SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez a benyújtott javaslat leginkább a polgárháborús orvosra emlékeztet, akinek az eredeti szakmája asztalos volt, és amikor jöttek hozzá az ellőtt lábú emberek, akkor mindig mondta, hogy lábat gyógyítani nem tudok, de kiváló mankókat tudok készíteni. Ez is egy ilyen kiváló mankókészítés, hogy az osztatlan közös problémáját nem tudja kezelni a kormány, de leginkább megpróbál egy mankót nyújtani, hogy valamilyen kisebb-nagyobb hibákkal, hátha kis bicegéssel elmegy a dolog. De ez a mankó, megmondom őszintén, azért aggaszt engem, mert ez bizonyítja a Fidesz-kormánynak az osztatlan közössel vívott harcának a kapitulációját, gyakorlatilag lemond arról, hogy ebben érdemi előrelépés történjen.
Hat éve Fidesz-kormányzás van Magyarországon. Hat éve minden évben a költségvetésben több tíz milliós nagyságrenddel ott vannak az osztatlan közösök felszámolásával kapcsolatos költségek, és hat éve nincs érdemi eredmény országosan. 2012-ben lehetett beadni, ha jól emlékszem az évre, amikor az osztatlan közösek sürgősségi eljárással való ki-mérésére gazdák jelentkezhettek. Nincs érdemi visszajelzés azóta sem. Sőt, nemhogy leálltak a folyamatok, ostobábbak lettek a folyamatok, mint valaha.
Államtitkár úrnak mondom, mert ő szokta megérteni általában: most jelen pillanatban van egy osztatlan közös, kimegy a földhivatal, hogy felossza, talál benne egy akácost, megosztja a művelési ágat, kiosztja belőle az osztatlan közös felét, a másik fele az osztatlan közösben marad, és leválasztja művelési ágban, mondjuk, az akácost erdőnek, és ott létrejön, mondjuk, 3 ezer négyzetméteren 120 tulajdonossal egy újabb osztatlan közös. Ezt konkrét példaként tudom elmondani önnek, ez megtörtént a településem határában, egy osztatlan közösből kettőt csináltak, és a második, egy 3 ezer négyzetméteres akácos úgy jött létre, hogy a tulajdonosok egy részének század aranykoronában nem lehet kifejezni az értékének a mértékét. Ez a jelenlegi gyakorlat. Rosszabbat hoztak, mint volt, ugyanakkor érdemi eredmény nincs. Gyakorlatilag azt hiszem, de államtitkár úr fog segíteni nekem ebben, Vas megyében kezdték el, és Karcag település volt, ki tudja, micsoda szerencse volt, hogy épp a volt kedvenc miniszterünknek a volt településén kezdődött el ez a kimérés, és nincs érdemi eredmény.
Gyakorlatilag ez a javaslat, ami előttünk van, annak a kapitulációja, hogy elismeri a kormány, az elmúlt évek költségvetéseiből azok a tízmilliók elmentek, amiket erre akart szánni, ugyanakkor nem tudja megoldani a problémát, és záros határidőn belül nem is tervezi, hiszen ennek a javaslatnak egyértelmű javaslata az, hogy egy tartós berendezkedéssel a jogszerű földhasználat kérdéseit rendezze. Bocsánat egyébként, hogy úgy beszélek róla, hogy a kormány javaslata meg ilyesmi, de nyilván ki hiszi el, hogy Pócs János javaslata ez. Tehát alapvetően azt feltételezem, hogy ez nem egyéni képviselői indítványként született.
Az osztatlan közös kérdésének a megvitatása helyénvaló lenne, és mondhatnánk azt, hogy miután a kormány nem tud eleget tenni semmilyen kötelezettségének, semmilyen saját vállalásának, az elmúlt évek költségvetéseiből a tízmilliókat eltüntette az FM erre szánt kereteiből, most keres egy alternatív megoldást. Ez egyébként szükséges is lenne, hiszen 2013-ban, a választások előtt egy évvel, amikor az EU-s jogharmonizációs bejelentési folyamatokkal megszüntették a jogszerű földhasználat igazolását az osztatlan közösökben és megcsinálták ezt a teljesen ostoba szabályt, azt követően ’14-től kezdve több alkalommal ezt jeleztük. Én hálás vagyok Czerván államtitkár úrnak azért, mert idén legalább felismerte azt, hogy hány embert hoztak kellemetlen helyzetbe azzal a ’13-as lépéssel, ahol egyébként nem is merték alkalmazni ’14-ben, hiszen az MVH méltányossági jogokat gyakorolva az osztatlan közösök esetében ’14-ben még elfogadta a választásokra tekintettel a megkötött szerződéseket, tehát egyéb módon is lehetett igazolni, és nem kellett a földhivatali bejelentés.
Ugyanakkor kérdezem az előterjesztőt, az ötletadót vagy a kormányt, hogy abban az esetben, amennyiben tudjuk azt, hogy minden egyes földhasználónak kötelező és szükséges a jogszerű földhasználatát bejelentenie, akkor a mai napig miért van az a kettős adminisztráció, amit az MVH rendszerében a gazdálkodók kis térképen berajzolgatnak az EU-s kötelezettségnek megfelelően és azt alkalmazzák, miközben a földhivatalban ott van már a jogszerű földhasználat.
