Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az iméntiekben több elképesztő pártállami lózungcunamit hallottunk, és igen, itt több ellenzéki képviselő megjegyezte, hogy égnek állt a hajunk attól, amit önök elmondtak. Még az enyém is égnek állt volna, de el kell hogy mondjuk, azon egzotikus adókörnyezet kialakítása a gazdaság tönkretétele tekintetében, amit önök csináltak, valóban a párját ritkítja. Ha már itt a hajnál tartunk, idehozhatnánk a samponadót; én például biztos nem vagyok elfogult ebben a kérdésben, amikor kritizálom az önök új típusú adóit. A könyvelői szakma több mint 60-féle ilyet ismer, 60-féle 2010-től bevezetett új adótípust vagy adóemelést.
Hogy mondjunk egy-két példát: önök ki tetszettek vetni a tranzakciós illetéket, ez egy adófajta egyébként, azért keresztelték el illetéknek, hogy ne kelljen annyit bokszolni Brüsszelben miatta. Aztán hagyták, hogy az érintett pénzintézetek, akiknek ezt meg kellett volna fizetni, nemcsak hogy egy az egyben áthárítsák ezt az ügyfelekre, a polgárokra, de magyar kisvállalkozások esetén volt, amikor a pénzintézet visszamenőleg szedte ezt be, volt, amikor többet szedett be az indokoltnál. Ugyanígy az ágazati különadók majdnem összessége tekintetében tetten érhető hasonló.
Az iméntiekben, amikor fideszes képviselőtársunk arról folytatott gyorselemzést, hogy hát, ezek a gonosz szocialisták meg balliberálisok bizony a népesedési hiányt importból betelepített népességből pótolnák, és mind a munkaerőhiány, mind a demográfiai vákuum tekintetében ezt a megoldást látják, én ezzel nem nagyon tudok vitatkozni. El tudok képzelni egy olyan felállást, amikor ők ezeket pártolnák. A probléma az, hogy az utóbbi hat évben nem a balliberálisok és nem a szocialisták beszéltek erről, hanem Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kormányról, ami azért elég durva, hogy harmadik országból importált, egyelőre csak szezonális jelleggel importált munkaerőről önök nyújtottak be, Fidesz-KDNP-sek egy idevágó törvényjavaslatot, ami a multicégek számára könnyíti meg a szezonálisan idehurcolandó munkaerőt, ahol fontosnak tartották önök, Fidesz-KDNP-sek elmondani azt, hogy ne féljünk, ne aggódjunk nagyon, mert olyan harmadik országból hoznak munkaerőt, ahonnan az érkezők beilleszkedése zökkenőmentesebb. Tehát nem tudom, hogy a szezonális munkavégzéshez miért kell bárkinek a beilleszkedéséről beszélni, de önök elkövették ezt az arcátlanságot, és továbbra sem tettek le arról a tervről, legalábbis nem vonták vissza ezeket a miniszteri nyilatkozatokat, amelyek értelmében munkaerő importálásáról beszéltek.
Továbbmegyek: nem kell hogy megvédjem a balliberális oldalt és nem tudok vele azonosulni a kérdésben semmilyen téren, de nem ők írtak alá olyan záródokumentumot, amely a kötelező betelepítési mechanizmus végrehajtásáról szól. Tehát a nagy helyzet az, hogy ez az önök felelőssége, önök követték el, és a nemzetgazdaságot továbbra is egy piacnak tekintik, hiszen a Jobbik benyújtotta azt az alaptörvénymódosító javaslatot, amely egy az egyben megegyezik a Fidesz-KDNP alaptörvény-módo-sí-tá-sá-val, egy vacak kis mondatocskával toldottuk meg ezt. Ez a vacak kis mondatocska annál fontosabb, arról szólna, hogy az önök letelepedésikötvény-üzletágát szüntessük meg, vezessük ki, tehát ne csak a szegény migráns, de a gazdag migráns se jöhessen be Magyarországra.
