MAREK KUCHCI
MAREK KUCHCI
MAREK KUCHCI ŃSKI, a szejm elnöke: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés Elnök Ura! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Bundesrat-elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim! Tisztelt Uraim! Képviselő Urak! Excellenciás Urak! Eminenciás Urak! Tisztelt Közönség!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésében felszólalhatok ezen a kivételes történelmi napon, amikor megemlékezünk a magyar forradalom és felkelés 60. évfordulójáról. Közel 60 millió, Lengyelországban és külföldön élő lengyel nevében szólalok most fel. Nagyon szépen köszönöm a meghívást és a lehetőséget, hogy önökhöz szólhatok a Lengyel Köztársaság szejmje elnökeként. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen kivételes jelentősége van ennek a pillanatnak. Magyarország az új európai demokrácia egyik szülőhazája és egyáltalán a parlamenti demokrácia szülőhazája úgy, mint Lengyelország, és ennek jól látható igazolása a Magyar Köztársaság Parlamentje, az épület, amely nemcsak hogy csodálatosan lenyűgöző, hanem történelmileg is mélyen gyökeredzik a magyar hagyományokban, a magyar történelemben.
A mi hazáink a legnagyobb fejlődésnek éppen a parlamentarizmus idejében indultak. A lengyel szejmek és a magyar országgyűlések ideje alatt alakultak ki a hazafias értékek, az állami érdekek megértése, a jogi kultúra, valamint az államért való felelősség. Amikor Európában, mind Nyugaton, mind Keleten abszolutizmus uralkodott, akkor Lengyelországban, Magyarországon a mi őseink már a demokrácia útján jártak, és ezen demokrácia mentén elképesztő volt a gazdasági fejlődés, büszkék vagyunk a múltunkra. Ez az alapja a történelmi politikánknak, a mai Lengyelországnak, a mai Magyarországnak. Mind a Lengyel Királyság, mind a Magyar Királyság már a középkor idején kivételes állami modellt alkotott, ahol megvolt az együttműködés a nemzet összes rétege között, és toleráltuk az összes vallást.
Kivételes jellemzője egyébként a lengyel és a magyar sorsnak az, hogy kölcsönösen összefonódnak a történelmek. Egyébként ennek az oka az, hogy közös érdekeket vallottunk, amelyek a kereszténységből fakadtak, valamint a saját államhoz való hozzáállásból fakadtak, tehát szolgálni akartuk hazánkat mindannyian. Számunkra az egyenlőség, a szabadság, a testvériség nemcsak politikai jelszavak, hanem ezek szükséges univerzális jellemzői a politikai életnek. Ebből kifolyólag a lengyelek és a magyarok éppen a XIX. században a szabadság és a demokrácia harcosaivá váltak, a mi és a ti szabadságotokért. Ugyanezt írták zászlajukra 1956-ban a forradalmárok, akik a rossz birodalom ellen léptek fel, a Szovjetunió ellen.
Tisztelt Résztvevők! Tisztelt Képviselők! Az 1956-os lengyel-magyar szolidaritást nem lehet megérteni, ha nem értjük meg a múltat meg a jövőt, úgyhogy most hivatkoznék itt három szimbólumra, amely a múltunkat alkotja. Az első egy történelmi szimbólum, tehát a történelemben ugyanakkor, a X. század végén mind a lengyelek, mind a magyarok nemcsak felvették a keresztséget, hanem megépítették, létrehozták saját hazájukat, államukat itt Európa közepén a IX-X. században, ezáltal meghatározták országaik legfontosabb politikai és kulturális értékeit. A legfontosabb politikai és vallási központok Európa ezen részében, Lengyelország és Magyarország területén találhatók, ráadásul a magyar Parlament fő termeiben a hat legfontosabb családi jel is mind lengyel vagy magyar uralkodóházakra utal.
El szeretném mondani, hogy mind a magyarok, mind a lengyelek a történelmük túlnyomó részében mind politikai, mind katonai szövetségre léptek. Ez volt látható a várnai csatában, a mohácsi csatában, a nemzeti felkelésekben is kölcsönösen segítettük egymást a XIX. században, valamint mind a két világháború idején.