Ilyen elv alapján miért ne lehetne a területalapú támogatás megítélésének kérdését a jogszerű bejelentett földhasználathoz kötni? Így lehetne a legkisebb problémát és költséget okozni a gazdálkodóknak, ha fogná magát az MVH, a földhivatalból átkérné a jogszerűen bejelentett földhasználat kérdését, és lehetőség szerint ez alapján kiosztaná. Ez nem teremtene lehetőséget olyan visszaélésekre, mint ami az MVH élvonalában volt 2013-tól - amikre Gőgös Zoltán képviselőtársam annak idején rámutatott -, mert az gyakorlatilag kizárná ennek a lehetőségét, míg így a mostani rendszerben, főleg az ezt megelőző rendszerben találomra, akinek volt kedve, berajzolgatott jó nagy blokkokat, igényelte a támogatást, és vagy lebukott, vagy nem. A saját tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy nagyon megszigorodott az ellenőrzések rendszere az MVH-nál, viszont ez együtt járt azzal, hogy nagyon lelassultak a kifizetések, és a gazdálkodókat többletadminisztrációs terhek terhelik, hiszen évente hat-hét adategyeztetéssel gyakorlatilag egész napok mennek el arra, hogy egy-egy ilyen zártkertet vagy egy-egy kis osztatlan közös használt részt mutogassunk az MVH képviselőinek.
Összességében az első állításom az, hogy azért nem szeretem ezt a jogszabályt, és azért ódzkodok egy kicsit tőle, mert ez elismeri azt, hogy az osztatlan közös helyzetét nem tudja a Fidesz kezelni. Hat év telt el, nincs kezelés, és ennek a beismerése nekem nem tetszik. Azt gondolom, hogy akinek volt ennyi időn keresztül kétharmada, és egyébként stabil parlamenti fölénye van, az akár tehetne is valamit, ha akarna. Ez az első, ami miatt ódzkodok.
A második dolog, ami miatt ódzkodok, egyértelműen az, hogy nyilvánvalóan van egyszerűbb megoldás. Erről beszélek. Ha a földhivatali nyilvántartásban jogszerű földhasználat alapján lenne odaadva a területalapú támogatás, és az alapján lenne megítélve, ebben az esetben nyilvánvalóan egyszerűsödne a gazdálkodók adminisztrációja, tehát egyszerűbb lehetne ennek a támogatásnak az igénylése. Tehát ez is olyan, ami szerintem jogos arra, hogy ne nagyon támogassam ezt.
Ugyanakkor mondom a jó hírt, hogy ne csak rosszat mondjak: irányaiban nincs vele különösebb baj. Nincs vele különösebb baj. Az, hogy kicsi sebtapaszokat tesz egy fekélyes rendszerre, és mindenütt egy picit javítgatni próbál, ez jogszerű igény. Csak azt nem értem, hogy ha itt vagyunk, és a Jobbik, sőt még az MSZP is azt mondja, hogy valós problémákat akar kezelni, akkor miért a sebtapaszmegoldásokat választjuk, és miért nem próbálunk egy generális megoldást találni arra, hogy ezt a kérdést, a jogszerű földhasználat kérdését hosszú távon kezeljük.
Mondom, hogy mi az, ami nem derül ki a jogszabályból. A jegyzőknek az MVH felé való kapcsolattartása hogy lesz bonyolítva? Hogy fog megtörténni az, amit most a földhivatal és az MVH mint a támogatáskezelő szerv irányító hatóságaként bekér a földhivatalból jogszerű földhasználatba, ezt minden egyes jegyzőnél külön-külön meg fogja tenni? Minden egyes jegyző az általa kiadott jogszerű földhasználati igazolásokat majd nyilván fogja tartani és továbbítja az MVH felé? Nem hiszem. Ez egyféleképpen lesz lehetséges: ha a gazdálkodó, földhasználó a jegyzőtől kér igazolást, és megint ő az, aki az MVH-nak ezt küldözgeti.
Azt hiszem - nem is tudom -, Font Sándor képviselő úr vagy Pócs János képviselő úr, valamelyikük beszélt a kettős adminisztráció elkerülésének a módszereiről. Viszont ez a módszer gyakorlatilag azt is jelenti, hogy a gazdálkodók ez irányú terhei és hivatalba járási kötelezettsége növekszik, és mindezek miatt alapvetően megint felmerül az, hogy ez segítséget jelent néhány gazdálkodónak, hiszen hozzáférést enged területalapú támogatásokhoz osztatlan közösben néhány embernek, ugyanakkor az adminisztrációs terheket lehet, hogy megnöveli.
Viszont bocsássanak meg, én most már pont annyi időt vagyok a parlamentben, hogy egyre kevésbé higgyek abban, hogy bármiféle jó szándék van a törvényjavaslatok mögött, felmerül bennem a kérdés, hogy véletlen-e az, hogy pont a termőföld-privatizáció lezárása után jön ide ez a javaslat.
