DR. HADHÁZY ÁKOS
DR. HADHÁZY ÁKOS
DR. HADHÁZY ÁKOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Lázár miniszter úr azt mondta, hogy Csepreghy államtitkár úr készült fel nagyon azokból az esetekből, amiket én most már gyakorlatilag több éve bemutatok. Több tucat ilyen esetről van szó, nemcsak egy malomról, hanem nagyon sok minden másról, nem tudom, hogy ön mennyire készült ebből fel, de azt hiszem, hogy talán nincs szükség rá, hogy itt most ilyen felsorolást tartsak, hiszen Lázár miniszter úr a múlt héten egy konferencián ismerte el, hogy igenis strukturális gondok is vannak a korrupciót tekintve, nem csak egyes esetek vannak. Nagy bajban vannak önök idegileg, hiszen azt mondják, hogy zéró tolerancia van a korrupcióval szemben, ezek szerint valószínűleg elég idegesek, hiszen korrupció, az van.
Ráadásul ma egészen elképesztő mondat volt - érdemes néha azért egy unalmasnak tűnő vitán is itt ülni, mert vannak benne gyöngyszemek -, itt Lázár miniszter úr elismerte, hogy igaza volt a szekszárdi polgármesternek, amikor azt mondta, hogy ma Magyarországon, úgy tűnik, úgy történik az európai uniós pénzek elosztása, hogy megjelenik Budapestről egy cég, az azt mondja, hogy hoztam nektek egy projektet, mindent elintézek, megírom, elintézem, hogy nyerjen, csak azt kérem, hogy én legyek a kivitelező, és a végén én kapjam a pénzt. Ezt mondta Szekszárdon a szekszárdi polgármester, a korrupcióinfós alkalmakat ezzel kezdtük, és gyakorlatilag mást sem csinálunk hetek óta vagy hónapok óta, hetente, mint hogy ezt bizonyítjuk.
Ma egy nagyon fontos mondat hangzott el itt, hiszen Lázár miniszter úr azt mondta, hogy ezek a cégek, ezek a pályázatíró cégek már a kiíráskor ott lebzselnek a pályázatok környékén, és már a kiíráskor gyakorlatilag tudni lehet ezek szerint, hogy ki lesz a nyertes. Ez egy nagyon súlyos beismerés volt, ezt vissza kell majd keresni, nagyon súlyos mondatok voltak. Tulajdonképpen, ha valami, akkor ez az eredménye megvolt ennek a napnak, tulajdonképpen igazán haza lehetne már menni.
Ami miatt mégis beszélni kell, mert azért mondanak mást is. Azt mondják, hogy ezentúl minden máshogy lesz, tehát egyrészt elismerik, hogy hogyan működött eddig a dolog, de azt mondják, hogy ezentúl minden máshogy lesz. Azért gondoljuk, hogy ez nem így van, mert azt látjuk, hogy van egy tervezet, van egy közbeszerzésitörvénytervezet, amelyikben önök azt állítják, hogy majd a nyilvánosság, majd a transzparencia - így mondják -, majd az átláthatóság nagyon növekedni fog, s való igaz, a közbeszerzési törvény tervezete alapján ezt el lehet mondani, csak éppen sokkal kevesebb lesz a közbeszerzés, mert megemelik azokat a határokat, azokat az értékhatárokat, ami alatt nem kell közbeszerzést tartani, nehogy már véletlenül egy izgága képviselő vagy egy izgága állatorvos vagy bárki meg tudja ezeket az adatokat keresni.
A másik ok, ami miatt azt gondolom, hogy baj van, hogy látjuk azokat a projekteket, amik ugyanúgy folytatódnak, tükörképei az eddigi történeteknek. Senki sem gondolhatja, hogy a rugalmas munkaidőre kiadott, cégenként 15-20 millió forint, amiből mélyinterjúkat végeztek például pékségekben, temetkezési vállalkozásoknál meg kocsmákban, hogy hogyan lehet bevezetni a rugalmassági munkaidőt, nem hisszük, hogy ez egy olyan borzasztó nagy sikerélmény lenne Magyarország számára, de folytatódnak ezek a projektek, a nemzeti rugalmassági terv dübörög tovább. Ugyanúgy azt látjuk, hogy a szociális szövetkezetek, a csaló szociális szövetkezetek, a Törődés Nimfái és hasonló szociális szövetkezetek továbbra is nagyiparban keletkeznek. Igaz, hogy azt mondják önök, hogy majd ezentúl az önkormányzatokat is beletesszük, és az milyen jó lesz, de én azt hiszem, ha valami nem biztosíték arra, hogy nem lesz korrupció, akkor az az önkormányzatoknak a bevonása.
