MAGYAR ZOLTÁN,
MAGYAR ZOLTÁN,
MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Elképesztő volt itt az expozéban végighallgatni ezt a sok csodát, amit műveltek itt az állami földterülettel. Régen hallottam ennyire sűrűn ennyi csúsztatást és hazugságot, úgyhogy ezt mindenképpen érdemes volt megemlítenem.
Kezdte azzal, hogy az NFA-törvényt megszavazta a Magyar Országgyűlés többsége, a szocialista frakció kivételével mindenki annak idején, ha jól emlékszem, 2010-ben. Ez valóban így volt, de ezt úgy beállítani, mint az állami földprivatizáció alapját, azért így elég erős csúsztatás. Akkor az érintettek a kormány részéről egyetlenegy szóval nem említették, hogy egyébként ki fogják használni az NFA-törvény azon kiskapuját, hogy önök nem fogadták el a Jobbik akkori módosítóját, aminek elfogadása esetén a mostani földprivatizáció nem történhetett volna meg, ugyanis akkor Varga Géza képviselőtársammal jegyeztünk egy olyan módosító indítványt, ami éppen ezt a folyamatot megtiltotta volna. Akkor indokolásképpen azt a szóbeli választ kaptuk az előterjesztőtől, hogy azért felesleges elfogadni a Jobbik ezen módosító indítványát, mert egyáltalán nincs ilyen szándéka a magyar kormánynak, hogy képzeljük mi azt, hogy majd éppen a Fidesz-KDNP-kormány fogja eladni az állami földeket, amely egyébként mindig is az állami földek vásárlásában volt érdekelt, és azt szeretné, ha a magyar állam nagyobb részt tudna vállalni a vidéki élet alakításában, és hát milyen más eszközzel lehet a legegyszerűbben ezt megtenni, mint éppen egyébként az állami tulajdon, az állami szerepvállalás növelésével.
Nem az, hogy nem volt arról szó, hogy eladják az állami földeket, hanem éppen az ellenkezőjéről volt szó. Számtalan gazdademonstráción, jó néhány szakmai rendezvényen a kormány legkülönbözőbb szintjeiről hangzott el az, hogy az állami szerepvállalást növelni kell ezen a területen.
A számok mögött, amiket elmondott államtitkár úr, azért a valóságot is meg kell látni. Amiket elmondott, nyilvánvalóan tényszerűek, nem fog itt a számokkal ilyen módon trükközni és hamis adatokat állítani, azonban pont a lényeg nem derült ki ezekből a számokból. (Dr. Bitay Márton Örs közbeszól.) Ezt azért még én sem feltételezem államtitkár úrról.
Hiszen ha megnézzük a másik oldalról, ha megnézzük azt, hogy a sok kicsi, diribdarab földet leszámítva a nagy zsíros falatokat kik szerezték meg és milyen kapcsolatban állnak ezek a szereplők helyi vagy éppen országos kormányzati szereplőkkel, akkor már egészen más képet kapunk, és azt látjuk, hogy a nagy darab földek, az értékes földterületek bizony egy nagyon szűk, jól behatárolható, kormányközeli kör kezébe kerültek. Így persze a néhány hektáros földekkel statisztikai értelemben megjavítva már egészen máshogy hangzik, amit előadott államtitkár úr.
Az pedig, hogy ki és miért kérte az állami földek eladását, erről is beszélgettünk itt már a Ház falai között. Számomra az, hogy az agrárkamara vagy a Magosz mit kér a kormánytól, sok mindent jelent, de azt semmiképpen nem, hogy a magyar gazdatársadalom kérte volna. Egy néhány százalékos részvétellel megválasztott agrárkamara és egy olyan Magosz, amelynek a vezetői zsíros pozíciókban ücsörögnek az önök padsoraiban, és már réges-régen elfelejtették a gazda-érdekképviseletet, az ő véleményüknél, amely nyilvánvalóan nem maguktól jött, hanem kormányzati oldalról sugalmazott vélemény, én egyáltalán nem tennék egyenlőségjelet a gazdatársadalom és közöttük.
