HOLLIK ISTVÁN,
HOLLIK ISTVÁN,
HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jókai Mór mondta egyszer azt, hogy csak az tudja, meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el. Ez azt jelenti, hogy csak akkor tudjuk pontosan megvizsgálni, hogy jó irányba indultunk-e el és hogy mennyit haladtunk előre, ha megnézzük, hogy honnan jutottunk el idáig. Abban reménykedem, hogy még az ellenzéki képviselőkkel is egyetértünk abban, hogy nem lehet más a célja a mindenkori magyar kormányzatnak, hogy foglalkoztatottságban és bérek színvonalában közelítsük a magyar béreket az EU-s bérszínvonalhoz. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy ki mit ért el ezen a területen.
Engedjék meg, hogy néhány adatot a 2002 és 2010 közöttiekből, majd a 2010 és 2016 közöttiekből kiemeljek. Kezdeném a foglalkoztatási rátával. A 15-64 évesek körében 2002 és 2010 között 56,2 százalékról 54,9 százalékra csökkent a foglalkoztatási ráta. A munkanélküliségi ráta 2002-ben 5,6 százalék volt, 2010-re ez 11,2 százalékra növekedett. Ezek csak számok, de azért érdemes megnézni, hogy mi más történt ebben az időszakban.
Azt láttuk, hogy bár a szocialista kormány végrehajtott az állami szférában, csak az állami szférában egy jelentős béremelést, csak evvel egy probléma volt, hogy nem a valóságból indultak ki, nem a gazdaság teljesítőképességéhez igazították ezt a béremelést, éppen ezért a valóság nagyon hamar szembejött a szocialistákkal. Ez a béremelés óriási lyukat ütött a költségvetésen, amit elkezdtek hitelekből betömködni. Egyre inkább szabadult el a költségvetési hiány, növekedett az állam adóssága, és utána azt láttuk, hogy ezeket muszáj volt betömködni, ezért bár 2006-ban azt ígérték, hogy csökkenteni fogják az áfát, megnövelték azt. Megháromszorozódott ezalatt az energiaár, és a végén oda jutottak el, hogy szuper-bruttósították a béreket, ami azt jelenti, hogy a munkáltatói járulékokat - akkor még így hívták - is a személyi jövedelemadó alapjává tették, még azt is megadóztatták az emberekkel. És a végén természetesen az lett az egésznek a vége, hogy amit 2002-ben béremelésként odaadtak, azt 2010-ben egyhavi bér megvonásával el is vették. Ez lett a szocialisták nyolc évének a végeredménye. (Zaj, közbekiáltások az ellenzéki oldalról, köztük dr. Szél Bernadett: 2016 van! - Az elnök csenget.) Emellett egyébként 200 ezer ember elveszítette a munkahelyét, és 30 százalékkal növekedett az államadósság. Ez volt a szocialista gazdasági csoda.
Azt még hozzá kell tenni, hogy mindezt tették úgy, hogy egy konjunkturális időszak volt akkor, az EU erős volt. Ha megnézzük például a 2007-es évet, 2007-ben az Európai Unió átlagos gazdasági növe-ke-dé-se 3,1 százalék volt. Magyarország az önök kormányzása alatt abban az évben 1 százalékot tudott növekedni. Úgy gondolom, hogy ez külön súlyosabbá teszi a helyzetet. Összefoglalva tehát, a kérdés bár költői, de föl kell tennünk a kérdést, hogy ez a szocialista út vitt-e közelebb minket a vágyott nyugat-európai élet- és bérszínvonalhoz. Erre a kérdésre egyértelműen nemmel kell válaszolnunk.
Akkor nézzük meg, mi történt 2010 után! Miután a Fidesz-KDNP megkapta a lehetőséget, hogy kormányozzon, azt mondtuk, hogy munkaalapú társadalmat fogunk építeni, és az az alapvető célunk, hogy a csőd széléről, ahová egyébként önök taszították az országot, vissza fogjuk húzni az országot fegyelmezett költségvetési politikával, és el fogjuk érni, hogy minden magyar ember, aki tud, az dolgozhasson is. Hogy állnak a számok ebben a tekintetben? Foglalkoztatottságban azt látjuk, hogy 2010-ben 54,9 százalék volt a foglalkoztatási ráta, 2016-ban már 66,4 százalék. A munkanélküliségi ráta, ami az önök kormányzása végén a 12 százalékot nyaldosta, az 2016-ban 5,1 százalék.
(17.00)
Ezek a számok magukért beszélnek: 680 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, és 26 éves csúcson áll a foglalkoztatás.
