GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kíváncsian vártam, hogy Rákossy államtitkár úr válaszol-e majd a kétpercesben elhangzott kérdésre, ami a foglalkoztatási kompetenciákkal kapcsolatos, kötelező indikátorok, egyebek kérdésköréhez illesztetten. Nagyjából azt lőttem be magamban, hogy ez lesz a válasz, mint ami történt, tehát hogy semmit nem fog mondani, mert bármit is mondott volna, ami a valóságközeli állapotot súrolta volna, rögtön arra kellett volna rádöbbenünk, hogy mindazok a mondatok, amelyeket meg azt megelőzően mondott a foglalkoztatási kérdésekre vonatkozóan, azok látható módon nem ezen az úton és nem ezekhez a forrásokhoz illesztetten születnek. Annak a következményeit nyilván ki lehet utána bontogatni.
De most nem ezt tenném, mert válasz nélkül maradtam, tehát nem akarok önmagamnak válaszolni a feltett kérdésemre, mint ahogy néhányszor, néhány államtitkár ezt meg tudja tenni a kormány padsorain belül. Sokkal inkább abból az aspektusból szeretnék ennek a témának a megközelítése kapcsán közelebb kerülni, hogy milyen veszélyekkel, milyen kockázatokkal kellett, illetve kell szembenézni jelen időszakban is a források felhasználása tekintetében. A „Modern városok” programja vonatkozásában látható módon Orbán Viktor vezényelt útjai hozták magukkal azt, hogy hol 20, hol 50, hol 150 milliárd forintokat ígért el, mintha a kormányzati pénzek akár saját források lennének, olyan szabadságfokkal megtéve, különösebb egyeztetések, tárgyalások lefolytatása nélkül is adott esetben.
Nem erről a részről, hanem sokkal inkább arról szeretnék beszélni, hogy milyen kockázatai voltak láthatóan - és vannak is, és sajnos lesznek is - ezeknek a forrásoknak a felhasználása tekintetében.
Világbanki felmérések, másfajta vizsgálatok azt támasztják alá és azt mutatják ki, hogy Magyarország sajnos a források felhasználása vonatkozásában a legkorruptabbnak tekinthető országok közé sorolódik. Sajnos! Sajnos, tényszerű, mondom, világbanki felmérések és egyéb más kutatások támasztják alá mindezt. Azt mondják, éves szinten, amikor 1200-1500 milliárd forintos pénzek felhasználását teszik meg közbeszerzésen keresztül, a túlárazásokból fakadóan nagyjából 300-400 milliárd forintos nagyságrend az, ami gyakorlatilag elúszik a rendszerben. 300-400 milliárd forintos nagyságrend egy hétéves időintervallumon belül meghaladja a 2000 milliárd forintos nagyságrendet. Az nem kevés! A képviselőtársam azt mondja, hogy sok; én meg azt mondom, hogy nagyon sok. Nagyon sok, mert ez a pénz, ha komolyan végiggondoljuk, az adott esztendei költségvetésünknek a 10 százaléka durván.
Azt hiszem, talán az sem véletlen, hogy miközben a magyar vállalkozások 49 százaléka éves szinten az ötmillió forintos árbevételt nem tudja meghaladni, aközben ezen időszakban 5600 körüli olyan vállalkozás született, amelynek maximum egy fő foglalkoztatása mellett éves szinten százmillió forintot meghaladja az árbevétele.
(20.00)
Értik? Több mint 5600 ilyen cég született. Ezeket hívják sokan ilyen táskás cégeknek, és hát ez valamelyest vissza is igazolja közvetlen formában a korrupciós kockázatnak a tényét. Nem akarok az offshore cégekről beszélni, értelmetlennek tartom, hogy ezeket boncolgassam, csak címszavakban jelzem ennek a kockázatát és a veszélyét is. Hogyha pedig igaz az, hogy ezekből a túlárazásokból fakadóan ilyen 300-400 milliárd forintos éves források nem fejlesztésre kerülnek be, hanem pontosan, hogy elkerülik a fejlesztéseket, és más kezekbe jutnak, akkor, hogy nagyon egyszerűen le tudjuk képezni ezt, ez nagyjából éves viszonylatban száz felcsúti stadion megépítésével egyenértékű pénzként jelenik meg.
Vagy hogy tegyek egy másik típusú összehasonlítást: méltányossági nyugdíj-megállapítás tekintetében, ha jól emlékszem, ebben az évben 700 milliárd forint felhasználását teszik meg. Hát, ha gyors számításokat és körülbelülieket teszek itt fejben, akkor azt kell hogy mondjam, hogy nagyjából ez a 400 milliárd forint olyan 570 évnyi, 570 évnyi méltányossági nyugdíj finanszírozásának felel meg abban a nagyságrendben és ütemben, éves viszonylatban, amit önök biztosítanak 2016 vonatkozásában. Ez az a pénz, amit hagynak elcsúszni a rendszerből, ami gyakorlatilag, mondhattam, mondhatom nyugodt lelkülettel, korrupciós kockázati tényezőként benne van a mai folyamatokban. Ha a közbeszerzések oldaláról nézzük meg egy picit a történetet, akkor meg azt látjuk, hogy az olyan közbeszerzések, ahol egyszereplős a közbeszerzés - ugye, érdekes közbeszerzés az ilyen közbeszerzés -, 30-35 százalékban jelennek meg a teljes közbeszerzési halmazon belül. Hát, így könnyű még adott esetben Rogán szomszédjának is 17 milliárd forintos nagyságrendű kommunikációs forráshoz hozzájutni! De nem volt nehéz annak idején Simicskának sem, a Közgép és konzorciumain keresztül vagy Mészáros Lőrincnek sem. Meg másoknak sem természetszerűleg.
