GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Örülök ennek a vitának, már olyan értelemben is, hogy Banai Péter Benő államtitkár úr van közöttünk, mert azért ő néha szokott olyan számokat is használni, amelyek a valós helyzethez illeszthetőek. És hát akkor ilyen értelemben talán megfelelő alap adódik arra vonatkozóan, hogy értékelni és értelmezni is lehessen a helyzetet.
Államtitkár úr az előbbi megszólalásában használt trendekhez, tendenciákhoz illesztett számokat, most akkor csak azért sorakoztatom fel, hogy a jegyzőkönyv számára is adott legyen, és ha valami, hogy mondjam, ellenvetése van, akkor majd szóljon, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat.
Nézze, amikor munkanélküliségről meg foglalkoztatásról beszél, akkor a számoktól függetlenül először nézzük a helyzetet, mit csináltak az elmúlt esztendőkben, mondjuk, a munkanélküliek vonatkozásában. Akit csak lehetett, azt kilökték az ellátórendszerekből. Így, ahogy mondom. Akit csak lehetett, azt kilökték az ellátórendszerekből. Emlékszik, 9 hónapos futamidejű álláskeresési támogatások rendszerét működtettük, majd ezt önök 3 hónapos futamidejűre csökkentették. A 3 hónapos futamidő valójában arra sem elég, ez köztudott mindenki előtt, ön előtt is természetszerűleg, hogy ha valaki elveszíti a munkahelyét, akkor újrakondicionálja magát, s megtalálja a lehetőségét annak, hogy újból el tudjon helyezkedni.
De ha a munkanélkülieket nézzük, akkor ezen az én értékítéletem szerint csalárd cselekedetet követően, ugye, mit csináltak? Nyitottak egy kaput a kvázi foglalkoztatás irányába, a közfoglalkoztatottak körébe nagyon sok embert bevittek, 150-200 ezerrel többet, mint annak előtte. Szeretném jelezni, ha nem ismeri a példát, akkor majd részletesebben is beszélhetünk róla, emlékszik biztos vagy remélem, Gyöngyfa esetére, ahol, ha jól emlékszem, egy 300 méteres vízelvezető árkot 16-an vagy 36-an tisztítottak 3 vagy 6 hónapon keresztül, napi 8 centiméteres haladási sebességgel. Ugye, ezt nem tekinti értékteremtő közfoglalkoztatásnak, hanem ez egy megalázó, kiszolgáltatott olyan helyzet megteremtése, amelyben azok az emberek, akik ezt a munkafolyamatot végezték, sem érezték jól magukat.
És számtalan ilyen példát tudnék sorakoztatni, ezért azt mondom önnek, önöknek, hogy erre ne legyenek büszkék. Arra ne legyenek büszkék, hogy az embereket kiszolgáltatott és megalázó helyzetbe hozzák. És hát hozzáteszem azt is, hogy ebben a közfoglalkoztatási rendszerben önök a 60 200 forintos nettó bér helyett csináltak 47 ezer forintosat, ami az idő előrehaladtával, úgy abban az öt esztendőben, 2010 és ’15 vége közötti állapotban mintegy 17 százalékos aggregált inflációs értéket szenvedett el. Magyarul önök ezektől az emberektől a megkeresett pénzük kézbe jutott nettó keresetének egyharmadát a kétharmados kormányukkal elvették. Erre sem kellene olyan büszkének lenni. Mondjuk, ennyit így, elsőre a munkanélküliséghez illesztetten. Majd mondok számokat is.
