Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen az ismételt szót és a lehetőséget, hogy újra a kormányzat hazugságairól ránthassam le a leplet az alaptörvénymódosítás ügyében is. Hiszen itt számon tetszettek kérni, hogy a Jobbik nem támogatott egy alaptörvénymódosítást. Ön úgy mondta, hogy az alaptörvénymódosítást. Volt jó néhány darab belőle. A Jobbik egész pontosan hármat nyújtott be, amely a migráció minden jogcímen történő kizárásáról, a tudatos betelepítés kizárásáról szól. Önök, igen, önök mind a hármat leszavazták. Mind a három jobbikos indítványt leszavazták.
Ezek után benyújtottak egyet, ami annyiból csonka volt, hogy az önök letelepedésikötvény-üzletágát meghagyta, mert önöknek a piszkos pénz megszerzése fontosabb, mint Magyarország biztonsága. Olvassák el az Alfahíren is megjelent mai közlést, mely egyébként a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adatsorából származik. Ebből egyértelműen kiderül, hogy önök a kötvényüzletágukon keresztül 2876 úgynevezett befektetőnek adtak eddig - tehát ennyi idegennek adtak - letelepedési jogot, ehhez csatlakoztak még családtagok a családegyesítés révén. Így a jelenlegi végösszeg 7965; ennyi idegent telepítettek be önök Magyarországra. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adatairól beszélünk.
És ezzel szemben felfűtöttek egy több mint 9 hónapos kampányt a brüsszeli kötelező betelepítési kvótáról, amit nemhogy nem támogatunk, hanem amikor leadtuk a vészjelzéseket, önök évekig azt mondták, hogy ez egy nem létező probléma. Kontrát államtitkár úr fölemelkedett, és elmondta, hogy hány rendőrt avattak a Hősök terén, és ez egy nem létező probléma. A helyzet az, hogy önök telepítik be az idegeneket, és hatalmas mellénnyel, hatalmas szájjal oktatják ki az ellenzéket, pedig nincsen mire föl.
És hogy arról beszéljünk, hogy mit tehetnének önök? Példának okáért megoszthatnának velünk egy részletes koncepciót arra vonatkozóan, ami arról szól, hogy mondjuk, a Ratkó-korosztály tagjainak jelentős része kapcsán, akik önfoglalkoztató vállalkozóként vagy speciális munkavállalási formákból vonultak nyugdíjba, és adott esetben a 100 eurónyi összeget sem éri majd el a nyugellátásuk, milyen jövőképet szánnak. Tehát hogyan kívánják az ő időskori biztonságukat szavatolni? Mint ahogy azt is látjuk, hogy 800 ezer olyan honfitársunk van Magyarországon - és ez nagyon súlyos kérdés, erre választ kellene találni -, aki a jelenlegi szabályok szerint semmiféle nyugdíjjogosultságot nem szerez, nem is szerez majd, vagyis idős korában mindvégig állami segélyekre, állami dotációkra lesz utalva.
Időskorúak járadéka tekintetében azt talán ne nevezzük jövőképnek, hogy 800 ezer ember időskorúak járadékából fog megélni és fog boldogulni Magyarországon. Egészen biztos, hogy ezen emberek számára valamilyenfajta jövőképet teremteni kellene, és közös felelősségünk lenne ezen dolgozni egyébként. Ezért fájdalmas az, hogy a „Férfiak 40” kapcsán észszerű érvet nem hallottunk a kormányzattól, egy-két kiszólást igen a költségvetési terhek tekintetében.
De itt megint csak Sneider Tamás felszólalására kell visszautalnom, az a négyéves ütemterv, amit a kiadások kapcsán felvázolt, abszolút tartható, belefér a költségvetési keretekbe, és a pénz egy része ráadásul egyértelmű módon a magyar piacon hasznosul. Jellemzően nem luxusjacht és nem államkötvény lesz belőle, hanem a piacon és alapvető fogyasztási cikkekre kerül majd elköltésre.
A másik fő probléma, amiről beszélnünk kellene és lehetne, az a felosztó-kirovó rendszer tarthatatlansága, hiszen a legoptimistább előrejelzések is legkésőbb 2040-re teszik ennek a nem is borulását, de legalábbis megingását, ugyanakkor ezek a modellek még nem számolnak a kivándorlási spirál ilyen elképesztő felfutásával, mint ami napjainkban tapasztalható.