Itt szeretném Gúr Nándor képviselő úr figyelmébe ajánlani, hogy most munkaerőhiányról beszélnek, de 2014-ben, szó szerint idézem önt, azt mondta, hogy a foglalkoztatás és a munkanélküliség esetén a számok pedig mínuszba fordultak. Tehát most önmagának mond ellent akkor, amikor azt mondja, hogy ma pedig munkaerőhiány van. Jó lenne eldönteni, hogy most melyik verzió a valódi. (Dr. Szakács László: Ti állítottátok elő mind a kettőt!)
Beszéljünk egy kicsit a bérnövekedésről! 2011-től, de különösen 2013-tól sikerült csökkenteni például a magyar béreknek, ha már önök is ezt szóba hozták, a cseh és szlovák bérekhez képest mért hátrányát, 2016 első félévében pedig a kiugróan magas magyar bérnövekedés már mind a három másik visegrádi ország bérdinamikáját felülmúlja. A reálbér-dinamika 2010 és 2015 között 15,4 százalékos volt, 2016 első nyolc hónapjában pedig 7,5 százalék, ami több mint egy évtizede a legmagasabb érték. Így összességében azt lehet mondani, hogy átlagosan 24 százalékkal magasabbak a reálbérek hazánkban, mint 2010-ben. A kormány saját felelősségi körében emellett 2013 óta a közszférában, egy-egy területre koncentrálva, életpályaprogramokhoz kapcsolódva hajt végre többlépcsős, igen jelentős mértékű béremeléseket is. Ezek közül talán kiemelendő, hogy 2011 és 2019 között meg fog kétszereződni az egészségügyi dolgozók bére.
Ha a 2010 és 2016 közötti időszakról beszélünk, érdemes nemzetközi összehasonlítást is tennünk. Czomba Sándor képviselőtársam már beszélt róla, én is elmondanám a görög példát: 2010-ben Magyarországon 54,9 százalék volt a foglalkoztatási ráta, 2016-ban 66,4 százalék, ugyanez a mutató Görögországban 59,7 százalék, 2016-ban pedig 52,4 százalék. A munkanélküliséget Magyarországon már elmondtam, Görögországban pedig 12 százalékról 23,1 százalékra növekedett. Tehát látható az, hogy ha IMF diktálta gazdaságpolitikát folytat egy ország, annak az lesz a vége, hogy munkahelyek fognak megszűnni, és az államadósság növekedni fog, ezzel szemben Magyarország képes volt a saját lábára állni, és közelíteni a teljes foglalkoztatottsághoz.
Ha a nemzetközi kitekintésről beszélünk, ehhez hozzátartozik az is, hogy mindezen eredményeket a magyar emberek és a kormány úgy érte el, hogy a minket körülvevő európai gazdaság továbbra is rossz állapotban van: alig van növekedés, egyre nagyobb a társadalmi elégedetlenség Európában az újkori bevándorlás félrekezelése okán. Tehát Magyarországnak úgy kellett a hajóját a cél felé kormányozni, hogy végig szembeszél fúj, és ez számunkra a jövő nagy kihívása is, hiszen nekünk úgy kell előremennünk, úgy kell Magyarország boldogulását elősegítenünk, hogy az az Európa, amelyhez ezer szállal vagyunk kötve, stagnál, sőt, ha a társadalmi elégedetlenséget és a politikai instabilitást is figyelembe vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy inkább visszafelé csúszik, és ez megnehezíti a dolgunkat.
Ha azt kritizálják ellenzéki képviselőtársaink, hogy bár mindezen vitathatatlan eredmények azt mutatják, hogy jó irányba indultunk el, de nem elégségesek, akkor ebben természetesen egyet tudunk érteni. Éppen ezért ült le az elmúlt hetekben a kormány a szociális partnereivel, és állapodtak meg egy olyan béremelési programban, amelyhez hasonló nem volt az elmúlt húsz évben. (Dr. Józsa István: Megijedtek!) Tegnap Varga Mihály miniszter úr jelentette be, hogy a minimálbér 15, a garantált bérminimum pedig 25 százalékkal nő 2017-ben, és ezért cserébe a munkáltatói járulékokat a kormány 5 százalékponttal fogja csökkenteni. Ez a minimálbér-növekedés folytatódni fog 2018-ban is, amikor a minimálbér 8, a bérminimum 12 százalékkal fog emelkedni, a járulékokat pedig 2 százalékponttal fogja csökkenteni a kormány. Tehát azt lehet látni, hogy ezzel a megállapodással mindenki elment a falig, a munkáltatók is, illetve a kormány is annak érdekében, hogy a magyar emberek bére a következő években érzékelhetően növekedhessen. Azt kell elmondani, amikor a minimálbéremelésről beszélünk, hogy az az általános tendencia és tapasztalás, hogy ha a minimálbér emelkedik, akkor az egyébként emeli az általános bérszínvonalat is.