A magyar emberek véleményét pedig, államtitkár úr, ismerjük ezen a területen. Több közvélemény-kutató cég adatai alapján - mindhárom nagyobb ellenzéki frakció szavazótáboráról beszélek - bőven 80 százalék fölött van azok aránya, akik az állami földeladásokat elítélték, és nem szerették volna, ha megtörténik. Még a Fidesz-szavazók körében is 85 százalék körül van azoknak a száma, akik azt mondták, hogy ez egy elítélendő cselekedet volt. Tehát az emberek véleményét ilyen formában ismerjük.
De ha ön egy közvéleménykutatást mégsem tekint eléggé hiteles forrásnak, akkor pedig érdemes lett volna tényleg elgondolkodni azon, hogy ezt a népszavazási kezdeményezést, amit Gőgös Zoltán jegyez, tényleg érdemes lenne talán továbbengedni, és akkor kapnánk egy valós számot arra vonatkozóan, hogy mi is az emberek véleménye erről. Persze az eredményesség-érvényesség ott is azért kérdéses lenne, hiszen az 50 százalékot láthatóan még egy olyan népszavazás sem tudta megugrani, amire közel 20 milliárd forintot költöttek, és amelynek kampánya gőzerővel zajlott az elmúlt félévben. Most nem azt elítélve, hanem összehasonlítva egy esetleges ellenzéki népszavazással említettem csak a számokat.
Érdekes ellentmondás alakul ki itt folyamatosan azzal kapcsolatban, hogy most az állam által eladott területek nagysága most sok vagy kevés. Az ország össztermőföldjeinek talán 4 százalékáról beszélünk, amit, ha úgy tartja kedve államtitkár úrnak, akkor valami őrületesen nagy tettnek és hatalmas jótéteménynek állít be, amit a magyar gazdatársadalom megmentése és felemelése irányába tettek, ha pedig úgy látja kedve és azt tartja hasznosabbnak, akkor pedig egy pitiáner, az összterülethez képest minimális termőföldről beszél, ami teljesen feleslegesen izgatja fel az ellenzéki képviselőket. Tehát ezt is nagyon ügyesen forgatja attól függően, hogy miről beszélünk vagy mi éppen az ön érdeke.
Pedig ez a terület, elvonatkoztatva attól, hogy sok vagy kevés, arra mindenképpen elegendő lett volna, hogy érdemi munkahelyteremtést indítsunk el ezeken a területeken. Elég lett volna arra, hogy az önök által leírt nemzeti vidékstratégiában megfogalmazott gondolatokat megtestesítse, azaz hogy szociális földprogramot indítson belőle a kormány. Ezt sem én találtam ki, ez is 2010 környékéből még kormányzati padsorokból érkező javaslat volt, amelyet a Jobbik is a magáénak vél és támogatott volna. Vagy hol van már az a demográfiai célprogram, amit szintén az állami földterületekre alapozva akartak elindítani? Már a nevét is kerülik, pedig, még egyszer mondom, a nemzeti vidékstratégiában fontos, hangsúlyos szempont volt, lett volna.
De hol vannak az önkormányzatok igényei? Ott tartunk, hogy jobbikos képviselőket - nemcsak engem, jó néhány képviselőtársam elmondja ezeket a történeteket - kerestek meg fideszes önkormányzatok arra vonatkozóan, hogy próbáljunk meg már lobbizni önöknél az irányba, hogy az ő munkahely-teremtési programjaikhoz állami földet tudjanak vásárolni. Önök ezt a lehetőséget - nem kell mondanom, államtitkár úr jobban tudja, mint én - teljes mértékben elzárták az önkormányzatok elől, mind a jelenlegi igények, mind pedig a jövőbeni igények ilyen módon elég nehezen lesznek kielégíthetők. Pedig mi mást is szolgálhatna ennél tisztességesebb célt egy állami földterület, mint hogy az önkormányzatokkal összhangban egy helyi munkahelyteremtési program alapjait fektethetnénk le ezekkel a földterületekkel?
