BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A vezérszónoki hozzászólásokban, beszédekben volt néhány közös motívum, amire, azt gondolom, hogy érdemes reagálni.
Először is csatlakoznék ahhoz a megállapításhoz, amit először Józsa István képviselő úr mondott, majd amire ráerősített Hargitai János képviselő úr, nevezetesen: a zárszámadás tárgyalásakor eljön az igazság pillanata. Ha ebből a szemszögből nézem a 2015. évet, és nemcsak a költségvetést, hanem a makrogazdasági folyamatokat is, akkor volt egy olyan közös motívum több vezérszónoki hozzászólásban, amivel, azt gondolom, hogy - tényszerűen, az igazság szemszögéből, a szikár számok szemszögéből nézve a fölvetéseket - vitatkozni lehet. Ez pedig az első helyen, hogy a 2015-ös évet a leszakadás jellemezte-e, a versenyképesség romlása jellemezte-e, vagy pedig másról volt szó.
A számokat nézve elmondhatjuk, hogy 2013 után, a növekedési fordulat után, a kezemben lévő európai uniós statisztikák alapján a magyar gazdaság növekedése minden évben érdemben meghaladta az Európai Unió átlagát. Azt gondolom, hogy ez a versenyképességnek egy igen erős fokmérője. Ráadásul ez a gazdasági fölzárkózás, amint arra Domokos elnök úr is hivatkozott, reálkonvergencia, úgy valósult meg, hogy közben az egyensúlyi mutatók javultak.
Lehet azt mondani, hogy a versenyképesség területén van még feladatunk, és ebben én egyetértek Józsa képviselő úrral, vannak olyan szubjektív mutatók, amikben kétségtelenül készültek olyan nemzetközi felmérések, amikben a versenyképesség romlása szerepelt, ugyanakkor ezeket a helyükön kell kezelni. Nevezetesen, a legutóbbi időszakban egy genfi székhelyű nonprofit szervezet versenyképességi rangsorában került hátrébb Magyarország. Látni kell ugyanakkor, hogy ennek a szervezetnek a felmérésében objektív, számszerű mutatók mindössze egyharmados súllyal szerepelnek, a többi mutatószám szubjektív vállalatvezetői érzetek alapján kerül meghatározásra. Hogy mondjak egy példát: ha Botswanában a helyi vállalatvezető jónak ítéli a közszolgáltatási viszonyokat, akkor megelőzi a botswanai versenyképesség a magyar esetet, ha a magyar vállalatvezető kevésbé látja jónak a folyamatokat. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
Arra hívom fel a figyelmet, hogy próbáljunk meg az objektív, számokkal leírható, gazdasági versenyképességet mutató számokhoz visszatérni, és e tekintetben az említett 2013-as növekedési fordulat után, amely egyébként az Európai Unióban a legjelentősebb államháztartási konszolidáció után történt, azt gondolom, hogy igen kedvező számokat láthatunk 2015-ben is. A növekedés mellett elhangzott, hogy a folyó fizetési mérleg hogy alakult, hogy a magyar cégek többet exportáltak, mint előtte, és az import pedig kisebb mértékben növekedett, mint az export. Elhangzott az, hogy a foglalkoztatottak száma a versenyszférában is jelentősen bővült.
Ezek után kérdezem én azt, hogy ha nem hisznek a vállalkozások a magyar gazdaságban, ha nem növekszik a versenyképesség, akkor mitől növekedett a GDP 3,1 százalékkal, és miért jellemezhető most már úgy a magyar gazdaság számos területen, hogy nem a munkanélküliséggel küzdünk, hanem bizony számos területen a szakképzett munkaerő hiányával.
A másik megállapítás, ami több hozzászólásban elhangzott, az az egészségügyi, oktatási, szociális kiadások alakulása. Itt Józsa képviselő úr, ha jól jegyeztem föl a mondatait, úgy fogalmazott, hogy 1000 milliárd forintos nagyságrendben vontak ki közpénzt az egészségügyből, az oktatásból és a szociális ágazatból. (Demeter Márta: Sajnos, ez igaz.) Én fölhívom a tisztelt képviselők figyelmét az önök előtt lévő zárszámadási javaslat 255. oldalára, és engedjék meg, hogy mivel többször elhangzott az oktatás, egészségügy és egyéb jóléti funkciók alakulása, konkrét számokat mondjak a 2015-ös év adataiból.
