DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Száz évvel ezelőtt mai léptékben is hihetetlen mennyiségű magyar katona harcolt az I. világháború frontjain. El sem tudjuk képzelni, hogy mennyien haltak hősi halált közülük, hiszen 661 ezer magyar katona nem tért vissza soha a frontokról. Ez nagyobb veszteség, mint valaha máskor, kétszer annyi katonai veszteség, mint amennyi Magyarországot érte a II. világháborúban. A valaha volt legnagyobb veszteségünk. Ezt csak tetézi az, hogy hadifogságba is 743 ezren kerültek, 734 ezren pedig eltűntek, megsérültek.
Ha összeadjuk ezeket a számokat, nagyon nagyot, közel kétmilliós számot kapunk, de ebből a legfájóbb nyilván az a 661 ezer honfitársunk, egykori magyar katona, aki nem tért vissza soha a családjához. Méltatlan az a helyzet, ami Magyarországon van, hiszen nem kellőképpen emlékezünk meg erről a hősi tettről, a hazáért való helytállásról. Itt olyan hősökről beszélünk, mint a XX. században nagyon sok hősről, akiket rendkívül alulértékelünk ma is, és a történelem folyamán a XX. században is. Ennek megvolt persze a maga oka. Nem azért történt ez, mert a magyar emberek ne emlékeznének rájuk, hiszen nem tudunk olyan településre elmenni vidéken, ahol ne látnánk a falu, a város, a település közepén egy kisebb emlékművet, amelybe bele vannak vésve az I. világháborús hősi halottak nevei. Hanem bizony a kommunista időszakban nem vállalták a történelmi folytonosságot ezzel az időszakkal, az I. világháborúban elesett hősi halottainkat egy dinasztikus küzdelemben meghalt áldozatoknak tekintették. Éppen ezért lerombolták az I. világháborús hősöknek azokat az emlékműveit, amelyek Budapesten felépültek, vagy átalakították őket. Van, amelyiknek már nyoma sincsen, van, amelyiknek a talapzata áll, de arra más szobrot emeltek; vannak olyanok, amelyeket még nem fejeztek be, és persze volt olyan, ami a háborúban sérült meg.
Tehát nagyon sokkal tartozunk ezeknek az embereknek, mégpedig azért is, mert aki az életét adja a hazáért, az méltán számíthat, ameddig a haza fennáll, a haza tiszteletére, kegyeletére, visszaemlékezésére. Ezért fontos, hogy a centenárium alkalmából, az I. világháború kitörésének és lezajlásának 100 éves évfordulója alkalmából minél több módot ragadjunk meg a múlt traumájának megismerésére, feldolgozására, és ez is Magyarország egységét minél inkább szolgálja. Ezért hozott létre Magyarország Kormánya emlékbizottságot is, amelyik már két éve szervezi a megemlékezéseket.
Ha ezekből a megemlékezésekből egy-kettőt ki tudnék emelni, biztos, hogy az elsők között az Új világ született - Európai testvérháború 1914-18 című kiállítást említeném meg, amit több mint 20 ezren láttak már. Ez Budapesten, a Várkert Bazárnál található, és további folytatásai is lesznek. Azt hiszem, méltán színvonalas kiállítás, ami jól mutatja be azokat a boldog békeidőket, a háború kezdeti szakaszait, a propagandát, a nők helyzetét és azt a változást, amit az I. világháborúban és az I. világháborút megelőző időszakban sokan megéltek. További folytatásai is jönnek ennek a kiállításnak, hiszen akár a dinasztiákat, akár a háború következményeit is érdemes bemutatni, ami akár a tömegtermelésben, akár a nők politikai jogainak kiszélesedésében, nagyon sokféle következményben nyilvánult meg. Fontos tudatosítanunk, hogy ezek mind-mind az I. világháború következményei.
Ha egy-két programot a 2015-ös, ’16-os évből megemlíthetek, mindenképpen fontos a Frontmozi vetítéssorozata, amely I. világháborús témájú filmeket dolgoz föl, és utána beszélgetések is következnek. De volt kerekasztal-beszélgetés háborús betegségekről, múzeumokról és emlékművekről konferencia, a színház háborúban elfoglalt helyzetéről szintén tudományos tanácskozás volt, az új technológiák bevetéséről, szintén a XX. Századi Intézet szervezésében, az Olasz Kultúrintézetben volt szakmai tudományos rendezvény, ugyanúgy a győztesekről és legyőzöttekről szintén ugyanott, hasonló szervezők körében.