Önök egyelőre még a tárgysorozatba vételét sem támogatták ennek az indítványnak, tehát a saját gondolataikra mondtak nemet, pusztán pártpolitikai megfontolásból, pusztán azért, mert a piszkos pénz megszerzése az önök számára egyelőre fontosabb, mint a haza megvédése. És miközben másokat hazaárulóznak le, amiért a csonka alaptörvény-módo-sí-tá-su-kat nem támogatják, mi történt? A jegyzőkönyv kedvéért mondjuk el újra és újra: a Gazdasági bizottság ülésére önök behoztak egy indítványt, amelynek értelmében a kötvényüzletágukat a ciprusi közvetítő cégükkel ki akarják terjeszteni a Seychelle-szigetekre is. Hollik képviselőtársam is ott volt, ő is megszavazta azt, hogy a ciprusi közvetítő cég a Seychelle-szigeteken is tevékenykedhessen, árulhassa a kötvényeket. (A helyéről felálló és a kijárat felé induló Hollik Istvánnak:) Tudom, hogy ciki, de nyugodtan elmenekülhet, akkor is így történt. (Hollik István: Itt vagyok! Amit visszavontunk!)
A helyzet az, hogy ezt a kiterjesztést önök megtették, közben másokat hazaárulóztak azért, hogy a betelepítést állítólag támogatják, pedig önök üzleteltek gazdag migránsokkal. Önök engedték, hogy közvetítői díjak mentén mintegy 110 milliárd forint ne folyjon be a magyar költségvetésbe, hanem zavaros hátterű közvetítő cégekhez kerüljön, és el kell hogy mondjuk, aztán egy héttel később - nyilván a közfelháborodás hatására - ezt a Seychelle-szigetekre vonatkozó döntést ugyanezen bizottság tagjai, látszólag indoklás nélkül visszavonták. Tehát talán már önök is érezték, hogy ez vállalhatatlan, ez ciki, de a kettős beszéd, az elképesztő kettős mérce fellelhető.
(18.40)
Itt több fideszes képviselőtársunk próbálta úgy előadni a munkaerőhiány kérdését, mint ha New Yorktól Budapestig ez egy teljesen hasonló vonulat mentén felmerülő jelenség lenne, ahol a szakképzett munkaerőből mindenhol hiány van, és különben is mi a regionális vetélytársakhoz kezdünk közelíteni, pedig a szocialistának nevezett kormányzások alatt mekkora volt a szakadék. Beszéljenek helyettünk a számok!
Ha minimálbéreket vizsgálunk az EU területén belül, és itt egyébként még azok adótartalmát nem is vizsgáltuk, Magyarországon azt látjuk, hogy 353 eurós átlagszintről beszélhetünk. Görögország, amit nagyon gyakran emlegetnek, 684 euróval számolhat ezen a téren. Szlovénia 791-gyel, hogy a régióba is betérjünk, még Horvátország is 408-cal, és azt látjuk, hogy a Szlovákiának nevezett állam is 405 eurós értéket tud felmutatni. Tehát Magyarország annak a bizonyos gödörnek a legalján található, euróban mérve távolodtak a magyar bérek a nyugat-európai szinttől. Önök nemhogy közelíteni nem tudtak, az elképesztően rossz gazdaságpolitikai megfontolásaikból kifolyólag a távolság bizonyos szegmensekben növekedett, máshol jó esetben is csak stagnált.
Egy másik fideszes képviselő szájából elhangzott az, hogy a negatív demográfiai trend is megágyaz a munkaerőhiánynak, és én ezzel egyetértek. Nem vagyok ellendrukker, sajnálatos, hogy így van. Annak örülök, hogy végre fideszes képviselők ezt beismerik. Hiszen itt az interpellációinkra, azonnali kérdéseinkre adott válaszok tekintetében rendszeresen azt mantrázzák, hogy itt előkészületek történtek a népesedési fordulat elérésére. Volt, aki bébiboomról beszélt két éve. Azóta szerencsére nem mond ilyen sületlenségeket a parlamentben.
De látom, Cseresnyés államtitkár úr is ingatja a fejét, hát neki mondom, hogy a KSH adatai tekintetében január és november között az előző év hasonló időszakához képest 0,2 százalékkal kevesebb élve születéssel számolhattunk sajnálatos módon Magyarországon. És amiért az összesített népességfogyás üteme az érintett időszakban csökkenhetett, az az lehetett, hogy szerencsés módon több mint 8 ezerrel kevesebben hunytak el, mint egy évvel korábban. De az élve születések száma további, bár szerencsére csak minimális, de csökkenést mutat ahelyett, hogy növekedést mutatna, hiszen az összes gazdaságpolitikai intézkedés indikátora az lehetne, hogy az élve születések számát tudjuk-e növelni Magyarországon.
