ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat 11 korábbi törvényt kíván módosítani, mintegy hat terület köré csoportosulva. Mint ahogy egy jó salátatörvény esetében ez lenni szokott - hogy én is ilyen metaforikus költői képeket használjak -, bizony ennek a salátának vannak nagyon gusztusosnak tűnő és emészthető, elfogadható levelei is, viszont ahogy haladunk beljebb és fejtjük le ezeket az ehető leveleket, elénk tárul a törvényjavaslat lényege, a belseje, ami viszont teljes mértékben elfogadhatatlan, emészthetetlen, mondhatjuk úgy is egyébként, hogy mérgező elemeket tartalmaz, éppen ezért már az elején is le kell szögezzem, hogy a Jobbik frakciója ezt így, ebben a formában támogatni nem tudja.
Nyilvánvalóan vannak itt olyan kisebb-nagyobb, technikai jellegű és szakmai módosítások, amelyeket elfogadunk, amelyekre azt mondjuk, hogy igen, ezek nagyon hasznosak, nagyon jók, és ha ezek önállóan kerültek volna beterjesztésre, minden további nélkül elfogadnánk ezeket. Például a használtjármű-vá-sár-lás biztonságának növelése is egy ilyen terület, nincs ebben az országban olyan épeszű ember, aki ezt elutasítaná. Vagy éppen a vízi közlekedésről szóló törvénymódosítás is a Jobbik frakciójának támogatását élvezné, ha nem ebben a salátatörvényben került volna előterjesztésre.
Hogy akkor a belső ehetetlen részről is néhány szót említsek, tegyük elsőnek a vasúti közlekedésről szóló 2005. törvény módosítását. Ez a törvényjavaslaton belül az ötödik pont. Technikai jellegű módosítók mellett van egy nagyon érdekes korlátozás, ami azon túl, hogy érdekes, még felháborító is, hiszen itt a 30. §-t kiterjesztenék, és egy olyan dolgot csempésznének bele, ami szerint a közforgalmi vasúti járművek biztonságos üzemeltetésével összefüggő műszaki adatokat tulajdonképpen nem lehetne kikérni, illetve a döntéshozónak vagy ebben az esetben a Belügyminisztériumnak lenne a kompetenciája, hogy adott esetben teljesen szubjektív módon, ha egyébként meg akarja ezt indokolni, de ha kell, akkor indoklás nélkül, elutasítsa ezeket az adatigényléseket. Ilyenkor azért el kell gondolkodni azon, hogy van-e valamiféle hátsó szándék a kormány részéről, amikor ilyen törvényjavaslatot hoz ide a Ház elé.
Nyugodtan nevezhetnénk ezt adott esetben egy lex 3-as metrónak is, ha másra nem gondolunk, akkor a Tarlós István-Lázár János-féle párharc kapcsán törvényszerűen felvetődik az emberben, hogy esetlegesen azt a célt szolgálja mindez a módosítás, hogy a 3-as metró utasbiztonságával és balesetbiztonsági kérdéseivel kapcsolatosan ne juthasson semmiféle adathoz az érdeklődő, mondjuk, akkor a sajtó.
De nevezhetnénk akár ezt egy Budapest-Belgrád vasúti törvénynek is, illetve lex Budapest-Belgrád vasútkiegészítőnek, hiszen egy 700 milliárdos történetről beszélünk itt már lassan. Sokkal könnyedebbé válik ennek a hatalmas nagy, gigantikus beruházásnak, mondjuk, a saját zsebük felé terelése, mutyik és ilyen-olyan baráti oligarcháknak való juttatása, ha ezekről a kérdéses adatokról a közvélemény minél nehezebben nyer majd információkat.