Oktatási tevékenységek és szolgáltatások 2014. évi kiadásaihoz képest mintegy 150 milliárd forintos növekedés volt 2015-ben. Egész konkrétan 1721,99 milliárd forintról 1874,5 milliárd forintra növekedtek a konszolidált, belső halmozódásokat kiszűrő kiadások. Egészségügyben 1404,2 milliárd forintos 2014. évi szintről 1633,1 milliárd forintra nőttek a kiadások. Ez közel 230 milliárd forintos pluszkiadás. Társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások: 5031,2 milliárd forintról 5176,04 milliárd forintra növekedtek a kiadások. Itt is van egy 145 milliárdos kiadásnövekedés.
A nyugdíjakról szó volt. Az Országgyűlés által elfogadott Alaptörvény rögzíti, hogy a nyugdíjak reálértéke nem csökkenhet. Az elmúlt években azt látjuk, és a 2015-ös zárszámadás is ezt támasztja alá, hogy a nyugdíjak reálértéke nemhogy megőrizte a szintjét, hanem 2015-ben is növekedett. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mondd ezt a nyugdíjasoknak!) Ebben a blokkban… Kérem, képviselő asszony, nézzük meg a tényszámokat. (Heringes Anita: Nem értik az emberek.) Ebben a blokkban a sokszor említett, munkanélküliséggel kapcsolatos kiadások csökkentek. Miért? Mert, ahogy sokszor elhangzott, a foglalkoztatottak száma bővült. (Korózs Lajos: Nem kapnak ellátást!)
Ha nemcsak a 2014-es évvel hasonlítjuk össze a számokat, hanem szélesebb perspektívában nézzük, és összehasonlítjuk magunkat más országokkal, akkor én felhívom a figyelmet arra is, hogy a régió mellett, ahol azért, mondjuk, meg lehet nézni a horvát adatok alakulását például, nézzünk azokra az országokra is, amelyek 2010-ben hasonló gazdasági helyzetben voltak, mint Magyarország.
(12.10)
Akkor az egészségügy, amiről sokszor elhangzik, hogy forráskivonás van; az egészségügyről tényszerűen Eurostat-adatokat, engedjék meg, hogy idézzek! Görögország sokszor példa; fogok más országot is mondani. Görögországban az egy főre jutó egészségügyi kiadások nominális értelemben 2009-2014 között - az utolsó Eurostat-számadatok alapján - 47,8 százalékkal csökkentek, megfeleződtek. Portugáliában 20,5 százalékkal csökkentek az egy főre jutó nominális egészségügyi kiadások; Spanyolországban 13,7 százalékkal csökkentek. Magyarországon 19,5 százalékkal növekedtek.
Tehát amikor arról beszélünk, hogy egy-egy területen az állam biztosított-e többletforrást vagy sem, esetleg épp az ellenkezője valósult meg, akkor tisztelettel azt kérem mindenkitől, hogy nézzük meg azokat a tényszámokat, amelyek alapján eljön az igazság pillanata. Én azzal egyetértek, hogy számos területen - sokszor el is mondom - teendője van még a kormánynak, de a számokkal, az imént említett, magyarországi, Állami Számvevőszék által validált és Eurostat-számokkal, azt gondolom, nehéz vitatkozni.
Ami arra, azon felvetésekre vonatkozott, hogy mennyire átlátható a költségvetés, koncepció nélküli pénzosztás történt-e vagy sem: azt gondolom, hogy ez a költségvetési végrehajtási javaslat, amit zárszámadásnak hívunk, nemcsak a több száz oldalas főkötetben, hanem abban a többkilónyi részletes dokumentumban bemutatja azt, hogy mire mennyi pénz került fölhasználásra. Ahogyan az Állami Számvevőszék elnöke utalt rá, a kormány a mozgástér alapján döntött saját hatáskörben a tartalékok felhasználásáról, amit egyébként részletesen, tételesen bemutatott. Az összes tartalékfelhasználás nyilvános kormányhatározattal történt, ismétlem, amelynek a részletezését a benyújtott törvényjavaslat tartalmazza.
