Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! El kell hogy mondjuk, hogy amikor kétperces felszólalásban néhány észrevételt tettünk az EU-s pályázati projekteket illető visszaélések kapcsán, akkor a Jobbik frakcióját hozzá nem értéssel vádolták. Itt a helyzet az, hogy a bizonyítványt annak kell és kellene megmagyarázni, aki ezeket a konkrét jelenségeket, konkrét tényeket, konkrét számokat eddig nem interpretálta, nem értelmezte, rendszerszinten nem próbálta látni.
Mikről is beszélünk? Nagyon ritkán szoktunk európai uniós intézmények vizsgálataira hivatkozni, önök annál gyakrabban, főleg államtitkári válaszokban, azonnali kérdések órájában, interpellációk során. Éppen ezért, ha mondjuk, a Bizottság által kifogásolt esetekből csemegézünk, akkor látunk például egy olyan 2012-es, a hatóság által elfogadott biohasznosulási projektet, ahol a nyertes ajánlatban egy-egy ember havi munkadíja 14,4 millió forint volt, míg egy teljesen hasonló munkakörben, tevékenységi körben dolgozó másik ember bére pedig 625 ezer forint. A magyarázat szerint a két személy között annyi különbség volt, hogy az egyik haszonállatokkal foglalkozott, a másik pedig háziállatokkal. A magyarázat szerint ez indokolta a húszszoros bérkülönbséget és fizetésbeli különbséget ezen tervezet kapcsán. Ezt érdekes módon, meglepő módon a Bizottság nem tartotta teljes értékű magyarázatnak, hogy sajtóhíreket is idézzünk.
Egy másik esetben egy fémhulladékvágó mobil ollót 222 millió forintért szerzett be 2013-ban a nyertes pályázó. Az EU-ellenőrök maguk, de a hazaiak is megtalálhatták volna a piacon ugyanezt a készüléket egészen pontosan feleennyiért. Ha a botrányok sorozatát folytatjuk, felemlegettük ma már azt a présgépet is, amit egy nyertes pályázó vásárolt, amely szerinte 62 millió forintot ért volna. A helyzet az, hogy az említett ellenőrök ugyanezt a gépet a piacon 12 millióért is meg tudták volna vásárolni, ugyanis ennyibe került. Tehát látjuk azt, hogy egészen elképesztő visszaélések sorozata tarkítja ezt a rendszert, amely rendszer értelmében nagyjából 10 000 milliárd forint is érkezhetett az EU-tól Magyarországra az elmúlt 12 évben. Ezt természetesen ne tekintsük adománynak; Magyarországot közvetlen veszteség is érte a csatlakozással és a tagsággal, illetve közvetett veszteségek sorozata. Egy EU-mérleg kimunkálásának a hiánya is a jelenlegi kormány kritikája. De ez a naponta akár 2 milliárd forintra rúgó összeg, ha egy gazdasági csoda kimunkálására nem is, de mérhető előrelépés elérésére elegendő kellett volna hogy legyen.
De az a helyzet, hogy ahogy egy köztes szakaszban leálltak az uniós kifizetések, a magyar növekedés is hirtelen megbicsaklott, tehát elképesztő infúzión tartott gazdaságot hoztak önök létre. Ez még akkor is igaz, ha Csepreghy államtitkár úr jogosan szólt közbe, hogy több száz milliárdnyi hazai költségvetési forrásból elkülönített infrastrukturális beruházásra nyílt tér és lehetőség, de ettől még a beruházási ráta vizsgálata alapján, a termelékenységi mutatók romlása alapján azt kell feltételeznünk, hogy a magyar gazdaság ezen infúzió nélkül jelen formájában nem tud a saját lábára állva működni, bárcsak tudna. Adott esetben, hogy adjak tippeket, egy állami hátterű otthonteremtési és bérlakásépítési program pár tíz milliárd forintból elkezdhető lenne nemcsak a CSOK-osok számára, és nem NOK-kal, állami pilótajátékkal és egyebekkel, hanem valódi bérlakások tömegét létrehozva, a hazai erőforrásoknak, a hazai építőiparnak megrendelési volument biztosítva, bizony lennének lehetőségek.