(12.50)
Egészen konkrétan, mondjuk, akkor itt beszélhetünk vagy beszélhetnék Mészáros Lőrinc R-Kord Kft.-jéről is. A nemzet gázszerelője, a nemzet mindenese, a polihisztori képességekkel rendelkező Mészáros Lőrinc tarol a vasútépítések terén is. Ha csak erre a beruházásra gondolunk, vagy éppen az ebben a fejlesztési ciklusban rendelkezésre álló százmilliárdokra, illetve összességében 1200 milliárd forintos tételre, akkor azt hiszem, hogy óvakodnunk kell minden egyes olyan törvényjavaslattól, ami ilyen kiskapukat biztosítana a kormány számára ahhoz, hogy bizonyos pénzeket eltüntessen.
Ha önök arra hivatkoznak, hogy a terrorizmusellenes harchoz van szükség arra, hogy imigyen védjék meg a vasútbiztonságot, akkor így kell föltenni a kérdést, hogy mondjuk, a vasútőri tevékenység kiszervezésére miért nem ügyelnek jobban. 2015 végén tendereztették meg, akkor került ez ki a Közbeszerzési Értesítőbe. 18 milliárd forint plusz áfányi üzletről, hatalmas nagy zsíros falatról van itt szó. S ha nyitva tartaná a kormány a fülét, akkor igenis a terület egyszerű dolgozóitól, a keményen dolgozó, korán kelő kisemberektől bizony folyamatosan áradnak a panaszok, mert az egy dolog, hogy én válasz formájában azt kapom meg, teszem azt, Fónagy államtitkár úrtól, hogy a fővállalkozó alvállalkozójával kapcsolatosan önöknek itt már tulajdonképpen semmiféle tennivalójuk nincsen, arra ráhatásuk nincsen, de ha a gyakorlatban is fontosnak tekintetnék a vasútbiztonságot, akkor elérnék azt, hogy olyasféle anomáliákra ne kerülhessen sor, mint ami például itt a Nyugati pályaudvar kapcsán néhány héttel ezelőtt kirobbant, hogy az ott, az alvállalkozók megbízásából ténykedő, alvállalkozók által kizsigerelt, egyszerű munkavállalók milyen körülmények között kénytelenek teljesíteni ezt az egyébként valóban nagyon fontos feladatot. Éppen ezért ez a része ennek a törvényjavaslatnak, ennek a salátatörvénynek olyan, amit - még egyszer hangsúlyozom - nem tudunk elfogadni.
Aztán mehetünk egy még lényegibb pontra talán, ez a 6. pont a törvényjavaslaton belül: a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosítása. Ez a törvény még a Gyurcsány-kormányzás idején született, és azon jogalkotási aktusok közé tartozik, amit bizony az akkori ellenzék és civil társadalom hevesen ellenzett. Miért is? Azért, mert a kétsebességű gazdaság megerősítését látták benne, azt, hogy az akkori kormány által preferált multinacionális hátterű és kormányzati hátszéllel rendelkező cégek újabb versenyelőnyhöz jutnak beruházásaik engedélyezésének fellazításával is.
Amikor a Fidesz-KDNP-kormány 2010-ben hatalomra került, ez volt az egyik olyan törvény, amit bizony meg kellett volna változtatni, és mivel nem változtatták meg, itt is kibújt a szög a zsákból, mert kiderült, hogy hangszerelési és súlyponteltérésekkel, de azért mégiscsak ugyanaz folytatódik, mint ami a gyurcsányi kormányzás idején.
A változás ígéretében bízó szavazók egyébként elvárták volna szerintem önöktől, hogy az ilyesféle és hasonló elvi alapokon született törvényeket eltöröljék, ilyen javaslattal jöjjenek az Országgyűlés elé. Nem így történt. 2010-ben, 2011-ben, 2013-ban és most is ahelyett, hogy ezt eltörölték volna, megerősítették. Hogyan is? Újabb szakterületekre terjesztették ki ezt a törvényt, az eljárási határidőket tovább csökkentették, a szakhatóságok jogosítványait pedig még inkább szűkítették.