Látjuk, hogy az elmúlt hat év munkájának eredményeképpen ma már sokkal több magyar ember dolgozik, ezért egyes régiókban valóban már a munkaerőhiány okoz gondot. Ellenzéki képviselőtársaim ennek egyik okaként a külföldi munkavállalást említik, ezért erről beszélnék néhány szót.
Magyarország az elmúlt néhány évben sokat tett azért, hogy minden magyar ember dolgozhasson, aki akar. Kétségtelen, hogy elismerésre méltó eredményeket tudunk felmutatni ezen a területen, ugyanakkor természetes, hogy vannak olyan honfitársaink, akik ennek ellenére máshol keresik meg a kenyérrevalót, más országban próbálnak szerencsét. Amikor azonban az ellenzék kivándorlási hullámmal, vagy ahogy Gúr Nándor fogalmazott, elüldözéssel riogat, akkor messze túllő a célon, és becsapja a magyar embereket. Elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy az ellenzéki képviselők rendszeresen támadják a külföldön munkát vállalókat. (Dr. Szél Bernadett: Jaj! Jaj! Jaj! A kormány!) Érthetetlen, hogy miért szólják le azokat a magyar embereket, akik dacolva a nehézségekkel és a kockázatokkal, külföldön dolgoznak. Ezek a honfitársaink, gondolva a hazájukra, mintegy ezermilliárd forintot küldtek haza. Mindezek fényében egyetlen magyar képviselő sem veheti magának a bátorságot, hogy támadja ezeket a magyar embereket, akik bármilyen okból úgy döntöttek, hogy külföldön próbálják ki magukat. Ezek az emberek semmi mást, csakis tiszteletet és megbecsülést érdemelnek.
Ellenzéki képviselőtársaim ebben a témában egyébként duplán felelőtlenek és hiteltelenek. Egyrészt, mert korábban, még a 2014-es kampányban is azt állították, hogy sokan azért mennek el Magyarországról, merthogy Magyarországon fojtogató a légkör, diktatúra van, nincs szabadság, nincs demokrácia. Aztán megint szembejött a valóság önökkel, amikor a kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a külföldön dolgozó magyar munkavállalók egyáltalán nem politikai okokból próbálnak szerencsét külföldön, és ráadásul, ez jó hír, a legtöbben azt mondják, hogy rövid és középtávon vissza szeretnének jönni Magyarországra. Másrészt azért hiteltelenek, mert amikor kormányon voltak, még önök is jó dolognak tartották, ha az európai munkaerőpiac megnyílik a magyar emberek előtt. Persze nem biztos, hogy a „nyithatok cukrászdát Bécsben” hirdetés életszerű megjelenítője volt ennek az üzenetnek.
Ha Varga László képviselőtársunk felszólalt, szeretném az ő emlékezetébe is visszaidézni, hogy ő volt az, aki az MSZP ifjúsági szervezetével még 2009-ben is egy olyan javaslat érdekében gyűjtött aláírást Szombathelyen, amely kibővítené az Erasmus-programot annak érdekében, hogy minden fiatal jogosultságot és lehetőséget kapjon arra, hogy saját országán kívül más EU-s tagállamba utazhasson, ott lakhasson vagy éppen dolgozhasson. (Közbekiáltások az MSZP soraiból, köztük: Tanulhasson! - Dr. Szél Bernadett: Miért a szocialistákkal vagy elfoglalva?) Tehát önök akkor ezt még egy támogatandó politikai célnak tartották, amikor ellenzékbe kerültek, már rögtön elüldözésről beszélnek; azért, mert a pártpolitikai érdekük ezt diktálja. (Felzúdulás az ellenzék padsoraiban. - Az elnök csenget.)
Az mindenki számára egyértelmű, hogy a külföldi munkavállalás oka alapvetően a nyugat-európai bérszínvonal. A nyugat-európai és a magyar átlagbér között valóban jelentős a különbség, de amikor ezt a helyzetet az ellenzék a Fidesz-KDNP nyakába akarja varrni, azt nem lehet másnak titulálni, mint politikai populizmusnak, hiszen a bérkülönbség alapvető oka az, hogy amíg a Nyugat szabadon, piacgazdasági körülmények között fejlődött az elmúlt hatvan évben, addig mi, magyarok a kommunista tervgazdálkodás igája alatt nyögtünk. És ha azt nézzük meg, hogy melyik politikai erő növelte és melyik csökkentette a nyugat-európai és a magyar bérek közötti különbséget ’89 után, akkor még inkább jobb, ha a szocialisták csöndben maradnak, hiszen 2002 és 2010 között Magyarország minden szempontból távolodott, nem pedig közeledett hozzá. (Gőgös Zoltán: Ne oktassál már minket, te gyerek! - Közbekiáltások. - Gőgös Zoltán: Azért, mert hazudik!)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
