BANA TIBOR,
BANA TIBOR,
BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném, ha az a vád érne, hogy negatív hozzáállás jellemez, ezért szeretném leszögezni, a Jobbik pozitívumként tekint arra, hogy az idén már második alkalommal vitázhatunk itt az Országgyűlésben az uniós források felhasználásáról, hiszen néhány hónappal ezelőtt a 2007-2013-as ciklus tekintetében tehettük meg mindezt, és ahogy akkor is, úgy ezen az alkalmon is szeretnénk elmondani súlyos kritikáinkat, valamint konstruktív, építő jellegű javaslatainkat.
Már csak azért is van ennek különös jelentősége, mert amikor a 2014-2020-as fejlesztési ciklusról beszélünk, akkor a második teljes hétéves időszakkal állunk szemben, és azt gondolom, hogy ilyenkor, amikor egy vitanapra sor kerül e keretek között, akkor érdemes visszatekinteni arra, hogy honnan is indultunk. Akár visszamehetnénk egészen az uniós csatlakozásunkat megelőző időszakra, én mégis a 2007-2013-as, tehát az előző hétéves költségvetési ciklusra tekintenék csak vissza néhány gondolat erejéig, mert akkor megfogalmazódott két nagyon fontos ígéret a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatás bővítésére vonatkozóan. Az akkori szocialista-szabad demokrata kormány két konkrét vállalást tett 2006-hoz képest 2015-re. Az egyik az volt, hogy a vállalkozások által megtermelt hozzáadott érték 10 százalékkal legyen magasabb 2015-re 2006-os képest, míg a másik úgy hangzott, hogy a közszférán kívül foglalkoztatottak száma 4 százalékkal növekedjen, szintén ez alatt az évtized alatt.
Arra vissza fogok térni, hogy ez hogyan valósult meg vagy hogyan nem valósult meg, de úgy hiszem, arról is érdemes néhány szót ejteni, hogy az az elosztási intézményrendszer, amely annak idején létrejött, közvetlen politikai befolyás alatt állt. Ez megnyilvánult a nagyberuházásoknál, és megnyilvánult akkor is, amikor szembesülhettünk azzal az előző időszakban, hogy megvolt azoknak a hűséges önkormányzatoknak a köre, amelyek kellő módon tudtak részesülni a támogatásokból.
Az igazán nagy probléma azonban az, tisztelt Országgyűlés, hogy a mostani, 2014-2020-as időszakban sem változott ez a helyzet e tekintetben. Tehát amikor felidézzük Lamperth Mónika miniszter asszony szavait, amire, úgy gondolom, mindannyian emlékezhetünk, aki arról beszélt, hogy nem kell aggódniuk az elvtársaknak, hiszen a regionális fejlesztési tanácsokban megfelelő pozíciókban majd ott lesznek azok az emberek, akik dönteni fognak a pénzek elosztásáról, akkor úgy láthatjuk, hogy a 2010-es kormányváltást követően és kimondottan a mostani 2014-2020-as ciklusban is az alapállás e szempontból nem változott. Így aztán a gazdasági racionalitástól, a tényleges fejlesztési igényektől független, sok esetben értelmetlen beruházások valósultak meg korábban is. Elég utalnom a 40 centiméter magas kilátó 40 millió forintból történő megépítésére, vagy a funkció nélküli Hegyalja-kapu 100 millió forintból való felhúzására.
Ezek után nem volt véletlen és meglepő, hogy a 2010-es országgyűlési választásokat megelőzően sokak nagy várakozással tekintettek az új kormány megalakulására, és a Fidesz is komoly ígéreteket fogalmazott meg. Ezek az ígéretek az elszámoltatásról, a botrányos ügyek feltárásáról, valamint a támogatások felülvizsgálatáról szóltak. Ehhez képest aztán 2010 után azt kellett tapasztalnunk, hogy a pályáztatás mondvacsinált indokokra hivatkozva egy évig gyakorlatilag szünetelt, és az intézményrendszer vonatkozásában átgondolatlan átalakításokra került sor. Nem történt meg a felelősségre vonás, nem került sor azoknak az ügyeknek a felgöngyölítésére, amelyek korrupciógyanúsak voltak, és a támogatások érdemi felülvizsgálata is elmaradt. Úgy értékelhetjük tehát, hogy a Fidesz ott folytatta, ahol elődeik, a szocialisták abbahagyták, vagyis az uniós források felhasználásának rendszere továbbra is a korrupció melegágyaként működött, működik. Nem szűntek meg a visszásságok, és a presztízsberuházások, értelmetlen projektek továbbra is a középpontban állnak. Itt elég a felcsúti kisvasút példáját hoznom, de számtalan hasonló ügyet tudnék még idehozni az elmúlt évekből is, amióta önök vannak kormányon.
