CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szólás lehetőségét. Engedjék meg, hogy a vitát megelőzendő a vezérszónoki felszólalásokra is reagáljak a kormány nevében, egyrészt bizonyítva, hogy a kormány valóban tisztelettel és őszinte szakmai kíváncsisággal tekint a mai vita elé, amelyből azt gondoljuk, hogy a politikai lózungokon kívül - amikből, zárójelben tegyük hozzá, jó néhány akad - valamit tanulhatunk, és valóban ez a vita hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország jobban tudja felhasználni az európai uniós lehetőségeket.
Engedjék meg, hogy az idejüket ne húzzam azzal, hogy a két kormánypárti felszólalóra azon túl reagálok, hogy a kijelentéseikkel lényegében egyet tudok érteni. Ez azt bizonyítja, hogy az európai uniós vitanapra ezek a politikusok nemcsak felkészültek, és nemcsak kommunikációs paneleket vettek elő, hanem végig is olvasták azokat a dokumentumokat, amelyek az Országgyűlés összes képviselője számára elérhetők.
Ezért elsőként Szakács képviselő úrnak szeretném mondani, ha itt lenne, de mivel nincs itt, ezért Bangóné képviselő asszonynak kell ezt végighallgatnia, hogy eltévesztette az üléstermet, mert a mai vitanap témája nem a „Modern városok” program, hanem az európai uniós források felhasználásának a lehetősége. Már csak azért sem a „Modern városok” program, mert - ahogy azt a képviselő asszony biztosan tudja, képviselő úrral ellentétben - a „Modern városok” programnak csak egy része finanszírozott az európai uniós forrásokból, annak a beruházási csomagnak, amit eddig 19 város polgármestere és miniszterelnök úr írtak alá, jelentős részét a hazai költségvetés finanszírozza.
Tehát amennyiben azt kérte számon Lázár miniszter úron, hogy miért nem beszélt erről a kérdésről, annak azon egyszerű oknál fogva megmagyarázható az eredője, hogy ma nem erről vitatkozunk, de készségesen rendelkezésre állunk arra is, hogy ezt a vitát lefolytassuk. Itt azonban mindenképpen szeretném a képviselő úr figyelmét felhívni, a képviselő asszonynak pedig a segítségét kérni, hogy közvetítse a képviselő úr irányába, hogy a hazai költségvetés idén 80 milliárd forintot, a 2017. évben pedig 150 milliárd forintot fordít a „Modern városok” program beruházási csomagjára.
A képviselő úr szóba hozta az élményfürdőket. Ha már ezt a lehetőséget megadta, mindenképpen szeretnék ezen egy kicsit rugózni, hiszen ha a képviselő úrnak az MSZP honlapján található életrajzát elolvassuk, akkor abból tudhatja mindenki, hogy a képviselő úr a regionális fejlesztési tanácsnak volt a tagja. A regionális fejlesztési tanácsban számtalan fürdőberuházásról döntöttek a 2007-től 2013-ig tartó időszakban, illetve az azt megelőző időszakban, amelyeknek az indokoltságát most megkérdőjelezi. Amennyiben ezt így teszi, ez azt jelenti, hogy az MSZP is a történelmi fejlődés útjára lépett, hiszen van fejlődés, az MSZP is kezdi beismerni azokat a döntéseket, amelyeket akkor elhibázott. Mindenképpen hasznosnak tartom az irányt. Talán az ütemet egy kicsit kritizálhatjuk, de mindenképpen elismerendő, ha valaki megvilágosodik, és a korábbi döntéseivel vagy az általa képviselt párt döntéseivel e tekintetben már nem tud azonosulni. A jelenlegi kormány biztosan nem tud, hiszen a turisztikai beruházásokat nem kárhoztatjuk, hiszen fontos elmondani azt, hogy ma 200 ezer magyar család él a turisztikai ágazatból, és a GDP-nek mintegy 10 százalékát adó szegmensről beszélünk. De valóban, azok a fürdőberuházások, amelyek tíz kilométerre egymástól fekvő településeket támogattak ilyen típusú fejlesztésekkel anélkül, hogy végiggondolták volna az önök kormányzásának időszakában, hogy mi értelme van ezt megtenni, amikor mondjuk, nincs szállodakapacitás és nincs egyéb turisztikai látványosság, az valóban hibás döntés volt. Mindenképpen örömmel fogadjuk, és azt gondolom, az ország üdvét szolgálja, hogy az MSZP-s képviselők, ha csak hét-nyolc év után is, mármint a kormányzásukat követően, de megvilágosodtak e tekintetben.
