SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Elment a macska, cincognak az egerek. (Derültség. - Dr. Rétvári Bence: Szerényebben!) Köszönöm szépen értékes hozzászólásukat. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként is: nem tudom, hogy elhangzott-e már ez, hogy valaki megköszönje a kormánypártok kezdeményezőinek és Lázár miniszter úrnak, hogy felvállalta ezt a vitanapot. A magam részéről nagyon-nagyon örvendetesnek érzem, hogy a lehetőséget megkaptuk, hogy erről is vitát nyissunk. Az ellenzéki pártoknak, mint minden más képviselőnek korlátozott ezen lehetősége, tehát köszönjük szépen, hogy beszélhetünk ezekről a kérdésekről. Én is azt gondolom, hogy nagyon-nagyon fontos stratégiai kérdésekről kell hogy szót ejtsünk.
Miután szeretnék a konstruktivitás talaján maradni, ezért, ha megengedik, akkor úgy kezdeném a felszólalásomat, amit, gondolom, államtitkár úr kiválóan ismer, hogy felhozom a burgenlandi példát. Burgenland - képviselőtársaimnak mondom, akik kevésbé ismerik - Ausztria Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéje, tehát a legkeletibb része, legelmaradottabb megyéje még 1995-ben, egy olyan rész, amelynek gyakorlatilag az elmaradottsága a jövedelmekben is tükröződik, egy átlag burgenlandi feleannyit keres, mint egy bécsi polgár. Pontosan, majdhogynem fillérre annyi pénzt kaptak fejenként az Uniótól, mint Magyarország. Ezt úgy vehették igénybe, hogy nagyjából ott az egy főre eső összeg 4800-4900 euró volt, Magyarországnak egy picivel több, tehát jobban kellett volna gazdálkodni, és nagyjából ez a 280 ezres tartomány ennek a pénznek a felhasználásával az elmúlt évtizedben nagyjából megkétszerezte az ott élőknek a jövedelmét.
Harald Ladich úr, a burgenlandi irányító hatóság nemzetközi kapcsolatokért felelős illetékese, illetve Barta Balázs ügyvezető a Pannon Gazdasági Hálózatból készített el egy tanulmányt ennek a példának a megismertetésére. Ez azért fontos, hogy minél több képviselőtársam megismerje, mert gyakorlatilag, tudom, hogy hihetetlen Magyarországon, mint ahogy Micimackó is azt hitte Róbert Gida miatt, hogy csak úgy lehet közlekedni a lépcsőn, hogy kopog a feje a lépcsőn, a magyar képviselők is azt gondolják, hogy az EU-s támogatás arra van, hogy el lehet lopni. Nem, ezt lehet a társadalom hasznára is fordítani, és erre például tipikusan jó ez a… - hadd mondjam el Burgenlandnak a konkrét indikátorait.
Nem volt felsőoktatás az egész régióban. A felsőoktatás innovációs képessége és exportrészaránya nagyon alacsony volt. A munkaerő képzettsége elmaradt a kívánatostól. Turizmusban gyakorlatilag nem volt érdemi bevétel, és erőteljes észak-déli fejlettségi különbség volt, tehát nagyon egyenetlen volt a fejlődés.
Amiket elsőként prioritásba tettek, hogy hova tegyék az EU-s pénzeket. Első prioritás volt a kutatás-fejlesztés és innováció. Ez az, amit Magyarországon lecsökkentettek, és annak is egy jelentős része ellopásra kerül.
A második kérdés - azt hiszem, ezt az önök kormánya is a prioritások között kezeli - a vállalkozások nemzetköziesítése, tehát hogy külföldre is tudjanak termelni.
A harmadik prioritás - szintén nagyon rossz eredményekkel - az oktatás és képzés volt. Ugye, minden bizonnyal Rétvári államtitkár úr hosszan tudna erről beszélni, de ugye, tényszerű, hogy kb. feleannyit költünk GDP-arányosan az oktatásra, mint mondjuk, Hollandia. És nyilvánvalóan ez hatással van a versenyképességünkre is. Ugyanakkor össze lehet hasonlítani a gazdasági eredményeket.
