ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Előbb mintegy negyed óra hosszan soroltam föl azokat az érveket, kifogásokat, amelyek miatt a Jobbik frakciója ezt a salátatörvényt nem tudja elfogadni. Ellenzéki képviselőtársaim viszont konstruktív vitára szólítottak föl minket. Akkor ne csak a kritika hangozzék el, nyilván egyébként az is lesz majd most, de rá szeretnék világítani arra, hogy miért is van nekünk bajunk azzal, amikor önök ilyen salátatörvényeket terjesztenek a Ház elé; azért, mert lenne nagyon sok olyan eleme, amire teljes mellszélességgel rá tudnánk bólintani, és azt mondjuk, hogy igen, hasznos, ez a magyar emberek érdekét szolgálja. Ilyen például a használtjármű-vásárlás biztonságának növelését célzó javaslatcsomag is a törvénymódosítás-tervezeten belül.
Tudjuk azt, hogy Magyarországon van több mint 3 millió 200 ezer személygépjármű. Ezek átlagéletkora sajnos 13,7 év. Ez négy évvel idősebb, mint a nagy európai átlag, beleszámítva egyébként Romániát is meg Bulgáriát is. És hogy milyen rossz állapotban vagyunk és hogy a „minden nagyon szép, minden nagyon jó” filozófiáját valló kormányzati elefántcsonttoronyba zárkózott és a magyar valóságtól teljesen elidegenedett egynémely politikus mennyire jól tenné, ha körbenézne, akkor pontosan lehetne azt látni, hogy mondjuk, 2008-ban több mint 153 ezer új autót értékesítettek Magyarországon, ez a tavalyi esztendőben csak 77 ezer volt, és ezzel párhuzamosan a használt gépjárművek értékesítési aránya is megnőtt.
Ott tartunk, 440 ezer használt gépjárművet értékesítenek Magyarországon egy évben. Ennek pedig 22 százalékát külföldről hozzák be, és hozzáteszem, hogy az átlagéletkor ebben az eseten is magasabb mint tíz év, tehát egy ilyen törvényjavaslat, amely azt célozza, hogy a vásárlást biztonságosabbá tudják tenni, illetve a tisztességes kereskedők se szenvedjenek versenyhátrányt azok miatt a csaló gazemberek miatt, akik visszatekerik a kilométerórákat, akik eltitkolják ezeknek a gépjárműveknek a valós műszaki paramétereit, azok bizony a piacon ne szenvedjenek ilyesféle versenyhátrányt, és valahogyan rendeződjék ez a helyzet. Ezt teljes mértékben támogatni tudnánk, mit ahogy említettem itt a legelején is, a vízi közlekedésről szóló javaslatot is.
Annyit hozzáteszek, hogy nagyon sajnálom egyébként, hogy csak ilyen alkalmakkor kerül előtérbe vagy reflektorfénybe Magyarországon a vízi közlekedés, hiszen ha valahol lenne mit fejlesztenünk, akkor ez a terület lenne. Pontosan tudom, hogy az utóbbi években nagyon helyesen egyébként 50 milliárd forintot ráköltöttek a hazai belvízi kikötőkre. Mindig támogatjuk az ilyesmit.
Nyilván hozzátesszük, hogy ennek transzparens módon kell történnie, ne haveri oligarchák zsebét gyarapítsa egy-egy ilyen beruházás, de támogatjuk ezeket az infrastrukturális fejlesztéseket, különösen annak fényében, hogy az európai uniós előírások, legalábbis tervezetek vannak arra, hogy 2030-ra a 300 kilométer feletti közúti áruszállítás 30 százalékát tereljék kötöttpályás közlekedésre: vasútra, illetve belvízi hajózásra. Ettől sajnos nagyon messze vagyunk, illetve 14 év van már csak vissza. Ennek ellenére bizony hatalmas az a szakadék, ami a vágyálmokat és a valóságot elválasztja egymástól.
Európán belül van 37 ezer hajózásra alkalmas belvízi hajóút. (Sic!) Ezek közül a legfontosabb a 3500 kilométer hosszúságú Duna-Majna-Rajna-rendszer az északi-tengeri Rotterdamtól a Duna-deltatorkolatnál megtalálható Szulináig.
Az a helyzet, hogy ezen belül Magyarországnak nagyon fontos szerepe lehetne, ha ezt az illetékesek komolyabban vennék, hiszen mi is rendelkezünk 1500 kilométernyi belvízi hajóúttal, ráadásul ennek a Duna-Majna-Rajna-rendszernek a földrajzi középpontja Magyarországra esik - ez Dunaalmásnál van -, és sajnos azt tudom mondani, hogy ez csak a földrajzi középpont.
Nagyon jó lenne, ha ez egyben egyfajta logisztikai középpont is lehetne, mert ezzel Magyarországot egyfelől gazdaságilag is föl lehetne lendíteni, másfelől pedig ha arra gondolunk, hogy a rajtunk keresztül dübörgő közúti tranzitforgalom micsoda óriási károkat okoz az országnak, nevesíteni is lehet, számszerűsíteni is lehet: ez 350 milliárd forintos tételt jelent évente infrastruktúra-leromlásban és egyéb negatív externáliákat tekintve - ezt a 350 milliárd forintot csak a rajtunk keresztül dübörgő külföldi nehéz-tehergépjárművek itteni forgalmi okozza -, akkor, azt hiszem, hogy hatalmas nagy botorság és luxus Magyarország részéről negligálni egy ilyen potenciális lehetőséget, mint amit a Duna jelentene számunkra. Egy soksávos és nagyon olcsón rendelkezésünkre álló autópályáról van tulajdonképpen szó, ahol a negatív externáliák - még a vasúténak is - csupán az egynyolcadát teszik ki, a közúti negatív externáliáknak pedig az egytizenhetedét. Tehát környezetvédelmi szempontból, gazdasági szempontból, a magyar emberek érdekének mindenféle szempontjából is csak jó lenne az, ha ez sokkal nagyobb hangsúlyt kaphatna itt valamikor.
Ennek ellenére még egyszer mondom, sajnálatosak azok a statisztikai adatok, amelyekkel itt találkozhatunk, hiszen az országon belül egy év alatt forgalmazott, leszállított mintegy 275 milliónyi tonna árumennyiségnek kevesebb mint a 3 százalékát, csupán 8 tonnányit (sic!) szállítanak belvízi hajóutakon, holott ezeket a belvízi hajóutakat itt, Magyarországon is integrálni kellene ezekbe a multimodális szállítási, közlekedési folyosókba.
Ezeket bizony föl kellene lendíteni, és hadd említsem azért meg itt, és lehet, hogy ez Sallai képviselőtársamnak nem fog tetszeni: a Magyar Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetségének vágyálmáról hadd említsek itt valamit. Azt mondják, hogy nagyon jó lenne Magyarország számára, ha a Duna 340 napon keresztül hajózható lenne, viszont ez azt is feltételezi, hogy bizony itt gátakat kellene építeni, duzzasztókat kellene építeni, erőműveket kellene építeni.
Ennek a komplex rendszerét meg kellene teremteni, mert máshogy nem fog működni. Holott tőlünk északabbra, tőlünk délebbre ezt megtették, Magyarország ezt valamilyen sötétzöld irányelvekhez ragaszkodva megpróbálja magától elhessegetni, holott a magyar emberek érdeke ezt szolgálná, nem pedig azt, hogy az itteni kikötősűrűség az előbb említett fejlesztések ellenére, mondjuk, akkor a német területekének csupán egyharmada.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
