HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Örömmel hallottam, hogy vannak már olyan kormánypárti képviselőtársak, akik megbecsülik a külföldön dolgozó fiatalokat, és nem azt gondolják, hogy szabadságvágyból vagy kalandvágyból hagyták el ezt az országot, hanem értik és tudják, hogy meg kell becsülni azokat a fiatalokat, akik dolgozni akarnak, megélni és tisztességesen felnevelni a gyerekeiket, még akkor is, amikor én - még egyszer szeretném hangsúlyozni - abban hiszek, hogy nekik itthon lenne a helyük, és itthon kellene jól megélniük a fizetésükből.
De a megbecsülést abban is megmutathatnák képviselőtársaim, hogy a választójogban is ugyanazokat a lehetőséget biztosítják ezeknek a fiataloknak, merthogy az úgy lenne igazságos és korrekt. És akkor éreznék a fiatalok, hogy ők ténylegesen meg vannak becsülve. Csakhogy ma valahogy úgy érzik, hogy még igazán haza sem akarják hívni őket, mert a „Gyere haza!” program valami csodálatosan sikerült - ugye, tisztelt képviselőtárasaim? -, hiszen százmillió forintból 105 fiatalt sikerült hazacsábítani még az önök statisztikája alapján is.
Azt gondolom, olyan lehetőséget kell ezeknek a fiataloknak biztosítani, amiért tényleg megéri nekik hazajönni, tényleg látják a lehetőséget ebben az országban, és azt érzik, hogy meg tudnak élni, a gyermekeiket fel tudják nevelni. És ne azt lássák, hogy most is a társasági adónál csak a felső 10 százalék az, aki megint jól fog járni, a kis- és középvállalkozók valahogy megint háttérbe lettek szorítva. Ne azt érezzék, hogy az öngondoskodás itt valahol bűnnek tekintendő, hiszen a magánnyugdíjpénztárjukat már elbukták, most pedig a kafetériából sem rakhatnak majd nyugdíjra félre vagy egészségpénztárba félre.
Én azt gondolom, hogy a jövő felé kellene tekintenünk, lehetőségeket biztosítani a fiataloknak az öngondoskodásra, a választójogban ugyanolyan lehetőséget biztosítani, mintha itthon lennének vagy egyébként határon túli magyarok lennének, merthogy ugyanolyan lehetőségekre van szükségük, mint bárki másnak. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)