MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok aspektusból közelítették meg a képviselők ezt a mai vitanapot, illetőleg annak a témáját. Én talán most kevésbé a kritikára összpontosítanék, hanem sokkal inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Európai Unióban azok az országok voltak sikeresek ezeknek az európai uniós forrásoknak a felhasználásában, ahol valamilyenfajta politikai konszenzus övezte ezeket az elképzeléseket és terveket.
(21.10)
Volt olyan ország, ahol hosszú időn keresztül ilyen politikai konszenzus nem tudott kialakulni, és ez meg is mutatkozott ezen országok fejlődési potenciáljában. Ilyen országként szokták említeni például Írországot. Aztán amikor a politika rájött arra, hogy ezek egyszeri, meg nem ismételhető lehetőségek Magyarország számára, és így is közelített hozzá a politika, tehát egyfajta nemzeti minimumot vagy egy nemzeti konszenzust lehetett teremteni az ország fejlesztési forrásai környékén, akkor természetesen sokkal nagyobb hatékonyságot, sokkal jobb eredményeket érhettek el vagy értek el ezen országok.
Tehát én a magam részéről azt kívánom a magyar politikai életnek, hogy valamilyen formában ezeknek a forrásoknak a felhasználását próbáljuk kivonni a pártpolitikai csatározások össztüzéből. Természetesen ebben a kormánynak van első helyen fontos felelőssége és feladata.
Én alapvetően azt gondolom, hogy ebben a 2014-2020-as időszakban az a kormányzati célkitűzés, hogy nagyobb százalékban költsünk gazdaságfejlesztési forrásokra, szerintem egy helyes célkitűzés, hogy a kormányzati cél 60 százalék. Nem biztos, hogy ez a százalék talán pontosan elérhető, de mindettől függetlenül fontos, hogy olyan fejlesztésekre költsön Magyarország, ami után majd hasznosul is ez a forrás. Tehát sokszor szokták említeni, hogy számos olyan dologra lehetett költeni korábban, amik nem produktív felhasználások voltak. Parragh Lászlótól hallottam, hogy a ravatalozókra hivatkozott, hogy azokat is lehetett fejleszteni. Hozzáteszem, biztos ez is egy fontos cél, hiszen abban a közösségben valószínűleg az egy probléma, és ezért talán ez is egy helyes hasznosulása a forrásnak, de tény és való, hogy akkor hasznosul ennél még jobban a forrás, ha aztán utána újabb és újabb multiplikáló hatása tud lenni. Tehát szerintem a cél helyes, hogy minél több gazdaságélénkítésre, minél több gazdaságfejlesztésre fordítsuk ezeket a forrásokat.
Szokták mondani, hogy nagyon fontos, hogy mennyi pénzt kapunk, de rögtön a második legfontosabb kérdés, hogy és ezt milyen hatékonysággal, hogyan költjük el, az legalább ennyire fontos. Azt látom a statisztikákból, hogy durván 30-35 százaléka veszteséges azoknak a cégeknek, amelyek európai uniós forrásokat használnak fel, és nagyjából 54 ezer olyan cégről beszélt a miniszter úr, amely tulajdonképpen ezekből az EU-s forrásokból tartja fenn magát. Megfogalmazta egy konferencián a miniszter úr azt, hogy a cél az, hogy minél inkább olyan helyekre kerüljenek ezek a források, egyrészt ne csak a nagyvállalatokhoz, hanem a kis- és középvállalkozói szektorhoz, ami helyes célkitűzés, de hogy leginkább azokhoz jussanak ezek a források, amely cégek fejlődőképesek.
Én ebben egy picit vitatkoznék a miniszter úrral, ő valahogy úgy fogalmazott, hogy a túlélésért küzdő cégek kevesebb EU-s forráshoz juthassanak. Szerintem pont a kkv-szektorban, ha máshol nem, de itt van értelme bizonyos cégek fenntartásának - most tegyük félre a csalókat, meg azokat, akik nem tisztességesen használják fel ezeket a forrásokat -, hiszen a kkv-szektor a legnagyobb foglalkoztató Magyarországon. Tehát én nem tartom elpazarolt forrásnak azt, ha olyan célokra is költünk, kis- és középvállalkozói szinten, gazdaságfejlesztés címszó alatt, akik adott esetben szinten tudják tartani a működésüket vagy a foglalkoztatási arányokat. És persze, ha még fejlődni is tudnak, és minőségi ugrásra képesek ezek a cégek, az meg egészen biztosan talán a legjobb hasznosulás.
