MANNINGER JENŐ
MANNINGER JENŐ
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott, hogy lehetőleg szakmai alapon vitatkozzunk, és ne mutogassunk vissza a múltra. (Dr. Józsa István: Ne tartsd bent!) De miután egészen pontosan az előző felszólalásokban nemcsak hogy kritikák, hanem kifejezetten gyalázkodások is érték a kormánypártot (Dr. Varga László: Azt a mindenit! Milyen dolog ez?), azért kétségtelenül meg kell említenem néhány, az előző időszakhoz kapcsolódó eseményt is, amelyek egyértelműek, mert hiszen téves adatokon is nyugszik a rágalmazó felszólalásuk.
Talán a legdemagógabb, kétségtelen, hogy talán - a nevüket sem tudjuk megjegyezni már - a Párbeszéd Magyarországért felszólalója volt. (Harangozó Gábor: Én még nem beszéltem!) Nem sok időt érdemel a felszólalása, körülbelül annyit, amennyit ő szokott a parlamentben eltölteni, de mindenesetre örülünk neki, hogy betalált a parlamentbe, mert a múltkor az előterjesztésére sem tudott bejönni, most már legalább elmondta a felszólalását. A legdemagógabb volt, az kétségtelen.
Szerinte kevés a minimálbéremelés, de ez a minimálbéremelés is sok már a vállalkozóknak (Gőgös Zoltán: Mert ebből megint a kormány nyer csak, senki más! Mennyit vesztek el belőle?), tehát ezt sem tudta rendbe rakni úgy, ahogy a többit sem, egyéb gyalázkodására nem kívánok kitérni.
Az MSZP felszólalásainál azért meg kell ismételnem azt, mert hiába mondják azt, hogy ne utaljunk vissza arra a 8 évre, de miután ők abból indulnak ki, és azt hangoztatják folyamatosan, hogy a munkaerő elvándorlásának az az oka, a magyar gazdaságpolitika, amit 2010 óta az Orbán-kormány folytat, és a magyar bérszínvonal, ezért vissza kellene térni mégiscsak, hogy mi is pontosan az oka. Úgy, ahogy Cseresnyés Péter államtitkár úr elmondta, ahhoz tudok csatlakozni az adatokkal, Tárki-adatok egyébként. Azt gondolom, hogy olyan szakértők, akik az ellenzéket is megbecsülésre késztették. 2003-2009 között volt az az időszak, amikor egyértelműen a magyar gazdaság növekedése elmaradt, ennek következtében a bérek is elmaradtak. 2009-ben a legmagasabb volt az adóék a visegrádi országok között is.
2002-ben, amikor az első Orbán-kormány véget ért, és 2003-ban is még - köszönhetően ennek, még egy évig futotta ebből - egyébként a visegrádi országok között Magyarország szinte minden gazdasági mutatóban közvetlenül Csehország mögött állt. És ez megváltozott 2009-re; 2010-ben, valóban, amikor fordultunk, akkor kétségtelen, hogy még Szlovákia és Lengyelország is a legtöbb gazdasági mutatóban, bérekben is megelőzött bennünket. Ez egy ilyen tény volt, ami 2010-ben következett be.
Lehet arról beszélni, hogy most mi a helyzet, de tény az, hogy ez a helyzet 2009-ig állt elő, mint ahogy egyébként a nyugati országok is, főleg Németország a gazdasági válságot sokkal jobban reagálta le, és a bérek területén is látni, hogy csak nőttek a különbségek. Azt lehet mondani, hogy jóllehet, kétségtelen, hogy a 2003-2009 közti időszakban a gazdasági válságnak is volt szerepe, de ezt Magyarország az akkori szocialista kormányok alatt a legrosszabbul reagálta le, és a legnagyobb hátránnyal indultunk el.
Egyértelmű, és ezt el kell mondani, mert azt gondolom, hogy a szakmaiságra kívánja helyezni a hangsúlyt az LMP, ezért mindig elmondja azt, hogy kiüldözik az országból a munkavállalókat. Először is, ténylegesen van munkabérkülönbség, de ha már szakmailag akarjuk nézni, és ha már szakmai elemzést akar tenni - biztos, hogy ennek a plenáris ülés nem helye -, akkor egyértelmű, hogy sajnos nézni kéne feltétlenül a termelékenységet is, és ha ahhoz nézzük, a termelékenységhez viszonyítjuk a munkabéreket, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy az, hogy alacsonyabb Magyarországon és a visegrádi országokban a munkabér, az bizonyos szempontból ebből is következik. Tehát ezt nem lehet egyértelműen csak kormányzati eszközökkel megváltoztatni. Kormányzati eszközökre szükség van. Ilyeneket az előző felszólalásoknál számosat hallott.
Visszatérve tehát azt tudom mondani, hogy meg kell állapítani úgy, ahogy az előttem felszólalók is megállapították, hogy az, hogy erről beszélhetünk, nagy eredmény, hogy a munkaerőpiaci helyzetről beszélhetünk, hogy miért nincs elegendő munkaerő, nem pedig a munkanélküliségről.
Beszélhetünk arról, hogy mik ennek az okai. Az, hogy 2013 óta a gazdaság növekedési pályára állt, folyamatosan nő a foglalkoztatottság elsődlegesen a versenyszférában, csökken a munkanélküliség, nőnek a bérek, élénkül a munkaerő-kereslet. A foglalkoztatottak száma 4 millió 391 ezer főre tehető, a munkanélküliek száma pedig 226 ezer főre esett vissza.