(9.40)
Miután osztatlan közösöket egy halom helyen lineár pályák alatt, értékes területeken értékesítettek… (Font Sándor: A termőföld-privatizáció ’94-ben zárult le…) A termőföld privatizációja sajnos nem zárult le, mert önök továbbra is értékesíteni akarják a földeket, és továbbra is el akarják adni az állam tulajdonában lévő közös földeket. Tehát sajnos nem záródott le. A nyilvános licit az, aminek a lezárásáról most, jelen pillanatban döntöttek. De mint Font Sándor képviselőtársam tudja, éppen gyorsítani akarják, és a licitálton kívüli, csak ajánlattételes úton történő értékesítés leállításáról szó nincs.
És ha már erről beszélünk, hogy szó nincs a földek eladásának a leállításáról, akkor természetesen joggal merül fel bennem az a kérdés is, az előző években írásbeli kérdésekben mindig megkérdeztem Bitay Márton Örsöt, hogyan állunk ezzel a kényszerhasznosítással. Tízezer hektáros nagyságrend az, amit az állam állítólag nem tud másképp hasznosítani. Ha van egy normálisan gondolkozó kormány, nem azt próbálja meg csinálni, hogy amit állítólag nem tudok hasznosítani bérlet útján, azt próbálom meg értékesíteni első körben, és nem (Font Sándor: Nem...) azt, amit egyébként bérleti úton tudok hasznosítani? Ezeknek egy jelentős része olyan helyen van… (Font Sándor: Vitatott a tulajdoni viszonya, ez a probléma.)
Ha a tulajdoni viszonya vitatott, akkor, bocsánat… - lehet így párbeszédet folytatni? Nem tudom, hogy működik. Tehát ha ebben az esetben igaz lenne az, amit Font Sándor mond, akkor a jogszerű földhasználatra gyakorlatilag nem lenne olyan jogszerű tulajdonos, aki a használathoz bejelentési lehetőséget ad. (Font Sándor közbeszól.) Tehát jelen pillanatban a kényszerkijelölés lehetősége az esetek jelentős részében nem tűnik másnak, mint annak, hogy a barátainknak hogy adjunk földet kényszerhasznosításra. (Font Sándor: Ezért nem igaz az, amit most mondtál!)
Ebben az esetben gyakorlatilag megint felmerül, a termőföld-privatizáció itt újra megjelenik, hiszen osztatlan közösöknek egy jelentős része került értékesítésre az állami tulajdonból az elmúlt időszakban. Most nyilván annak, akinek odaadtunk egy halom földet, most megteremtjük a lehetőségét annak, hogy a legkönnyebben hozzáférjen a támogatásokhoz, és a legkönnyebben kapja meg azt a támogatást, ami egyébként, némi adminisztráció után, a saját kormánya miatt nem hozzáférhető a számára.
Mindezen okok miatt, miután én nem látom ebben sem a jó szándékot sem az egyszerűsíteni akarást, mindössze azt látom, hogy megint valószínűleg valamilyen szűkebb érdekcsoport érdekeit képviselve akarja a kormányzat és a Fidesz-KDNP a mezőgazdasági támogatásokhoz való hozzáférés körét kibővíteni, ezért az MSZP-s képviselőtársamhoz csatlakozva én is a tartózkodás felé mozdulok el.
Egyetértek azzal, hogy egy valós problémát feszeget az előterjesztés. Egyetértek azzal, hogy a szabályozás szükséges, de a megoldás az osztatlan közösök felszámolása mindenhol, ahol lehet. A megoldás az, ha adminisztratív terheket akarunk csökkenteni, hogy a jogszerű, bejelentett földhasználat kérdését kapcsoljuk a területalapú támogatások megítélésének a rendszeréhez. Ezen megoldásokkal lehet egyébiránt előrelépni ebben a rendszerben.
Minden más esetben, ha felmerülnek ezek a támogatási kérések és a földszabályozás kérdései, akkor viszont csatlakozom Magyar Zoltán képviselőtársamhoz, és azt mondom: elfogadhatatlan a Fidesz-KDNP-nek az a magatartása, hogy minden esetben, amikor valami kis építő szándéka van, akkor kéri az ellenzék segítségét, és kéri azt, hogy az ellenzék szavazza meg, miközben az ellenzék soraiból bárki bármilyen javaslattal áll elő és megyünk a tárgysorozatbavételi kérelemmel a szakbizottságaikhoz, mindenütt a fölényes, arrogáns elutasításában van részünk, mert okos helikoptersofőrök lehetnek ebben az országban.
Ebből adódóan meg azt gondolom, ha picit engednek az arroganciából, ha meghallgatják néhány véleményünket, és ezzel párhuzamosan tehetünk javaslatot néhány jelenlegi anomália kezelésére, akkor ez lehet tárgyalási alap, és segíthetjük együtt, vagy megpróbálhatjuk segíteni együtt a magyar gazdálkodók támogatásokhoz való hozzáférésének a lehetőségeit. De a Lehet Más frakciója nevében azt mondom, hogy jelen pillanatban így nem szívesen támogatnám ezt az előterjesztést. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
