szakmunkának is. Tehát azt gondolom, hogy olyan tudást kell adnunk a fiataloknak, amivel dolgozni tudnak, tisztelt képviselőtársaim.
Nemcsak a munkaadókra háruló terheket kell csökkenteni, hanem a munkavállalókra háruló terheket is csökkenteni kellene. Azt gondolom, hogy az szja-csökkentésre is szükség lenne, de ezt önök is tudják, képviselőtársaim, hiszen pont akkor történhetne meg az, hogy az emberek több pénzt tudnának hazavinni, éreznék, hogy nekik több pénz jut minden hónapban, több pénzből tudnak megélni. Azt gondolom, hogy ezek olyan lépések, amelyek nagyon-nagyon fontosak lennének.
És hogyha igazán komolyan vennék és igazán éreznék a saját munkatársaik életét is, akkor azt gondolom, hogy a köztisztviselői illetményalapot 2008 óta emelték volna, merthogy ez alapján számolódik pont az önök munkatársainak és nagyon sok közszolgálatban dolgozó embernek a bére.
(21.40)
Azt gondolom, hogy ez is egy olyan lépés, aminek már rég meg kellett volna történnie.
Pont a munkaerőhiányról szólna ez a vitanap ma igazán, és nem a politikai propagandáról, amit sok kormánypárti képviselőtársam bőszen hangoztat. Az a baj, hogy sok esetben pont a munkaerőhiány és az álláskeresők valahogy földrajzilag nem egy helyen vannak. Az a legnagyobb baj, hogy azon fiatalok, akik olyan területen vannak, hogy ott éppen nincs hiány abból, vagy nincs lehetőség azon a területen, és ők állást keresnének, nem tudnak mobilisak lenni ebben az országban. Mert ha Budapestre föl akar jönni egy pályakezdő fiatal, egy frissen végzett egyetemista, egyszerűen nem tudja kifizetni ma a fizetéséből az albérlet árát, a BKV-bérletet, az élelmezést, egyszerűen nem tud annyi pénzt keresni pályakezdőként, amiből meg tudna élni Budapesten.
Persze az lenne a legnagyobb öröm, ha a fiatalok ott tudnának maradni a saját megyéjükben, de ma erre nincs lehetőségük, és amíg egyébként nincs olyan bérlakásprogram vagy olyan program, amiben lakni is tudnak ezek a fiatalok, amiben családot lehet tervezni… - mert egyezzünk meg, tisztelt képviselőtársaim, ha maguknak most családot kéne tervezni, gyermeket kéne vállalni egy albérletben, annál kiszolgáltatottabb helyzet ma nincsen, hiszen egyik pillanatról a másikra kihúzhatják az ember alól a talajt. Ha elkezdene keresni bármelyikőjük egyedülállóként, egy vagy két gyermekkel albérletet ma Budapesten, az majdnem lehetetlen, merthogy a főbérlők nem szívesen adják ki gyermekes egyedülállóknak ezeket az ingatlanokat, mert attól félnek, hogy az egy kereső majd, ha kirúgják véletlenül, nem lesz, miből kifizesse az albérlet árát, vagy nem lesz, miből kifizesse a rezsit. Ez egy olyan kiszolgáltatott helyzet, amiben nem lehet hagyni fiatalokat, ami miatt egyébként persze, igen, igazuk van, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremtenek, csak az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy Londonban, merthogy egymillió magyar fiatal lesz Londonban tíz év alatt, ha így folytatjuk tovább.
Ez sajnos nem demagógia, hanem ezek a fiatalok nyelvet tanultak, diplomásak, értelmiségiek, szakmával a kezükben, ott telepednek majd le. S tényleg, ha odaszületik a gyermekük, megtanulja azt a nyelvet, nagyon nehezen fognak ők hazajönni, hiszen ott teremtenek baráti kapcsolatokat, ott alapozzák meg az életüket, és egy idő után, tisztelt képviselőtársaim, a nagyszülők is utánuk fognak menni, mert abból a keresetből még az a lehetőség is meglesz, hogy a nagyszülő is velük tudjon majd élni külföldön.
Én ebben az országban sok lehetőséget látok. De csak akkor van lehetőség ebben az országban, ha komolyan vesszük, hogy a vidékre is figyelünk, ha komolyan vesszük, hogy azon embereket is segítjük, akik a mindennapos munkájukból kell hogy megéljenek; azon hiányszakmára segítjük a fiatalokat, ahol van lehetőség, ahol meg tudnának élni a bérükből, ahol olyan fizetést tudnak kapni, amiből meg lehet élni egy hónapon keresztül.
Nem tudom, tudják-e képviselőtársaim, hogy például gázszerelőből hiány van, még egyébként Fejér megyében is. Csakhogy éppen az egyik gázszerelő Magyarország tíz leggazdagabb embere lett. Lehet, hogy a hiány innen indul, és lehet, hogy a fiatalok mostantól tömegével indulnak el gázszerelőnek, mert látják a lehetőséget (Derültség.), hogy ha gázszerelőként indul el az ember, akkor hihetetlen vagyonokat lehet egy-két-három év alatt felhalmozni. (Gőgös Zoltán közbeszól.)
Azt gondolom, hogy lehetőséget kell adni ezeknek az embereknek, meghallgatni őket a fogadóórákon, segíteni a fiatalokat abban, hogy munkához tudjanak jutni, és olyan bér tudjanak keresni, amiből hónapról hónapra meg tudnak élni, és még valamennyit félre is tudnak rakni, mert az lenne az igazi lehetőség, ha ezek a fiatalok ma Magyarországon találnák meg a lehetőséget, és nem egy másik országban. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