Foglalkoztatás. A foglalkoztatás kapcsán, ugye, induljunk el onnan, hogy bő hat esztendővel ezelőtt önök azt mondták, hogy egymillió új munkahelyet teremtenek a gazdaságban. Hallom, hallom, hogy a mai nap folyamán azt mondják, hogy 436 200 fő többletet teremtettek a versenyszférában. Államtitkár úr, a matek. Tudja? De nem is a matek. A számtan. Az egyszerű. Az nem jön ki. Elmondom önnek azt is, hogy miért. Akkor nézzük a számokat! Foglalkoztatás. 2008-ban a 15-64 éves korosztály, ugye, ez egy alapulvételi kategória, 3 millió 818 ember foglalkoztatása történt meg ebben a korcsoportban, 3 millió 818 ezer. 2015-ben 4 millió 176 ezer fő. Ha a pénzügyi-gazdasági világválság utáni legrosszabb adatot veszem, 2010, fordulópont, kormányváltás időszaka, akkor 3 millió 700 ezer felett van a foglalkoztatottak száma.
Akkor is 470 ezer fős többletet tud elkönyvelni. De szeretném akkor most a többlethez hozzáilleszteni, hogy ez miért nem többlet, hanem éppen hogy mínusz. A közfoglalkoztatásba nagyjából 150-200 ezerrel több embert tettek, mint a korábbiakban, elmondtam az előbb, hogy milyen formátumban. A diákfoglalkoztatás tekintetében éves viszonylatban 150-250 ezer ember pulzál a rendszerben nyilván, válik foglalkoztatottá, akiket önök a statisztikába foglalkoztatottként bevisznek. Ez hat év ezelőtt nem volt a foglalkoztatotti körbe beszámítva. Külföldön dolgozó, önök által, önök jóvoltából, mondhatom nyugodt lelkülettel, elüldözött közel 600 ezer emberből 140 ezer embert a magyar statisztikában tartanak nyilván mint foglalkoztatottat. A korábbiakban ez, hat évvel ezelőtt 20-30 ezer fő körül volt. Tehát egy bő százezres többlet van a rendszerben.
És a 8 órás foglalkoztatási helyekből sok esetben 4 órásokat csináltak, amely 4 órás foglalkoztatás ugyanúgy jelenik meg a statisztikákban, mint a 8 órás. Egyként. Körülbelül 70-80 ezer fővel több ma a 4 órában foglalkoztatottak száma vagy részmunkaidőben foglalkoztatottak száma, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma. Ezt a négy számot ha egymás mellé helyezi - ehhez nem kell matek, ehhez kell a számtan -, akkor ennek a négy számnak az együttes összege nagyjából 600 ezer főt tesz ki. Önök meg arról beszélnek, hogy 436 200 fő foglalkoztatási többletét teremtették meg a gazdaságban. Aközben, miközben a legrosszabb adatok 2010 és 2015 között mindösszesen 470 ezer fős különbséget mutatnak.
De! Csak hát, ahogy elmondtam az előbb, ehhez képest a 475 ezres többlethez képest 600 ezer fő manipuláció. 600 ezer fő olyan értelmű számítás, ami korábban vagy nem volt beszámítva, vagy pedig a közfoglalkoztatásból és a külföldön történő foglalkoztatásból, valamint a 8 órásból 4 órás foglalkoztatásba való átvitelből származtatható. Úgyhogy akkor a számok tekintetében el lehet kezdeni most beszélgetni, megadtam az alapot hozzá.
A munkanélküliség vonatkozásában, 2008 megint a pénzügyi-gazdasági világválság beköszöntének az éve, 7,9 százalékos a munkanélküliségi rátaérték, és a munkanélküliek számbavételezésénél 326 ezer fő az, aki munkanélkülinek tekinthető. Mi van 2015-ben? 308 ezer fő mínusz 18 ezer fő az, aki munkanélküliként már nincs a rendszerben. Persze, nem ugyanazokról van szó. Na, de hát a munkanélküliség vonatkozásában tudjuk, hogy a munkanélküliek közül kerültek ki nagyon sokan a közfoglalkoztatás színpadára, illetve a munkanélküliség keretei közül mentek ki nagyon sokan külföldre dolgozni. Úgyhogy ilyen értelemben, azt gondolom, hogy önöknek nem dicsekedni kell a munkanélküliségi adatok mikéntjével, hanem szégyenkezni kell, ugyanúgy, ahogy a foglalkoztatáspolitika kapcsán is, mert az egymillió új munkahely tekintetében a gazdaság vonatkozásában önök nemhogy hozzátettek volna, hanem sajnos elvettek a rendszerben.
