TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Először is szeretném megismételni azt a véleményemet, amelyet a kétperces hozzászólásomban elmondtam. A mai szlengben divatos szóval itt most terelés zajlik. Önök megpróbálják a kormánypárti oldalról vagy párba, de leginkább ellentétbe állítani a „női 40” és a „férfi 40” kérdését, sőt egymás kizáró okává tenni ezeket, holott nem erről van szó.
A probléma abból táplálkozik, hogy önök minden létező nyugdíjkedvezményt megszüntettek. Egyetlen kedvezmény létezik ma, a „női 40”, és senkinek nincs lehetősége semmilyen módon, ha akar, vagy ha úgy diktálja a sorsa, nyugdíjba vonulni. Márpedig a sorsa sokszor úgy diktálja.
Ha visszagondolunk bizonyos kedvezmények-re, akkor azt kell látnunk, ellentétben a nyugdíjba vonuló 30 éves rendőr teóriájával, hogy a kedvezmények a nyugdíjba vonulásra indokoltak voltak, hiszen meg lehet indokolni a fizikai elhasználódást, meg lehet indokolni a veszélyes üzemben végzett munkát, meg lehet indokolni azt, hogy a meleghengerműben, hogy a vegyipari gyárban, hogy a vasúton azért jártak és voltak jók ezek a kedvezmények, mert az ember tönkremegy. És önök ezeket megszüntették, és olyanná tették, mintha ez a probléma nem létezne. Márpedig ezek a kedvezmények sok tekintetben részei voltak egy társadalmi szerződésnek, amely arról szólt, hogy igen, tudjuk, hogy te olyan helyen dolgozol, ami számodra rossz, veszélyes, és amikor elérsz egy életkorig, jó, hogy el tudsz menni nyugdíjba, és volt, aki ezt a munkát vállalta.
Különösen érdekes volt ez azokon a helyeken, csak hadd mondjam, hogy a vasút mellett - ami számomra azért szívbe markoló probléma, mert Záhony mint vasutasváros ezeket a problémákat hordozza - voltak, akik ezt a társadalmi szerződést kifejezetten meg is kötötték az állammal. Ilyen volt például a hivatásos szolgálatot ellátó katona, aki úgy vállalta a családtól való távollétet, a szolgálatokat, a nehezebb feltételeket, hogy tudatában volt, hogy ezért az állam majd kedvezményt ad. A szerződés ebben állt. Önök ezt felrúgták és semmissé tették.
Ha valaminek van következménye, az nemcsak az, hogy most emberek tízezrei és százezrei várnak arra, hogy vajon lesz-e lehetőségük és milyen, ha majd közeledik az a pillanat, amikor már úgy érzik, hogy nem tudnak dolgozni, hanem abban is áll, hogy önök felrúgták azt a megállapodást, ami arról szólt, hogy ha valamit ígértünk neked egyszer, és mi vagyunk az állam, akkor majd később is betartjuk. És ennek ezek az erkölcsi következményei.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát azt szeretném elmondani, hogy a probléma nem a jelenlegi nyugdíjrendszerben rejtezik, hanem abban, hogy nincsenek meg azok a kedvezmények, amik olyan helyeken dolgozó emberek számára elérhetőek lennének.
Az LMP-s képviselő asszony véleményével egy helyen egyetértek és egy helyen vitatkozom. Vitázom a számokon. A 160 milliárdos összeg egy nagyon durva becslés, és nagyon sok mindent nem tudunk, amikor kimondunk egy ilyen számot. Nem tudjuk például, hogy az adott férfiak el akarnak-e menni 40 év után nyugdíjba. Nem akar mindenki elmenni. Tehát az, aki jól keres, és úgy érzi, hogy még dolgozni tud, az maradni fog, és a férfiak sajnos - mondom én - általában jobban keresnek, mint a nők.
Nem tudjuk bemérni azt, hogy az adott nyugdíjrendszerben, merthogy az ember halandó, meddig marad benne valaki, akár így, akár úgy. És számomra is borzasztóak azok az adatok, amelyek azt mutatják, hogy hányan érik meg az öregségi nyugdíj mai határát.
Ezért tehát azt gondolom, hogy a 150 ezer férfi ebben a tekintetben jelenleg eléggé bemérhetetlen szándékokkal bírna, hogyha azt mondanánk, hogy igen, 40 év jogszerző viszony után elmehetsz nyugdíjba, ha te azt választod, márpedig választani fogja. A számítást különösen bizonytalanná teszi az, hogy nem tudjuk, hogy a megüresedő munkahelyekre hogyan érkeznek majd emberek, mert ha azt tételezzük fel, hogy egy megüresedő munkahelyet, ha elment a férfi 40 után, nem tölt be senki, azt hiszem, nagyot tévedünk. Munkahelyeket be fognak tölteni. Ezután én azt gondolom, hogy a számolt összegek részben bizonytalanok, és azt gondolom, hogy nem viselhetetlenek.
