DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormány! Májusban már Románia is ratifikálta az Európai Tanács nők elleni és családon belüli erőszak elleni hatékony fellépéséről szóló egyezményét.
A magyar kormány ezzel szemben sajnos évek óta nem hajlandó megtenni ezt a lépést, miközben előszeretettel mutogat a ratifikációt halogató országokra, mondván, hogy önök még időben vannak; csakhogy erről szó nincs. Magyarországon, minden bizonnyal önök is tudják, rendkívül súlyos a helyzet. Csak az elmúlt két hétben kettő halálos áldozatról számolt be a magyar sajtó: egy budapesti és egy borsodi férfi brutálisan megölte az élettársát. Magyarországon átlagosan hetente szed halálos áldozatot a családon belüli és a nők elleni erőszak, és több százezer azoknak a nőknek a száma, akik erőszakos kapcsolatban élnek.
A Belügyminisztérium legutóbbi, kérésünkre közölt adatai szerint egy év alatt, tehát 2014-ről 2015-re másfélszeresére nőtt a nők elleni szexuális erőszak eseteinek a száma. Emellett duplájára nőtt a kapcsolati erőszak miatt indított eljárások száma, 2014-ben 329 volt ez a szám, egy évvel később ennek több mint duplája: 670. Egyszerűen nincs mentsége a magyar kormánynak arra, hogy nem támogatja a nők elleni és a családon belüli erőszak elleni küzdelmet átfogóan kezelő isztambuli egyezménynek a végrehajtását.
A mentegetőzésük addig fajult, hogy nemrég azt mondták: nem egyezményre van szüksége az áldozatoknak, hanem segítségre. Ez a legbrutálisabb demagógia, amit mondani lehet, ugyanis az isztambuli egyezmény ratifikálásával pontosan ez történne meg: az arra kötelezné önöket, hogy jelentős forrásokat szánjanak a nők elleni erőszaknak a megelőzésére, illetve az áldozatoknak a segítésére, mindenkinek a felkészítésére, aki találkozik az áldozatokkal, és nem tudnák megúszni mindezt ilyen válaszokkal.
Az egyezmény végrehajtásával ugyanis minden létező csatornán megindulna a prevenció, vagyis a megelőzés, a szemléletformálás, a szakemberképzés, az áldozatsegítés. Többé nem hivatkozhatna a kormány - és most pár idézet következik a magyar kormánytól - a mindenkori költségvetési lehetőségek figyelembevételére, vagy éppen a krízisközpontok férőhelyeinek - idézem - lehetőség szerint a szükségletekhez mérten való növelésére, és nem lenne elég azt mondani, hogy, idézem: törekedni kell az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szakemberek képzésének folyamatos biztosítására.
Egy politikus szerintem akkor beszél így, amikor meg akar úszni valamit. Költségvetési lehetőségekről beszélnek, miközben mindenki tudja, hogy miket el nem költenek a magyar költségvetésből teljesen fölösleges dolgokra; „lehetőséghez mérten”; azt mondják, hogy „törekedni kell”. Nem erről van szó. Ha önök ratifikálnák az isztambuli egyezményt, többé nem lehetne forráshiányra hivatkozni.
Én egyre inkább azt gondolom, hogy önök nem úgy vagy nem annyit akarnak tenni az erőszak ellen, ahogy vagy amilyen mértékben azt az isztambuli egyezmény előírja. Ezért halogatják a ratifikációt, pedig önök is pontosan tudják, hogy Magyarországon igen gyenge lábakon áll a prevenció, az áldozatvédelem, de még az elkövetőknek a felelősségre vonása is.
Mindannyian tudjuk, hogy szórványosak az iskolai prevenciós programok, volt olyan, ami meg kifejezetten rosszul sikerült, a rendőrök, a gyermekvédelemben dolgozók, az orvosok, a bírák, az ügyészek nem kapnak rendszeres képzéseket, rákérdeztünk, pontosan tudom, hogy nem kapják meg. A szükséges krízisférőhelyeknek csak az egytizede áll rendelkezésre, és sajnos nem hatékony a rendőri fellépés sem. Gyakori az áldozathibáztatás a hatóságok részéről - talán sokan emlékezünk a „Tehetsz róla, tehetsz ellene!” címmel futott pécsi rendőrségi videókra; ez, azt gondolom, egy teljes félreértése volt a problémának.
A nemrégiben folytatott plakátkampánnyal sajnos a kormány azt is megmutatta, hogy csak akkor és csak olyan mértékig érdekli a nők elleni erőszak és a bántalmazott nők sorsa, amíg attól politikai hasznot remélhetnek. Gyakorlatilag azt láttuk, és ez a plakátkampány erről szólt, hogy a nők biztonságát kampánytémává tevő kormány egyszerűen más mércével méri a magyar férfiak által magyar nők ellen elkövetett erőszakot, ami, azt gondolom, teljes mértékben elfogadhatatlan.
Az LMP szerint bármilyenfajta kettős mérce ebben a kérdésben is megengedhetetlen. A kormánynak minden erőszaktevővel szemben zéró toleranciát kell hirdetnie, és nemcsak szavakban, hanem tettekben is. Önöknek minden eszközük megvan rá, hogy ezt megtegyék. Nem nézhetik tétlenül, hogy átlagosan hetente meghal egy nő a partnere vagy korábbi partnere által, és hogy naponta több százezer áldozatot szed a nők bántalmazása.
Az isztambuli egyezmény egy szemléletváltozást is hozhatna végre Magyarországon; az egyezmény felfogásában az erőszak elleni harc ugyanis ott kezdődik, hogy egyenlően bánunk a nőkkel - a háztartásban, a gyermeknevelésben, a munkahelyen, a bérezésben, mindenben. Itt az ideje, hogy a magyar kormány végre felismerje: a családon belüli erőszak szorosan összefügg a nők hátrányos helyzetével. Nem egyfajta családi defektusról van szó, ahogy önök próbálják ezt beállítani.
A Lehet Más a Politika parlamenti frakciója ezért újra benyújtja az isztambuli egyezmény ratifikációját sürgető határozati javaslatot, és felszólítja a kormányt, hogy ne halogassák tovább a szükséges lépéseket. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