Ami a kérdés, és talán amikor ezeket a forrásokat költi a kormányzat, akkor érdemes definiálni azt, hogy mi lesz azután, 2020 után, amikor talán ekkora léptékben nem állnak majd rendelkezésre hasonló források, akkor is lesznek persze pénzek kohéziós alapból, s a többi, agrártámogatások, de talán nem ez a nagyságrend lesz itt, amit ilyen gazdaságfejlesztésre lehet fordítani.
Most van egy olyan lehetősége a mostani kormányzatnak, hogy meghatározza azokat a célterületeket vagy kitörési pontokat a magyar gazdaságban, amelyek segítségével a gazdasági növekedés az európai uniós források csökkenése után is valamilyen fenntartható növekedő szintet tud előállítani. Én azt látom, hogy még azt a területet, azt a megoldást a magyar kormány nem találta meg vagy nem határozta meg közösen az érdekképviseletekkel, szakmákkal, hogy mik lesznek azok a húzóágazatok, amelyek Magyarországon egy picit ezt a monokulturális termelést azért enyhítik. Tehát nehogy megálljon az Audi-gyár megint, vagy átálljon az A3-as Audi gyártására, és akkor rögtön a magyar GDP-adat egy hatalmasat esik, vagy ha nem tudják éppen az uniós forrásokat kifizetni, akkor szintén megsínyli a magyar GDP-adat. Tehát magyarul mik lesznek ezek a kitörési pontok, ahova ezeket a forrásokat elköltve Magyarország hosszú távon fenntartható, és lehetőleg az európai uniós átlagot jelentős mértékben, legalább kétszeresével meghaladó gazdasági növekedésre tud szert tenni, és ebben egészen biztosan érdemes közösen gondolkodni, hiszen itt nem egy kormányzati ciklusról, hanem kormányzati ciklusokról beszélünk. Tehát magyarul egészen biztosan még több kormány lesz érintettje ezeknek a kérdéseknek és ezeknek az ügyeknek.
Tehát magyarul a kérdés az, hogyan lehet ellensúlyozni a visszaesést, hogyan lehet garantálni azt, hogy a magyar versenyképesség, a magyar gazdasági növekedés fenntartható növekvő pályán legyen, és hogyan lehet azt elérni, hogy Magyarországon ne kiszorító hatása legyen az európai uniós forrásoknak, hiszen a beruházások is sok esetben azért maradnak el úgymond magánforrásból, mert sokkal egyszerűbb és olcsóbb európai uniós forrásból fejleszteni, mintsem hitelfelvételből vagy saját forrásból megtenni ezt a cégeknek.
Tehát összességében én azt javasolnám magunknak vagy azt tanácsolnám a kormánynak, hogy ezeken a területeken keressünk valamilyenfajta politikai konszenzust, hiszen a következő több tíz évet határozhatja meg az, hogy ezeket a forrásokat hogyan és milyen formában költjük el.
Államtitkár úrtól kérném majd azt, hogy miniszter úr meghirdette, hogy - azt hiszem, a KPMG a konzorcium vezetője, amely az év végéig elkészíti azt a tanulmányt, amely értékeli az elmúlt időszak eseményeit, már az eredményesség szempontjából. Miniszter úr azt mondta, hogy nyilvánosságra fog kerülni ez az anyag. Én javasolnám az államtitkár úrnak, miniszter úrnak, hogy ez a magyar parlament keretei között is kerüljön megvitatásra, hiszen egészen biztosan olyan tanulságokat hordozhat, ami mindannyiunk számára hasznos és fontos információ.
Ha esetleg nem az interneten kerül nyilvánosságra, akkor én arra kérném a minisztériumot, hogy legalább a részemre küldjék meg ezt a tanulmányt, én szívesen dolgoznék belőle a kollégáimmal majd, hogy lássuk, eddig hova jutottunk, és esetleg hova kell majd még eljutnia Magyarországnak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