Még jó pár konferenciát tudnék megemlíteni, de engedjék meg, hogy pár olyan nagy állami intézményt is megemlítsek, amelyik I. világháborús tematikájú rendezvényekkel, kiállításokkal élt. A Budapesti Történeti Múzeum, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, kiki megnézheti ott is a kiállítást. A Balassi Intézet világszerte számos rendezvényt szervezett. Itt nemcsak kiállításokra vagy konferenciákra kell gondolni, hanem akár a Csárdáskirálynő bemutatására, amely az akkori Magyarországnak egy jó lenyomata, az akkori időszak jó jelzője. Az Országos Széchényi Könyvtár, a Külgazdasági és Külügyminisztérium szintén rendezvényeket szervezett, a Nemzeti Színház és nagyon sok civil szervezet adta be pályázatát és nyert is.
Illetőleg arra is törekszünk, hogy ne maradjon Magyarországon olyan I. világháborús emlékmű vidéken, amelyet a centenárium keretében ne újítanánk föl. Hiszen ez a minimum tisztesség, amit meg kell adni az I. világháború hőseinek, hogy felújítjuk ezeket az emlékműveket. Én itt egy pár hónappal ezelőtti utalási listát gyűjtöttem ki, ebben már most is 282 település szerepel, Szentgáltól Nagyvázsonyig, Nagyszénástól Karcsáig, Pusztaföldvártól Becskéig, Vál községtől Borotáig, és még lehetne sorolni azokat a településeket, kisebbeket és nagyobbakat egyaránt, ahol a 100 éves évforduló alkalmából felújítjuk az emlékműveket, hogy méltó helyen emlékezzünk meg az I. világháború hőseiről.
Ebbe az emlékezéssorozatba, azt hiszem, nagyon jól beleillik az, hogy annak a haderőnemnek is felújítsuk vagy létrehozzuk, pontosabban kibővítsük az emlékművét, amiről képviselő úr beszélt. Hiszen nagyon sokan a magyar katonák közül hullámsírban lelték hősi halálukat. Az ő hazáért való kiállásukra emlékeznünk kötelesség. Más nemzetek ha már ezen a helyszínen tisztes módon állítottak emléket a saját hazájuk hősi halottainak, akkor nekünk is ugyanígy fontos kötelezettségünk, hogy ezt megtegyük.
Már csak azért is, mert ha ezeket az erényeket, ezeket a példákat nem állítjuk a magyar fiatalok, a magyar társadalom elé, akkor nagyon nagy veszélye van annak, hogy ezek az erények nem lesznek annyira megbecsültek, nem lesznek annyira példaként követettek, és az egész országra, az ország jövőjére károsan hathat, gyengítheti ezeknek az erényeknek a társadalomban való jelenlétét. Márpedig a hősök megbecsülése, a hősök kultusza, példaképként való fölemelése azoknak, akik mertek kiállni egy olyan ügyért, ami messze az ő hétköznapjaikon, életükön túlmutat, hiszen a hazáról, a nemzetről, közös országunk megvédéséről volt szó, a haza céljainak szolgálatáról, és ezért a legnagyobb áldozatot hozták, amit ember az életében hozhat, az életüket áldozták. Nos, ezeket az embereket mindig az egyik legmagasabb piedesztálra kell állítsuk, leginkább példaképként kell hogy állítsuk, legalábbis megbecsült emberként kell hogy mindenki elé állítsuk.
Bízunk benne, hogy soha többé nem lesz sem Magyarországon, sem Európában, sem a világon olyan helyzet, amikor hasonló hősiességre szükség lenne, de hát látjuk, hogy sok helyen a világban sajnos most is zajlanak háborúk. És fontos, hogy Magyarországon a katonák, a hősi halált halt magyar honvédek tisztelete ne lankadjon, bármilyen haderőnemről van szó, és amivel az irányukba tartozunk, azt megtegyük, kegyeletünket lerójuk. De legalább ennyire a saját jövőnkért is tegyünk. Hiszen Magyarországon ezt a fajta kiállást, ezt a fajta hazaszeretetet, a bátorságot, a hősiességet, a bajtársiasságot, ami a katona jellemében megvan, ami ezekben a szobrokban jelképesen ott van, és aki fölnéz rájuk, az ezekben a szobrokban láthatja, nos, ezeket az erényeket, ezeket a tulajdonságokat továbbra is meg kell becsüljük, és a jövő nemzedékek elé példaként kell állítsuk. Mert csak akkor lehet Magyarország erős nemzet, csak akkor lehet mindenkinek helyén a gondolkodása, azt hiszem, és ez a hazaszeretetre nevelésnek is fontos része, hogy hőseinket megbecsüljük, és méltóképpen emlékezzünk meg róluk.
Ezért köszönjük képviselő urak javaslatát, és bízunk benne, hogy a határidőig, amit képviselő úr említett és benne szerepel a határozati javaslatban is, állni fog ez az emlékmű. A magyar kormány és a centenáriumi emlékbizottság, az I. világháborús emlékbizottság ennek fedezetét rendelkezésre bocsátja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(17.10)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