Valóban le kell vonni azokat a tanulságokat is, amelyek az elmúlt időszak sajtótermékeiben is megjelentek, hogy azok a számok, amelyek egzakt módon mérik egy ország teljesítményét - gondolok itt az aktívakon belüli foglalkoztatottsági arányra, gondolok itt a gazdasági növekedés mutatóira vagy akár a költségvetési fegyelemre -, azok valóban együtt hatnak-e vagy együtt mozognak-e az ország versenyképességi jelentésével vagy sem. Azt látjuk, hogy míg az első számok, az első kategóriába tartozó számok alapvetően az egzakt közgazdasági tudománnyal leírhatók, addig a versenyképességi mutatók tekintetében, amit Szakács képviselő úr is megemlített, nagyon sok olyan tényezőt látunk, ami szubjektív megkérdezésen alapuló véleményeket tükröz. Ebben a tekintetben azt gondolom, egy kormányzatnak valamelyest önkritikusnak kell lennie, le kell vonnia a következtetést, amely következtetés szerintem Lázár miniszter urat idézve úgy foglalható össze, hogy Magyarország még nem teljesen erős, de mindenképpen erősödő pályán van, és ezt mutatják a nemzetközi számok is.
Képviselő urat távollétében nem tartom ildomosnak túl sok kritikával illetni, egyetlenegy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmét. Az a négy város, nevezetesen Szeged, Salgótarján, Győr és Hódmezővásárhely, amely miniszterelnök úrral eddig nem írta még alá a „Modern városok” megállapodást, szintén előkészítés alatt van. Pont az önök által inkriminált két város esetében, Szeged és Salgótarján polgármestereivel, Botka László polgármester úrral és Fekete Zsolt polgármester úrral személyesen egyeztettem ennek a megállapodásnak a részleteit.
(16.30)
Bízom benne, hogy képviselő asszony támogatókra talál a saját frakciójában, és a vita többi részét nem egyedül kell végigülnie.
De most áttérve a Jobbikra, néhány kedves szót önöknek is tartogattam. Engedjék meg, hogy először is megköszönjem az elismerő szavakat, ami a második vitanap megszervezésére vonatkozik, illetve arra, hogy az országgyűlési képviselők immár rendszeresen kapnak írásos jelentést az európai uniós források felhasználásáról. Ez volt a pozitív rész, de térjünk át azokra, amelyekben nem értünk egyet önökkel, de azt gondolom, hogy ez mindenképpen elismerésre érdemes, hogy legalább valamilyen szakmai vagy elvi álláspontot hallottunk a Jobbiktól, amivel lehet vitatkozni. Végül is ennek a vitanapnak pont az lenne a célja, hogy ezek a szakmai álláspontok, amelyek mögött azért politikai, ideológiai törésvonalak is húzódnak, megvilágítást nyerjenek, és hátha valóban ebből az ország tud profitálni.
