VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Hollik István képviselő úrnak jelzem, hogy a képviselőtársak nem ezért kiabáltak, hanem azért, mert olvasott ön egy Jókai-idézetet az Országos Bírósági Hivatal elnökének beszámolójában, és két napon belül kétszer sütötte el itt az Országgyűlésben. (Derültség.) Az egyik képviselőtársunk fölvilágosított, hogy négy után rögzül, tehát még két dobása van, és akkor mindenki meg fogja jegyezni ezt az idézetet. Várjuk kíváncsian, képviselőtársam. (Közbeszólások.)
De áttérve a mai napirendi pontra, amiről szó van: szeptemberben már az évadnyitó frakcióülésünkön jeleztük, hogy a fő témája ennek a parlamenti ülésszaknak a részünkről az lesz, hogy hogyan érhető el Magyarországon a dolgozói béremelés, megpróbálunk ebben nyomást gyakorolni a kormányra, hiszen azt látjuk, hogy az Orbán-kormány egy nyíltan felvállalt stratégiája volt, hogy az olcsó és kiszolgáltatott munkaerőre alapozta Magyarország versenyképességét.
Megnéztük például azokat a külföldön terjesztett kiadványokat, amelyekben befektetési célpontként Magyarországot kínálja a kormány, nem azzal érvelt, hogy mennyire jól képzett a munkaerő, nem azt állította, hogy milyen magas hozzáadott értékű termelésre képes, hanem azzal érvelt, hogy mennyire olcsó a munkaerő, és mennyire kedvezőek a munkáltatók számára azok a jogszabályok, amelyeket a kormány 2010 óta folyamatosan a munkavállalók kárára változtatott meg.
Nagyon fontos látni azt, hogy akkor, amikor a miniszterelnök úrhoz például a pozsonyi EU-csúcs előtt el tudtam jutni frakcióvezetői minőségemben egy egyeztetésre, megkértem Orbán Viktort arra, hogy próbáljon mindent megtenni akár a multik felé nyomásgyakorlás eszközével is annak érdekében, hogy legalább a leggazdagabb iparvállalatok emeljék meg a dolgozó magyar emberek bérét. Orbán Viktor ekkor elmondta, hogy ezt ő egy rossz gondolatnak tartja, mert ez csökkenteni fogja a magyar gazdaság versenyképességét.
Amiről pedig itt az államtitkár úr az előbb beszélt, az az, hogy a kormánynak alapvetően két területen van lehetősége közvetlenül befolyásolni a munkabéreket, az egyik a közszférában, hiszen ennek bérszínvonala fölött közvetlenül a kormány rendelkezik, a másik pedig az, hogy a minimálbér által próbál bérfeszültséget generálni, ezen keresztül egy általános béremelést elérni a gazdaságban. Hozzáteszem még a harmadikat, hölgyeim és uraim, amivel nem foglalkoztak, ez az, hogy adópolitikai eszközökkel is megpróbálják a nettó munkabéreket olyan módon megemelni, hogy végre csökkentenek a magyar emberen lévő adónyomáson, azon az adóprésen, amit az Orbán-kormány egyre szorosabbra húzott 2010-es színre lépése óta.
Fontos látni azt, hogy amikor itt a miniszterelnököt például azzal szembesítettük, hogy a minimálbér adóterhelése az összes OECD-tagállam közül Magyarországon a legmagasabb, akkor ugyanazt csinálta, mint Hollik István képviselő úr, elkezdett hablatyolni arról, ami egyébként itt az Országgyűlésben még soha nem történt meg, hogy az ellenzék bántja a külföldön dolgozó magyarokat. Hölgyeim és uraim, ébredjenek föl, ilyesmi nem hangzott el egyetlen párt részéről sem. Értem én, hogy kellemesebb ilyen blődségeket mondani, de olyasmivel vitatkoznak, amit senki nem állított.
