DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Higgyék el, van értelme ennek a vitának akkor is, ha egy-két képviselő… - és minden képviselő persze a saját gondolatait mondja el. Van, aki csillagméretekben közelít, és az ember azt gondolná, hogy itt, a kupola alatt ez természetes vitastílus egy ilyen nagy horderejű kérdés kapcsán. És van, aki persze ugyanezeket a kérdéseket Kiskunlacháza szempontjából közelíti meg; ami nem baj, ez lehetséges, ezt hallottuk az előbb a szocialista képviselő asszony esetében.
(17.40)
Beszélhetünk a lényegről és beszélhetünk jelenségekről. Aki csak jelenségekről akar beszélni, annak is tisztelem a véleményét, de többre megyünk, ha az egész kérdés lényegéről beszélünk. Amikor az európai uniós források szétosztásáról, a kormány szándékairól beszélünk és a szándékok mögött esetleg megjelenő eredményekről beszélünk, akkor nagyon lényeges kérdésekről beszélünk egy olyan országban, ahol tőkeszegénység van, ahol a vállalkozások nehezen jutnak pénzhez, és egy olyan időszakot élünk, amikor arra kell törekednünk, hogy ezt a viszonylag meglévő relatív forrásbőséget, ami most az Európai Unióban jön, ezeket az összegeket a tegnapnál is jobban használjuk fel. A források szétosztása szolgálja azokat a társadalompolitikai célokat, amelyeket el akarunk érni ezzel a forrásszétosztással.
Lázár miniszter úr expozéjában hosszan beszélt sok lényegi kérdésről. Ezek közül én a következőkkel szeretnék indítani, ami számomra teljesen új volt, bár nem lep meg. A miniszter úr arról beszélt, hogy ha a jövőben is maradnak európai uniós források, amit egy következő ciklusban a tagországok saját gazdaságfejlesztéseikre szétoszthatnak, akkor várható az Európai Uniótól egy olyan lépés - hiszen a szándékát nyilvánvalóan ő, aki állandó tárgyalófele az Európai Uniónak, már most is érzékeli -, hogy a saját intézményrendszerén keresztül akarná szétosztani ezeket a forrásokat. Ez az Unió történetét ismerve az Uniónak egy természetes törekvése, az lep meg, hogy ez eddig nem került szóba.
Amióta az Európai Unió létezik és fejlődik, erősödik… - az erősödés alatt mindig azt értem, hogy nyilvánvalóan a brüsszeli központ erősödik a tagállamok kárára, ami a gazdaság területén még valamilyen módon érthető is volt. Mostanában az Európai Unióval vitáink ott vannak, amikor ez az erősödés nem a gazdaságfejlesztés terén érhető tetten, mert az Európai Unió mégis elsősorban egy gazdasági közösségként jött létre, és ez az a terület, ami most is a legerősebb. Most a bevándorlás kérdéséről beszélek, ahol a kvóták szétosztása kapcsán az Európai Unió a magyar kormány felfogásával ellentétben olyan területeket akar magához vonni, amit mi vitatunk, hogy ez egyáltalán az ő területe.
Az Európai Unió attól szenved, hogy nincs saját intézményrendszere, hogy az Európai Unió jogát csak a tagállamokon keresztül tudja végrehajtani. Nincs infrastruktúrája, a közigazgatásban nincs bírósági infrastruktúrája, nincs rendészeti infrastruktúrája, és még sorolhatnám. Azaz az Európai Unió jogát a tagállamok érvényesítik, és ezt a legvégső esetben az Európai Unió ellenőrzi egy bírósági fórumrendszeren keresztül. Az Európai Bíróság az, aki végső soron eldönti a tagállamok és az Európai Unió közötti vitás kérdéseket, és az Európai Bíróság döntései, amikor jogot értelmez, a magyar bíróságot is kötik.
Tehát az Unió részéről az teljesen racionális törekvés lenne - én nem feltétlenül helyeslem -, hogy ezeknek az összegeknek a végrehajtását, szétosztását megkísérli a saját intézményein keresztül megvalósítani, azaz létrehozza, mert így értettem a miniszter úr szavait, esetleg létrehozná ezeket a ma még nem létező intézményeket, nem létező infrastruktúrát egy-egy tagállamban, hogy a szándékainak inkább megfelelő pénzelosztás történjen az adott gazdaságfejlesztés területén.
De ugyanilyen természetes törekvése volt a magyar kormánynak, és ezt Brüsszellel szemben érvényesítette is, hogy egy dolog, hogy a Gyurcsány-kormány annak idején milyen intézményrendszert állított fel ezeknek a forrásoknak a szétosztására, ezt mindjárt jellemezni akarom, az Orbán-kormány ezt meg akarta változtatni. Az Orbán-kormánynak erre akkor adódott igazán lehetősége, amikor egy új pénzügyi ciklust indítottunk, akkor ezt a rendszert átalakította. Sőt, az átalakítást már megkezdte az előző pénzügyi ciklusban, nyilvánvalóan az Európai Unió egyetértésével, hisz az Európai Unió akarata nélkül ezt az intézményrendszert egyoldalúan nem lehet alakítani.
