DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nekem egy nagyon régi témám jutott eszembe, amit nagyon aktuálisnak tartok itt most elmondani. Mindenképpen, ha már az egészségügy és az oktatásügy így találkozik egy ilyen sajátos javaslatban, és ha már az elvándorlást érintettük, sokan engem úgy akarnak látni vagy láttatni, hogy nekem az elvándorlásban annál nagyobb szerepem van, mint ami valójában lehetett volna vagy egyáltalán volt. Leszögezem önöknek, hogy nem volt ilyen szerepem, de ez arra adott késztetést, hogy azért beleássam magam lehetőleg ebbe a problémába, és megnézzem, hogy mi van mögötte.
Azt láttam, és ebben biztos vagyok, hogy bár törekszik ez a törvényjavaslat arra, hogy megteremtse a lehetőséget, hogy az itt tanuló külföldi diákok - most a külföldi diákokra mondom - itt tartása megvalósuljon, arra nem biztos, hogy lehetőséget fog nyújtani, ugyanis ezerfajta indíttatásból jönnek ide, de legfőképp azért, mert a magyar orvosképzés az árához képest magas színvonalú. Ezzel a képzéssel gyakorlatilag, ha nem is a világ bármelyik pontján, de Európa bizonyos pontjain vagy a saját otthonukban, ahonnan származnak, ott számottevő, jól fizető vagy legalábbis a társadalmi szintjükön megbecsülést hozó munkát tudnak vállalni.
(16.50)
Ezek a hallgatók nagyobbrészt - és ezt mutatja a nyilvántartási hivatal valamennyi statisztikája - a diploma megszerzését követően startolnak el az országból. Ami egyébként valószínűleg a világ összes egyetemén így van. Nincs ez másképp a London School of Economicsban; amikor odamegy Magyarországról tanulni valaki közgazdaságtant, valószínűleg nem ott fogja hasznosítani, hanem a saját hazájában. Kifizette az összeget, és elmegy máshova, ahol tud boldogulni, lehetőség szerint a hazájába. Így hát arra, ami itt többször elhangzott, hogy esetleg arra jó lesz, hogy itt tartson fiatal orvosokat, ez valószínűleg nem lesz alkalmas, de arra, hogy javítsa a magyarországi hallgatók oktatási körülményét, valószínűleg egyébként alkalmas lesz, és talán ez az egyik olyan, ami a vonzóképességet adni fogja.
De amit az elején mondtam, hogy visszatérjek, ha már találkozik az egészségügy és az oktatásügy. Régóta néztem azt, hiszen nem tartottam fairnek azt az európai tendenciát vagy a világban zajló tendenciát, hogy a kelet-európai nagy egészségügyi humán erőforrást kibocsátó országok képzett humánerőforrás-tőkéjét folyamatosan elszívja a Nyugat. Úgy gondolom, hogy ebben valamilyen módon - és ezt államtitkár úr figyelmébe ajánlom - egy hasonló visszatérítési mechanizmust fel lehetne vetni az európai uniós színtéren, ami egyébként az agráriumban működik, azaz ahonnan elszívják az anyagot, a tudást, a lehetőségeket azok a képzések, így ebben az esetben a magyar egészségügy is kapjon valamilyen visszatérítést.
Svédországban nem képeznek szakvizsgai szinten megfelelő számú pszichiátert - ennek is egyébként utánanéztünk, nem volt egyszerű, hiszen úgy tűnik, ezeket az adatokat senki nem tartja nyilván rendesen az Európai Unió és az egyéb EGT-s tagállamokban -, tehát ha ott nem képeznek elég pszichiátert, hanem ott szakvizsgával rendelkező pszichiáter szakorvosként hárman végeznek egy évben, azaz egy nagyon szűk bemeneteli és nagyon szűk kimeneteli képzés van, de Magyarországról, Romániából, Bulgáriából, sorolhatnám az egyébként kelet-európai államokat, húszas-harmincas számban visznek el orvosokat, akkor valamilyenfajta visszatérítési mechanizmust mégiscsak ki lehetne csikarni, hiszen ha mást nem, az európai közös előnyöket és a közös teherviselés így szokták működtetni.
Egy régi elképzelésem az - és ebben kérem államtitkár úrnak adott esetben a megfontolását -, hogy éljünk ezen a területen azzal a lehetőséggel, hogy valamilyenfajta visszatérítési mechanizmust felvessünk, hiszen látjuk, hogy hazánkat és egyébként a többi kelet-európai tagállamot is nagyon extrém és nagyon komoly módon érinti, és hatalmas kitettséggel rendelkezik abban, főként egyébként ennek vannak belső okai, azt hiszem, elég jól ismertek az okai, tehát nagyon sok faktor van, ami a dolgozókat külföldre hajtja vagy viszi; nyilvánvaló itt két különböző terminológiában is lehet beszélni, ki hogyan áll ehhez a problémához.
De gondolkodjunk el azon, hogy miként lehet ebben egy olyan európai szintű előrelépést végezni, adott esetben akár egy magyar zászló alatt, hogy lehetősége legyen ezeknek az európai, kelet-európai tagállamoknak valamilyen módon visszatérítésben részesülniük, amit egyébként ilyen módon az egyetemi oktatóhelyekre, legyen az oktatókórház vagy legyen az maga a klinikai központ, vissza tudjanak, bele tudjanak fektetni, és akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ha Európának arra van szüksége, hogy itt képezze az összes orvosát, akkor Magyarország ebben áll rendelkezésre, és természetesen meg tudja valósítani, de ezt nem tudjuk csak a magyar forrásokból, nem tudjuk csak a magyar költségvetés, a magyar adófizetők hozzájárulásából megvalósítani, hanem valósíthassuk meg másból is.
Elnézést kérek, hogy ezzel egy ilyen kitérőt tettem, de egy nagyon régi vágyam volt, hogy ezt elmondjam. Az egészségügyi államtitkárság egyrészt ezzel valószínűleg nem tud foglalkozni, vagy nem az ő kompetenciája, hogy foglalkozzon, azonban ez egy olyan oktatási kérdés vagy egy olyan, a felsőoktatást érintő terület, amelyet én javaslok megfontolásra, felvetésre és valamilyen szintű európai szintű előrelépésre, mert ez egy olyan megoldás lehetne, amely stabilitást adhatna ezeknek a képzőhelyeknek, stabilitást adhatna a magyar költségvetés ezen sorának, ezen fejezeteinek. Így mindenképpen úgy gondolom, hogy ezen még érdemes lesz elgondolkodni. Állok ebben rendelkezésre, és örülök, hogy legalább ebben a témában ez előjöhetett. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