Azt állítottuk, hogy a minimálbér adóterhelése az összes OECD-ország közül Magyarországon a legmagasabb, ez ténykérdés. A miniszterelnök pedig azzal dicsekedett, hogy a bruttó minimálbér összegét milyen nagy mértékben emelte meg az Orbán-kormány. Igen, hölgyeim és uraim, a bruttó minimálbér összegét nagymértékben megemelte, a nettó minimálbér ennek következtében azonban alig emelkedett, mert - mondom a tényszerű adatokat - 2010-ben a minimálbér összes közterhét 34 212 forintban lehetett megállapítani, ehhez képest 2016-ban 68 820 forintról van szó. Magyarul: mit csinált az Orbán-kormány? A legalacsonyabb keresetű magyar emberek adóterhelését, ennek a közterhét kétszeresére növelte hat év alatt, hölgyeim és uraim. A nettó minimálbér hol nőtt ehhez képest kétszeresére? Alig nőtt valamit a nettó minimálbér!
Itt arról van szó, hogy a kormány kétszeresére növelte a minimálbér adóterhét, és ilyen módon a legalacsonyabb keresetű munkavállalókba rúgott bele egyet, amikor pedig elkezdte a társadalom kevésbé tájékozott tagjai felé reklámozni azt, hogy mindent megtesz a kormány, mert emeli a minimálbér összegét, semmi egyebet nem tett, végrehajtott egy padlássöprést, a magyar kisvállalkozókat sújtotta ezzel az intézkedéssel, miközben a minimálbér összege kétségtelen, hogy alig bírt emelkedni ennek következtében.
Fontos látni azt is, hogy amikor a magyar emberek kimagasló adóterheléséről beszélünk, akkor hol állunk a nemzetközi statisztikák szerint. Nemcsak a minimálbér adóterhelését tekintve vezet Magyarország az összes OECD-tagállam között, hanem a GDP-arányos adó- és járulékbevételek tekintetében is a legmagasabb adóterhelésű ország vagyunk a volt szocialista országok mezőnyében, ezen belül is élre törtünk, és akkor, amikor a kormány megpróbálja immár hat éve magát folyamatosan az adócsökkentés kormányának beállítani, hölgyeim és uraim, a térségben az összes volt szocialista ország közül Magyarországon a legnagyobb az adóelvonás. Semmire nem lehet büszke az Orbán-kormány, ezt a gazdaságot a magas adókkal és a még magasabb korrupcióval együttesen fojtják meg.
Fontos azt is látni, hogy az adóék tekintetében az összes OECD-tagállam közül is a negyedik legmagasabb az adóék Magyarországon. Ez is egy olyan, amiben messze-messze megelőzzük a régiós országokat, és ilyen módon egy fojtogató béklyót kap folyamatosan a gazdaság.
Érdemes megnézni azt is, hogy milyen módon próbálta a kormány kezelni a dolgozói bérek kérdését. Például megemelték az áfa szintjét 25-ről 27 százalékra, holott 2009 derekán, amikor a szocialista kormány emelte meg 20-ról 25 százalékra, és amikor a világgazdasági válság a leghangosabban dübörgött, akkor a Fidesz-frakció kollektíven követelte azt, hogy az áfa szintjét ne emelje meg az akkori szocialista kormány. Ehhez képest nem visszaállította az eredeti 20 százalékos áfaszintet a Fidesz, hanem világrekorder 27 százalékos nagyságúra növelte.
Bevezetett olyan adónemeket, aminél tranzitadóztatást hajtott végre. Elvileg például a bankokra vetik ki azt a bankadót, azt a tranzakciós illetéket, amit bevezetett az Orbán-kormány, gyakorlatilag azonban tudjuk azt, hogy a tranzakciós illeték kivetésével egy időben értesítették a bankok az ügyfeleiket arról, hogy az ügyfelek tranzakciós költségei megnövekednek, és ilyen módon a bankok egy az egyben a tranzakciós illetéket megfizettetik a náluk számlát vezető magánemberekkel és kisvállalkozásokkal. Itt is az történt, hogy úgy adóztatják meg a kereső embereket Magyarországon, hogy elvileg nem ők az adóalanyok, gyakorlatilag mégis ők viselik ezeknek az összes terhét.