Én is rendkívül aggályosnak tartom azt, hogy a befolyt összeget bármilyen más célra költsük el, nem pedig a vidék felzárkóztatására. Ha már eladták ezt a földterületet, akkor én is úgy gondolom, hogy ezt kifejezetten a vidék fejlesztésére kellene fordítani. Egy normális országban a földművelésügyi miniszter meg államtitkár is azonnal lemondana, ha azt nem tudná elérni, hogy egy ilyen összeget - tényleg hatalmas összegről van szó -, egy ilyen pénzösszeget kiszivattyúznak a vidékről, és azt nem ugyanott költik el, nem vidékfejlesztési célokra. Ez a teljes önfeladása a tárcának, én ezt tényleg elfogadhatatlannak tartom.
További árverések nem lesznek - hangzott el az ígéret, a ma tárgyalt törvény is ezt tartalmazza. Lehet, hogy nem lesznek árverések, ellenben már most lazítják vagy lazítani próbálják a jelenlegi szabályozást, hogy már ne csak 3 hektár alatt lehessen így pályázat nélkül vagy nyilvános pályázat nélkül az állami földterületeket értékesíteni, hanem ezt szeretnék már 5 hektárra emelni. Úgy tudom, a Fidesz-frakcióülésen erről talán elvi döntés is született már.
(18.10)
Tehát szó nincs arról, hogy valójában az állami földterületeknek az értékesítése megállt volna, csak egy más módszerrel, egy még nehezebben ellenőrizhető módon, de már most lazított keretek irányába elmozdulva igyekeznek fenntartani a földeladási folyamatot.
Strómanok kérdése: államtitkár úr, nagyon szép és jó lett volna egyébként a földeladás abból a szempontból, amit önök felvázoltak célként, ha mondjuk, például a strómanrendszert időben kiszűrték volna, és valóban azon értékek mellett, valóban azon birtokpolitikai irányelvek mentén történtek volna az értékesítések, amit megfogalmaztak itt rendre az elmúlt másfél év alatt, azonban ez a rendszer nemhogy kizárta volna a strómanokat, hanem kifejezetten rejtve maradnak. Ahány esetben gyanúnk volt és az megalapozott, azt jeleztük, mondjuk, az ügyészség felé, akkor rendre az a válasz érkezik, többoldalas válasz, de gyakorlatilag két mondatban lefordítható a lényege: nincs rá emberük, és nem értenek amúgy a földjogi kérdésekhez, és nem is kívánnak ezzel foglalkozni.
Említettük már, hogy mi lesz, a földbérletekről is szó volt… - ugyan mondhatja államtitkár úr, hogy mivel a földterületek nagy része elkelt, ezért ez már egy nem aktuális probléma, mi azért igencsak kíváncsiak lennénk arra, hogy a nagy ígéreteket betartják-e, és addig, amíg ezek a területek az állami földbérleti pályázat keretében hasznosultak, betartották-e a bérlők a jogszabályokat. Kaphat-e a Magyar Országgyűlés erre vonatkozóan egy hiteles tájékoztatást, vagy akár a Mezőgazdasági bizottság? tehát ezzel kapcsolatban is nagyon nagyokat hallgatnak folyamatosan.
Én is elképesztőnek tartom a kétharmados kérdéskört. Világosan elmondták azt is az NFA-törvény megszavazásakor, hogy egyes részei azért sarkalatosak, mert ezek olyan horderejű döntések, részben Alaptörvényből fakadó rendelkezések, amelyek megváltoztatásához komoly felhatalmazás kell, és ezt sarkalatossággal kívánják megadni, biztosítani. Maximálisan egyetértettünk, nem véletlenül szavaztuk meg, most pedig az egyik legfontosabb paragrafusát, mégpedig azt, hogy mire is lehet elkölteni a befolyt összeget, igyekeznek egy ócska trükkel feles törvényben szabályozni. Egészen nyilvánvaló, hogy ez nem fog megfelelni, és ha tisztességes döntés születik, mert nyilvánvalóan, ha ez így marad és köztársasági elnök úr is aláírja, akkor az ellenzék az Alkotmánybírósághoz fog fordulni, és elvárjuk, hogy olyan döntés szülessen, ami megfelel egyébként az Alaptörvénynek, és ami, biztos vagyok benne, hogy azt kell hogy kimondja, hogy ezt sarkalatos törvényben lehet csak módosítani.