Végeredményben azért sem gondoljuk, hogy minden máshogy lesz, mert azért ezt a 2 százalékot még büszkén lobogtatják, hogy mert az eseteknek csak 2 százalékában talált az Európai Unió problémát a projekteknél. Az a nagyon nagy baj… (Dr. Rétvári Bence: Egy százalékában. - Jakab István: Egy százalék az a kettő!) Igen, azt mondják, hogy egy százalék, most már egy százalékot mondanak. Az a nagyon nagy baj, hogy ezt el tudják mondani, mert nagyon jól tudják, hogy nincs ellenőrzés, az Európai Unió nem ellenőrzi ezeket a projekteket, önök ezt nagyon jól tudják. Tudják azt, hogy az OLAF-ban, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalában összesen hat ember van, aki elvileg a magyar ügyekkel foglalkozik, bár most, hogy nagyon nagy a gond, sajtóhírek szerint most már van egy 20 fős csoport is, ezt nagyon jól tudják önök.
Azt is nagyon jól tudják, hogy például a TÁMOP, a társadalmi megújulás operatív programjában, amelyikben volt elvileg 200 milliárd forint - nem tudjuk, mennyi jött le a 200 milliárd forintból -, ebben voltak Farkas Flóriánnak, ebben lettek volna, ha le merték volna kérni Farkas Flórián milliárdjait, ebben volt az Öveges-program. Nagyon sok pénz elment, szinte a legfertőzöttebb a társadalmi megújulás program. Önök nagyon jól tudják, hogy erre Brüsszelben van egy ember, aki ezt ellenőrzi, és nagyon jól tudják, hogy itthon meg van rá 300 ember, akinek ellenőriznie kellene, de nem ellenőrzi. Nagyon jól tudják azt, hogy eddig ma Magyarországon úgy történt az idézőjeles ellenőrzés, hogy magáncégeket bíztak meg. Lekértek az Európai Uniótól szintén tucat milliárd forintokat azért, hogy majd magáncégek fogják ellenőrizni ezeket a projekteket, olyan magáncégek, amelyek például 2015 karácsonya előtt, aranyvasárnapkor 600 ezer forintért oktatták a Széchenyi Programiroda munkatársait valamire. Azt nem tudjuk, hogy mire, mert elnézték az időpontot, aztán úgy történt a szerződés, hogy elvileg négy napon keresztül naponta 600 ezer forintért oktattak embereket. Nyilvánvalóan ilyen cégek ellenőrizték eddig a projekteket.
Ezt önök is beismerik, hogy ezzel gond volt, és ezért találták azt ki, hogy majd háromezer köztisztviselő másodállásban fogja majd ezentúl ellenőrizni ezeket a projekteket. Nagyon nehezen ment ez a dolog, nagyon megértjük, hogy nem nagyon rajongtak ezért a köztisztviselők, hogy a pénzük, az eddigi fizetésük duplájáért részt vegyenek ezekben a svindlikben. Nagyon jól tudják, hogy ha ők elkezdenek dolgozni, akkor ki fogják őket rúgni, hogyha pedig nem dolgoznak, akkor adott esetben a büntetőjogi felelősséget is kell vállalni. Nem hiszem, hogy az, hogy köztisztviselők, magyar köztisztviselők fogják ellenőrizni ezeket a projekteket, az nagyobb biztosíték lenne arra, hogy ne legyen lopás, mint ahogy biztosíték volt az, hogy magáncégek vizsgálták volna. Nagyon jól tudjuk, hogy köztisztviselők nézték az eddigi projekteket is, tehát mindenhol ott kellett lenni sajnos a köztisztviselőknek, de önök nagyon jól tudják, hogy ezek a köztisztviselők, közalkalmazottak függenek önöktől, függnek az önkormányzatoktól, a munkahelyük, az egzisztenciájuk függ a politikától, és önök nagyon magabiztosak, és tudják azt, hogy ezek a köztisztviselők nem biztos, hogy bátrak lesznek.
