SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Abban a hálátlan szerepben van most részem, hogy igazából leginkább Ander Balázs képviselőtársamhoz kell hogy tartalmilag csatlakozzak, hiszen ő dobta fel azokat a labdákat, amelyekre leginkább reagálni kell.
Először is nyilván szeretném eloszlatni azt, hogy itt a kisvasútról beszéljünk tartósan, mert nem szép dolog ez; vannak, akik arról álmodnak, hogy majd felnőttkorukban lesz egy saját kisvasútjuk, egy saját stadionjuk, ahol gyerekek focizhatnak, tehát ezt az álmot nyilván nem szép bolygatni, és mint el szoktam mondani, nem is az a baj, hogy ott van, hanem az a baj, hogy a többi 3300 település viszont nemhogy kisvasúttal és stadionnal, de egészségügyi ellátással, iskolával sem rendelkezhet. Szóval, hagyjuk a kisvasutat! Viszont ha már Ander Balázs volt szíves megemlíteni XIV. Lajost és az ő híres mondását, akkor utódját, XV. Lajosét is említsük meg: utánunk a vízözön, és ez a törvény ezt is meghonosítja nagyjából, hiszen számos rendelkezésében nagyjából mit sem foglalkozik azzal, hogy az azt követő időszakokban mindezeknek a fenntartása, karbantartása, üzemeltetése milyen jövő elé helyezi az országot.
Nyilvánvalóan, ha már itt ezekről a fejedelmekről, királyokról beszéltünk, akkor érdemes megemlíteni még egy dolgot, ha már itt vagyunk, akkor beszéljünk róla. Ander Balázs képviselő úr azt is mondta, hogy egyes piaci személyek és szereplők előnyhöz juttatását szolgálhatja ez a törvény. Ezt meglepetten hallottam. Viszont ettől még lehet támogatni valamit, hiszen ha csak emiatt nem támogatnánk, akkor gyakorlatilag minek ülnénk itt, hiszen minden jogszabály, ami bejön ide a parlament elé kormányzati előterjesztésként, nagyjából erről szokott szólni, tehát ettől még értékelhetjük és becsülhetjük a jó momentumokat, amelyeket ez tartalmaz. De talán elnézi nekem, államtitkár úr, hogyha az előnyöket nem hangsúlyoznám ki, és azokat a pozitív irányú változásokat, amelyek néhány pontban megjelennek, nem annyira hangsúlyoznám, és sokkal inkább azokra a folyamatokra próbálnék rámutatni, amelyeket konstruktív kritikaként a kigyomlálás szempontjából megfontolásra javasolnék.
A törvényben a legsúlyosabb dolog véleményünk szerint egyértelműen annak a folyamatnak a kiszélesítése, ami a kisajátítások lehetőségének kibővítésével jár együtt. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások rendszerét - mint arra Ander képviselőtársam is utalt - a Gyurcsány-kormány ve-zet-te be az akkori Orbán-kormány tiltakozása mellett, és érdekes módon az Orbán-kormány széles és extrém módon kiszélesítette ennek a körét. Ez a rendszer kizárja egyes beruházásokból az érintettek széles körét, az egyének és a helyi közösségek érdekeit sértik a sokszor rosszul megtervezett vagy káros építkezésekkel.
(13.10)
Az ezek ellen való fellépés lehetőségét meg kellene adni, ezzel szemben a kormányzat folyamatosan szűkíti, és nem tanul a tapasztalatokból, és nyilvánvalóan egyre inkább úgy tűnik, hogy ezek a kiemelt kormányzati beruházások a társadalom rákfenéjeként mindenütt megjelennek és felülírják az egyének és közösségek érdekeit.