Elhangzott itt KDNP-s képviselőtársam szájából, hogy az egyik fő érv az állami földek eladása mellett az volt, hogy nem figyelnek rá eléggé, mert nem az övék. Én nem hallottam olyan komoly panaszt soha állami földbérlőkre, amely indokolná vagy általánossá tenné ezt a felismerést. Azt láttam saját példámon, ami már szintén elhangzott a Ház falai között, hogy mondjuk, Kishantos esetében, amelyik 26 éven keresztül egy kiváló ökogazdasági minőségben működött, az a bérlők, az új tulajdonosok és bérlők megjelenése után gyakorlatilag néhány héttel megsemmisült. Minden korábbi értéket félredobtak, és azt kell mondanom, hogy monokultúrás termesztést találtunk ott, szinte kukorica, vegyszerekkel és műtrágyával, ami homlokegyenest ellenkezője volt annak a szemléletnek, amit megismerhettünk ott az elmúlt évtizedekben.
Arra is kíváncsiak lennénk egyébként, hogy ezen az egész ügyleten mennyit bukott a magyar állam - most itt az ügylet alatt általában az állami földek kezelését értem -, mert 2010-re visszakanyarodva ismét, akkor azért is támogatta a Jobbik-frakció az NFA-törvényt, mert a korábbi állami földek kezelését, a korábbi gyakorlatot mi is rendkívül rossznak tartottuk, és úgy voltunk vele, hogy egy új szemlélet, az NFA-törvény szövege szerinti szemlélet a gyakorlatban igenis jót tenne, pozitív változást hozhatna mind a közjó szempontjából, hiszen akkor ezek a területek nem néhány korábbi téeszes földesúr használatában lennének, hanem valóban, ahogyan az NFA-törvény és az akkori érvelés hangzott, helyben élő családi gazdálkodók használatába kerülne. Ehelyett viszont a gyakorlatban azt láthatjuk, hogy sem az elszámoltatása nem történt meg a korábbi eseteknek, amikor valóban indokolatlanul minimális bérleti díjért használta az állam ezeket a földeket, használtatta az állam ezeket a földeket, sem pedig az új rendszerben ezek az elvek nem lettek érvényesítve. Ilyen formában is, azt gondolom, hogy teljesen felesleges volt az állami földek ilyen módon történő eladása.
Államtitkár úr, tényleg az elmúlt másfél évben, amikor ez az őrület először, talán a tavalyi év nyarán bontakozott ki, lehetett először hallani erről, hogy mire készül a kormány az állami földekkel, azóta egyetlenegy épkézláb érvet nem kaptunk arra vonatkozóan, hogy mi változott meg a kormány gondolkodásában az elmúlt néhány évben. Mitől lett hirtelen az állam rossz gazda, mitől lett hirtelen a tartós bérlet rossz, mitől lett hirtelen az a sok nemes cél, amit fölsoroltam, szociális, demográfiai és önkormányzati cél, mitől lett hirtelen teljesen érdektelen, és miért lett hirtelen az a 4 százaléknyi földvagyon, ami még megmaradt az államnak, túl sok ahhoz, hogy legalább ezen keresztül megpróbálja a valódi birtokpolitikai irányelveket érvényesíteni? Ezekre nem kaptunk megfelelő válaszokat.
Ha valóban a helyben élő családi gazdálkodók megsegítése lett volna a cél ezzel a programmal, akkor pedig tényleg az egyik legrosszabb megoldást választották, mert pont hogy ennek a rétegnek nincs meg a megfelelő tőkéje arra, hogy ezeket a földeket megvásárolja. Tudom, erre államtitkár úr azt fogja mondani, hogy azért dolgoztak ki egy hitelkonstrukciót. Higgye el, államtitkár úr, hogy ezek az emberek, akiknek a legnagyobb szüksége lett volna az állami földterületre, ők nem tudnak és nem is akarnak eladósodni két évtizedre, ezek az emberek arra számítottak joggal, hogy egy, a piacinál alacsonyabb, tartós bérleten keresztül tudják megkapni ezeket az állami földterületeket, és ha a feltételeket tartják, akkor pedig akár életvitelszerűen berendezkedhetnek erre a földterületre. Erre szolgálhatna ez a 4 százaléknyi terület, amit önök privatizáltak.
