DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Tisztelettel köszöntöm a vitázókat. Kedves Képviselőtársaim! Meglepő, hogy nagyon sokáig szakmai mederben zajlott ez a vita, és itt a végén került bele az európai ügyek kapcsán Kovács Béla kérdése. Nem értem én sem, hogy hogyan jutott ez képviselő úrnak az eszébe. Lehet, hogy Hadházy úr néhány esetének a felidézése nyomán szükségét érezte, hogy valami hasonló tromfot bevigyen. Azt hiszem, a fociban ezt úgy mondják, hogy ha valaki nem tudja elrúgni a labdát, akkor fölrúgja a babát. Szóval, talált egy babát, akin rúghat egy jót.
A dolog elejéhez, a szakmai előterjesztéshez visszatérve, azt hiszem, hogy méltán büszke a kormányzat, hogy ennyi pénzt kisöpört, csak ha a másik részét megnézzük, hogy ezzel mi mindent ért el, a mérleg nem biztos, hogy egyensúlyban van. Tehát való igaz, és általában a közvélemény kevéssé tudja, hogy az együttműködési szerződés megkötését követően a magyar kormánynak meglehetősen be van határolva a mozgástere, hogy mire milyen pályázatot, milyen keretek között írhat ki.
Ezért igazából nem hibáztatnám a brüsszeli bürokráciát, mert ekkora pénzösszeget bizonyos fejlesztési célokra valami irányok mentén kell hogy a kormányzat elköltsön. Szerintem sokkal nagyobb baj lenne, ha ezt az uniós metodikát Magyarország nem tudná adaptálni. Azt hiszem, hogy ehhez a kormányzat helyesen nyúlt hozzá, tehát nem úgy ment neki, mint például a menekültügynek, hogy akkor semmiről nem akarunk hallani, majd mi megmondjuk, hogy hogyan kell ezt a 8200 milliárd forintot nekünk ideadni: így, mire hármat számolunk, addigra adják ide, és akkor majd Magyarország elrendezi.
Ez az Unióban szerencsére nem így megy. Tehát azok a keretek, amelyeket javaslatként Magyarország megfogadott és bekerült az együttműködési szerződésbe, azok mentén kell hogy haladjanak. Az már kevésbé érthető, hogy ami itt a Pólus-program, a kiemelt városok esetén korábban miniszterelnöki ígéretként vagy esetenként már szerződésként a kiemelt városokkal megkötésre került, hogy azt egy nyáron, ahogy idézte képviselőtársam, július 29-én kelt kormányhatározat miért vonta vissza. Ez nehezen érthető.
(18.40)
Amit a közigazgatás fejlesztéséről Lázár miniszter úr elmondott, hogy összességében 290 milliárd forint fejlesztési forrás áll rendelkezésre, és ezen belül 160 milliárd az informatikára, ez egy nagyon fontos és biztató dolog. Lehet, hogy államtitkár úr úgy értelmezte a magyar versenyképességet értékelő öt különböző cégnek vagy társulatnak, szakmai szervezetnek a véleményét, hogy van abban jó is, azért abban majdnem mindegyik megegyezik, hogy a magyar versenyképesség romlásának az egyik fő területe pont a kormányzati tevékenység, pont a jogalkotás, a jogbiztonság hiánya. Ha ezek között legalább az informatikában lehet majd némileg előrehaladni, az, úgy gondolom, hogy a magyar versenyképességet javítja.
A másik rendkívüli tévedés, amire szeretnék utalni, és nem megértést kérek, csak valami kis szakmai korrektséget. Tehát amikor az elmúlt nyolc évet szidják, azért ne felejtsék el, hogy az volt az első majdnem teljes költségvetési időszak, amit el kellett indítani, tehát egy új rendszer kialakításáról van szó, és az önök rendszeréről igazából még nem dőlt el, hogy jó lesz vagy nem.
Egy látszik róla, hogy ki tudják söpörni a pénzt. 2015-ben, ami az előző pénzügyi ciklus utolsó kifizetési időszaka volt, a GDP 6 százalékának megfelelő uniós pénzt osztottak ki. Ezt én nem pejoratív értelemben mondom, ez egy nagy eredmény, hogy ezt az 1800 milliárdot be tudták hozni fejlesztési célokra, de azért, ha a másik részét nézzük, hogy ebből a GDP 6 százalékának megfelelő beáramlásból a gazdasági növekedésnek mindössze 3 százalékát tudták elérni, és az az utóbbi időszak sikertörténeteként van előadva, akkor én azért szakmailag már nem lennék annyira elégedett.