Egyrészt képviselő úr kritizálja lényegében a kormányzatnak a végrehajtási felelősségét az európai uniós fejlesztési programok kapcsán, amikor azt állítja, hogy politikai befolyás alatt áll az európai uniós források felhasználása. Szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy a parlament mint olyan, politikai pártokból áll. A Magyar Országgyűlésbe a magyar állampolgárok négyévente politikusokat válasz-tanak meg, így értelemszerűen a politikai pártok által alakított kormányoknak vagy a politikai pártok hátterében a kormányoknak van igenis politikai elköteleződése, és ez a politikai elköteleződés egy világnézeti álláspontot is jelent, ami természetesen hat arra, hogy az ország hogyan gazdálkodik a számára nyitott lehetőségekkel. Amennyiben az állampolgárok, amennyiben a választópolgárok ezzel nem értenek egyet, akkor van lehetőségük arra, hogy ezt a kormányzatot leváltsák. Azt gondolom, hogy az, amit mi az európai uniós források felhasználása és a programok tartalma kérdésében tettünk, egy irányba mutat a magyar állampolgárok akaratával, hiszen nem gondolom, hogy véletlenül nyert a Fidesz-kormányzat négy év kormányzást követően ismételt kétharmados parlamenti felhatalmazást.
Megtisztelő, hogy képviselő úr az összes magyar vállalkozást, aki nyert ezeken a fejlesztéseken, Fideszközeli vállalkozásnak minősíti. Konkrétan 43 ezer ilyen vállalkozásról beszélünk a 2007-2013-as időszakban, és nagyságrendileg hasonló számról fogunk beszélni, látva a mostani statisztikákat, a 2014-2020-as időszakban is. Sajnos, ezen vállalkozások mindegyike ma még nem fideszes vállalkozás, de törekszünk rá, hogy ezeknek az embereknek, illetve ezeknek a vállalkozásoknak is elnyerjük a bizalmát, és valóban méltónak lássanak bennünket arra, hogy 2018 után is képviselhessük az ő érdekeiket.
A turisztikai beruházások kapcsán már Szakács képviselő úrnál beszéltem, azt semmiképpen sem szeretném itt megismételni, azonban mindenképpen szeretnék kitérni egy kritikára, amit alapvetően a Soros-féle civil szervezetek rendszeresen a sajtó elé citálnak, de a kifejezések, a túlárazás kifejezésének állandó, papagájszerű ismételgetésén túl a gyakorlati megvitatásáig a témának nem jutnak el. Tudja, képviselő úr, 2008-ban Magyarországon is, bár-mennyi-re is volt egy magyarországi miniszterelnök, aki azt állította, hogy a válság meg fog állni Magyarország határainál, és a magyar vállalkozások ezt nem fogják testközelből megérezni, Magyarországon is volt egy válság, ami igenis hatott a vállalkozások életére, hatott a vállalkozások pénzügyi helyzetére, és valóban kikényszerített olyan vállalkozói magatartásformákat, amelynek egy bizonyos leírásával a túlárazások tekintetében találkozhatunk.
Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon óvatosan kell fogalmazni akkor, amikor a túlárazás gazdasági problematikáját kizárólagosan a korrupciós mozgásokra fordítjuk le. Félreértés ne essék, minden típusú szabálytalanság, minden típusú visszaélés az európai uniós vagy akár a hazai költségvetési forrásokkal, az üldözendő, a büntetőjog kategóriájába tartozó intézkedés. De arról nem tudomást venni, hogy milyen tőkehelyzete van a magyar vállalkozásoknak, arról nem tudomást venni, hogy milyen hitelezési problémái vannak a magyar vállalkozásoknak, azt gondolom, hogy több mint felelőtlenség.
Képviselő úr említette az európai uniós tárgyalások során elért eredményeket, ami a források bővülését eredményezte Magyarország számára. Igaza van önnek abban, hogy a teljes kohéziós csomag csökkent az Európai Unió egészét tekintve, azonban Magyarország jól tárgyalt, hiszen 2007 és 2013 között egy magyar állampolgárra vetítve 660 ezer forint fejlesztési forrás jutott, míg 2014 és 2020 között ez a szám 712 ezer forintra emelkedett. Egyetértek önnel abban, hogy a mostani pár év forrásfelhasználási gyakorlata lesz a meghatározó abban a tekintetben, hogy 2020 után mi lesz Magyarországon, mert 2020 után az biztos, hogy a fejlesztéspolitika ilyen formában nem fog működni. Hogy lesznek-e még vissza nem térítendő források vagy csak a visszatérítendő forrásokra kell koncentrálni, az ma nagyon sok kérdést felvet.