S a ciklus második felében, még az előző időszakban a visszaosztások, az arcpirító túlárazások minden korábbi méreteket felülmúltak, így aztán Brüsszel egész operatív programok kifizetéseit függesztette fel. Az a két fő célkitűzés pedig, amire utaltam a felszólalásom elején, vagyis a 10 százalékos növekedés és a 4 százalékos foglalkoztatotti bővülés a versenyszférában nemhogy nem valósult meg, hanem utóbbi esetben éppen ellentétes mozgások indultak el a kormányváltást követően.
(16.00)
Talán ezért is fogalmazott meg egy olyan komoly ígéretet a kormány a mostani, 2014-2020-as időszak vonatkozásában, hogy a támogatások 60 százaléka közvetlen gazdaságfejlesztésre kerül majd kifizetésre, de sajnos az látható már most, 2016 végén, hogy ez nem fog teljesülni.
De nézzük meg, mik is a keretek a mostani hétéves tervezési időszakban, miből is tud Magyarország meríteni, gazdálkodni! Látni kell azt, hogy az uniós források összege csökkent 2007-2013-hoz képest. Annak ellenére történt meg ez, hogy nemhogy csökkentek volna az ígéretekkel szemben, hanem egyenesen növekedtek a különbségek a centrumországok és a volt szocialista országok között. Ez a bizonyos szakadék mélyült az elmúlt években, annak ellenére, hogy az úgynevezett centrumországok kihasználták ennek a régiónak a leértékelt természeti és humán erőforrásait. Emlékezhetünk arra és hallhatjuk azt folyamatosan, hogy közben pedig álságos módon az Unió arra hivatkozik, hogy ez az egyik elsődleges fő célkitűzés, hogy ezeket a különbségeket csökkenteni kell.
De mit is láthatunk ezzel szemben a mostani hét év kapcsán? Hát azt, hogy reálértéken 4,5 százalékkal szűkült az Unió költségvetése. Ez először fordult elő a Közösség történetében, és a számunkra ebből a szempontból legfontosabb kohéziós alapok pedig 8,4 százalékkal csökkentek. A korrektség jegyében, hiszen elmondtam, hogy mindenképpen konstruktív hozzáállás fog minket jellemezni a mai vitanapon, azt el kell mondani, hogy a tárgyalások során a korábbihoz képest végül is egy jobb eredményt sikerült elérni. De az a sikerpropaganda, ami aztán a kormány részéről ezt követően elhangzott, egyáltalán nem állta meg a helyét, hiszen összességében a kohéziós források csökkenése miatt rosszul jöttünk ki ebből a folyamatból.
Mi lenne a legfontosabb szempont a Jobbik álláspontja szerint az Európai Unióból érkező támogatások felhasználásával összefüggésben? Az, hogy ez optimálisan történjen meg, és olyan célokra költsük ezeket a pénzeket, amelyek hosszú távon is képesek munkahelyeket teremteni és munkahelyeket megtartani, növelve ezáltal Magyarország versenyképességét. És döntő lenne az, hogy ezek az uniós források, ezek a fejlesztések megalapozzák azt, hogy Magyarország képes legyen ezek nélkül is megállni a lábán.
Még mielőtt valaki félreértene, tisztelt képviselőtársaim, itt csak arra szeretnék utalni, hogy lehetséges, hogy a következő hétéves időszakban már nem is fognak rendelkezésre állni ilyen források, kohéziós források, de az biztos, hogy az eddigi tendencia abba az irányba mutat, hogy ezek mindenképpen csökkenni fognak, ezt kellene tehát a szemünk előtt tartani akkor, amikor a fejlesztésekről döntünk.