Ezenkívül a turizmus és a fenntartható energetika volt még a kiemelt terület.
Mára érdekes, amit meg kell tudni, hogy minden nyolcadik munkahely közvetve vagy közvetlenül európai uniós programhoz kapcsolódik. Évente folyamatosan ezer fővel növekszik a munkaerőpiaci igénye a vállalkozásoknak, és a 2007-13-as időszakban 10 százalékkal növekedett a gazdasági teljesítménye a tartománynak, és minden egyes európai uniós euró 2,3-szeres befektetést generált a gazdasági magánszektorból.
Levonta a két kutató a tapasztalatokat, hogy mik azok a tanulságok, amiket figyelembe kell venni, amikor uniós fejlesztésekről beszélünk. Az első a volt, hogy stabil intézményrendszer. Na hát, Magyarországon mindenről beszélhetünk, csak erről nem, hogy stabil lenne az intézményrendszer, évente átalakítják nemcsak az engedélyező hatóságokat, de újraszabnak lassan minden jogszabályt. A termékdíjas törvény hetedjére volt itt a parlament előtt a múlt héten. Ez nem jogbiztonság, tehát nyilvánvalóan ez nincs meg.
Stratégia és a pályázati kiírások közötti kapcsolat, és gyakorlatilag a lakossággal való együttműködés: itt azt lehet mondani, hogy a kormányzat diktál, a lakosság alkalmazkodik, és nyilvánvalóan, aki nem alkalmazkodik, annak nem sok esélye van. Előremutató és ambiciózus tervezés, majd a kapcsolódó finanszírozás megvalósítása a zöldmezős felsőoktatás és energiafüggetlenség megvalósítására. Magyarország nemhogy ezt csinálja, Oroszországhoz köti magát energiában. Ugye, a paksi iránynak nyilván nincs köze EU-s forrásokhoz, de nem próbálja felhasználni az EU-s forrásokban rejlő lehetőséget, hogy valóban függetlenséget teremtsen.
Kiszámítható pályázati finanszírozás, banki forrásokkal kombinálva, gyorsan elbírált és folyósított támogatások. Államtitkár úrral már volt korábban is lehetőségünk és alkalmunk eszmét cserélni arról, hogy mitől van az, hogy az európai uniós támogatások magyarországi felhasználása pont a leginkább rászoruló, leginkább szükséges célcsoporthoz nem jut el. És ez alapvetően a finanszírozás kérdése, hiszen legtöbbször az EU-s pályázati rendszer önerőrészének a rendelkezésre állása a kis- és középvállalkozói szektorban és a magánszektorban nem biztosított. Ugyanígy nem biztosított az előfinanszírozáshoz szükséges összes forrás, amiben, ugye, a kormányzat tett lépéseket, hogy ez változzon, de jelen pillanatban is, ha megnézzük a pályázati eredményességet, akkor azt látjuk, hogy semmiképpen nem a kicsikhez és a tőkeszegényekhez jut el, ahol a legnagyobb fejlődést kellene produkálnunk.
És hihetetlen - ezt nem én írom, hanem az a két független kutató -, a pártpolitikai szempontok háttérbe szorítása saját bevallásuk szerint is kulcstényező volt a sikerben, és a szakpolitikai sikereket lehetett pártpolitikai tőkévé kovácsolni. Ez azt jelentette, hogy az ottani példában gyakorlatilag megpróbálták megteremteni azt a nemzeti konszenzust, hogy merre is haladjon a fejlesztéspolitika, és lehetőség szerint hogyan lehet olyan fejlődési irányokat megszabni, amelyek mindezt segítik.
(19.30)
És akkor látjuk azt, hogy az EU-s forrásokat azon kívül, hogy el lehet lopni, lehet tökre hasznosan is használni, és lehet azt szolgálni, hogy az emberek jobban éljenek.