Éppen ezért mondhatjuk el azt, hogy már ma is csak az aktív korú magyar emberek nagyon csekély része fizet a minimálbérnél nagyobb bevétel után valamifajta adót és járulékot. Tehát az a befizetett adó- és járuléktömeg, ami rendelkezésre áll, biztos, hogy évtizedes távlatban nem lesz elég a rendszer szinten tartására. A külföldön dolgozó magyar emberek tekintetében pedig semmiféle járulékbefizetésről nem beszélhetünk. Tehát értelemszerűen külföldről ide csak az a mintegy 930 milliárd forintnyi hazautalás jön vissza, ami nem jelent hosszú távú járulék- és adóbevételt, hanem egyszeri elköltése tulajdonképpen módosíthatja a magyar GDP-t, de ez egy külső injekció és nem tekinthető a magyar gazdaság egyik saját lábának.
Azt is láthatjuk, hogy a kormányzat valamifajta koncepció irányába elindult, hiszen sokszor hangoztatja, hogy a fogyasztási típusú adókat emeli. És nyilvánvaló módon, ha nem tudja majd hosszú távon a különböző adó- és járulékbevételekből biztosítani önmagában a szükségleteit, akkor a fogyasztási adók egekig történő emelésével próbálja majd ezen rendszerek lyukait betömködni, és a munka- és tőkejövedelmek oldaláról közelítve önök nem fognak a nyugdíjrendszerhez elég forrást találni. Tehát a jövőben a fogyasztási adókat fogják brutális szinten tovább emelni; ezt el is kezdték. A 27 százalékos áfa egyébként egy világító fáklya nemcsak az adócsalók számára az egész régióban, hanem mutatja a kormány hozzáállását is.
Egyik oldalon a jövedelmeket egyébként helyes módon igyekszik egy kicsit kevésbé terhelni, a másik oldalon viszont a fogyasztási típusú adókkal szénné adóztatja az embereket. Rétvári államtitkár úr OECD-adatokat idézett, akkor hadd hozzak én is ide kettőt. Egy kétgyermekes, kétdolgozós, sajnos már nem átlagos, de azért a vágyotthoz közelítő családmodell tekintetében a vizsgált OECD-országok tekintetében a negyedik legnagyobb adóterhelés Magyarországon mutatható ki.
Egy gyermektelen egyedülálló esetében pedig bizonyos foglalkozások és körök esetében a legmagasabb adóteher Magyarországon mutatható ki. Látható, hogy ezen szervezet statisztikáiból is tudunk ilyet is, olyat is előhúzni. Nyilvánvaló módon hosszas szakmai vitát lehetne erről folytatni, ha önöknek ez lenne a céljuk.
Amit az önök figyelmébe ajánlhatunk, az a 27 százalékos áfaszint azonnali csökkentése. Említették itt, hogy alapvető élelmiszerek tekintetében néminemű csökkentésre sor került. Én ezt támogatom. A problémám az, hogy egy magyar család átlagos fogyasztói kosarának a 6-7 százalékát érintette ez a csökkentés, kozmetikai jellegű volt, miközben a költségvetési mozgástér lehetővé tette volna a sokkal bátrabb csökkentést, és a gyermeknevelési cikkek tekintetében is elvárható lenne ugyanez, hiszen hogyan várható népesedési fordulat akkor, ha a gyermeknevelési cikkeket itt adóztatják áfaszempontból a legbrutálisabban egész Európában.
Kitérhetnék egyéni nyugdíjszámlákra, egyebekre, a lényeg, hogy a magyar nemzetgazdaság tortájának méretét kellene növelni, hogy aztán a szociális ellátórendszerekre több jusson. Ez ugyanakkor nem megy a kormányzat elhibázott gazdaságpolitikájával, kiszáradt gazdaság elérésével, és úgy, hogy Magyarországon egzotikus és egyéb adófajtákkal brutálisan terhelik mind a lakosságot, mind a vállalkozókat, tehát gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség ahhoz, hogy meg tudják alapozni később a demográfiai fordulatot is.
Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
(20.20)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