A korrupció pedig továbbra is magas a pályázatok terén. Azt tapasztalhattuk az elmúlt években is, hogy a támogatások jelentős része a haveroknál köt ki. Változtatni is kellett brüsszeli jelzésre a döntéshozatal menetén. És amit én még nagyon aggályosnak tartok, az az, hogy a kis és közepes méretű vállalkozásokat érik leginkább e szankciók Magyarországon. Sokszor panaszkodnak arra a kkv-szektor szereplői, hogy lényegében ellehetetlenítik a működésüket, közben pedig a másik oldalról azok a haveri cégek, amelyek ezer szállal kötődnek a kormányhoz és a Fideszhez, nem ütik meg ilyen módon a bokájukat, ők tudnak érdemben részesülni a forrásokból.
Kiemelt projektek kérdése, hiszen erről is esett szó: valóban, kis híján 50 százalék ennek aránya, azoknak a projekteknek az aránya, ahol lényegében verseny nélkül kerül sor a döntésre. Mondanom sem kell, hogy a túlárazásnak és a korrupciónak az esélyét ez milyen módon növeli. Emiatt aztán azon sem kell csodálkoznunk, hogy az OLAF, vagyis az Európai Csalás Elleni Hivatal feketelistáin Magyarország sajnos előkelő helyen szerepel.
De arról is érdemes néhány szót ejteni, hogy mi is a helyzet abból a szempontból, hogy mely települések tudnak hozzájutni ezekhez a támogatásokhoz. Látni lehet azt, hogy azokba a falvakba és városokba, amelyek nem kormánypárti településvezetővel rendelkeznek, jóval kevesebb európai uniós forrás jut, egészen konkrétan olyan településeken, ahol független vagy más színezetű polgármester vezeti a falut vagy várost, oda kevesebb, mint fele jut az Unióból érkező támogatásoknak. Ez volt egyébként korábban is a tendencia a szocialisták alatt, de ugyanez maradt az önök kormányzása idején is. Utaltam már azokra az alapvető jogszabályi változásokra, amelyeket meg kellett tenniük Brüsszel jelzéseit követően. Igen, ezek fontosak és indokoltak voltak, de miért csak most került ezekre sor? - kérdezem itt államtitkár asszonytól, államtitkár úrtól.
Mi az a szempont még, amit szintén nem láttunk érvényesülni az elmúlt évek során? Az átláthatóság, a transzparencia elve. Hiszen valóban bizonyos változás történt abból a szempontból, miután én magam is az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottság alelnökeként felvetettem azt, hogy kapjunk folyamatosan tájékoztatást az európai uniós támogatás felhasználásáról, hogy most már ez bizonyos időközönként megtörténik, de sokkal részletesebben kellene megtenni, hogy láthassuk azt, hogy milyen célokra kerülnek ezek a pénzek felhasználásra. Egy rendszeres beszámolót szeretnénk, legalább bizottsági szinten, és legyen köztünk egy érdemi párbeszéd ebből a szempontból. Ezt kérem, elsősorban a Miniszterelnökség irányába szeretném ezt jelezni.
Azt is látni kell, ahogy ezt hallhattuk az expozéban is, hogy bizony azokra a területekre nem jutott érdemi támogatás az elmúlt évek során, amelyek romokban hevernek Magyarországon. Gondolok itt az egészségügy, az oktatás és a szociális rendszer területére. A Jobbiknak az az álláspontja, hogy érdemben ezekre a célokra kellene fordítani. Chikán Attila professzor úr a Magyar Nemzetnek adott egyik nyilatkozatában, amikor arról beszélt, hogy a korrupció lassítja a gazdasági növekedést, akkor azt is elmondta, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy kikhez jutnak a rendelkezésre álló források. Hiszen azt láthatjuk, hogy a magyar gazdaság növekedése helyett más szempontok fontosak a Fidesz számára, a haverok segítése, helyzetbe hozása. Holott a gazdasági élet szereplőinek, és itt a nagyvállalatokra valamint a kkv-kra is utalok, kiszámíthatóságra, tervezhetőségre lenne szükségük és arra, hogy munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő beruházásokra kerülhessen érdemben sor.
