HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bevezetőképpen szeretném leszögezni azt, amit Orbán Viktor mondott nem is olyan régen itt a parlamentben, ezt aztán meg is erősítette Lázár János is, hogy az európai uniós forrásokból nyert pénzek a mi pénzünk, a mi adófizetői pénzünk, csak tesz egy ilyen kanyart Brüsszel felé, és onnan kapjuk vissza. Tehát mind az utolsó fillérig, mondhatjuk, hogy a saját magunk pénzét költjük. Tehát azt gondolom, ezért is fontos különösen is, hogy úgy bánjunk vele, hogy méltóképpen tudjunk elszámolni a választóinknak.
Kerényi képviselőtársunk itt az előbb elmondta, hogy mi mindent örököltek önök, kormányzati politikusok az előző kormányzati adminisztrációból. Én most szeretném egy kicsit kiegészíteni, illetve színezni az ön állításait. Elsősorban, én azt gondolom, meg kellene említenünk önmagát a régiórendszert, a magyar történelemtől és a történeti fejlődéstől teljesen idegen területi egységet, aminek semmilyen hagyománya nem volt, senki nem kötelezett minket arra, hogy pont ilyen típusú régiónagyságokat vállaljon be Magyarország, és valójában, mondjuk ki, ez komoly gátja volt az előző, 2007-2013-as finanszírozási ciklusban a területfejlesztésnek, csakúgy, mint az értelmetlen fejlesztési célok; ebben abszolút egyetértünk kormánypárti képviselőtársainkkal is. Számtalan olyan cél volt megfogalmazva, ami már előre kódolta azt, hogy rosszul fognak hasznosulni az uniós források.
Ami viszont már nem volt örökség, és amin változtathatott volna igenis az Orbán-kormányzat, azok a gyerekbetegségek, amiket jó lenne kinőni és a jelenlegi programozási ciklusra ezeken már túllépni. Ezekből én csináltam egy gyors összesítést, hogy mi mindenre gondolok. Például rögtön itt van a felülszámlázások kérdése. Vitán felül áll, hogy az összes európai uniós pályázat, amit mi általában kritizálni szoktunk és komoly vizsgálat alá vetünk, ez az első és legkeményebb pont, ami szerintünk problémát okoz. A legutóbbi példát hadd mondjam: Tamásiban eszközbeszerzés egy uniós pályázat részeként. Egyszerű, székekre való párnák 12 ezer forintba kerültek. Konyhabútor, egy teljesen egyszerű polc 600 ezer forint. És valamilyen módon ez átmegy azon az ellenőrzési szűrőn, amit önök állítottak fel.
Aztán a másik ilyen gyerekbetegség a hanyag kivitelezés. Számtalan olyan vidéki településen voltam, ahol közterület-felújítást csináltak, és olyan hullámos volt a térkő burkolat, mint a haragos Balaton. Valami miatt ez sem tűnt föl az uniós pályázatot ellenőrző szerveknek. Miért nem? Hanyag kivitelezés, ennek nagyon-nagyon sok példáját tudnám még említeni. Majd a későbbiek során fogok ilyen példákat mondani.
A másik ilyen nagyon nagy probléma szerintünk a személyre szabott közbeszerzés. Nem kell túl messzire mennünk, hogy innen is egy példát hozzak önöknek: Rogánia. Itt vagyunk az V. kerületben, a Főutca-projekt kapcsán, 15 milliárdos projektről beszélünk, 10 milliárdot követelt volna vissza az OLAF azért, mert egyetlenegy baráti vállalkozás képére és hasonlatosságára volt kiírva a közbeszerzés, és tudjuk, hogy ezek is egy rendkívül hanyag kivitelezés során lettek aztán elköltve.
De a szabálytalan elszámolásokról is kell egypár szót ejtenünk, vagy aztán a fenntartási kötelezettség időszakában arról, hogy semmit nem tesznek azért, hogy valójában érvényesüljenek vagy eredménnyel tudjanak működni a pályázatból elköltött források. Itt is csak egyetlenegy példát hadd említsek meg. Szintén nemrégiben voltam lent Bükkösdön, Baranya megyei kistelepülésen, térkőüzem épült 50 millió forintért. A későbbiek során kértem is, hogy legyen külön utóellenőrzés, mert akárhányszor voltunk azon a településen, soha nem volt munkavégzés ebben a térkőüzemben. Amikor ott voltunk, azt kellett hogy tapasztaljuk, hogy az ottani kivitelezés maximum 2-3 millió forintjába kerülhetett a magyar államnak, ennek ellenére 50 millió forintot valahogy sikerült leszámlázniuk. Az ottaniak elmondása szerint nem újabb és újabb munkahelyeket teremtettek, hanem egyszerűen a közmunkások voltak odavezényelve. És így tovább. Sajnos eredménytelenül zárult ez az ellenőrzés, nem értem, hogy miért.
Meg kell említenünk még a csatornaberu-házá-sok-nak a, mondjuk így, állatorvosi lovát. Miért? Azért, mert a KEOP-források most már KEHOP-forrásokként fognak elköltődni, hasznosulni. És ez különösen is érzékeny probléma, hiszen ide legtöbb esetben vonnak be lakossági önrészt is, és ezért is len-ne fontos, hogy különösen is pontosan és korrekt módon legyen elszámolva. Tucatjával tudnám mondani azokat a településeket, ahol teljesen inkorrekt módon jártak el, mind a mai napig nem hajlandók elszámolni a lakosság felé. Mondok pár példát, már csak a jegyzőkönyv kedvéért: Baks, Karácsond, Kistelek, Jánoshalma, Békés megyéből jó pár település vagy Hajdú-Bihar megyéből. Maga Lázár János miniszter úr volt az, aki a saját választókerületében is felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos víziközmű-társulatok, amelyek részt vettek ezen pályázatokban, ugyan számoljanak már el, hogy hogyan történtek itt a kivitelezések. Semmi nem történt ebben a kérdésben.
És még egy mondatot engedjenek meg nekem, merthogy elkezdődött a következő pályázati ciklus. Itt van az M3-as metrónak az ügye. Ez az egyik legelgennyesedőbb kérdés ma a magyar közéletben, pedig 500 ezer ember utazik rajta mindennap, tudjuk, hogy gyakorlatilag életveszélyes állapotban van minden létező műszaki adottsága most már ennek a metrónak, és azt is tudjuk, hogy noha a magyar állam 50 milliárdot, bizonyos számítások szerint 137 milliárdot volna hajlandó adni erre, de 260 milliárdnál többe fog kerülni. Ugyan miből, ha nem biztosítják rá a forrásokat?
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