A költségvetés vitájában sokszor mondták el kormánypárti oldalról, hogy a költségvetésben mindenre van pénz, ha van szándék, hogy azt a problémát meg akarjuk oldani; igaz, hogy máshol kell majd megkurtítani a büdzsé kiadásait. Én is ezt gondolom. Ezért tehát egy komolyabb átgondolása az ügynek, pontosabb számolgatások, de szándék kellene, hogy igen, ezeket a problémákat meg akarjuk oldani.
Én azt gondolom, hogy a Szocialista Párt új kezdeményezése, amely azt mondja, hogy akkor „férfi 41”, megoldja az Alaptörvény problémáját. Bár, tisztelt képviselőtársaim a kormánypárti oldalon, valljuk be őszintén, hogy az Alaptörvényben írtak eddig se jelentettek önöknek túl nagy problémát, ha meg akarták változtatni, akkor megváltoztatták. Tehát ezek az érvek, hogy az Alaptörvény ezt tartalmazza, számomra semmit nem mondanak.
Ugyanakkor azonban azok a kijelentések, amelyek arról szólnak, hogy a mostani nyugdíjas minimum jól kell hogy érezze magát, de maximum kirobbanó örömmel kell a banyatankkal rohangászni a piacon, merthogy mindene megvan, ezek óriási tévedések. Amikor önök azt mondják, hogy mennyit emeltek nyugdíjat, akkor én azt mondom, hogy miért, hát semmi egyebet nem csináltak, mint ami a nyugdíjtörvényben benne van: megemelték a mindenkori költségvetésben tervezett inflációval a nyugdíjakat. Aztán hogyha nem annyi volt, akkor korrigálták. Hát mi ebben olyan csodálatos, amiért önök köszönetet érdemelnének? Ez volt a dolguk!
Azt gondolom, hogy ezek a légből kapott állítások, amelyek arról szólnak, hogy de hát már tulajdonképpen kaptak is egy tizenharmadik havi fizetést, nagyon-nagyon félrevezetőek. Nem kaptak. A nyugdíjasok annyit kaptak meg csak, ami a törvényben benne van, mert - hadd fogalmazzak akkor pontosan - a nyugdíjakat a mindig becsült inflációval kell növelni a következő évben legalább. Tehát önöknek nincs gátja, hogy 0,9 és 1,6, mert lehet több, hiszen ez a legalább azt jelenti, hogy legalább az inflációval, de lehet többel is.
És miután tisztelt képviselőtársaimnak ezen az oldalon szeretnék lehetőséget adni a hozzászólásokra, befejezném, de ígértem önöknek, hogy beszélgetek majd egy kicsit a hitelességi problémákról. Hát akkor hadd halljuk!
(18.10)
Ha önök hitelességi problémákat emlegetnek az ellenzéki oldalon, akkor szeretném azt mondani, hogy arra bízni azt a szerepet, hogy ebben a „Férfi 40”-ben itt, ebben a parlamentben beszéljen, aki zsarolással szétrúgta a magánnyugdíjpénztárakat, 3000 milliárdot a szélbe fújt, majd nem tartja be az ígéreteit, az minimum nevetséges.
Kormánypárti képviselőtársaim, hol vannak az egyéni nyugdíjszámlák, amiket önök ígértek, akkor, amikor szétdúlták a magánnyugdíjpénztár rendszerét?! Hol vannak ezek a számlák? Mutasson már rá valaki (Dr. Selmeczi Gabriella: Megvannak!), ha hitelességről beszélünk! Megvannak valahol? Akkor csak egyet szeretnék látni, képviselő asszony! Máskülönben meg, ha hitelességről beszélünk, és vissza akarunk menni az időben, akkor menjünk egy kicsit vissza az időben távolabb! Emlékeznek még, tisztelt fideszes képviselőtársaim, a párt liberális korszakából arra a parlamenti eseményre, amikor azt mondták, hogy csuhások, térdre, imához? (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Igen, hallottuk! - Zaj.) És most ott üldögélnek békésen egymás mellett, és hitelességi problémákról beszélnek? Na, ne nevettessenek engem, jó?!
Tisztelt Képviselőtársaim! Maga az ügy komolyabb megfontolásokat igényel, megoldásokat is előrevetíthet, ha önök képesek erre és hajlandóak azoknak az embereknek az érdekében, azoknak a férfiaknak az érdekében, akikért ezt muszáj lenne megtenni. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget és köszönöm a szót.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