Szekszárdon is volt olyan, olvastam én olyan borítéknyitási jegyzőkönyvet, amelyik után, amikor megnéztem a borítékokat, ezek zártak voltak. Ott volt a borítéknyitási jegyzőkönyv, de a borítékok le voltak zárva, még a tértivevényes blanketta is rajta volt, tehát még az sem lehetett, hogy véletlenül visszazáródott, de gyönyörűen megvolt a nyitási jegyzőkönyv. A borítékokat ugyanazzal a kézzel írták, ugyanazzal a tipográfiával, elvileg három különböző helyről jött volna. Ezt a köztisztviselők ott nyugodtan látták, de nyilvánvalóan semmit nem szóltak ehhez, próbáltak hozzá asszisztálni.
El kell mondanunk azt is, kicsit furcsán hangzik két évvel a kormányváltás előtt, hogy amnesztiát kell hirdetni, ezeknek az embereknek amnesztiát kell hirdetni, önöknek kell bűnhődnie érte, azoknak, akik valóban felelősek, nem pedig azok az emberek, akik kénytelen-kelletlen ehhez asszisztáltak. Nyilvánvaló, hogy az a háromezer köztisztviselő, aki majd ellenőrizni fogja ezeket az európai uniós pénzeket, nyilvánvaló, hogy nem ők lesznek a főbűnösök.
Azt gondoljuk, önök többször büszkén elmondták, hogy ne csak bíráljunk, mondjunk javaslatokat is, hogy mit lehet azért tenni, hogy ezek a lopások megszűnjenek, ez a lopás-, csalássorozat - amely, azt hiszem, Magyarországon a történelem egyik legnagyobb szervezett csalássorozata; önök ülnek itt, és önök ennek gyakorlatilag a tetején állnak -, hogy ez a csalássorozat megszűnjön. Nem tudok nagyon okos dolgot mondani rá. Tehát akkor, ha önöktől függenek a köztisztviselők, a magáncégek pedig, láttuk, hogy hogyan dolgoznak azok a magáncégek, ahol - még egyszer mondom - hétfőn bemennek és ellenőrzik a projektet, aztán kedden ők maguk is elmennek lopni, nem tudok a kettő között, az az igazság, feloldani. (Sic!)
Egyetlenegy dolog lenne, kormányváltásra van szükség. Tehát önöktől én nem tudom azt várni, hogy önöknél ez a folyamat megálljon. Nyilvánvalóan, ha valaki kellően sokat lopott, az nem azt jelenti, hogy a következő időszakban nem fog lopni.
(18.20)
Nyilván, ha szabályozásra kellene javaslatot tenni, akkor sokkal inkább azt lehetne mondani, hogy a pályázati rendszert kellene normatívabbá tenni, tehát hogy minél kevesebb szubjektív elem legyen abban, hogy valaki megkapja-e azt a támogatást vagy nem. Ebben nyilvánvalóan önök nem érdekeltek. Egyébként a közbeszerzéseknél is éppen az a tendencia, hogy inkább a szubjektív elemeket sokkal inkább beleteszik, mint pedig az árajánlatot.
Az ellenzéknek az lehet ilyenkor egyedül a szerepe, hogy az ellenőrző szerepével élve igenis továbbra is be fogjuk mutatni ezeket a mocsokságokat. Amikor nagyon sokszor a legszegényebb emberektől elvett pénzeket vagy a szegényebb emberek felemelésére adott pénzeket ellopják, ez sajnos tényleg mocsokság. Ezeket be fogjuk mutatni. Az ellenzéknek az lehet a feladata, hogy igenis lassítsa azt a folyamatot, amit önök kimondtak, hogy szerették volna egy éven belül elkölteni vagy lekötni ezeket a pénzeket. Igenis azt kell mondanunk, hogy lassítani kell, ugyanúgy, hogy amikor befűtünk a kandallóba és hirtelen ellobban az egész, az sokkal kevesebbet ér, mintha folyamatosan fűti a lakást. Ezt vállalnia kell az ellenzéknek. Meg kell akadályoznunk, hogy önök a következő másfél évben gyakorlatilag ezt az irdatlan mennyiségű pénzt elköltsék.
