SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy az elején reagáljak egy-két dologra.
Becsó Zsolt felszólalása okozta a legnagyobb felzúdulást. Én meg szeretném védeni képviselőtársamat, mert tudjuk azt, önök is, én is, hogy ez nem Becsó Zsolt felszólalása volt, a propagandaminisztérium megírta neki, ő felolvasta. Csak annyit kérek képviselőtársaimtól, mondják már el a Habony-médiának és azoknak a propagandistáknak, akik írják ezeket a felszólalásokat, hogy itt fontos szakmai kérdésekről kellene tárgyalni. Mi sem arról beszélünk most, hogy van egy dunaújvárosi fideszes gyilkos, aki képviselő volt, nem is arról beszélünk, hogy a heresznyei fideszes polgármester, akiről nyugodtan mondhatjuk most már, hogy hullarabló, mert elítélték, sőt még csak az Orbán családhoz köthető professzorról sem beszélünk, Ghaith Pharaonról, akiről tudjuk, hogy az FBI körözte és az Interpol. Nem ezekről szeretnénk beszélni, hanem tényleg fontos szakmai kérdésekről, és akkor rá is térnék ezekre a kérdésekre.
Lázár János azt mondta a felszólalásában, hogy az Európai Uniónál történt feljelentések mennyire rosszak és mennyi kárt okozhatnak. Sajnos azt nem tette hozzá a miniszter úr, hogy valóban, egy felelősen gondolkodó - mert az ellenzékről beszélt, úgy en bloc -, a Jobbik Magyarországért Mozgalom soha nem tett feljelentést az Európai Uniónál, pontosan azért, mert egy felelősen gondolkodó ellenzéki párt pontosan tudja, hogy az Európai Uniónál tett feljelentésével nemcsak a Fidesznek okoz kárt, hanem egész Magyarországnak, és egy felelősen gondolkodó párt nem szeretne egész Magyarországnak kárt okozni, ez egyértelmű.
Rátérve teljes mértékben arra, amiről most beszélnünk kellene, a strukturális és befektetési alapok megtervezésénél és odaítélésénél csak látszat-esélyegyenlőség és látszat tagországi szuverenitás létezik, mert a tagországok törekvéseinek meg kell egyezniük az EU és az irányító háttérhatalmak törekvéseivel. Sajnos nemcsak az EU-ban találkozunk elvi esélyegyenlőséggel, hiszen a magyarországi intézményi struktúrában sem beszélhetünk valódi esélyegyenlőségről a források elosztásánál. A támogatási rendszerben az egyenlő bánásmód biztosításának leginkább abban kellene megnyilvánulnia, hogy a forrásokhoz való hozzáférés során a potenciális pályázók számára azonos elbánást biztosít az elosztást végző intézményrendszer, azaz valamennyi pályázót azonos mércével mérjenek, azonos értékelési rendszerben rangsoroljanak.
Sajnálatos módon ma Magyarországon a támogatási rendszerünk, köszönhetően a kormányunknak, olyan durva torzulásokon ment keresztül, aminek eredménye, hogy több forrás kerül meghirdetésre úgynevezett kiemelt eljárásrend keretében, mint valaha. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kiemelt kedvezményezettek nem versenyeznek forrásokért, nem igyekeznek meggyőzni a döntéshozókat arról, hogy az ő fejlesztési elképzelésük megvalósítása révén hasznosulnak legjobban a támogatási források. Ezen esetekben egyszerűen a döntéshozó, ki tudja, milyen információ alapján dönt arról, hogy egyik vagy másik gazdasági vagy intézményi szereplő kap egy meghatározott összeget. A projekt kidolgozása a döntéseket követően történik, tehát már pontosan ismert a megítélt támogatási összeg, illetve kész tényként kezeli mindenki, hogy az adott kedvezményezett még kidolgozatlan projektje támogatásra kerül. Ennek egyenes következménye, hogy a kedvezményezett nem érdekelt sem a takarékos költséggazdálkodásban, sem a projekt szakmai tartalmának alapos és részletes kidolgozásában, tehát pont annyi pénzt fog elkölteni, mint amennyit számára odaígértek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a gyakorlat súlyosan sérti az esélyegyenlőség és a költséghatékonyság alapelvét. Ezt a problémát az EU Bizottság is észlelte, aminek következtében megkérte a magyar bürokratákat, hogy méltóztassanak legalább két értékelővel értékeltetni azokat a projekteket, amiket a fentiekben vázolt kiemelt eljárásrend szerint kívánnak támogatni. Eddig tehát nem volt valódi értékelés a kiemelt projektek kiválasztása során. A kiválasztási eljárás és a rendszer átláthatósága alapvető követelmény. Ellenkező esetben a Voldemort nagyurak és a táskás emberek vadászterületévé változik a támogatási rendszer.
Sajnos a nyílt pályázatos konstrukciók esetében sem sokkal kedvezőbb a helyzet. Felidézve a 2010 előtti, NFÜ által irányított és felügyelt rendszert, tényként tudjuk megállapítani, hogy ott a vonatkozó jogszabályokban előírt összesen 75 napos kiválasztási eljárást az intézményrendszer nagyjából képes volt betartani. A helyzet 2010 után fokozatosan és folyamatosan romlott. Jelenleg a benyújtott pályázatok értékelése több mint fél évet vesz igénybe, de van olyan támogatási konstrukció, amelynek a beadása lezárult február 29-én, és a mai napig még egyetlen döntés sem született. Ha jól számolom, akkor ez éppen 9 hónap, ami 9-szerese a jelenleg a jogszabályban meghatározott 30 napnak. Ezért is lenne fontos egyébként, amit szintén Lázár miniszter úr mondott, hogy a gyorsaságot kellene erősíteni, és ez egy fontos szempont lenne a pályázatoknál. Itt nem ezt tapasztaljuk.