Azt is el kell mondanom itt, hogy nyilvánvaló, hogy vannak olyan tények - a nemzetközi összehasonlítást is megemlíthetjük -, amelyek egész Európát érintik, a fő nemzetközi trend egyértelműen a munkaerőhiány fokozódásának irányába mutat szerte a világban, különösen a szakemberhiány jelentős. Ennek a helyzetnek az elemzésénél azt is látni kell, hogy ugyanez a helyzet Nyugaton is. A fejlettebb országokat érintő munkaerőhiány egyre nagyobb mértékű nemzetközi munkaerő-mobilitást generál. Ez is oka a munkaerő elvándorlásának.
A másik oka a negatív demográfiai trend, és természetesen azokat a legfontosabb szempontokat foglalnám össze az idő megtakarítása miatt, ami elhangzott, de meg kell említeni, hogy Magyarországon azokat a jelenségeket érdemes elemezni, hogy az alacsony munkanélküliség miatt mondhatjuk, hogy mennyiségi hiány alakult ki, viszont amennyiben a közfoglalkoztatást és a magas inaktív állományt is figyelembe vesszük, jelentős munkaerő-tartalék is van hazánkban. Az inaktívak és a közfoglalkoztatásban lévők között megállapítható, hogy jelentős hányaduk nem alkalmas a versenyszektorban való munkavégzésre.
Ezeket a szempontokat kell nézni, és valóban vannak problémák. Ezeket a problémákat is említették, de azért hadd soroljam föl. Kétségtelen, hogy a munkanélküliek jelentős hányada, körülbelül kétharmada nem rendelkezik középfokú vagy 8 osztályos végzettséggel, ez valós probléma. Kétségtelen, hogy regionális egyenlőtlenségek vannak, elsősorban kelet-nyugat között, de Délnyugat-Magyarország is ezek közé tartozik. Kétségtelen, hogy a szakképzési rendszert meg kell újítani, és kétségtelen, hogy a népességcsökkenés is hátrányosan érinti ezt a helyzetet.
Ugyanakkor el kell mondanom, hogy ha tanulmányozzák az ellenzéki pártok felszólalásait, azok pontosan mutatják, hogy mindegyik kérdésre reagált a kormány, és mindegyik kérdés megoldása szerepel a kormány programjában. Tehát így az is igaz, hogy például a szakképzettség megoldása valószínűleg nem egy év alatt történik meg. Általában az ilyenek kifutása legalább minimálisan egy iskolaidőszakot kíván meg, de általában hosszabb időszakot is. Tehát akkor várhatóak el eredmények, amikor ennek az eredményei majd megjönnek. Tehát azt gondolom, hogy ezek részletkérdéseiről mind lehet beszélni, nem állítom, hogy a szakképzési rendszer még tökéletesen működik, nyilvánvaló, hogy ezt folyamatosan javítani kell, de reagált rá a kormányzat, szemben pont az előző kormányzatokkal, amelyek gyakorlatilag elöl jártak abban, hogy nem a munkaerőpiaci igényeknek megfelelően történt a szakképzés.
Ezek mobilitási problémák, és igenis, ahogy az LMP-s hozzászóló elmondta, a mobilitás probléma, és a mobilitáshoz ad segítséget a kormányzat, hisz olyan adóeszközöket, adótámogatásokat, illetve elszámolásokat - most nem sorolom föl - léptetett és léptet életbe, amelyek megkönnyítik az országban a mobilitást, és erre rendkívül nagy szükség van, amely egyébként már most is működik, de ezt megkönnyítheti, hiszen most is az ország keleti részéből a nyugati részébe jelentős fokú elvándorlás tapasztalható.
Nyilván ezeket az eszközöket még lehet finomítani, lehet ezen továbbmenni, kell is, meg lehet fontolni, hogy az otthonteremtési programba hogyan lehet bevonni a munkaadókat, tehát van további tennivaló mindezeken a területeken.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy azokat a képtelenségeket, amelyekből egyre én is hadd reagáljak, hogy semmit nem éreznek a munkabéremelésekből, ez azt jelenti, hogy aki ilyeneket mond, az nem jár az emberek között.
Sosem elég a béremelés, ez kétségtelen, a munkavállalók szempontjából, de igenis 60 ezer forintot vagy akár az ápolók között az én térségemben pontosan tudom, hogy az intézményekben 17-67 ezer forint között emelték meg mindenki bérét; ezt igenis egy magyar munkavállaló pontosan tudja, és jelentős összeg számára is.
Nem állíthatjuk persze természetesen, hogy mindezek önmagukban megoldják azt, hogy ezek a munkabérek olyanok legyenek, hogy itthon maradjanak, de már most is megfigyelhető, ezt elmondhatom, hogy van bizonyos jele már a munkaerő visszaáramlásának, igenis láthatjuk a térségben is. Ez nem feltétlenül csak a minimálbér megemeléséből adódik, hiszen nem azért jönnek vissza, de igenis van ilyen jelenség.
(18.20)
És egy példával hadd zárjak, hogy ugye, a kormányzat reagálhat gyors programokkal is a legnagyobb munkaerő-problémákra is: azt mondják, hogy mintegy 6 ezer fuvarozói hely van üresen, egy állami program keretében most indult el olyan képzés, amely körülbelül félmilliós költséget vált ki, hogy fuvarozókat képezhetnek a megyei szakképzési központokban OKJ-s képzésekkel.
Azt gondolom, hogy sok ilyen intézkedésre van szükség, és akkor egészen biztosan javulni fog ez a helyzet, és remélhetőleg majd a jövőben is azon vitázhatunk, hogy a gazdaság fejlődését hogyan ítéljük meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