Fontos látni azt is, hogy akkor, amikor a kormány az egykulcsos adórendszert bevezette, kivezette az adójóváírás intézményét ezzel párhuzamosan, akkor is a legalacsonyabb keresetű embereket sújtotta az Orbán-kormány intézkedése. S amikor szembesítjük itt Orbán Viktort azzal, hogy másfél-kétszeresére nőtt a kivándorlási kedv 2010 óta Magyarországon, és egyre több ember hagyja el ezt az országot azért, mert élhetetlen körülményeket teremtett neki a kormány, akkor a miniszterelnök elkezd arról hadoválni, hogy milyen nagyok a bérkülönbségek Németország és Magyarország között. Holott egyébként a magyar emberek nem azért mennek ki külföldre dolgozni, mert nem keresi meg a német vagy az angol munkás bérszínvonalát, hanem azért, mert nem tud megélni Magyarországon abból a bérből, amit megkeres, azért, mert a dolgozói szegénység egyre több embert sújt Magyarországon, azért, mert egy dolgozó házaspár nemegyszer a sárga csekkjeivel nem tud megbirkózni, és azért, mert családtagokkal együtt idestova 3,5 millió embert hagyott benne a slamasztikában a kormány, amikor nem mentette meg a devizahiteleseket, és amikor egyébként a rá jellemző szociálisan érzéketlen módon pont a legmagasabb jövedelmű embereket segítette a végtörlesztés bevezetésével.
(17.20)
Fontos látni azt, hogy milyen intézkedéseket várhatunk most el a kormánytól. Az első az, hogy Orbán Viktornak meggyőződésünk szerint úgy kellene a különböző nemzetközi nagyvállalatokkal megkötnie a stratégiai szövetségeit, hogy ezekben az esetekben előírja a vállalatok részére a bérfelzárkózást, azaz elvárja a vállalatok vezetőitől azt, hogy kezdjenek el ütemesen nőni a magyar munkabérek. Tekintettel arra, hogy Orbán Viktor ezen a téren is totojázott, nem tett egyetlen lépést sem, maga az élet lépett a miniszterelnök helyett. Amikor a képviselőtársak arra gondolnak, hogy például az Audinál 16-20 ezer forintos fizetésemelést követően újabb 55 ezer forintos fizetésemelést kérnek és követelnek maguknak a dolgozók - megjegyzem, jó eséllyel el is fogják érni -, ehhez képest a saját kormányuk nem tett értük egy lépést sem. Soha nem mentek oda a német luxusipar Magyarországon megtelepedett vállalataihoz, hogy valamit kérjenek legalább a vissza nem térítendő állami támogatásokért cserébe - megjegyzem, az adófizetők, a magyar kisemberek pénzéből adja ezt is a kormány -, soha nem kértek semmit a vissza nem térítendő állami támogatásokért cserébe, soha nem mondták azt, hogy a járműiparban dolgozó 144 ezer embernek emeljék meg a multik a bérét azért, mert több tízmilliárd forintos vissza nem térítendő támogatásokat kaptak a kormánytól.
Fontos látni azt is, hogy lehetősége és tere van a kormánynak azáltal befolyásolni az emberek munkabérét, hogy adót és járulékot csökkent a korábban már bizonyíthatóan túladóztatott és agyonterhelt gazdaságban. Nagyon fontos az, hogy a minimálbér jelentős mértékben nőni tudjon, nagyon fontos az, hogy Orbán Viktor maga is lépjen fel annak érdekében, hogy legalább a leggazdagabb vállalatok ütemesen hajtsák végre a magyar dolgozói bérek emelését azért, mert a nagy állami rendszereket, az egészségügyet, az oktatást Magyarország ezekből az egyre inkább szűkülő költségvetési forrásokból nemes egyszerűséggel nem lesz képes eltartani.