A Nemzeti Foglalkoztatási Alap, hogy egy kicsit a pénzügyi hátterét is nézzük a dolgoknak. Ugye, ez Munkaerőpiaci Alap volt, ebből csináltak Nemzeti Foglalkoztatási Alapot. Rögtön, amikor nemzetivé vált ez az alap, akkor tízmilliárdos nagyságrenddel kevesebb volt a forrás benne. Szégyenletes, hogy ezt a trendbeli elmozdulást nemzeti jelzővel párosítva honosították meg. El kell mondjam, hogy ami zajlik a munkaerőpiacon, mondjuk, a munkakeresés vonatkozásában, az időtartam tekintetében a munkanélküliek részéről, az félelmetes, hiszen több mint másfél év az átlagos munkakeresési időtartam, 18,4 százalékos.
El kell mondjam önnek azt is, hogy a munkanélkülieknek, az álláskeresőknek több mint a 47 százaléka, közel 48 százaléka hosszabb ideje van bent a rendszerben regisztrálva, mint egy év. Miközben a munkaerőpiacon hiány van, a foglalkoztatói helyek tekintetében bizonyos értelmű kínálat van. Eközben persze önök a harmadik világ országaiból kívánnak, mondjuk, a gyáriparosok javaslata alapján, Varga Mihály támogatásával 250 ezer embert Magyarországra hozni. Ahelyett, ahelyett, hogy például azokat a közalkalmazottakat, akiket a közfoglalkoztatás rendszerébe üldöztek el, sokukat, és adott esetben ugyanazt a tevékenységet végzik, mint korábban közalkalmazottként, azokat, mert azok az emberek könnyen átképezhetők, azokat az embereket képezték volna át abba az irányba, ami a munkalehetőségekhez illesztetten a munkatevékenység elvégzésével párosulhatott volna.
(15.40)
Nem, önök nem ezt tették, nem a képzettség megteremtését tették, nem a valódi munkaerőpiaci igényekhez való illeszkedést, akár a képzésben, akár az utazási vagy éppen a lakhatási feltételek megteremtésében - nem ezt tették, hanem szétzúzták magát a képzés, szakképzés intézményrendszerét.
De ha az aktív foglalkoztatáspolitikát nézzük, akkor a foglalkoztatáspolitikai és a képzési területen a 2015. esztendőben nagyjából 1700 millió forinttal kevesebbet fordítottak erre a két területre a Nemzeti Foglalkoztatási Alap vonatkozásában. Óriási területi különbségek vannak ebben az országban, államtitkár úr, nemcsak foglalkoztatási, hanem bérpozíció tekintetében. Egy mondattal valamelyik képviselőtársam már érintette, de szeretném önnek jelezni, hogy ezek a különbségek nem aprópénzes különbségek. Ha Magyarországon - durva számot mondok - nettóban 170 ezer forintos az átlagfizetés mértéke, akkor például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 120 ezer forint alatt van. De más megyékben, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és más keleti, északkeleti megyékben sem túlságosan jó.
Mindazok mellett, hogy ilyen bérpozíciók vannak, mindazok mellett, hogy a képzettségi szint tekintetében vannak tennivalók, önök vagy olyan rendszereket működtetnek, amelyek működésképtelenek, vagy szétzúzzák a még működő rendszereket, a regionális átképzőközpontokat, sok minden egyéb mást, amely képzőközpontok legkiváltképpen azoknak az embereknek nyújtottak volna lehetőséget, akik a legrászorultabbak, a legkiszolgáltatottabbak, a közfoglalkoztatás szintjén végeznek munkatevékenységet, vagy éppen Teleki képviselőtársam által világosan, tisztán kimondottan, a cigány, a roma emberek tekintetében nyújthattak volna segítséget.