Van itt időnként lehetőségünk eszmét cserélni államtitkár úrral, ezért tudom, hogy alapvetően nem szokott pozitívan nyilatkozni a kommunizmus éveiről Magyarországon, pedig azt kell hogy mondjam, hogy ez a fajta intézkedés, amit most a Fidesz is csinál, ez mégis szellemiségében azokat az éveket hozza vissza, amikor bizonyos vélt közérdekre hivatkozva egyének és közösségek érdekeit minden további nélkül felülírták. Nagyon messze van ez az individualista társadalomnak azon megközelítésétől, hogy az egyéneknek van beleszólása a dolgaikba, van önrendelkezésük, és tulajdonukkal, döntéseikkel tudnak önállóan rendelkezni. Sajnos ez a kiemelt beruházásoknak a rendszerében teljes mértékben ellentétes hatásként jelenik meg, ami azért probléma, mert nemcsak a helyi közösségek és a helyi társadalmak a vesztesei ennek, hanem nagyon sok esetben sok más közcél is, mint például a környezetvédelem ügye, amely szintén egy olyan eljárásban kerül döntésre, ami már lassan mindenre alkalmas, csak a környezeti értékeink és környezetegészségügyi határaink megvédésére nem.
És nyilvánvalóan, mint arra szintén az előttem szólók már utaltak, a folyamatból való kizárás mellett az információk titkosítása is elfogadhatatlan egy XXI. századi demokráciában, hiszen a közügyek intézése alapvetően igényli azt, hogy mindazon információkkal bírjon a magyar társadalom, ami alapján szavazni tud, ami alapján döntéseket tud hozni. Ha megvonjuk tőlük az információt, nem várhatjuk azt, hogy objektív, bölcs szavazások és bölcs döntéshozások valósuljanak meg. Nyilvánvalóan elfogadhatatlan ez is egy olyan párt képviselője részére, mint az LMP, aki alapvetően elkötelezett az átláthatóság, a transzparencia és az információk nyilvánossága mellett.
A vasúti és más infrastruktúra kisajátítási szabályainak vonatkozása ezen folyamat része gyakorlatilag. A 33. §-ban rögzítik, hogy az állam a nyomvonal kijelölésekor, építési engedély megadásakor különösebb gond nélkül átgázolhasson az önkormányzatok területrendezési tervein, a területek tulajdonosain és az érintett települések kisajátításánál szokásos úgynevezett nehézségeken. Ezek ugyanazok a folyamatok, amelyek egy normális jogállamban, ahol az egyéneknek megmarad a joga, ezek nagyon-nagyon aggasztó irányba mennek el.
Véletlenül se szeretnék az egész törvényről elítélően nyilatkozni, hiszen én hálás vagyok államtitkár úrnak, hogy ezt a lehetőséget megteremti, hogy a magyar közlekedésről és közlekedéspolitikáról itt beszélgessünk, de azt kell látnunk, hogy a közlekedéspolitika problémáinak a kezelése a legtöbb esetben nem pusztán fejlesztéspolitikát kell hogy jelentsen.
Hogyha visszagondolunk, nem tudom, az M44-est elkerülő ügyére, vagy itt képviselőtársunk, aki köztünk ül, rendszeresen emlegeti az M4-es ügyét, hogyha visszagondolunk a vidéki közutakra, amit időről időre szóvá teszünk, hogy ha belegondolunk abba, hogy vannak olyan észak-európai országok, ahol egy-egy országgyűlési képviselő nem üzemanyagkártyát kap, hanem egy bérletet a tömegközlekedéshez, mert olyan színvonalú tömegközlekedést lehet fenntartani, ahol minden további nélkül bárhová el lehet jutni, akkor jócskán van tennivaló. Jócskán van tennivaló a fővárosi közösségi közlekedés terén, jócskán van tennivaló általában az országosan megjelenő tömegközlekedés terén. Tehát jó, hogy erről tudunk beszélni, viszont az, hogy mindent a fejlesztéspolitika oltárán feláldozzunk és érdekeinknek ott esetleg áldozatokat hozzunk, ez nem biztos, hogy a mi számunkra elfogadható.
Ennek a módosításnak két aktuális oka látszódik egy kicsit. Nem szeretnénk rosszhiszeműek lenni, de ezek átlengik az egésznek a szellemét, és nyilvánvalóan ezt nem érezzük elfogadhatónak. Csak egy megjegyzés, hogy az is jellemző a kormányra, hogy a hosszú távon ható szabályozásokat pillanatnyi aktuális érdekek mentén csavarja, változtatja, láttuk ezt a gránitszilárdságú, mégis hatszor módosított Alkotmánynál, sokszor a sarkalatos törvényeknél és most a közlekedésnél is. Nyilvánvalóan ez azért probléma, mert talán ismerik azt az angol mondást, hogy súlyos helyzetek szülnek rossz szabályokat, és adott esetben egy-egy ilyen egyedi esetből nem biztos, hogy az általános szabályozás teljes felülírására van szükség.