Képviselő úr szóba hozta a kiemelt eljárás-ren-dek kérdését. Itt engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét, hogy nagyon sok kérdés tekintetében képviselő úr azért a tényekkel nincs tisztában. Hiszen ha tisztában lenne, akkor nem mondana olyat, hogy a kiemelt eljárásrend egyfajta pártpolitikai meggyőződés eredménye. Hiszen a kiemelt eljárásrend jelenti például azt, hogy Magyarországon a Magyar Országgyűlés a magyar emberek felhatalmazásából hozott egy döntést arra vonatkozóan, hogy egészségügyi ellátórendszer milyen finanszírozási modellben működik. És a magyar emberek felhatalmazásával a Magyar Országgyűlés képviselői úgy döntöttek, hogy alapvetően az egycsatornás finanszírozási modellt működtetjük. Ettől kezdve, amikor az állam az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére szán uniós vagy hazai forrásokat, akkor nem történik más, mint az állam forrást nyújtóként és az állam forrás-felhasználóként találkozik magával.
Ilyenkor a kormányzat nem tett mást, mint élt azzal az európai uniós szabályok adta lehetőséggel, hogy kiemelt eljárásrendben - mivel tudjuk azt, hogy mely kórházban, az ország mely részén milyen típusú ellátási problémák vannak - lehetőséget adjunk arra, hogy gyorsabban lehessen ezeket a fejlesztéseket megvalósítani, ezeket a fejlesztési forrásokat gyorsabban lehessen kihelyezni. De azt gondolom, a kiemelt eljárásrend még a vita további szakaszában is fel fog merülni.
Abban a tekintetben is tetszik tévedni, képviselő úr, hogy bármilyen előnyben részesülnének a kormánypárti polgármesterek. Ezt akkor lehetne realizálni, ha Magyarország mintegy 3200 településének mindegyikén kormánypárti polgármesterek nyerték volna el a választók bizalmát. Ez sajnos nincs így. Törekszünk rá, mint ahogy a vállalkozók többségét is szeretnénk megnyerni magunknak, de szeretném felhívni a figyelmét, hogy sem a Botka László polgármester úr által vezetett Szeged, sem a Janiczák Dávid polgármester úr által vezetett Győr (sic!) nem annak köszönheti vagy nem azért kapta meg ezeket a fejlesztési forrásokat - több milliárd, illetve több tíz milliárd forintról beszélünk -, hogy MSZP-s vagy jobbikos színekben vezeti a várost, hanem azért, mert ezek a városok is ugyanúgy jogosultak a gazdaság-fejlesztésben és a fejlesztési programokban részt venni, mint ahogy azok a települések, amelyeket a választók, illetve az ott élő emberek akaratából kifolyólag adott esetben fideszes polgármesterek vezetnek.
Képviselő úr szóba hozta az átláthatóság és a kiszámíthatóság kérdését. Valóban, ebben a tekintetben, azt gondolom, hogy érdemben kellett hozzányúlni az előző fejlesztési időszakhoz, hiszen ott minden volt, csak ezek hiányoztak. Ma ott tartunk, hogy hét évre előre tudjuk azt, hogy milyen célok érdekében lesznek kiírva pályázatok a következő években. A pályázatok megjelentetését megelőzően, egy évre megelőzően van egy úgynevezett éves fejlesztési keret, amit a kormány negyedévente módosíthat. Amikor megjelenik egy pályázat, megszüntetve azt a gyakorlatot, amikor különböző pályázatíróknak, projekt-menedzsment-szervezeteknek volt lehetősége lényegében előfutni ezeken a pályázatokon és privilegizált helyzetet biztosítani bizonyos pályázói körökben, most ott tartunk, hogy 30 napig a pályázat megjelentetését követően senkinek nincs lehetősége pályázni. Csupán a 30 nap leteltét követően mindenki egy időben elektronikus felületen tudja benyújtani a pályázatát. Ha van ezen túl olyan javaslata a Jobbiknak, ami pont ezt a kiszámíthatóságot és az egyenlő versenyfeltételeket teremti, arra a kormány nevében, bátran jelenthetem, hogy nyitottak vagyunk.