Azt senki nem vitatta, hogy nadrágszíjparcellákat, néhány hektáros, félhektáros területeket az állam külön darabokban kezeljen, a korábbi 3 hektár alatti gyakorlatért, azt hiszem, hogy sok fejfájása nem volt az államtitkár úrnak, az ellenzék részéről sok támadás ezt nem érte. Itt most nem arról beszélek, de tényleg egy életképesebb, nagyobb területet ilyen módon kellett volna hasznosítani.
Ezek voltak a legfontosabb kritikák, amiket el szerettem volna mondani. Azért nem is használom ki a teljes időkeretet, mivel kedden már volt egy vita a szocialisták népszavazási kezdeményezéséről, ami gyakorlatilag ugyanezen keretek között mozgott, és azon kívül, hogy államtitkár úr nem volt itt, mi azért megbeszéltük már akkor a rendszerrel a problémáinkat.
Egy dologra azonban még feltétlenül fel kell hívnom a figyelmet. Rendkívül pozitív meglepetés volt részemre, hogy egy tökös bírónő - hogy így fogalmazzak - végre kiállt, és elmondta azt, amit egyébként a magyar gazdák többsége érez, és amelyet az ellenzéki pártok is már sokszor hangoztattak, hogy mi is itt a probléma ezzel az egész birtokpolitikával és földprivatizációval. Másodfokon a Kishantosi Ökogazdaság kontra Nemzeti Földalapkezelő Szervezet és a magyar állam közötti perben az NFA-törvény számos jogszabályának megsemmisítését indítványozta az Alkotmánybíróság számára a bírónő. Itt nem sorolom fel a pontokat, de kifogásolja többek között azt is, hogy a földprivatizáció nem volt átlátható, és szeretné, ha visszamenőleges hatállyal is megsemmisítésre kerülnének ezek a pontok, szakaszok.
Amit itt én érdemesnek tartok megemlíteni, az például az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének korrupcióellenes egyezményével is ütközőnek véli ezt a területet a bírónő, illetve a magyar Alaptörvény négy pontját nevesítette, amelyekkel szembemegy, amit önök tettek, így nagyon remélem, egy kis halvány reménysugár nemcsak Kishantos számára egyébként, hanem mindazok számára, akik szeretnék ezeket a területeket újra magyar állami tulajdonban tudni. Nincsenek illúzióim az Alkotmánybíróság pártatlan, független működésével kapcsolatban, de azért egy kis reménysugár mindenképpen, és remélem, hogy legközelebb, amikor erről az ügyről beszélgetünk, akkor azt tudjuk mondani, hogy az egész rendszert újra kell gondolnunk, mert önök jól látható módon, pontosabban, jól át nem látható módon privatizálták ezeket a területeket, és épp ezért új jogszabályokat kell alkotnunk, és talán egyszer még egy olyan kormány is eljöhet Magyarországon, aki komolyan veszi azt, amit mond.
(18.20)
Egyébként nem kell semmi mást csinálnia, csak megvalósítani azt a nemzeti vidékstratégiát, amit önök beígértek és az önök idején készült. Ha azt komolyan vették volna és megvalósították volna, akkor most nem az állami földek eladásának lezárásáról kellene beszélgetnünk, hanem arról, hogy a magyar állam ezeken a földterületeken milyen eszközökkel tud a leghatékonyabban beavatkozni annak érdekében, hogy a vidéki Magyarország ne szitokszó legyen, ne olyan körülményt írjon le, ahonnan a fiatalok menekülni akarnak, hanem valóban Magyarországhoz, a magyar adottságokhoz méltóan egy pozitív jövőképet tudjon sugározni magáról a magyar vidék.
A Jobbik ezért dolgozik, és remélem, államtitkár úrnak is lesz még módja megtapasztalni, hogy mi ezt képesek is voltunk megvalósítani. Köszönöm, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
