KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat indoklását meglehetősen részletesen, talán túl részletesen is meghallgattuk már előterjesztő államtitkár úrtól és a fideszes vezérszónoktól is, nem kívánnék most a részletekbe belemenni, már csak azért sem, mert rendkívül kis számú képviselőtársamat ezen a lassan-lassan későinek mondható órán nem kívánom feltartani, illetve a hulladékgazdálkodási rendszer hiányosságairól sem kívánnék most szólni, hiszen pont elég fórum van ahhoz, hogy erről beszéljünk az Országgyűlésben. Nem lehet persze elégszer hangsúlyozni, hogy nem működő rendszerről van szó, de engedjék meg, hogy ebben a néhány percben, amit a felszólalásomra szánok, inkább magáról a termékdíjrendszerről beszéljek.
Alapvetően a környezetvédelmi termékdíj már elég régóta jelen van a magyar, környezetvédelemhez kapcsolódó díjtételek között, és annak idején, amikor létrejött, valóban azzal a céllal lett létrehozva, hogy a hulladékgazdálkodás céljainak teljesülését segítse ez a bevétel, a környezetvédelmi ágazat vagy azon belül is a hulladékgazdálkodási ágazat céljainak a teljesülését. És szépen lassan vált egy teljesen átlagos adónemmé a többi adónemhez hasonlatosan, hiszen ahogy közelítünk ahhoz, hogy bürokráciacsökkentés címén egyre jobban kiterjesztjük az átalányfizetés lehetőségét, úgy természetesen egyre inkább egy adónem jellemzőit kezdi felvenni ez a termék-díj-bevétel, különösen, ha a bevétel nem egy különálló kasszába folyik be, és nem a hulladékgazdálkodási célrendszer teljesülését segíti, hanem a központi költségvetés egy bevétele a sok közül. Természetesen a központi költségvetésnek bevételből soha nem elég, főleg ilyen kiadások mellett, amit a jelenlegi kormányzat munkája során tapasztalunk, de ennek ellenére viszont azt látjuk, hogy a hulladékgazdálkodási ágazatban bőven lenne helye ennek a bevételcsoportnak, és bőven van még olyan anyagáram a rendszerben, amelynek a kezelése, hulladékká válás utáni kezelése, hasznosítása nem megoldott vagy nem megfelelően megoldott, és főleg a lakosságnál keletkező termékdíjköteles termékáramok visszagyűjtése és hasznosítása, amire itt elsősorban gondolok. Tehát bőven volna még ezt a rendszert hova fejleszteni.
Alapvetően maga a termékdíjrendszer természetesen a jelenlegi kormányzat hatásköre, hogy hogyan toldozza-foltozza, hogyan próbál javítani rajta, egy alapvetően nem megfelelő rendszeren - igaz ez a teljes hulladékgazdálkodásra és igaz ez a termékdíjjal kapcsolatos szabályozásra is -, azonban amíg azt látjuk, hogy vannak ennek működőképes válfajai más országokban, ahol valóban látható eredmények valósulnak meg belőle a hulladékáramok kezelése tekintetében, a hulladékhasznosítási arányok növekedése tekintetében, addig azt halljuk, hogy Magyarországon például most a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács ülésén délelőtt államtitkártársa azt fogalmazta meg, hogy az Európai Unió által 2030-ra elvárt igen magas újrahasznosítási arányokat konkrétan fogalma sincs a kormánynak jelen pillanatban, hogy hogyan fogjuk teljesíteni, merthogy a jelenlegi állapothoz képest olyan magas újrahasznosítási arányokat várnak el a körforgásos gazdaságra való áttérés jegyében az Európai Bizottság részéről. Valóban, ez nem oldja meg a problémákat, ha mindehhez egy olyan célkitűzést adnak meg, hogy száz százalékban legyen minden anyagáram újrahasznosítva. Egyrészt megvalósíthatatlan, másrészt