Az egyik aktuális téma a Budapest-Belgrád vasútvonal, ahol a kormányzat már beszámolt a nyomvonal-kijelölés nehézségeiről. Most úgy néz ki ez a dolog, hogy magyar pénzből építünk egy 500 milliárdos vasutat a kínai áruk részére, amelyek vagy jönnek, vagy nem, de a beruházás nemzetgazdasági szempontból mindenképpen veszteséges lesz, ellenben nagyon fontos célként jelöli meg a kormány. Ez azért probléma, mert hogyha megnézzük azt, hogy Magyarország fideszes többségű Országgyűlése országgyűlési határozat formájában elfogadta a nemzeti fenntartható fejlődésről szóló keretstratégiát, akkor meg kell hogy mondjuk, ezek a fajta áru-mo-bi-li-tá-si és neoliberális gazdaságpolitikát szolgáló kereskedelmi szempontok nincsenek összhangban azzal, amit egyébként a fideszes többségű parlament elfogadott az irányvonalak tekintetében.
De mégis mennek előre, mint ahogy Demszky a 4-es metróval, csillagászati költségekbe verte az országot egy rossz beruházás miatt, és úgy tűnik, hogy ez a Belgrád-Budapest is egy hasonló irány jelen pillanatban Magyarországnak. És ami különösen aggasztó, hogy ez a beruházás természetvédelmi területeket is érint, és engedtessék meg, hogy ez ügyben a saját szakterületemre, egy kicsit hazafelé beszéljek, hiszen miután az Orbán-kormány leépítette a környezetvédelem intézményrendszerét, és közös természeti kincseink megóvása helyett a rombolást, a szabad rablást tette normává szerte az országban, legalább az ilyet, amikor nem egy befektető, nem egy rossz szándékú, az üzleti szempontjait elsődlegesen szem előtt tartó gazdasági szereplő teszi meg ezt, hanem maga a kormány fejleszt úgy, hogy az veszélyeztet természetvédelmi területet, ezt viszont hadd kérjük számon a kormányon, hiszen itt azért meglenne a lehetősége, hogy alternatív megoldásokkal csökkentse a környezet- és természetvédelmi károkat.
A kiemelt beruházási törvénnyel, illetve most a kisajátítások lazításával a rombolást fékezni tudó intézményeket gyakorlatilag kiiktatja. Ez ismét egy olyan eszköz, ami alapvetően a jogállamiságot veszélyezteti, hiszen gyakorlatilag a kormány politikai eszközökkel a közigazgatás rendszerébe beavatkozik. Nyilván ez az irány, már onnantól kezdve, hogy ezek nem közigazgatási hivatalok, hanem kormányhivatalok, mondhatjuk azt, hogy normális, hiszen most már a kormány akarja befolyásolni a magyar államigazgatásnak a döntéseit, de hogyha hiszünk abban, hogy lehet még Magyarországon valaha egy normális jogállam, akkor igenis, szükség lenne azokra a fékekre, amit a politikától független közigazgatási rendszer fenn tud tartani. Ezért ezeknek a kisajátításoknak a lazításával, a rombolást fékezni tudó intézményeknek a kiiktatásával ez nyilvánvalóan nem egy támogatandó irány.
A másik aktuális eset az etyeki kisvasút ügye, mint erre ellenzéki képviselőtársaim utaltak. Itt a helyiek ellenállását a kormány ezzel a törvénnyel akarja gyakorlatilag megtörni. Sajnos azért vagyunk most itt néhányan - a Fidesz soraiból hárman és mi, néhányan ellenzéki képviselők -, hogy beszéljünk erről az egyedi ügyről, és úgy, hogy ezt gyakorlatilag egy országos szintű törvénnyel megpróbáljuk teljes mértékben felülírni, ami nem tűnik egy szimpatikus dolognak, sőt már-már aljas dolog, hiszen gyakorlatilag a felcsúti kisvasút egy drága és értelmetlen presztízsberuházás volt.
