DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Már a kezdettől is magamtól igyekeztem az egybehangzó kérdéseket jegyzetelni, és nemcsak a legutóbbi felhívásnak eleget téve. A Ház és elnök úr iránt érzett tiszteletem jeleként én nem minősítek senkit, holott majdnem minden hozzászóló vette magának a bátorságot, hogy személyes minősítéseket alkalmazzon. Engedelmükkel, én ettől - ismétlem, a Ház és elnök úr iránt érzett tiszteletem miatt - eltekintek.
Ha megengedik, a felmerült kérdéseket úgy csoportosítom, hogy ellenzéki képviselőtársaim nagy része foglalkozott azzal, hogy kell-e az új szervezet vagy nem. Abból a szempontból foglalkozott vele, hogy ha egyszer jól megy Magyarországon az idegenforgalom, akkor miért kell új, miért nem marad minden. Egy pillanatig sem mondtuk azt, hogy rosszul megy, a hozzászólások is különböző hangütéssel, de elismerték azt, hogy ma ez az ágazat jól megy, a GDP-nek mintegy 10 százalékát adja. Azzal kezdtem a hozzászólásomat, az expozét, az az általános vélemény, igen, hat év tapasztalatát leszűrve, hogy több potenciál van az idegenforgalomban, mint amit eddig kivettünk belőle. Jól megy, de mehetne jobban is. Ezért mondjuk azt, hogy csináljunk valami mást, fejlesszük ezt tovább. Tehát az egyik az, hogy miért van rá szükség: ezért.
A másik: volt, aki az önkormányzatokat és az alapszintet kifogásolta, illetve az annak való elvesztését tételezte fel, majd ugyanazok a hozzászólók a mondataik másik felében meg azt mondták, hogy borzalmas az újabb centralizáció, itt az állam mindent meg akar kaparintani. Tisztelt Képviselőtársaim! Amiről ma beszéltünk vagy beszélnünk kellett volna - úgy gondolom, hogy a hozzászólások jelentős része szakmai kérdéseket is taglalt -, az épp a középszint hiánya, azé a középszinté, ami az alapszintű kezdeményezéseket és a felsőszintű állami koordinációt összeköti. Erről szólnak ezek.
Jelentem, hogy a desztináció nekem se tetszett, a magam részéről az úti célt megvettem, a turisztikai úti cél megjelölést; tökéletesen igaz, legalább a Magyar Országházban beszéljünk magyarul. A turisztikai úti célok megjelöléséhez, azok kialakításához, rangsorolásához és finanszírozásának a lehetővé tételéhez kell egy középszint. Ez a turisztikaiúticél-menedzsmentnek a feladata. Ez az a középszint, amiről ez a törvénytervezet lényegében szól.
A turisztikai régiókra továbbra is szükség van, de maguk a régiók, kevés kivételtől eltekintve - és ezt is megerősítették a hozzászólások -, önmagukban nem eladhatók. Mindenki különböző előjellel, de elmondta, hogy az a turisztikai eredmény, ami eladható. Akkor hoz munkahelyet, akkor hoz bevételt, akkor hoz pénzt, akkor hoz életet a térségbe, ha eladható. Bármennyire is kedves a szívünknek valami, ha azt nem lehet eladni, akkor mint turisztikai produkcióval nem megyünk sokra.
Jelenleg, és ez a sprőd igazság - bocsánat, előre kellett volna bocsátanom, hogy én nem vagyok balatoni, sőt mi több, 50 éves koromig be nem tettem a lábam a Balatonra; én dunai vagyok, ezt azért mondom, hogy ilyetén elfogultság nincs bennem -, ma Magyarországon gyakorlatilag három olyan célpont, turisztikai úti cél van, ami a külföldieknek eladható: Budapest, a Balaton és a Tisza-tó. Ez így nem jó, mert az ország többi részébe is kellene ilyen térségeket kialakítani. Azért hoztuk ide ezt a törvénytervezetet, hogy legyen egy olyan szervezet, egy olyan apparátus, amelyik az alulról jövő kezdeményezéseket összeszedi, és ezeket - erre sincs jó magyar kifejezés - projektszinten kezeli, ha úgy tetszik, eladható termékeket csinál belőlük.
A másik, amit Heringes Anita képviselőtársam, de a többiek is megemlítettek, az ingatlanok kérdése, az a feltételezés, hogy ez az egész egy nagyon tudatos bűnös cél érdekében jön létre, hogy értékes ingatlanokat lenyúljunk.
(18.30)
Ezzel együtt azt egy pillanatig nem vitatom, hogy Magyarországon ma számos olyan ingatlan és ingatlanegység van, amit sokkal jobban ki kellene használni. A Club Tihanytól kezdve itt több mindent felsoroltak. A várakkal meg a kastélyokkal már nem vagyok ilyen, hogy mondjam, megengedő, mert az elmúlt években számos ilyennek a helyreállítása sikeresen megtörtént. Gúr képviselőtársamnak ajánlom, hogy látogasson ki Diósgyőrbe, a saját városába, és nézze meg, hogy az milyen szépen felépült, de több más kastély is felépült. Vagy a közelben Edelényben, hogy ne menjek messzire, és akkor nem az Esterházyról és a többiről beszélek. Sőt, valaki említette, hogy itt a drága kastélyokat és várakat valaki le akarja nyúlni.