pedig önmagában ez nem oldja meg a problémákat, hiszen ez az úgynevezett csővégi megoldás, tehát a már meglévő szennyezéssel kezdünk valamit, próbálunk hatással lenni arra, hogy minél nagyobb arányban hasznosítva legyen, de ahhoz is természetesen újabb energia szükségeltetik. Tehát a megelőzés mindig a legjobb megoldás. Még mindig nagyon-nagyon kevés helyet kap a magyar hulladékgazdálkodási rendszerben a megelőzés, és a termékdíj alapvetően ezt a célt is szolgálhatná, de nem látjuk azt, hogy a termékdíj következtében azok az anyagáramok… - tehát ha lennének alternatívák, hogy a termékdíjjal sújtott terméket mivel lehet kiváltani, és abba az irányba terelné el, mondjuk, a gyártót vagy a forgalmazót a jogszabályi szabályozás, tehát tulajdonképpen nem egy bevételként tekintene rá az állam, hanem egy ösztönzőként, hogy másfajta anyagokat, másfajta alapanyagokat használjon fel például egy gyártó, vagy másfajta termékeket forgalmazzon egy forgalmazó, amellyel ezeket az alapvetően vagy veszélyesnek tekinthető, vagy hulladékká válása után valamiféle problémát okozó anyagáramokat kikerüljük, ez volna a végső cél.
Ez is a Fenntartható Fejlődési Tanács ma délelőtti ülésén került szóba, hogy hiába van akármilyen újrahasznosítási arány például a műanyaghulladékok tekintetében, mármint világszinten, az óceánok műanyaghulladék-szigetekkel lesznek most már lassan tele, a legtöbb hulladék az óceánokba kerül, és ott úszkál hatalmas szigeteket alkotva. Tehát a problémát korántsem oldottuk meg. Nyilván ez nem Magyarország feladata és különösen nem a termékdíjas szabályozás kérdése, hogy ezt megoldjuk, ezt most csak azért mondom, hogy önmagában a termékdíjas szabályozás sem meg nyilván az újrahasznosítás végtelenségig növelése sem megoldás. Természetesen egy szemléletbeli változás kell hogy elinduljon. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy adminisztratív okokból, bürokráciacsökkentési okokból, praktikussági okokból most próbál a kormány ezen a termékdíjtörvényen változtatni.
Én azt gondolom, hogy a Jobbik végső álláspontja a szavazás során - egyébként talán leginkább az volna a helyes, ha tartózkodóan viszonyulnánk ehhez a fajta magatartáshoz, hiszen a kormány, mint mondtuk, önmaga határozza meg a hulladékpolitikáját, a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos politikáját, azonban az, hogy csökken a bürokrácia, vagy talán kiterjesztik az átalánydíjas fizetés lehetőségét, és ezzel tovább egyszerűsödik a vállalkozások helyzete, ilyen szempontból támogatandó. Hogy a termékdíj eléri-e a célját, azt nem tudom megerősíteni, hogy bekövetkezik, hogy amiért a jogszabályt létrehozták, megvalósul az a cél. Viszont maga a módosítás könnyebbséget hozhat az embereknek. Csak ez a termékdíjtörvény céljával nem függ össze.
Úgyhogy ezen dilemma mentén, az igen szavazat és a tartózkodás között határoznám meg leginkább a Jobbik álláspontját, és ezt még nyilván akár a vita későbbi részében, akár az esetleges későbbi fejlemények tükrében fogjuk a zárószavazásig majd meghatározni. Én nem is kívánom képviselőtársaim idegeit tovább borzolni ezekkel a kérdésekkel, természetesen holnap reggelig el lehetne róluk beszélgetni, de azt mondom államtitkár úrnak, a nagyon részletes felvezetőt és az ismertetést megköszönve, hogy az álláspontunkat még a hátralévőkben fogjuk kialakítani, a vita során. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