Azt gondolom, hogy az alapvető probléma ott van, hogy nem minden fillér és nem minden forint használódik fel ott, ahol fel kellene hogy használódjon. Gondoljanak csak bele, a kutatás-fejlesztési, innovációs források felhasználásába! Ha jól emlékszem, a Nemzetgazdasági Minisztérium által koordinált, kezelt, kiírt pályázatokon keresztül mintegy 68 milliárd forintos szabad pénzforrás, vissza nem térítendő pénzforrás jelent meg, és hát vannak olyan, kormánytól nem távoli, kormányzathoz közeli oligarcháknak nevezhetők, akiknek az érdekeltségi körébe tartozók több mint hárommilliárd forintot visznek el ebből a nagyságrendből. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy szerintem nem jó úton halad ez a történet. Nem jó úton halad a pazarlás és az átgondolatlanság vonatkozásában sem. Mondok egy példát rá. Vasútfejlesztés ügyében, ha nem csalnak meg az emlékképeim, akkor ilyen 1200 milliárd forintos nagyságrendű pénzeszköz felhasználására kerül, került sor az elmúlt időszakban és a jelen elfogadott pályázati támogatások alapján.
Mészáros Lőrinc - mint mindenütt - megtalálható a dél-balatoni fejlesztések tekintetében e vonatkozásban, de mások is. Ha jól tudom, 120 milliárd forintot halad meg a szajol-püspökladányi fejlesztés, ami, ha emlékképeim megint csak nem csalnak meg, háromperces, háromperces menetidő-csökkenéssel párosult. Van más szám is, ami nem 120 feletti, hanem 160 milliárdos nagyságrendet mond e tekintetben, de a 120 is elég nagy szám. A 44 milliárd forintos esztergomi vasútfejlesztés kapcsán három év leforgása alatt egyébként a forrásfelhasználás tekintetében sikerült elérni azt, hogy 5 perc menetidő-csökkentés következett be. Közben pedig áldatlan állapotok vannak, mondjuk, a főpályaudvari helyeken, meg lehet nézni itt Budapesten, aki jár vonattal, persze csak az, aki jár vonattal, az ismerheti, hogy mi a helyzet a Déli pályaudvaron, a Keleti pályaudvaron vagy épp a Nyugatin. Amelyek a felújításokban, 2020-ig történő felújításokban szerepeltek, de kikerültek az IKOP-ból a 2020-as fejlesztések kapcsán.
Vagy ha mélyebbre akarnánk menni, akkor érdemes lenne áttekinteni a rokonok érintettségét is. Ha mást nem, alapul venni, mondjuk, a Direkt36-nak a 2015-ös feldolgozott munkásságát, ami közel ezer dokumentumot tárt fel, gyűjtött össze az Elios által elnyert LED-lámpás beruházásokról, amelyek - leírásaik szerint - kirívóan magas árakkal, az árversenytől nem félve, mint mondtam, sok esetben ugye itt az egyszereplős közbeszerzésekkel párosult. De meg lehet kérdezni Zalaegerszeg, Pécs vagy éppen Kecskemét sötétbe borult városrészeit, hogy hogyan értékelték mindezt.
So-so, ha még egy mondatot ehhez illesztetten mondhatok, akkor azt mondanám, hogy persze, mindig megvoltak az önök aktuális kedvencei, 2013-ban a Közgép volt csúcsra járatva, majd Simicska tündöklésének a megszűnését követően jöttek mások, jött Mészáros vagy jött a Duna Aszfalt, épp a múlt héten, ha nem tévedek, az M4-es, M44-es vonatkozásában egy 150 milliárd forintos nagyságrendű közbeszerzési forráslehetőséggel gazdagodva. És a már korábban említett, képviselőtársam, Bangó Ildikó által elmondott ESZOSZ-os ügy, amely tekintetében az állami cégek döntenek be folyamatokat, 2800 család tönkretétele zajlik, a visszakövetelésekről államtitkár úr szólt, hogy majd hogyan, miképpen, de arról, hogy ezekkel a családokkal mi lesz, arról igazából senki nem beszél.
Az utolsó mondatom valójában nem más, mint amit az egész gondolkodásból vissza lehet tükröztetni: féket kellene szabni mindazoknak a folyamatoknak, ami arról szól, hogy ezek a források nem kicsiny források, milliárdos, százmilliárdos, több száz milliárd forint nagyságrendű források, ezek ne ellopásra, ne egyéni célok kielégítésére, hanem a gazdaság fejlődésére, az emberek jobb létének a kiszolgálására fordítódjanak. Na, ebben kellene jeleskedni, államtitkár urak, miniszter urak, ha majd a teremben lesznek! Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