Természetesen nagyon fontos a Jobbik számára is mindenféle infrastrukturális beruházás, hogy ezek gördülékeny módon tudjanak zajlani és így tudják ezeket kivitelezni, de ebben az esetben vagy ezekben az esetekben sorolni lehetne azokat a botrányos precedenseket, azokat az anomáliákat, amelyek az infrastruktúrafejlesztést kísérték az önök hatéves kormányzása idején is Magyarországon. Mégsem erről van szó. Ezért gyanakszunk egyébként.
Miért is kellene hinni, tisztelt hölgyeim és uraim? Miért kellene elfogadnunk egyébként államtitkár úrnak - akit én végtelen módon nagyra tartok és tisztelek, de mégiscsak itt egy miniszteri előterjesztésről van szó -, hogy igaz az, amivel minket, az ellenzéket itt arra próbálnak rábírni, hogy támogassuk ezt a törvényjavaslatot? Ez a törvény nem más, mint az önök egyik segédlete a terjedelmes eszköztárukból ahhoz, hogy a haverokat és az önöknek kedves multinacionális cégeket kiemeljék a piaci versenyből, és ne csak többletforrásokhoz, de akadálytalan beruházási lehetőségekhez is juttassák őket olyan helyszíneken, ahol az önöknek politikai szempontból gyümölcsöző, gazdaságilag pedig hasznot hozó lehet.
A cél az, hogy se településrendezési, se kulturálisörökség-védelmi, se környezet- és természetvédelmi szempontok ne képezhessék akadályát az üzletnek. Egyébként, mintha Kóka János diktálta volna önöknek ezt a törvényjavaslatot, akinek a halhatatlan és - hogy is mondjam - azért mégiscsak minősíthetetlen mondata jut ilyenkor az ember eszébe, aki azt mondta, hogy nem szokták a békákat megkérdezni, amikor lecsapolják a mocsarat. Mintha ezt öntötték volna itt szavakba, mondatokba, paragrafusokba. Erről gondoskodik a felgyorsított, csak pecsételésre elegendő időt adó eljárásrend, a szakigazgatási szervek megszüntetése, a szakigazgatás kormányhivatalokba szervezése és a helyi közösségek, önkormányzatok, civil szervezetek kizárása a döntéshozatali folyamatból.
A közlekedéssel összefüggő, kiemelt infrastrukturális beruházások nyilván eddig is részét képezték a törvénynek, a javaslatban szereplő, e területet érintő, új rendelkezések nemcsak növelik, kiterjesztik az eddig is meglévő versenyelőnyöket, hanem diktatórikus elemeket vezetnek be a döntéshozatali eljárásba, ami azért eddig ismeretlen volt.
A javaslat egyik eleme az önök által belengetett rendeleti kormányzásnak. Egyébként tényleg: minek akkor az Országgyűlés, minek vannak az önkormányzatok, amikor kormányrendeletekkel, sőt talán törvényerejű rendeletekkel is ez a demokratikus macera kiváltható, felülírható, megspórolható? Persze, lehet majd kapaszkodni a közérdek képlékeny fogalmába, hiszen ha Orbán Viktor miniszterelnök XIV. Lajos után szabadon azt mondaná, kijelentené, hogy az állam én vagyok, úgy a mindenható rendelet annak tartalmától függetlenül közérdekké válna. Ezt nemcsak képletesen gondolják, hanem a 33. § (4) bekezdésében le is írják: a rendeletben meghatározott közlekedésiinfrastruktúra-beruházás megvalósítása közérdeket szolgál - írják. Értik, ugye? Nem attól közérdek egy ilyen beruházás, hogy annak eredménye a köz érdekét szolgálhatja, hanem attól, hogy ezt önök a törvényben rögzítik. S ha a kormányuk rendeletet hoz, az tartalmától, hatásától, pénzügyi mutatóitól függetlenül közérdek.