A bizottságunkban évente több alkalommal is szoktunk találkozni a Magyar-Európai Üzleti Tanács, az HEBC tagjaival, és bár velük természetesen sok kérdésben viták vannak köztünk, de azt minden alkalommal üdvözölni szoktam, hogy elmondják, hogy szükséges lenne egy országstratégia megteremtése. Hiszen ebben az országstratégiában fel lehetne vázolni azokat a közép- és hosszú távú célokat, amelyek alapján az adott szereplők igazodni tudnak és tervezni tudnak. Mert ezzel szemben sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy ad hoc jellegű törvényalkotás zajlik Magyarországon, és bizony nagyon sokszor váratlanul kell szembesülniük e cégeknek olyan változásokkal, amelyek, mondjuk, adóügyi vagy egyéb jogszabályokat érintenek.
A kutatás-fejlesztés területéről is számtalan alkalommal beszéltem már, és bizony ennek nagyon hangsúlyosnak kellene lennie, már csak azért is, mert 2014-2020 között két és félszeresére nő a rendelkezésre álló összeg ezen a területen. Élnünk kellene tehát ezzel a lehetőséggel, hiszen azt tudni kell, és ezt alátámasztják tanulmányok, kutatások is, hogy az innovatív vállalatok nagyobb mértékben tudják növelni alkalmazotti létszámukat, és ez kiemelten igaz a kis- és közepes méretű vállalkozások esetében.
(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A 60 százalékos gazdaságfejlesztési célra még egy pillanatra visszatérnék, hiszen nemrégiben olvashattunk egy elemzést a portfolio oldalon, ahol levezették azt, hogy amennyiben jövő évre vonatkozóan az összes pénz ilyen célra jut, még akkor sem fogjuk elérni ezt az értéket, de egyébként jóval valószínűbb, hogy jelentősen el fog maradni - 50 százalékkal - a közvetlen gazdaságfejlesztésre fordított források aránya. Tehát ez a hangzatos ígéret, amit megfogalmaztak a ciklust megelőzően, sem valósul meg. Persze, tény és való, hogy a korábbihoz képest ez egy jobb arány, de egyáltalán nem mindegy az, hogy kik azok, akik ebből részesülni tudnak. Sajnos, úgy látjuk, hogy elsősorban a Fideszhez köthető oligarchák járnak jól, és Mészáros Lőrincék dörzsölik a tenyerüket e területen is.
Összességében, tisztelt képviselőtársaim, azt lehet tehát elmondani, hogy az európai uniós források felhasználásának területe továbbra is a korrupció melegágyaként működik. De persze, ha belegondolunk abba, hogy az önök számára a gazdag migránsok pénze fontosabb, mint az ország megvédése, és ilyen módon a letelepedési kötvények kivezetésére sem került még sor, akkor ezen nem kell meglepődnünk.
A Fidesznek a lopás, az úgymond zsákmányszerző életmód folytatása, a haverok kiszolgálása felülírja azokat az egyéb szempontokat, mint a magyarok biztonsága, védelme és hazánk gazdaságának erősítése.
Ennek, ha 2018-ban felhatalmazást kapunk a magyaroktól és kormányt tudunk alakítani, akkor véget fogunk vetni, és a Jobbik kormányzása alatt egy új időszámítás fog elkezdődni Magyarországon. Ennek az új korszaknak az lesz a legfontosabb jellemzője, hogy a fejlesztési források felhasználására szakmai alapon adunk lehetőséget. Megteremtjük annak lehetőségét, hogy érdemeik, rátermettségük szerint tudjanak részesülni ebből a kis- és középvállalkozások és a nagyvállalati szereplők. Azzal szemben, ami most tapasztalható, hogy csak egy szűk, a kormányhoz és a Fideszhez ezer szállal köthető kör tud ezekből részesülni, egy teljesen más szemlélet fog bennünket jellemezni, olyan módon, hogy ennek eredményeit a saját bőrükön érezzék a magyarok is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