Vegyék észre, ha a népességfogyást nem sikerül lassítani, aztán megállítani, akkor teljesen mindegy, hogy hatvan év múlva milyen színezetű kormánya lesz ennek az országnak. Örülök, hogy most már nem hazudoznak tovább. Örülök, hogy elismerik, hogy negatív demográfiai trend folyik, negatív demográfiai környezetben vagyunk. Láttam, hogy államtitkár úr gombot nyom. Kérem, hogy majd olyan korrekt válasszal tiszteljen meg minket, ami végre közelít az igazsághoz. Hiszen ezekkel a számokkal nagyon nehéz vitatkozni: 2014-ben 35 ezres nagyságrendű volt a népességfogyás, egy évvel később 40 ezer körüli, és most is az a helyzet, hogy az élve születések száma csökken.
El kell hogy mondjuk mindemellett, amíg ez a kormányzat a minimálbér adómentessé tétele kapcsán nem tud legalább valamit felmutatni, nagyjából mindegy, hogy bruttóban milyen szintre emel, ha ennek adótartalmát nem tudja csökkenteni, mint a korábbi időszakokban is így volt, akkor sok mindent nem fog tudni felmutatni. Orbán Viktor és kormánya felelőssége az is, hogy a multicégek számára adott kedvezményekért cserébe nem követelték meg a bérfelzárkóztatást. A helyzet az, hogy ennek még nyomait sem látjuk. Tehát az az audis belső sztrájk-szerűség, ami most kirobbant - már egy idei emelés után további 55 ezres emelés érdekében, és valószínűleg ezt el is fogják tudni érni -, jelzőfény az éjszakában arra nézve, hogy ezektől a cégektől a stratégiai szerződések megkötésekor meg lehetett volna és meg kellene kérni a munkabér-felzár-kóz-ta-tás költségeinek beépítését. Hiszen önök olyan infrastrukturális támogatásokat, olyan munkahelyteremtési támogatásokat adnak, amelyek tökéletesen egy-oldalúak. Le kellene számolniuk Orbán Viktor és csapata azon lázálmával, miszerint Magyarország csak akkor lehet versenyképes, ha olcsó a munka-ereje. Ez nem így van. Ez a kor elmúlt, ezen kell sürgősen változtatni.
Azt is látjuk, hogy amíg a Társadalmi riport 2016 című tanulmánykötetet lehet vádolni ilyen vagy olyan oldali beállítottsággal, de a statisztikák számai nagyon makacs dolgok. Azt látjuk benne, hogy a teljes népesség mintegy kétharmada, a jövedelmi közép 75 százaléka képtelen előre be nem tervezett kiadás fedezésre. Ez katasztrófahelyzet, hiszen egy váratlan egészségügyi kiadás, ami nagyobb tehertételt is jelenthet, bármely családban felmerülhet. Ugyanígy megdöbbentő lehet, de a magyarok 37 százaléka nem tudja megfizetni a napi húsfo-gyasz-tá-sát. Ez is igen mellbevágó adat, és összességében a magyarok 44 százaléka tekinthető anyagilag depriváltnak. Tehát egy olyan helyzetből indulunk ki, ahol semmiféle kormányzati hozsannázásnak nem lehet helye.
Ezt az egész rendszert fejeli meg az európai uniós rekorder 27 százalékos áfa, a szegények adója, ami egész egyszerűen tarthatatlan. Hollik képviselőtársamat nem látom, ő a megtermékenyítőnk az ilyen felszólalások tekintetében, mert annyi hazugságot és arcátlanságot, mint ő, senki nem hord össze a KDNP soraiból. De amikor arról beszél, hogy az alapvető élelmiszerek áfatartalma tekintetében milyen komoly csökkentéseket értek el, mindig el szoktam mondani, igen, az érintettek fogyasztói kosarának 6-7 százalékát érintő módon. És el szoktam mondani azt is, hogy csak az utolsó hónapokban költségvetési módosítóval önök mintegy 400-500 milliárd forintot tetszettek megmozgatni. Nem azt mondom, hogy kizárólag értelmetlen célok érdekében, nem erről van szó. De azt mondom, hogy az alapvető élelmiszerek áfatartalmának csökkentése tekintetében sokkal nagyobb bátorságról tehettek volna tanúbizonyságot, és azt mondom, hogy ami már-már árulásszámba megy, az az, hogy benyújtottuk a gyermeknevelési cikkek áfatartalmának csökken-téséről szóló javaslatot, és önök ezt nem támogatták - most újra van lehetőségük egyébként ezt támogatni -, tehát már a tárgysorozatba vétel során elfogyott a kormánypárti bátorság. Egész Európában itt adóztatják a legdurvábban áfaszempontból a gyermeknevelési cikkeket. Hát, hogy a viharba’ remélnek önök népesedési fordulatot, nemhogy a népességfogyás megállítását, egy ilyen szánalmasan gyenge gazdasági környezetben?