És hogy mennyire határdátum volt ez a 2015. december 31., ameddig be lehetett hozni vagy fel lehetett használni az előző pénzügyi időszak támogatásait, azt mutatja is, hogy ennek milyen nagy befolyása volt a magyar beruházásokra, mutatják ennek az évnek a beruházási adatai, hogy az első háromnegyed évben közel 15 százalékot esett vissza a magyar beruházások szintje. Tehát messze nem mondhatjuk azt, hogy a magánszektor, ahol a bizalom érvényesül, olyan nagyon díjazná ezt a gazdaságpolitikát vagy kormányzati munkát akár az uniós területen, amit önök folytatnak. Tehát ha protekcionista alapon osztják ki a pénzt, akkor azok a melioratív cégek, amelyek egy természetes versenyben előrekerülnek, nem biztos, hogy meg tudják mutatni magukat. Ha a világpiacra dolgoznak, akkor valószínűleg igen, ha hazai piacra, akkor az a protekcionizmus, amit önök érvényesítenek, már hátránnyá válik.
Szintén a versenyképességi megítélésünk romlásában mindenütt jelentős szerepet játszik az állami mértékű korrupció növekedése. És itt nem azoknak a munkáját akarom elsősorban bírálni, akik osztják a pénzt, hanem azokét, akik elcsalják, illetve azokét, akik nem hagyják ezt felderíteni. Tehát addig, amíg a magyar ügyészség ilyen karakterisztikusan elutasít minden nyilvánvaló bűncselekményre utaló jel kivizsgálását, addig nem várhatjuk el, hogy korrekt országként, korrekt partnerként tekintsenek ránk.
Nem akarom vitatni a makrogazdasági adatok javulását, ugyanakkor egy bevett szövegük ellentmondására szeretném felhívni a figyelmet. Önök előszeretettel mondják, hogy 2010-ben Görögországhoz hasonló katasztrofális helyzetből kellett kihozni az országot. Ehhez egy tényt hadd mondjak, hogy azért valami zavarja önöket. Az adósság-be-so-ro-lásunk akkor jobb volt, mint most, a felminősítés után. Tehát önök most nagyon örültek - én is - ennek a felminősítésnek, de azt azért tudni kell, hogy 2010-ben a kormányváltáskor még egy magasabb besorolási osztályba tartozott Magyarország, mint amit önöknek a válság második hullámát realizálva sikerült elérniük. Tehát valótlanságot ne mondjanak, mert az egy önsorsrontó jóslat.
Tehát amikor nem megyünk jobban neki az uniós kiadások felhasználását kritizálva, abban az is benne van, hogy a keynesi tanítás szerint a piac beigazolja a tömegessé váló várakozást. Ha tömegesen az lesz a vélemény önökről, hogy csak korrupt mederben lehet Magyarországon európai uniós forrásokhoz jutni, akkor lehet, hogy ez a jóslat beigazolja önmagát, és 2020 után nem lesz ilyen uniós forrás. Minden normális becslés szerint nem szűnnek meg a kohéziós alapok.
Tehát Európában azért szélesebb körben osztják azt a véleményt, hogy ez a kétszer 12 milliárd (sic!), amit Magyarország kapott, illetve ez a kétszer hét év, amikor az uniós forrásokat a felzárkózó országok megkapták, nem volt még elegendő ahhoz, hogy a kiegyenlítésben érdemi lépés történjen. Tehát én biztos vagyok benne, hogy lesz 2020 után is kohéziós forrás. A mi felelősségünk az, hogy tisztességgel, becsülettel és a látszatra is adva, korrekt módon történjen ez a felhasználás.
Úgyhogy ennek jegyében én óvnám a kormányzatot az egyoldalú sikerpropagandától, és biztatnám arra, hogy ami tapasztalatot, esetlegesen visszaélésre lehetőséget adó gyakorlatot látnak, azt minél előbb korrigálják, hogy az egész ország hasznát láthassa ezeknek a forrásoknak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