Én úgy láttam, önöket ez a része nem nagyon hatja meg, nem érdekli. Sajnálatos módon önöket más érdekli. Hogyha a foglalkoztatási pozícióból átmegyek a bérezés irányába, akkor az érdekli, hogy a haveroknak legyen 5 millió forintos haveri pénz havonta. Még arra is képesek, hogy a pénzügyi szolgáltató szektor keretei közé bevonják a MÁV-ot mint pénzügyi szolgáltató szektort, azért, hogy 5 millió forintos havi fizetést lehessen ott adni a menedzsmentnek.
Közben pedig ebben az országban 4,2 millió ember él az egy főre eső létminimum összege alatt - 4,2 millió ember. Tudja, ez mennyi, államtitkár úr? Majdnem a fele a Magyarországon élő embereknek. Ebben az országban 2,2 millió olyan dolgozó ember van, azaz több, mint az összes statisztikában felhalmozott és manipulált számadatban felsorakoztatott foglalkoztatottnak több mint a fele, aki dolgozó emberként kevesebbet keres, mint az egy főre eső létminimum összege. Kutassa meg egy kicsit a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatait! Vagy ha ez nem megy, kérje Tállai képviselőtársától, hogy szolgáltasson önnek adatot, és akkor tisztán és világosan fogja látni, hogy a dolgozó emberek közül az adóbevallásuk alapján 1,4 millióan vannak olyanok - nem Gúr mondja, nem, az adóbevallásuk alapján -, hogy 1,4 millió ember maximum a minimálbér összegét keresi meg. Érti, államtitkár úr? Maximum a minimálbér összegét keresi meg!
Ma ezt a világot éljük, és ennek alapján kerülnek majd számításba vételre valamikor, talán, remélhetőleg a nyugdíjak. Milyen nyugdíjösszegekre számíthatnak majd ezek az emberek? És akkor önök ezzel párhuzamosan… (Korózs Lajos: 54 ezer forint/hó 40 év szolgálati idő után…) Így van! Így van, pontosan, Korózs képviselőtársam! Így van! És ezzel párhuzamosan önök cinikusan 0,9 százalékos mértékű nyugdíjemelést adtak, miközben meg arról papoltak, hogy milyen mértékű és ettől jóval nagyobb mértékű gazdasági növekedésről beszéltek?
Államtitkár Úr! Helyezze már egymás mellé ezeket a számokat! Helyezze már el a tudatában azt, hogy ebben az országban ma a nyugdíjasok körében, illetve a nyugdíjrendszerű ellátottak körében 73 ezer ember 50 ezer forintnál kevesebb ellátást kap! Helyezze már el a tudatában azt, hogy ma 364 ezer olyan ember van a nyugdíjasok körében, aki 50 ezer forintnál kisebb nyugdíjat kap. Azt már nem akarom mondani, mert pikírt meg cinikus lenne, hogy tegyen már kísérletet arra, hogy mondjuk, ilyen szintű jövedelemből valamilyen szinten próbáljon megélni. Nem akarom ezt mondani, mert tudom, hogy képtelen rá - én is képtelen lennék rá. Igen, csak ezeknek az embereknek nincs választási lehetősége, ők nem eldönthetik, hogy megélnek-e ezekből a pénzekből vagy nem, hanem ebből kell valahogy elszenvedniük a mindennapokat.
Szóval, az a baj, tudja, hogy akkor, amikor ebben az országban a nyomor ilyen szinten van jelen, a korrupció meg olyan szinten, amiről még nem szóltam, mint amilyen szinten, akkor óriási a probléma. Nem ellopni kell a pénzeket, nem belehazudni kell az emberek szemébe, nem csalni kell, hanem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az emberek javát szolgálóan kell cselekedni!
Elnök Úr! Köszönöm szépen, majd folytatom. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