A növekedés kapcsán még engedjék meg, hogy vitatkozzak Z. Kárpát Dániel képviselő úrral, aki azt mondta, hogy 1,8 százalékos volt a szezonálisan kiigazított növekedés. Azt kérem, hogy nézzük meg ezt az adatot. A szezonális kiigazítást negyedéves adatoknál tudom értelmezni. Éves adatoknál nincs kiigazítás, tehát nem teljesen világos számomra, hogy milyen mutatószám alapján jött ki ez az 1,8 százalékos érték.
Ami - ha itt tartunk, Z. Kárpát Dániel képviselő úr fölvetéseinél - a 2015. év folyamatait illeti, a képviselő úr több területet említett, ahol szerinte elégtelenek voltak a kormányzati, illetőleg országgyűlési lépések. Példaként említette a devizahitelesek megmentését, a gyermekvállalást segítő intézkedéseket, illetőleg az adórendszert. Nem akarom hosszú ideig húzni az időt, de azt mondom, hogy a képviselő úr pont olyan területeket említett, ahol a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, illetőleg a többi felelős szerv olyan döntéseket hozott, amelyek jelentősen eltérek más európai uniós országok döntéseitől, és ami igenis sokszor precedens módon, más országok elé példát mutatva tartalmazta egy adott problémának az igen jelentős mértékű megoldását.
A devizahitelesek ügyében hadd emlékeztessek arra, hogy 2010 előtt a lakossági hitelek 70 százaléka devizában volt, ez most 1 százalék körüli. A gyermekvállalást segítő intézkedéseknél - amint az a 2015-ös zárszámadásból is kiderül - igen jelentős, több száz milliárd forintos pluszforrásokat biztosított az állam akár a családi adókedvezményen keresztül, akár a többi, gyermekvállalást segítő intézkedéseken keresztül.
Az adórendszernél kétségtelen, hogy minden adókulcsnál lehet mondani 1 százalékponttal kisebb adókulcsot addig, amíg el nem érjük az adó nélküli helyzetet. Kérdezem akkor, hogy például az oktatási vagy egészségügyi kiadásokat milyen adókból kell finanszírozni.
A kulcskérdés szerintem az, hogy hogyan lehet megtalálni azt az optimális gazdaságpolitikai mixet, amellyel egyidejűleg lehet számos cél elérését szolgálni, és azt gondolom, hogy a 2015. évi zárszámadás azt mutatja, hogy az a gazdaságpolitika, amit 2010 óta követett a kormány, igenis 2015-ben a számok alapján összességében sikeres volt.
A számok értékelése kapcsán még engedjék meg, hogy Schmuck Erzsébet frakcióvezető asszony néhány konkrét felvetésére reagáljak. Az egyik kérdés, ami engem, megmondom őszintén, meglepett, az az, hogy vajon neoliberális gazdaságpolitikát folytatott-e a kormány vagy sem. Frakcióvezető asszony azt mondta, hogy neoliberális gazdaságpolitikát folytatott a kormány, bérfejlesztés a közszférában például alig volt. Megmondom őszintén, hogy elég ritkán hallottam ezt a jellemzőt a magyar gazdaságpolitikára. Ismereteim szerint a neoliberális gazdaságpolitika egy gazdasági válság utáni időszakban első helyen a nyugdíjakat és a béreket csökkenti, amint az történt Európa számos országában, ezzel szemben, számos ajánlással szembemenve a kormány pont az ellenkező utat választotta.