De ha megnézzük azt, hogy Magyarországon mik a valós indikátorok, és engedjék meg, hogy visszautaljak Lázár János miniszter úr felvezető expozéjára, aki gyakorlatilag elmondta, hogy mindezen támogatások felhasználása konkrétan nem tudja azt mérni, hogy közelebb lesz-e a vidék az európai élethez, és hogyan tudja azt megvalósítani, hiszen azt tudjuk mérni, hogy milyen hatással van a GDP-nkre, azt tudjuk mérni, hogy mennyi fejlesztést valósítottunk meg. Ez a baj! Nem ezt kellene mérni!
Összességében, ha nem hoz társadalompolitikai fejlődést egy fejlesztési periódus, és nem valósítja azt meg, hogy jobban éljenek az emberek, egészségesebbek legyenek, kevesebb munkából tudjanak megélni, lehetőség szerint a gazdaság biztosított legyen, és meglegyen a jó és egészséges életre a reményük, akkor nem ér semmit az egész fejlesztési periódus, mert gazdasági számokkal, GDP-növekedéssel és statisztikákkal nem tettük jobbá az emberek életét.
Nyilvánvalóan itt lehet azon tanakodni, meg érdemes, sőt kell arról vitázni, hogy melyik támogatási irány milyen mértékben tud ehhez hozzájárulni. A probléma azzal van, hogy amikor meghatározta ez a kormány mindezeket a támogatási irányokat, alapvető állapotot nem vesz figyelembe, és itt igenis a pártpolitikai szempontok fontosak.
Ezúton szeretném megköszönni Hadházy képviselőtársamnak, hogy a túrkevei Molnár-féle szélmalom ügyét idehozta a parlament elé, mert tipikusan annak a koncepciótlanságnak az eredménye, amiről beszélek. Az előző fejlesztési periódusban az MSZP-kormányok alatt például az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap támogatásaiból egy halom vidéki turisztikai fejlesztést valósítottak meg. Gondolom, Kis Miklós Zsolt államtitkár úr emlékszik a harmadik tengelyre, ami csak turizmusra volt használható, és azt ki lehetett egészíteni a negyedik tengelyével, a LEADER-fejlesztésekkel.
Amint önök átvették a hatalmat, átvették az ország kormányzását, azon a fél éven belül megszüntették, hogy az EMVA-forrásokhoz az 5 ezer fő feletti települések hozzáférjenek. Ez volt az első intézkedés. Az EMVA forrásában ez azt eredményezte, negyvenig számoltam, mikor gyűjtöttem be ezeket, tehát minden bizonnyal százszámra maradtak első vagy második periódusban megvalósított pályázati programok, amelyek eljutottak egy fejlettségi szintig, majd önök kidobták őket a kukába az összes addig felhasznált forrással együtt. A mai napig olyan pályázati fejlesztések sokasága van az országban, amit megcsináltak félig vagy kétharmad részig, vagy csináltak esetleg egy turisztikai fejlesztést, és soha, mondjuk, marketing vagy olyan, ami a fenntartást elősegítené, nem jött hozzá. Ezeknek a félbehagyott programoknak a sokasága eredményezi azt, amikor gyakorlatilag kimehetünk, és megnézhetjük azt, hogy kidobtuk az ablakon azt a pénzt, amit valamilyen szempontból EU-s forrásokból felhasználtunk.
A túrkevei szélmalom ügye tipikusan ilyen példa, három másikkal, amik félbemaradtak, és az első ütem megvalósult, majd jött a Fidesz, és a Fidesz azt mondta, hogy nem kell befejezni, nem baj, ha összedől, nem számít, mert az eddigi felújításokat az MSZP kormánya finanszírozta, a többit pedig nem kell biztosítani. Tudok mondani szívesen államtitkár úrnak és rendelkezésre állok, hogy ilyen forrásokat vagy ilyen fejlesztéseket nézzünk át, de ez az első nagy felelőssége, amire nem lehet elmúltnyolcévezni, mert ezek az intézkedések, hogy nem néztük meg, hogy hova tettünk pénzeket, és azok hogyan hasznosulhattak volna, nyilvánvalóan eredményezték azt, hogy gyakorlatilag célszerűtlenül és fölöslegesen használjunk fel európai uniós forrásokat. (Pócs János közbeszól.)
Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy ezzel szemben hová mentek pénzek, akkor hiába mondja azt államtitkár úr, hogy milyen kevés az a negatív tapasztalat, amit felhozunk, erre már kétpercesben reagáltam. Ugyanakkor, mint arra a jobbikos képviselőtársaim reagáltak, jelen pillanatban a harmadik helyen állunk az OLAF által visszakezdeményezett pénzek feketelistáján. Tehát jelen pillanatban a harmadik legrosszabb teljesítményt nyújtjuk a legtöbb feltárt korrupciós üggyel. Ez azért probléma, mert adja isten, hogy önöknek már mindegy legyen 2018-at követően, hogy mi lesz, de az országnak nem mindegy. Márpedig ha azok a fejlesztési források, amiket most leszerződnek még ’18-ig, és azoknak egy része - mint láthatóan - elveszti közvagyon jellegét, ezeknek egy része majd a ’18-as periódus után, ennek a költségvetési ciklusnak a végén, 2020-ban fog jelentkezni az elszámolásokkor, és a következő két évben omlaszthatja össze a magyar gazdaságot, mikor már jönnek a visszafizetési kötelezettségek.
Nyilvánvalóan, amikor azt kérdezi államtitkár úr, hogy mik azok a konstruktív javaslatok, amikkel lehet változtatni, a stratégiai irányokban beszéltem a burgenlandi példáról, de például tipikus példa a Voldemort néven elhíresült képviselőtársunk esete. Nem is azt mondom, hogy ő mit csinált, hanem azt, hogy a kedves felesége 2014-ben csinált egy személlyel egy kft.-t. Ez első évben 13 milliós nyereség, a második évben 193 milliós nyereség, és most, mikor lekapcsolták, 254 millió forint van a számláján.
Az a gond, hogy a mostani rendszerben is ugyanezt meg lehet csinálni. Ugyanúgy pályázatíró cégek és mindenféle logisztikai és egyéb, marketingszolgáltatást végző cégek viszik el annak a forrásnak egy jelentős részét, amit arra kellene fordítani, hogy jusson minél több pénz minél több ember részére a magyar vidéken és a magyar társadalomban.
Ezeknek a forrásoknak pont arról kellene szólnia, hogy azok az elmaradt régiók, amikről Volner képviselőtársam beszélt, mikor említette az európai uniós statisztikákban az egy főre eső GDP tekintetében az Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl esetét, ahol a legrosszabban szerepelünk, hogy hogy lehet oda pénzt vinni. És ezt csak úgy lehet, ha mindenféle centralizációtól mentes fejlesztéspolitikát valósítanak meg. Kecskemét, Gyöngyös, Győr, Szentgotthárd, ezek mind centralizált munkahelyek, és ezek alkalmatlanok arra, hogy megtartsák a vidék lakosságát, és ott helyben hozzanak létre munkahelyet. Ezért van az, hogy a kis- és közepes vállalkozások támogatása egy olyan decentralizált támogatási rendszert hozhatna létre akár egy bölcs energiapolitikával, ami szerteágazóan tudja megvalósítani azt, hogy minél több ember részesüljön ezekből a forrásokból, minél több családnak jusson ezekből a javakból, hogy lehetőség szerint ne néhány nagy fejlesztést finanszírozzunk.
Ezek a szolgáltató cégek, ezeknek a feltárása nyilvánvalóan egy fontos feladat, és azért fontos, mert láttam most is, hogy leállított, azt hiszem, pont Kis Miklós Zsolt államtitkár úr egy kiírt pályázati rendszert azért, mert felmerült ott a visszaélés lehetősége, hogy ennek a társadalmi monitoringjára, arra, amit Hadházy képviselőtársam csinál, rettenetesen szükség van.