Volt még egy mondata a miniszter úrnak, amin megakadtam. Ő azt mondta, hogy mert az Európai Unió nem tudja annyira, hogy mire van szükség a kis falvakban, a megyékben és a városokban. Ez egy nagyon gyakran alkalmazott kommunikációs csúsztatás. Nem az Európai Unió mondja meg azt, hogy mire kell költeni. Nem az Európai Unió kérte, hogy a Roma Önkormányzatnak 600 ezer forintért kelljen havonta Opel Corsákat bérelni. Nem ő mondta meg, hogy a Mengyi Rolandhoz köthető szociális szövetkezeteknél 25 szociálisszövetkezet-hálózatosodásra 750 milliót szeretne fizetni. Nem ő mondta, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal 25 millió forintért végezzen szervezetfejlesztést, és a vége az legyen, hogy kapnak egy tanulmányt, egy kétoldalas tanulmányt, miszerint ezentúl körbe kell járni a hivatali autókat, mielőtt valaki felveszi. Nem ő mondta azt, hogy a gyermekszegénységi programoknál például Mátészalkán 20 millió forintot kell elkölteni. A sajtónyilvánosság… - ezt nem az Európai Unió mondta, hanem ezt önök találták ki, és önök mondták.
Még egy dolog: sokszor elhangzott ma, hogy a gazdaságfejlesztésre fog menni ezentúl a pénzeknek a nagy része, közvetlenül a gazdaságfejlesztésre fog menni ezeknek a pénzeknek a nagy része. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon jól hangzó mondat. A gyakorlatban az, amikor önök osztanak, és nem objektív szempontok, hanem szubjektív szempontok alapján osztanak, és az önökhöz közel álló cég szervez, egy céghálózat osztja el, ahogy elmondta a szekszárdi polgármester, ezeknek a pályázatíró cégeknek vannak kvótái, és ők osztják el, hogy ki nyerjen és ki nem, akkor ez a gazdaságfejlesztésre szánt pénz sokkal inkább árt, mint használ. Ezt nagyon érteni kell. Gyakorlatilag akkor, ha van, mondjuk, egy állatorvosi rendelő - ezt ismerem egy picit - és mellette van egy másik, és a másik állatorvosi rendelő, mondjuk, kap egy röntgenkészüléket úgy, hogy odajön a cég és azt mondja, hogy semmi más, felértékeljük dupla árra, akkor nem kell az önrésszel sem vacakolni, és akkor így mindenki jól jár, a másik állatorvosi rendelő nem kapott, ezzel a magyar gazdaság semmivel nem lesz előrébb, viszont ezt a versenyhelyzetet szépen eltoltuk egy egészségtelen irányba.
Tudnék más példákat is mondani, amikor az egyik hajós társaság kap százmillió forintot, hogy majd Tokajban borhajójáratokat fog indítani, Győrben meg múzeumhajó-járatokat, az megkapta azt a pénzt. A járatokat nem indította be, de sokkal előrébb tart, mint az a hajós társaság, amelyik ebbe a svindlibe nem indult bele. Az a hotel, amely ingyenpénzt kap ahhoz, hogy egy wellnesscentrumot megcsináljon a hotelben, a szomszéd hotel nem kapott, az nyilvánvalóan sokkal előrébb van, és semmivel nem tart előrébb a gazdaságunk, csak azokat a cégeket hoztuk előnybe, amelyek ezekbe a svindlikbe bele tudnak menni.
Végül még egyetlenegy mondat: az európai uniós pénzek ezek szerint sokkal inkább ártanak ilyen kezekben, mint az önökében, sokkal inkább ártanak, mint használnának. Egyetlenegy példát hadd mondjak még el, ha ön is mondott ilyen építészeti példákat: Szekszárdon felhívott engem egy hölgy és azt mondta, hogy mondjam már, mondja már meg, képviselő úr, hogy hol van a római út, mi lett a római úttal.
Nem tudtam, hogy mire véljem, és ő elmondta, hogy Szekszárd főterén ment egy nagyon-nagyon régi, göcsörtös kövekből álló út, és állítása szerint - ezt mindenki tudja - ez a római út volt. Van is ott egyébként egy tábla, hogy ott ment régen a római út. Ezt mindenki tudta, azt mondta ez az idősebb hölgy, hogy régen ezt mindenki tudta. Sajnos, ma már nagyon kevesen tudják. Amikor elmentem Rómába, ott is láttam, hogy tényleg ugyanolyan volt az út. Ezt az utat bedarálták, és a múzeum csak azt tudta mondani, a múzeumi munkatársnő, hogy sajnos ezt nem vettük észre, az biztos, hogy nagyon régi volt, lehet, hogy nem római.
Tehát az európai uniós pénzek az önök kezében ilyen hasznokat is tudnak hozni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