Végezetül egyetlenegy kitételt még engedjen meg! Ahogy ön is említette, az előző fejlesztési időszakban 17 százaléka volt a teljes fejlesztési keretnek az, amit a gazdaság fejlesztésére, tehát közvetlenül gazdaságfejlesztési pályázatokra szánt a magyar kormányzat. Ma 50 százalék ez a szám, és 60-at ígértünk. Van még szűk egy év előttünk, hogy ezt realizáljuk, de azért azt mindenképpen, azt gondolom, elismeréssel kell illetni, hogy az előző időszakhoz képest 33 százalékkal emelkedett a teljes kereten belül a gazdaság fejlesztésére fordítható pályázatok aránya. A többire pedig a vita többi részében szeretnék érdemben reagálni kollegáimmal együtt.
Az LMP megszólalásait is, engedje meg, képviselő asszony, hogy némi kritikával és némi elismeréssel is illessem. Azon képviselők közé tartozik, akik, azt gondolom, hogy valóban érdemi munkát és időt fordítanak arra, hogy felkészüljön ezekre a vitákra. Engedje meg, hogy ezt a kormány nevében is megköszönjem, de azt az elvi álláspontot, amit ön most is megfogalmazott, engedje meg, hogy mégis vitassam.
(16.40)
Azt látom, hogy van egy politikai meggyőződésbeli különbség köztünk és önök között. Az LMP azt mondja, hogy ezeket a pénzeket lényegében normatív alapon, az ország egészén és a hétéves fejlesztési ciklus időintervallumában végig arányosan kellene elosztani. Szerintünk ez egy rossz gyakorlat, mert ha van a kormánynak egy olyan fejlesztéspolitikai programja, ami valóban megalapozott, akkor igenis az ország érdeke az, hogy ez a fejlesztéspolitikai program minél hamarabb valósuljon meg, mert ha ennek a megvalósítási ideje azonos az Európai Unió más országainak fejlesztésiprogram-végrehajtásával, akkor a legjobb esetben sem történik más, mint konzerváljuk a ma meglévő különbségeket az Unió keleti és nyugati, gazdagabb és szegényebb fele között. Ezért ebben a tekintetben nem értek egyet.
A célnélküliséget kritizálja vagy kéri számon a forrásfelhasználásban. Engedje meg, hogy ismertessem önnel, két nagyon világos célunk van. A munkahelyteremtés folytatása: 2010 óta 650 ezer emberrel több dolgozik Magyarországon, mint 2010-ben. Tudom, hogy erre az LMP válasza az, hogy közmunkaprogram meg London. Engedje meg, hogy erre az legyen az én válaszom, hogy ennek a 650 ezer embernek a kétharmada az elsődleges munkaerőpiacon helyezkedett el, tehát igenis érdemi hozzájárulása van részben az uniós projekteknek is ahhoz, hogy Magyarországon hogy alakulnak a munkahelyteremtési számok.
Számonkéri a nagyberuházásokat, és számonkéri a kiemelt eljárásrendet, képviselő asszony. Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét, hogy itt a magyar kormány egy folyamatos együttműködési kényszerben van a magyar vállalkozókkal, a különböző gazdasági érdekképviseletekkel. Üljenek le ezekkel a szereplőkkel, és kérdezzék meg tőlük, hogy mit akarnak, és abban azokat a kéréseket fogják látni szó szerint, amit a magyar kormánynak az Európai Bizottsággal aláírt hétéves fejlesztési dokumentuma tartalmaz. Amennyiben ezeknek a szereplőknek megváltozik az igénye a forrásfelhasználás tartalmára vonatkozóan, akkor a kormány is hajlandó ezen változtatni, de ebben a tekintetben kötött pályán mozgunk. A magyar kormánynak hiába lenne egy fejlesztéspolitikai víziója, ha az nem állna párhuzamban a magyar gazdasági szereplők gazdasági érdekeivel. És igenis, ha tetszik az LMP-nek, ha nem, ebben vannak a magyar gazdaság számára nagyon fontos mikro- és kisszereplők, közepes méretű vállalkozások, és vannak benne nagyvállalatok is, olyanok is, amelyeknek nemzetközi hátterük van.