Sokszor elmondtam, hogy a válságkezelési stratégiák között az Európai Unió országaiból ismereteim szerint 17 ország a közszféra létszámát és/vagy bérét csökkentette. Magyarországon ilyen nem volt, tehát nem ilyen neoliberális receptet követett a kormány, és amikor megnézzük, hogy például a közszférában hol volt bérfejlesztés: igen, volt olyan terület, van olyan terület, ahol még nem történt bérfejlesztés, de ez a kisebb rész. Közoktatás, egészségügy, szociális ágazat, rendvédelmi dolgozók, honvédelmi dolgozók, kormányhivatali tisztviselők, azok a közszférában dolgozók, akiknél a bérfejlesztés megvalósult, és további bérintézkedések valósultak meg például az ön által is kritikaként a költségvetés-mó-do-sí-tás kritikájaként említett bírói, ügyészségi területen.
Én azt gondolom, hogy az a felelős költségvetés, ha van mozgástér pluszkiadások teljesítésére, akkor a gazdaság teljesítőképességének arányában kerüljön sor módosításra. Hál’ istennek, a magyar gazdaság teljesítményének köszönhetően két alkalommal is volt lehetőség úgy többleteket biztosítani, hogy egyidejűleg nemhogy az eredetileg kitűzött hiány- és adósságcélt tudta teljesíteni a kormány, hanem annál jobban teljesített.
Frakcióvezető asszony tényszerűen felhívta a figyelmet arra, hogy az államháztartás pénzforgalmi hiánya 3 százalék fölött volt. Egész pontosan az új GDP-adattal ez 3,6 százalék. Frakcióvezető asszony tényszerűen utalt rá, hogy ez döntően az európai uniós támogatások megelőlegezésének volt köszönhető. Itt azért föl kell tegyük a kérdést, hogy jól cselekedett-e az állam vagy sem, amikor ezt fölvállalta. Mi lett volna a megoldás? Mit kellett volna csinálni abban az esetben, amikor az Európai Bizottság nem utalt forrásokat? Le kellett volna állítani a kedvezményezettek felé a kifizetést? Nem ezt választotta a kormány. Minden támogatást a kedvezményezettek felé kifizetett, sőt jelentős túlvállalásokat tett. Ezért mondhatjuk most azt, hogy úgy látjuk, hogy maximális az uniós források felhasználása, és mindezt úgy tudta megtenni, hogy megvolt az a finanszírozási képesség, amely az uniós támogatások megelőlegezését lehetővé tette.
Szakképzés, felnőttképzés kiadásainál, környezetvédelmi, természetvédelmi kiadásoknál arra hívom fel a figyelmet, hogy nemcsak a hazai költségvetésből, hanem az említett európai uniós forrásokból teljesített kifizetéseket is figyelembe kell venni, és ebben a tekintetben Józsa képviselő úr pontosan idézte a környezetvédelmi célú európai uniós források nagy jelentőségű, nagy összegű felhasználását.
Ami pedig a „Földet a gazdáknak!” Program összehasonlítását illeti a ’94-98 közötti időszak közmű-privatizációjával, itt Font Sándor képviselő úr mellett ahhoz a gondolathoz csatlakoznék, hogy azt gondolom, nem lehet összehasonlítani a két időszakot. Az első privatizáció természetes monopóliumok privatizációjáról szólt. Azt gondolom, ennek is az eredménye volt az, hogy a közműszolgáltatási árak jelentősen növekedtek. Azt gondolom, hogy ennek a privatizációnak kárvallottjai voltak a magyarországi lakosok, a magyar családok. Azt gondolom, hogy ezzel szemben viszont a „Földet a gazdáknak!” Programnak haszonélvezői a magyar gazdák, hiszen ezáltal versenyképességüket és a mezőgazdaság foglalkoztatottsági szintjét is lehet erősíteni.
Mindezek alapján azt gondolom, hogy a 2015-ös zárszámadás az igazságos képet, az igazság pillanatait próbálja meg bemutatni, és ebből a bemutatásból az derül ki, hogy mind makrogazdasági szinten, mind az egyes lakosok, családok szintjén a 2015. év pozitív volt. Én, ha szabad azt mondanom, soha rosszabb zárszámadást nem kívánok Magyarországnak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(12.20)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