De azt is láthatjuk, hogy az igazán nagy összegek, amelyek az érintett költségvetési ciklusban 2008 második felétől tudtak érkezni, hasznosulásuk tekintetében a világgazdasági válság miatt, mondjuk azt, elhanyagolhatók voltak, a ’10-es kormányváltáskor önök pedig nagyjából egy évet pazaroltak el a rendszer átállítására. Tehát azt mondhatjuk, hogy 2011-től érdemes nagyjából az érintett költségvetési ciklus hasznosulását számolni.
De hogy hány forintról van szó? A szocialisták azt mondanák erre, hogy mondjuk, húsz darab 4-es metrót lehetne építeni belőle, ki sem számolom, hogy hány inkubátort, mert azzal szoktak még ugye példálózni. Mi azt mondjuk, hogy rengeteg értelmes beruházást lehetett volna felfuttatni. Államtitkár úrral itt van egy függő vitánk azt illetően, hogy az ideérkezett pályázati források közül mennyi csorgott vissza multicégeken vagy más közvetítőkön keresztül azon nyugat-európai érdekeltségekhez, akik állítólag föladják ezeket az összegeket, legyen szó útépítésekről vagy egy egyszerű kis vidéki pályázatról, ahol okostelefonokat szereznek be, és külföldi gyártókat gazdagítanak ezáltal.
(20.50)
Tehát látni kell, hogy amit érdemes lenne megvizsgálnunk, hogy történt-e minőségi munkahelyteremtés, történt-e hozzáadott értéktöbblet hosszú távon fennmaradó módon, milyen multiplikátor hatásokkal számolhatunk, és az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat ez a kormányzat elszabotálta.
Azt is láthatjuk, hogy kampányszerűen sok pályázati nyertes cég felvett ugyan embereket, de ez alig járt együtt új technológiák bevezetésével. A szabadalmak, minősített szabadalmak száma egyébként tökéletesen mutatja, hogy K+F területén ugyanez történt, a projektfinanszírozás megtörtént, ugyanakkor érdemi áttörés kutatás-fejlesztés terén nem tapasztalható semmiféle statisztika alapján. Felvettek ugyan átmenetileg a kedvezményezettek több embert, de a szabadalmi bejelentések száma nem nőtt érzékelhető módon.
EU-s pénzek kapcsán két forgatókönyv fordulhat elő. Az egyik esetben azért vesznek fel cégek támogatásokat, mert ezek nélkül nem tudnának előrelépni és nem tudnának beruházásokat finanszírozni. A másik esetben pedig olyanra költik, amire amúgy is költenének, de lehúzzák az uniós forrásokat annak érdekében, hogy még magasabb haszonkulccsal dolgozhassanak. Magyarországon rendre ez a második szcenárió valósult meg.
És ami igazán elképesztő, hogy a magyarországi közbeszerzések esetében az érintett időszakot, a teljeset vizsgálva mintegy 30-35 százalék volt azon kiírások, azon közbeszerzések aránya, ahol csak egyetlenegy induló volt, vagy mondjuk, a forma kedvéért kettő, de valójában egyféle háttérrel. Gyanús tehát, hogy ezeket eleve úgy írták ki, hogy csak egy cég, egy társaság, egy érdekeltségi kör, egy baráti kör rúg-has-son labdába. A példákat reggelig sorolhatnánk, de azt látnunk kell, hogy látványosan bosszantó beruházások sora tarkítja ezeket. Említettük már a nógrádi kutyafitneszszalont, de a több tíz millióból megvalósult, 40 centiméter magas kilátót is említhetnénk, vagy éppen olyan kórház felújítását, amelyet a következő pénzügyi évben bezártak és működését ellehetetlenítették. Tehát nincs mire büszkének lenniük.
A következő az utolsó uniós költségvetési ciklus, amikor várható az, hogy nagyobb pénztömegek moz-gat-hatóak meg. Ha önök ilyen hozzáállással vizsgálják az eltelt időszakot, és ennyire nem képesek levonni a szükséges következtetéseket, akkor egy pénzügyi katasztrófahelyzetet hoznak Magyarországra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