Fölvetődik az a kérdés, hogy milyen módon lehet ezt megoldani, mi lehet ezeknek az intézkedéseknek a forrása. Csak néhányat mondok önöknek. Javult a költségvetési egyensúlyunk azért, mert az összes régiós országnak is hozzánk hasonlóan javulhatott a változó és számunkra kedvezőbb nemzetközi környezet miatt. Olcsóbb lett a magyar államadósságot finanszírozni, ezen évről évre több száz milliárd forintot megtakarít a kormány. Még egyszer mondom, mielőtt még a kormány a saját érdemeként állítaná ezt be: az összes térségbeli országnál ez a folyamat végbement a kedvező nemzetközi fejlemények miatt. Ebből az összegből lehet bért fejleszteni, lehet adót csökkenteni a dolgozó emberek számára.
Nagyon fontos az is, hogy a korrupció évente 400 milliárd forint közvetlen kárt okoz a magyar gazdaság részére. Ez az összeg csak a közvetlen károkozás mértéke. 400 milliárd forint már önmagában is egy gigantikusan magas összeg, amire támaszkodni lehetne.
A Magyar Nemzeti Bank 260 milliárd forintot meghaladó összeget tett bele a Pallas Athénéről elnevezett alapítványokba. Ez ismét csak ellenkezik az európai gyakorlattal, olyan pénzköltésről van szó, aminek semmilyen befolyásolására nincs lehetősége a tulajdonosi jogot megtestesítő államnak. Varga Mihály személyén keresztül elvileg az állam mint tulajdonos beleszólhatna a jegybank nyereségének az elköltésébe, de a Fidesz kormánykoalíciója úgy rendelkezett, hogy erre most már törvényesen nincs lehetőség. Ez is egy olyan pénztömeg lehetne, amivel a munkabéremelést lehetne támogatni Magyarországon.
Sok egyéb ötlet mellett végül, de nem utolsósorban most már idő hiányában csak egyet említek meg, a bürokráciacsökkentésre vonatkozó összeget. Amikor Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter lett, 2800 milliárd forintban jelölte meg azt az összeget, amit Magyarország bürokráciára éves szinten költ, és a miniszter úr szerint ennek az összegnek a 30 százaléka, durván 840 milliárd forint megtakarítható lenne. Ez azonban a kormánynak ez idáig nemhogy nem jött össze, de volt 2010 óta olyan év, amikor 227 milliárd forinttal nőttek az állam működési kiadásai. A magyar állam tehát egyre kevésbé hatékonyan, egyre drágábban tartja fenn a saját működését. Ez nem egyéb, mint a kormányzat tehetségtelenségének az újabb bizonyítéka. Ez is egy olyan összeg lenne, amit a dolgozó magyar emberek munkabérének eme-lésére lehetne és kellene fordítani.
Végül, de nem utolsósorban arra szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy ha Magyarországon nem tudunk radikálisan fordítani az eddigi folyamatokon, és a kormány továbbra sem lesz hajlandó megemelni az emberek munkabérét, helyette a legnagyobb árbevételű és leggazdagabb külföldi vállalatoknak nyújtanak most is társaságiadókedvezményt, akkor el fogjuk érni azt az állapotot, hogy még több fiatal fog elmenni. A korszak trendje lesz, hogy a fiatalok elvándorolnak Magyarországról és külföldre mennek, és akkor nagyon-nagyon nehezen lehet már ezt a folyamatot visszafordítani.
Mindannyiunk érdekében tehát azt kérem a kormánytól, hogy a béremeléshez végre érdemben járuljanak hozzá, és hozzák meg az általunk szorgalmazott intézkedéseket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