Látva a forrásszétosztás eredményességét, azt látom, hogy kulcsmomentum volt, amit a kormány megtett akkor, amikor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől elvette a karmesteri pálcát, ezt az intézményt megszüntette. Szakács képviselő úr erről az intézményrendszerről baranyai vonatkozásaiban jót mondott, hogy jó világ volt, amikor ők osztották a forrásokat. Én azt tekintem természetesnek, hogy egy megyei közgyűlésben, ahol ugyanazok a különböző politikai erők megjelennek, akik egyébként a regionális fejlesztési tanácsokban is megjelenhettek, ott jutnak forráselosztó szerephez, és mégiscsak ők vannak megválasztva erre a feladatra, és nem egy regionális fejlesztési tanács, akit különböző áttételeken keresztül hoztunk létre abban az időben.
Önmagában az, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget a kormány megszüntette, és az egész uniós szétosztás politikáját a kormány egyik fő politikájaként behozta a kormányba, ezzel erőt adott az egész mechanizmusnak. Az, hogy a Miniszterelnökség koor-dinál, vezényel, érdemben együttműködve az irányító hatóságokkal, tehát bejött a kormány szívéhez, a legjavához az egész kérdéskör, ezzel a terület látványosan felértékelődött, és a pénz szétosztása is eredményesen működik.
Elhangzottak itt összehasonlító számok, hogy ha a mostani pénzügyi ciklus indulását összevetjük az előző ciklus két évének számaival, akkor milyen előrelépéseket lehet most megfogalmazni. Most az egyszerűség kedvéért azt mondhatjuk, hogy ebben az eltelt két évben előrébb tartunk, mint a Gyurcsány-kormány annak idején tartott annak a pénzügyi ciklusnak az első két éve után. Több pályázatot sikerült elbírálni, több pályázatra kötött a kormány kifizetési rendelkezéseket, megállapodásokat, több forrás megszerzésére nyújtott már lehetőséget. A kormánynak, és ez egy nagyon lényeges kérdés volt, egy nagyon ambiciózus célja, hogy 2017 közepére az összes pályázatot ki akarta írni. Itt a miniszter úr ma már úgy fogalmazott, hogy a jövő év tavaszának végére akarja kiírni az összes lehetőséget. Ez a gazdaság szereplőinek azt a lehetőséget adja meg, hogy előre tervezzenek, gondolkodjanak, hogy milyen forrásokra akarnak rámozdulni, és hogy akarják a saját fejlesztéseiket vezényelni.
Tehát az intézményrendszer átalakítása garanciát adott számunkra a sikerre. Meggyőződéssel mondom, hogy ha ez nem történt volna meg, tehát nem jön az Orbán-kormány még az előző pénzügyi ciklus közepén, nem nyúl bele ebbe az intézményrendszerbe, és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél maradnak a döntések, akkor esélyünk sem lett volna arra, hogy az előző ciklusban a források teljességét lehívjuk. Most büszkén mondjuk azt, hogy európai összevetésben hogyan teljesítettünk. De hozzá kell tenni azt, hogy ez irdatlan munkát jelent az államigazgatásnak, miniszteri apparátusokról beszélek, szakértői értékelő rendszernek és nyilvánvalóan a sor végén, de ők a legfontosabbak, azoknak is, akik ezekért a forrásokért verekszenek, akik energiát, pénzt áldoznak arra, hogy ezeket a forrásokat megvalósítsák és a forrásaikból a beruházásaikat létrehozzák.
A vita kapcsán azt javaslom államtitkár asszonynak és az itt lévő uraknak, hogy azon kívül, hogy negyedévenként tájékoztatást adunk a magyar parlamentnek a források szétosztásának előrehaladásáról, ami önmagában fontos, mert tájékoztat, mert az érintetteket forrásszerzési lehetőségekre biztatja, azt is mérjük, ha kell - talán negyedévenként nem lehet -, hogy amit a múltban tettünk, vagy amit most tettünk, annak milyen mérhető hozadéka van a megfogalmazott társadalompolitikai céljaink teljesítésében.
Csak kettőt mondok: hogyan jönnek mérhető módon létre ezeknek a fejlesztéseknek eredményeként munkahelyek, hogyan növekszik annak a vállalatnak, aki ezekkel a forrásokkal gazdálkodott és a beruházást megvalósította, a gazdasági teljesítménye, és ez a kettő együtt hogyan szolgálja a magyar gazdaság teljes áthangolását, hogyan változott meg az a rendszer, hogy a multik jutottak pénzhez, most pedig a kis- és középvállalkozók jutnak pénzhez.
Reméljük persze, ehhez lehet majd igazodni; ennek, még egyszer mondom, milyen hosszú távú hatásai vannak. Mert eredményt akkor érünk el és értelme akkor volt ennek a munkának, ha nemcsak önmagában egy beruházás megvalósult, hanem ez a beruházás hosszú távon is szolgálta a magyar gazdasági érdekeket. Ilyen számokat sem a múltban megfogható módon nem olvastam, de még fontosabb lenne, hogy a munkák teljesítményét ne csak statisztikai számokkal mérjük, ezek persze fontosak, hanem azt is nézzük, hogy a számok mögött megvalósul-e az a szándék, amit mi a pénz szétosztása során a legtisztességesebb szándékkal reméltünk, és azt is remélem, hogy ez meg is valósul. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
(17.50)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