Amikor az év elején többen kifogásolták, hogy az értékelési rendszer lassú, az a válasz érkezett a kormányzat részéről, hogy mindez azért van, mert a régi rendszer értékelői szabotálják a munkát. Persze mindenkit megnyugtattak, hogy idén májusra felállításra kerül az új értékelő rendszer, ami mind szakértelmében, mind rátermettségében felülmúlja majd a régit, és minden úgy fog menni, mint a karikacsapás. A hónapok teltek, elmúlt a nyár, majd elmúlt az ősz is, de az új értékelő rendszer csak nem akart felállni. Lázár János miniszter úr éppen a múlt héten jelentette be, hogy immár 5 ezer új értékelőt regisztráltak az új rendszerben. Ehhez én csak forrón gratulálni tudok, de kénytelen vagyok feltenni a kérdést: mit csináltak, csinálnak ezek a derék értékelők? Miért nem haladnak az ügyek? Ha már ilyen szép számmal összegyűltek, akkor miért nem képesek a közel egyéves lemaradást behozni? Dolgozik itt bárki egyáltalán?
Korábban az irányító hatóságok konstrukciónként határozták meg azokat az alapvető követelményeket, amiknek minden értékelőnek meg kellett felelni. Ilyenek voltak: szakirányú végzettség, az adott területen eltöltött szakmai tapasztalat, s a többi; ezenkívül az NFÜ működésének időszakában rendszeresen tartottak képzést az értékelők számára az értékelésre kerülő konstrukció vonatkozásában. Ma erről még csak nem is hallani. Korábban voltak értékelők, akik az elosztási rendszerben dolgoztak, ezeket nevezték belső értékelőnek. Voltak olyanok, akik szerződött partnerei voltak az intézményrendszernek, ők voltak a külső értékelők. Az akkori gyakorlat szerint egy adott pályázatot egy belső és egy külső értékelő értékelt, a két értékelés összevezetésre került, s az értékelések közötti jelentős eltérések esetén harmadik értékelőt kértek fel. Mindez belefért akkoriban a 75 napos határidőbe. Az intézményrendszer permanens átalakításában a belső értékelésre alkalmas, tapasztalt munkaerőt elüldözték, ezért az értékelési feladatok ellátására egyre több külső értékelő került bevonásra. Az értékelők rendszerének átalakítása tehát valójában nem más, mint a teljesen elhibázott intézményi átalakítások miatt vált égető problémává.
Az értékelési rendszer átalakításának elsődleges okaként a kormányzat a korrupciót jelölte meg. A korrupciót nem az egyszerű ügyintézők vagy alsó szintű vezetők körében kell keresni.
(20.20)
Korábban sem az ügyintézők vették a bátorságot maguknak, hogy arra nem jogosultakat részesítsenek előnyben, kiemelt eljárás keretében tömjék meg a haverok zsebeit, hanem a felettük álló politikai vezetők. Az MSZP-SZDSZ-kormányok idején is megvoltak azok a korifeusok, akik úgymond leszóltak a hivatalokba, hogy menjenek a dolgok. Ezeket az ügyeket mára már elfeledtük, mert a Fidesz-kormányok nem voltak érdekeltek abban, hogy feltárják azokat, sőt a felső és legfelsőbb politikai szintről történő leszólogatások rendszere a fideszes irányítás alatt teljesedett ki igazán.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök szerint a felcsúti kisvasútprojektet egy épeszű értékelő valódi turisztikai fejlesztésnek minősítette volna, és mint ilyet támogatásra javasol jószántából? Ugye, valamennyien egyetértünk abban, hogy valószínűleg nem. Az állami értékelők rendszerében a szakmaiság teljesen elsikkad, azonban az utasításra történő, kritika nélküli végrehajtás megerősödik. Egy olyan állami alkalmazott, aki egzisztenciálisan függ az állásától és a napi nyolc-tíz óra mellett értékelési feladatokat végez, meg fogja tagadni a felettese kérését az adott pályázat értékelése során? Az állami alkalmazottakkal történő értékelés modelljére kiváló példa a trafikok osztogatása során tapasztalt gyakorlat, ott is több ezer pályázatot sikerült gyorsan és hatékonyan szétdobálni a haveroknak. Az eredmény közismert és önmagáért beszél, kár is tovább hánytorgatni.
Az állami alkalmazottak számára biztosított fusimunka a legrosszabb kádári időket idézi. Az értékelési feladatok alapos ellátásához ismerni kell az értékelőknek a támogatási felhívást, a mellékleteit, a jogszabályi környezetet, valamint a pályázat tárgyát képező fejlesztési elképzeléseket vagy projektekre vonatkozó jogi és szakmai normákat. Ezen tudás egy embertől akkor várható el, ha fő feladatának tekinti az értékelést. A napi munka mellett mindez nem elvárható.
Mély aggodalommal tekintünk a jövőbe, mind az értékelők tevékenységére, mind az intézményrendszer működésének egészére nézve. Az évek óta tartó nem megfelelő intézményirányítás és a politika legfelső szintjéről lefelé terjedő nyílt korrupció súlyos árat fog majd követelni Magyarországtól, amikor a 2014-2020-as ciklus elszámolását kell benyújtani az akkori kormányzatnak az EU Bizottság számára. Ahogy az előző ciklus lezárása is komoly problémákba ütközik jelenleg is, úgy tartok attól, hogy ezen ciklus esetén sem lesz másként. Csak remélni tudom, hogy a helyzet legalább rosszabb nem lesz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