Csak ezt nem egy ellenzéki képviselőnek kellene megcsinálni, mert ott az objektivitást önök talán joggal kérdőjelezik meg. De alapvetően önöknek lenne a feladata, hogy a lehető legtöbb ilyenre fényt derítsenek és rámutassanak. Ezért kellene, hogy például Farkas Flórián képviselőtársunk már régen ne üljön itt, hanem valahol másutt üljön. Nyilvánvalóan nagyon-nagyon sok… Mikor megnézzük ezeket a különböző eseteket, lehet mondani konkrétan a rossz példákat. Pócs képviselőtársam nagyon hangoskodik itt és lelkesen kiabál be. Például, ha megnézzük azt az ESZOSZ-t, ami az ön polgármestersége alatt a polgármesteri hivatal címére lett bejelentve, és 2,6 milliárd forintot adtak oda egy olyan cégnek, ami akkor alakult jóformán, és az előző évben nem volt forgalma, akkor ezek joggal vetik fel a bölcs döntéshozás kérdését. Vajon szabad volt odaadni egy cégnek, amit akkor alakítottak, 2,6 milliárd forintot úgy, hogy bottal üssék a nyomát? Nyilvánvalóan ezek azok a döntések.
Nagyon-nagyon sok turisztikai fejlesztésről lehet most elmondani sok mindent. Rakamaz most az egyik ilyen zászlóshajó-település Magyarországon, ahol a buta és fenntarthatatlan fejlesztési politika odatett egy halom pénzt úgy, hogy annak soha nem lesz olyan eredménye, ami el tudná tartani magát, és munkahelyeket tartana fenn. De ott van Tiszafüred esete, ahol 6,6 milliárdot szántak a Tisza-tó kotrására, hogy a turisztikai célokat meghagyják, majd a kivitelező a tómederbe összehalmozta ezt az egész kupacot, és fogta magát a víz, mit csinált vele: két éven belül visszamosta az egészet a mederbe. 6,6 milliárd ment el.
Azok az emberek, akik részt vesznek ennek a monitorozásában, és nem veszik észre az ilyen jellegű szakmaiatlanságokat, nyilvánvalóan előbb vagy utóbb felelősséget kell hogy vállaljanak ezekért a döntésekért.
Az, mikor Poroszlón egy fideszes önkormányzati vezető, egy polgármester megcsinál egy jó fejlesztést, és az első évtől kezdve 150 milliós forgalmat bonyolít, és az egyik legfontosabb települési marketingeszköz lesz, az ökocentrumról beszélek, ez egy jó példa. Mikor ettől 8 kilométerre csinálnak egy használhatatlan kerékpáros-kilátót ugyanennyi pénzért Tiszafüreden, az egy rossz példa. Hogy lehet az, hogy a döntéshozás nem szűri ki, hogy az egyiknek mi a létjogosultsága, és a másiknál mi az, ami teljesen alaptalanná teszi?
Az, hogy a döntéshozásban a kormányzat és a kormánytisztviselők és köztisztviselők fejlődőképessé tudják-e tenni ezt a döntéshozási rendszert, kérem, nézzék el nekem, de alapvetően szkeptikus vagyok, hiszen alapvetően a bölcsesség megszerzésére idáig lett volna szükség, de hát mint tudjuk, a tapasztalat olyan dolog, amire akkor tesz szert az ember, miután szüksége lett volna rá, mert ezek a források, mint arra Hadházy Ákos képviselőtársam rámutatott, jelen pillanatban nagymértékben nemcsak a Fidesz-kormányzat munkája eredményeként, hanem azt megelőző megalapozottsággal a társadalom szétszakadását eredményezték, és nagyon sok esetben olyanokat juttattak versenyhelyzetbe, akiknek így a természetes versenyben már örökre lépéselőnyük lesz. Ezért nagyon-nagyon sokat is ártottak. Arról kell beszélnünk, hogyan tudunk ezen pozitívan változtatni, és bízom benne, hogy a maradék 50 másodpercemben erről még lehetőségem lesz eszmét cserélni. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