A harmadik szimbólum: fontos és leggyakrabban a nehéz helyzetekben a lengyelek és a magyarok mindig is az Istenhez fohászkodtak, és az ő kezébe adták magukat. 1823-tól kezdve a magyar Himnuszban is mit éneklünk? „Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel.” Néhány évvel korábban, 1816-ban a lengyel nemzeti szózatban, himnuszban is ott van Isten, aki évszázadokon keresztül tündökölt és segített bennünket. Több száz éven keresztül Lengyelország és Magyarország a kereszténység kinyújtott kardja volt, és védte Európát. Lengyelország, a lengyel nép mindig is hálás marad a magyaroknak a segítségért, amit a lengyeleknek nyújtottak Magyarországon a második világháború ideje alatt, ez az érzelmi kötelék a nemzeteink között túlélte a legnehezebb időket is. Függetlenül attól, hogy voltak különbségek a második világháború után, a sorsunk teljesen azonos volt, a vasfüggöny túloldalára kerültünk.
1956-ban mind a lengyelek, mind a magyarok újra függetlenségre törekedtek, a kölcsönös segítség jegyében felvállalták a harcot az államukért, a becsületért, a saját méltóságukért, az értékekért és a demokráciáért. Hálásak vagyunk a magyaroknak, hogy emlékeznek a lengyel szolidaritásra ’56-ban, aminek keretében humanitárius szállítmányokat küldtünk; erre szépen emlékszik egy emléktábla, amelyet néhány nappal ezelőtt lepleztünk le a Bem József téren, itt Budapesten. Hálásak vagyunk egyéb más megemlékezésért, akár a Zbigniew Herbertről való megemlékezésért, egy héttel ezelőtt leplezték le szintén az emléktábláját itt Budapesten.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lengyel vagyok, ezért európai is vagyok, önök pedig európaiak.
Miért? Mert magyarok. Ez a sorrend. Tehát ez ok és okozati összefüggés. És ez kötelező érvényű a jövőben is, ugyanis Európában nemzetek élnek, nem pedig egy utilitárius európai nép, ami etnikailag és kulturális szempontból egységes. Az Európai Unió legfőbb értéke az, hogy a különbözőségben vagyunk egyesülve, és ezt tökéletesen megérti mindenki Közép-Európában. Tehát éppen az, hogy eltérőek vagyunk, ez volt mindig is a nagy ereje ennek a régiónak, ez determinálta évszázadokon keresztül a kultúránkat, a társadalmi életet, valamint a gazdaságot is. A különbözőségünk adta meg az erőt mind a magyaroknak, mind a lengyeleknek.
(10.50)
Közép-Európában elvetettük az „oszd meg és uralkodj” elvet, egy más értékre építünk: nélkülünk semmit. Konzekvensen elutasítjuk az európai népek egységesítésének politikáját, szeretnénk megerősíteni Európát, szeretnénk megújítani Európát, de szolidáris hazák, szülőhazák és államok Európáját szeretnénk. A lengyel és a magyar történelem is bebizonyítja, hogy igenis lehet barátkozni úgy, hogy megőrizzük különbözőségünket, szuverén, erős államokban lakva, a saját hazai demokráciáinkat űzve.
Mind Lengyelországban, mind Magyarországon mi ismerjük a szabadság árát. Azt is tudjuk, hogy amikor nincs reform, vagy túl későiek a reformok, ezek elkerülhetetlenül bukáshoz vezetnek. Ezért is hívei vagyunk az Európai Unió gyors megújulásának, emlékezve nagyon jól arra, hogy hogyan bukott el a lengyel-litván unió vagy hogyan bukott el az Osztrák-Magyar Monarchia.
Tisztelt Résztvevők! Tisztelt magyar Barátaim! Évszázadokon keresztül a lengyelek és a magyarok tiszteletben tartották egymást, ma pedig megtisztelő számomra, hogy a Magyar Országgyűlésnek átadhatom üdvözletét, elismerését és tiszteletét a Lengyel Köztársaság szejmjének. Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel!
Nagyon szépen köszönöm. (A jelenlévők felállva, hosszan tapsolnak - Marek Kuchciński elhagyja a szónoki emelvényt, a padsorok között kezet fog Kövér Lászlóval, Orbán Viktorral és Semjén Zsolttal, majd távozik a teremből.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