A képviselő asszony megemlítette - engedje meg, hogy itt az állítását cáfoljam -, hogy az európai uniós források nélkül nincs gazdaságfejlesztés Magyarországon. Az idei, illetve a jövő évben több mint ezermilliárd forintnyi olyan fejlesztés valósul meg Magyarországon, amit a magyar költségvetés finanszíroz, európai uniós források nélkül. Az például, hogy kis utakra az önök által említett fejlesztési források nem állnak rendelkezésre, az pedig egy európai uniós szabályból fakad. Azt gondolom, hogy nem Budapesten, hanem Brüsszelben kell kopogtatni, ha ezt hiányolják az európai fejlesztésekből.
Egyetértek azonban abban a képviselő asszonnyal, hogy az európai uniós források felhasználásának van egy jelentős torzító hatása, ami az úgynevezett ingyenpénzekhez való hozzájutás gazdasági kon-di-cionalitása. Vannak olyan nézetek - ez nem a kormány nézete az európai uniós források tekintetében -, amelyek azt állítják, hogy az európai uniós források felhasználása, illetve ez a lehetőség, amit 14 éven keresztül nyújt az Európai Közösség a kelet-európai tagállamok számára, nem szól másról, mint az itteni gazdasági szereplők elkényelmesítéséről, az itteni gazdasági szereplők piaci folyamatoktól való távoltartásáról, hogy amikor ezek a források megszűnnek, akkor lényegében ezeket a szereplőket fel lehessen falni. Valós az ön félelme, és azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlés minden tagjának kötelessége ezeket a veszélyeket komolyan venni, és ezek-re a veszélyekre felhívni a vállalkozások figyelmét.
Hadházy képviselő úr rendszeresen szóba hozza a korrupciós kérdéseket. Itt csak ismételni szeretném Lázár miniszter urat, hogy amikor a források nyújtója 1 százalék körüli mértékben határozza meg a szabálytalanul felhasznált források arányát - nem a korrupciót -, akkor hiába ismételget az LMP nagyon sokszor 10-15 ügyet a 80 ezer ügyhöz képest, akkor az nem azt igazolja, hogy a rendszer nem tisztességesen működik, hanem azt igazolja, hogy nincs más muníció az ellenzék kezében, mint az állandó muníció, amelyben az egyik szerint a kormányt vagy inkompetenciával kellene vádolni, vagy a korrupcióval; mivel az elsőt nem sikerül, ezért a másodikkal próbálkoznánk. Félreértés ne essék: ha 12 ügy van, az is pont 12-vel több annál, mint amit meg lehet engedni, de 12 ügyből általános következtetést levonni 80 ezer pályázatra, azt gondolom, komoly aránybeli tévesztést jelent.
Az innovációs pályázatoknál szóba hozta az értékelés hosszúságát, a másik oldalon pedig elmondta azt, hogy nincs kiszámítható fejlesztéspolitika, és nem megalapozott döntések születnek. El kell dönteni, hogy melyik érvet képviselik. A tervezhetőség kapcsán nem szeretném megismételni a Jobbiknak válaszul adott számokat, mely szerint hétéves fejlesztéspolitika, éves fejlesztési keretek és 30 napos moratórium a pályázatok beadásánál.
Az NFÜ megszűnése kapcsán pedig örömmel veszem a kritikákat, már csak azért is, mert volt szerencsém végignézni a 2010-14 közötti vitákat, amikor az NFÜ ellen ugyanígy érvelt az LMP. Most, hogy az NFÜ megszűnt, pedig az az állapot az, amit ideálisnak tekintettek. Azt gondolom, hogy itt az előzményeket látva egy értelmes szakmai vita elé tudunk nézni. Ehhez köszönöm az eddigi hozzájárulásokat. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