Akármennyire is álmodott arról esetleg a miniszterelnökünk gyermekkorában, hogy egyszer csinál egy ilyet saját magának, most azért mégsem tekinthetjük ezt pozitív, társadalmi szempontból hasznos tevékenységnek. És gyakorlatilag hirtelen erőszakot tesznek egy olyan településen, amelyik ezt nem akarja, és senkinek nem lesz haszna belőle, nemzetgazdaságilag és egyénileg sem, kivéve az építést végző céget.
De nyilvánvalóan, hogy ha államtitkár úr rendelkezik olyan információkkal, amelyek arról szólnak, hogy a felcsúti kisvasút eddigi bevételtermelő képessége olyan mértékben hozzájárul a nemzetgazdaság bevételeihez, hogy azt érdemi tényezőként kell számba venni Magyarország költségvetésében, akkor nyilvánvalóan érdemes megfontolásra ez is, de jelen pillanatban, amit lehet, hogy hazug sajtó-, de sajtóhírekből tudunk, alapvetően a kihasználatlanság, az üres és gazdaságtalan fenntartás jellemzi ezt a rendszert. Így nyilvánvalóan osztjuk az etyekiek aggályait, és felmerült problémáikat nyilvánvalóan képviselnünk kell itt az Országgyűlés falai között.
A kisajátítások mellé társul az értelmetlen titkosítás is, mint arra szintén ellenzéki képviselőtársaim részben már utaltak. Harminc évre titkosítanak olyan adatokat, amelyek alapvetően közügyek, és alapvetően mindannyiunkra tartoznak, hiszen a mi adónkból valósulnak meg és a közszolgáltató cégek pénzfelhasználásához kötődnek. Ezeknek a titkosítása - mint már a felszólalásom kezdetén megemlítettem - elfogadhatatlan egy XXI. századi demokráciában. A tömegkommunikációs eszközök, a szociális hálóknak a világában ezeknek az adatoknak a nyilvánosságát, az átláthatóságát kellene minél inkább szolgálni egy magát demokratikusnak mondó kormánynak.
Mostantól a HÉV, a metrók, a MÁV, a kisvasutak helyzetéről sokkal nehezebb lesz adatokat szerezni. Nem fogjuk tudni például, hogy a felújítási, karbantartási munkák mennyibe kerülnek, nem tudjuk azt, hogy ezek hogyan valósulnak meg, milyen túlárazások lehetnek, mert nem biztos, hogy tudni fogjuk, hogy pontosan mi miatt kell megépíteni, nem tudjuk az indoklást, és nem tudjuk ennek a hátterét.
Az indoklás bűncselekmények megelőzését és a terrorizmust emlegeti, ami egy kissé így nevetségesnek tűnik jelen pillanatban, hiszen ennél, nyilván ezen kockázatok jelentőségét nem csökkentve, azért vannak más olyan társadalmi problémák, amelyekre reagálni kellene, és így Magyarország gazdasági folyamataiban a vidék elnéptelenedése, az elvándorláshoz való hozzájárulása, a vidék felzárkóztatásához való törekvések lényegesen erősebb érvként kellene hogy megjelenjenek az ilyen jellegű fejlesztések terén. És megint visszatérünk oda, amiről a közlekedéspolitika kapcsán beszélgetni szoktunk, hogy bizony, a jelenlegi közúthálózat fenntartására, a vidéki utakra, a tömegközlekedésre hogyan lenne érdemes forrásokat biztosítani.
(13.20)
A frakcióm álláspontja az, hogy nem hiszünk abban nagyon, hogy itt bűncselekmények megelőzéséről lenne szó, hanem inkább bűncselekményeket lehet ennek a törvénynek az elfogadásával támogatni: lopást, hűtlen kezelést takargatni, és nyilvánvalóan ez a titkosítás sokkal inkább a közélet tisztaságát veszélyeztető eszközként jelenik meg, mintsem konkrétan veszélycsökkentőként.
Ezen részek miatt, elismerve néhány pozitív irányú változást, a törvényt nem tartja elfogadhatónak a Lehet Más a Politika; és a frakció álláspontja az, hogy ebben a formában így nem tudja támogatni. Köszönöm szépen a lehetőséget. Köszönöm, elnök úr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