Kérem szépen, vannak eladó kastélyok. A problémánk az, hogy Magyarországon sok tucat olyan kastély van, amelynek nem találunk egyelőre gazdát. Keresünk olyan embereket vagy cégeket, akármiket, aki ezt megveszi, felújítja, és akár a környéknek lehetőséget ad, munkahelyet teremtve, valamilyen célra hasznosítva. Csak azért mondom, és ezt talán képviselő asszony mondta, hogy a szegény helyiek ott legfeljebb csak szakácsok, pincérek meg nem tudom, mik lehetnek. Hát, ma elég kevés kereslet van a grófkisasszonyokra. Nyilvánvaló, hogy egy szállodába alkalmazottak mennek és nem kastélyúrnők. A XXI. században erre elég kevés a kereslet, de nem akarom ezt elviccelni.
Visszatérve az ingatlanra: a vagyonkezelő szervezet nem cél, hanem egy eszköz. Ez a szervezet kizárólag olyan ingatlanokkal számol, amelyek eddig is száz százalék állami tulajdonban voltak, és ezután is abban maradnak. Ugye, itt elhangzott, hogy majd baráti cégeknek 30 évre odaadjuk, ezt is több hozzászóló említette. Az állam nem vesz el ingatlant, ez a törvény semmi ilyet nem tartalmaz, sem önkormányzatit, sem magántulajdonban állót. A törvénytervezet olyan ingatlanokra javasol speciális szabályozást, amelyek ma is az állam kizárólagos tulajdonában vannak. Ezeknek az ingatlanoknak az esetében is csak az MNV Zrt.-vel között vagyonkezelői szerződéssel jön létre vagyonkezelői jog. Ennek a funkciója nem az ingatlan megszerzése, hanem egy-egy beruházás gyors és hatékony megvalósítása. Amikor a beruházás elkészül, az állam átadja a létesítményt annak, aki fenntartható működést garantáló üzleti tervet mutat be.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt hívják piaci társadalomnak. Aki azt vállalja, hogy valamit jól működtet, annak az állam azt oda fogja adni. Azért volt a rendszerváltás, hogy ezeket ne az állam működtesse, hanem a piac. Valóban, a vagyonkezelői jog tervezetében 30 év szerepel, de ettől egyébként a felek eltérhetnek, lehet rövidebb is, lehet hosszabb is. Ennyit a baráti cégekről.
Szó esett itt a különböző gyorsításokról. Itt engedjenek meg, hát, nem egy privát megjegyzést, csak egy közbevetést, mert többen fölemlítették, hogy nincs idő a régészeti kutatásokra. Nem az idegenforgalom, hanem az infrastruktúra-fejlesztés köréből tudom, hogy Magyarországon ma a régészeti kutatás önálló üzletággá alakult, és sok milliárddal drágítja meg a magyar útépítést. Úgyhogy én szívem szerint ennek valahol azért gátat szabnék. visszatérnék az Ótestamentumhoz, ahol azt mondják, hogy az eltemetetteket hagyjuk békén, ha 3 ezer ott pihen, akkor pihenjen ott továbbra is, nem biztos, hogy mindig mindenkit ki kell ásni. De hát ez az én, mondom, egyébként nem idevaló megjegyzésem.
Szóba került a Balaton ott honos kollégáim révén, hogy nem lesz-e ez az ígéret is visszavonva, mint ez a sokat emlegetett 2015. évi 300 milliárdos csomag. A korábbi kormányhatározatot is egy alapos előkészítés előzte meg, de éppen azért volt szükség annak felülvizsgálatára, mert nagyon sok elemből állt össze, nagyon sok apró fejlesztési lehetőségből állt, és önmagában, a sok pénz elköltése mellett nem biztosította egy átütő turisztikai úticél-program megvalósítását. Ezért, és itt Gúr kollégám mindig a koncepciót kérte számon rajtam, egyetértek, azt hiszem, Bányai képviselőtársam mondta, hogy tele van a padlás koncepcióval, abból jól állunk, mindenki jól áll ezzel; de éppen hogy egy elfogadható és megvalósítható koncepcióval nem biztos, hogy ez így beilleszthető volt.
Elment, eltávozott, és én csak azzal értek egyet, hogy aki nincs itt, meg aki nem tud válaszolni, annak az ember ne címezzen megjegyzéseket, úgyhogy Sallai képviselőtársamnak majd egy másik alkalommal fogok válaszolni. Gúr képviselőtársamnak pedig a koncepciót mondtam, megítélésünk szerint az összhang a törvénytervezetben biztosítva van, a vár- és kastélyprogramot nagyon szívesen írásban megküldöm, egy hatoldalas anyag. Elnök úr bizalmával nem akarok visszaélni és azt önnek felolvasni. Végül egy záró megjegyzés, hogy mindig nagy érdeklődéssel hallgatom az ön hozzászólásait. 26 éve csak kérdéseket hallok öntől, ha egyszer a választ hallanám, akkor nagyon elégedett lennék.
Mindezek alapján kérem, mert azért számos hozzászólásból kitűnt, hogy ezt a témát a hozzászólók többsége fontosnak tartja, képviselőtársaim túlnyomó többségének, és most tegyük túl magunkat a napi politikai felhangokon, van érdemi szakmai hozzászólása ezekhez, tehát kérem, hogy akinek valóban ilyen van, az a módosító javaslatát nyújtsa be. Meggyőződésem, hogy sikerül a végén egy olyan szöveget kialakítani, ami a parlament többsége számára, nem azt mondom, hogy mindenkinek, de a többség számára elfogadható lesz.
Köszönöm a részletes vitát, és köszönöm az elhangzottakat. Elnök úr, köszönöm a türelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