Mit is tehet az állam rendeleti úton, ha a javaslatot önök mégiscsak elfogadják? Rendeleti úton állapíthatja meg a közlekedésiinfrastruktúra-beruházás nyomvonalát, annak területsávját, ami egy 200 méter széles sáv is lehet. Bár egy fránya környezetvédelmi engedélyre még szükség lesz, de ez már kormányhivatali hatókör, úgyhogy nagy gondot bizonyára nem fog jelenteni. Az építési engedélyezés viszont abszolút nem gond. A rendelet ugyanis felülír minden más előírást, az engedélyt a rendelet követelményeinek megfelelően kell elbírálni akkor is, ha ez önkormányzati érdeket sért. Sőt, az önkormányzat köteles lesz saját területrendezési tervét hat hónapon belül a rendeletben foglaltakhoz igazítani.
A 33. § (7) bekezdése egy jogtörténeti abszurd lesz a magyar demokratikus berendezkedésben; ha egyáltalán lehet még demokráciáról ennek hatálybalépését követően beszélni. Olvasnám: az építési engedély iránti kérelmet - a településrendezési eszközöknek a rendelettel való összhangja hiányában - a rendelet követelményeinek megfelelően kell elbírálni. Ebben az esetben az építési engedélyezési eljárásban a jegyző, főjegyző településrendezési követelmények és a helyi építési követelmények megfelelőségéről szóló szakhatósági nyilatkozatát nem kell beszerezni. Kérem, itt akár be is lehet akkor csukni az önkormányzatokat. Minek vannak egyáltalán önkormányzati választások? Iskolák államosítva, közművek, közszolgáltatások minden eleme államosítva, a településrendezés államosítva, a forráselosztás központosítva, tulajdonképpen arra maradtak az önkormányzatok akkor ebben a formában, hogy néhány közmunkást foglalkoztassanak kormányzati céloknak és kegynek megfelelően, azok ott elkapirgáljanak az árokparton, összegyűjtsék a szemetet. S az a helyzet, hogy még nincsen vége, mert közhatalmi jogosítványt adnak az építtető cégeknek is.
Az elmúlt héten volt a médiában újfent csak hír a miniszterelnök úr kedvenc játékvonata, az 1:1-es méretarányban közpénzből egyedileg legyártott felcsúti kisvasút. Megvalósult három megálló meg a kevesebb mint hat kilométeres pályahossz. Ez igen soványka, egy valamirevaló terepasztal is több élményt nyújt. A méltatlanul bezárt - bár megígérték, aztán mégsem nyitották újra - nyírvidéki kisvasútról titokban odaszállított és felújított járművek is nagyrészt kihasználatlanul állnak.
(13.00)
Úgyhogy megvan a megoldás: meg kell hosszabbítani akkor Bicskén át Etyekig ezt a váli kisvasutat, és akkor ez már nem is egy vonal, hanem egy hálózat, több szerelvényt is lehet rajta majd közlekedtetni. Csakhogy az etyekieknek ez nem nagyon tetszik, nincsenek kibékülve a nyomvonaltervvel, másként képzelték el a területrendezést, nem szeretnének kisvasutat Bicske felé, ők más relációban gondolkodnak, másfelé szeretnének mással közlekedni. Aztán ott van az is, hogy kellemetlen, de bizony vannak itt magántulajdonban álló telkek is, ezek is útban vannak a nyomvonal számára. De itt van akkor a megoldás, tisztelt államtitkár úr: rendeleti úton közérdek lehet az etyeki nyomvonal, és kész az 1:1 méretarányú terepasztal 9 milliárd forintból. Úgyhogy gratulálunk a miniszterelnök úrnak a szép karácsonyi ajándékához.
Az a helyzet, hogy mi ezt nem tudjuk elfogadni, ugyanis az etyeki gyerekek többen vannak, csakhogy rendeleti úton ők nem fognak ilyen karácsonyi ajándékot kapni. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, és várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