Hozsannázhatnak nekünk akármiről, amíg a gyermeknevelés az egyik legdurvábban adóztatott tevékenység Magyarországon, addig nem lehet ezen a helyzeten változtatni. Erre a családi adókedvezmények rendszerével szoktak válaszolni, amit én nem kritizálok alapvetően, egy jó iránynak tartom, de azt is látni kell, hogy az igénybevevők köre, akik teljes körben igénybe tudják ezt venni, jellemzően a szerencsésebb társadalmi osztályokból kerülnek ki, és ilyen munkaerőpiaci helyzet mellett, mint amilyen most van, nagyon nehéz népesedési fordulatot elvárni csak az egyik pillértől. Emellé hatalmas szükség lenne egy otthonteremtési pillérre.
Államtitkár úr gombot nyomott, akkor nagyon kérem arra, hogy mivel népesedési vetülete van ennek is, válaszoljon egy konkrét kérdésre. El is várom ezt a választ. Ez pedig az, hogy egy átlagos magyar fiataltól, aki mondjuk, egyetemi tanulmányokat folytatni feljön Budapestre, hogy várja ez a kormány, hogy 130-140-150 ezer forintos albérleti díjat fizessen ki Pesten vagy szintén horrorisztikus összegeket egy nagyvárosban, és még mellette megéljen, családot alapítson, önálló otthonra tegyen szert, és aztán bővítse ezt a családot. Magyarázzák meg nekem, hogy milyen átlagfizetésből, milyen fiatalok számára tartják ezt elérhetőnek, miért nincs egy állami hátterű bérlakásépítési program.
Valószínűleg azt fogja nekem válaszolni, hogy a kiadott újépítésű ingatlanokra vonatkozó építési engedélyek száma a CSOK-nak köszönhetően megnőtt és akár a kétszeresére is. Én erre azt fogom mondani, hogy gyönyörű eredmény. Csak egy átlagos magyar fiatal nem újépítésű lakásban gondolkodik, nem lakóparkba költözik, egész egyszerűen egy megfizethető bérlakásra van szüksége, ahol el tudja kezdeni az életét. Ebből van elképesztő piaci hiány Magyarországon. Önök még arra is képtelenek voltak, hogy amikor az Airbnb és hasonló közösségi világhálós megosztó oldalak kivettek több ezer ingatlant az albérleti piacról, akkor az ennek nyomán fennálló kínálati szűkösségre valahogy reagáljanak, mondjuk, egy bérlakásépítési programmal, vagy úgy, hogy szabályozzák ezt a gazdasági ágat. De önökben ehhez sem volt bátorság, pedig ne mondják, hogy nem tudtak a problémáról, hiszen számtalanszor jeleztük ezt az önök irányába.
Beszélhetnénk arról, hogy mi lesz a piacról hiányzó tízezres nagyságrendű mérnökkel és informa-ti-kussal, hogyan kívánják önök az oktatási rendszert átalakítani annak érdekében, hogy ezek a piaci hiányok ne lépjenek föl a jövőben. Számtalan munkaerőhiánnyal kapcsolatos kérdést lehetne felhozni, de számunkra az önök teljes gazdasági tevékenységének az indikátora leginkább a demográfiai mutatószámok összessége. Ezt megalapozandó otthonteremtés terén kellene nemcsak a gazdagok számára felmutatniuk valamit. A 27 százalékos szegények adóját csökkenteni kellene, alapvető élelmiszerek, gyermek-ne-ve-lési cikkek körében legalább 5 százalékra csökkenteni. De hölgyeim és uraim, bátorság nélkül ez nem megy.
Ha pedig majdnem kétharmados hatévnyi kormányzás után önöktől csak ennyi telik, akkor egy kicsivel több szerénységre inteném önöket, a nagy mellénnyel előadott kioktató szövegekre úgy érzem, hogy nincs alapjuk, és nem biztos, hogy itt azt kel-lene keresni, hogy ellenzéki képviselők milyen pártpolitikai szempontok mentén tesznek kritikát, hiszen itt tények, számok hangzottak el. Látom, hogy államtitkár úr már hozzáöltözött a válaszhoz, én csak arra kérem őt, hogy lélekbátorság mentén, a kellő őszinteséggel ezekre a konkrét kérdésekre konkrét válaszokat adjon, mert nem nekünk kell elszámolniuk, a saját választóik szemébe kellene nézniük. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
