HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én a bürokráciacsökkentés fogalmával kell hogy kezdjem a hozzászólásomat, mert valljuk be, tisztelt államtitkár úr, hogy eléggé terheltté, terhessé vált ez a fogalom az elmúlt időszakban. Tehát minden olyan törvényjavaslat, amely ennek a címszavával van felruházva, már önmagában egy egész komoly problémacsomagot is egyben a nyakába vesz.
Ott kezdeném, hogy maga a kormányzat, a jelenlegi kormányzat még 2010 után hirdette meg a jó állam kiépítésének a programját, és erre most már külön tanszék is létrejött a Közszolgálati Egyetemen, külön tudományág van erre a kérdésre faragva, és végül is miért ne, a good governance az ENSZ által meghatározott olyan fogalom, ami adott esetben még Magyarországon is elképzelhető lenne, ha éppen nem abszurdisztánban élnénk. Ez a jó állam úgy lett definiálva, többek között önök szerint, hogy az egyén, a közösség és a vállalkozások legmegfelelőbbképpen történő szolgálata. Itt a „szolgálat” szóra tenném a hangsúlyt. S mindennek most már egy in-dexe is van, tehát nemcsak BUX-index van Magyarországon, hanem JÁX-index is van, ez a jó állam kiépülésének a fokozatát hivatott mérni. Ez a JÁX-index olyanról szól, hogy mennyire hatékony, mennyire eredményes, méltányos, átlátható, számonkérhető, konszenzusorientált már a magyar közigazgatás.
Sajnos azért valljuk be, hogy elég sok teendőnk van még ebben a kérdéskörben, de tételezve, hogy ez valószínűleg valamikor egyszer meg fog valósulni, elvárható lenne, hogy az ügyfelek gyors, szakszerű és hatékony kiszolgálásban részesüljenek. Ehhez persze, rögtön hozzá kell tegyük, hogy a jogszabályok mellett olyan ügyintézőkre lenne szükség, akik motiváltak, elhivatottak, méltányos bérezést kapnak, arányos a munkaterhelésük és jól képzettek. Ezzel szemben a mai magyar valóság - mondjuk ki, államtitkár úr, hogy ez így van - az, hogy a hivatalokban dolgozók sajnos motiválatlanok, kiégettek, alulfizetettek és túlterheltek.
S mindez így is lesz, így is fog maradni mindaddig, ameddig egyszer s mindenkorra átfogó bérrendezés ebben az ágazatban nem lesz. Mindaddig így fog maradni, ameddig fenntartjuk azt, illetve fenntartja a kormányzat, hogy nyolc éve be van fagyasztva a köztisztviselői alapilletmény, és a hozzá tartozó szorzókban semmi változás nincs. Persze volt rész szerinti eredmény ebben a kérdésben, a kormánytisztviselők, állami tisztviselők kérdésében, de tudjuk, hogy ez még nagyon kevés, hiszen ebben a kérdéskörben ez összesen maximum 78 ezer embert érintett ahhoz képest, hogy az állami szférában alkalmazottként jelenleg 860 ezer ember dolgozik.
Miért fontos ezt a számot külön kihangsúlyozni? Azért, mert pont a kormányzat egyik államtitkára volt az, aki igen nagy lelkesedéssel és nagyvonalúan dobálózott a számokkal, hogy tulajdonképpen hányan is dolgoznak az állami szférában. Ő millió felettire tette ezt a számot, összekeverve a közalkalmazott fogalmát a köztisztviselő fogalmával, és így tovább, hogy további apró részletezésre már ne is térjünk ki. Ezért tehát már csak a jegyzőkönyv számára is mondjuk el, hogy az önök által is hivatalosnak és érvényesnek tekinthető statisztikák szerint jelenleg ma, 2016-ban Magyarországon kormánytisztviselő és állami tisztviselő 78 ezer dolgozik, köztisztviselő 34 ezer, közalkalmazott 451 ezer, így jön ki összesen 860 ezer, ami azért is érdekes, mert így lakosságszám-arányosan mintegy 8,6 százalék ez az arány, ami az önök szerint példaként tekintett skandináv országokhoz képest - 14-16 százalékról beszélünk az ő esetükben - jóval kevesebb. Tehát Magyarországon az állami szférában alkalmazottak köre jóval szűkebb, mint az úgynevezett skandináv modellben dolgozók száma. Nem beszélve aztán a bérezésről. Ha csak a szomszédos Ausztriáig megyünk el, ott egy önkormányzati köztisztviselő bére hat-nyolcszorosa a Magyarországon foglalkoztatottakéhoz képest.
Az előttünk fekvő törvényjavaslatra áttérve vizsgáljuk meg, hogy a hatékonyság követelménye - ami a jó állam indexnek csak az egyik pontja - mennyire érvényesül ebben az előttünk fekvő javaslathalmazban. 45 törvényt módosít, ahogy az államtitkár úr is mondta, de csak rész szerint történő módosításról van szó, minden törvényben egy, maximum két szakasz módosul. S valóban százasával módosítjuk már ilyen értelemben a vonatkozó törvényeket, de alapvető módosulást, rendszer szerinti átalakítást, rendteremtésre irányuló átalakítást, ami átláthatóbbá tenné a rendszert, valóban nem nagyon tapasztalhatunk; ezt ki kell mondanunk.
Ugyanakkor azért, hogy ne legyünk igazságtalanok, el kell ismerni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban is vannak jó példák, ez vitán felül áll. Például mondok egy ilyet: a lakcímnyilvántartás kérdése. Itt arról van szó, hogy ezentúl a szállásadó nyilatkozata alapján vélelmezni kell azt, hogy a bejelentett polgár lakcíme nem valós. Egyébként miért is merült fel ez a probléma? Hogyan jutottunk oda, hogy ezzel a kérdéssel már ilyen konkrét módon kell foglalkozni?
(15.30)
Az az életszerű helyzet teremtette meg ezt, hogy önök a járási rendszer kialakításával és ezen feladat ide-oda pakolásával, a lakcímnyilvántartás ide-oda pakolásával elég nagy káoszt teremtettek ebben a rendszerben. És igen, sajnos, államtitkár úr, valljuk be, önkritikusan tessék a kormányzatnak tükörbe tekinteni és bevallani, hogy sajnos e tekintetben igen erős visszalépés történt. Mert valóban, a járási hivatal valójában nem tudta ellenőrizni azt, ha a lakcímbejelentések nem voltak valósak, tehát a szállásadó vagy a tulajdonos hozzájárulása nem volt valós, és ez sok esetben igen nagy problémát okozott.
Rubovszky képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatban, aki az Étv. módosítása miatt örül, és azt mondta el, hogy a tanácsi rendszerben milyen nehéz volt, most már bezzeg mennyire jó. Na, hát azért tegyük hozzá, hogy az Étv. egy 1997. évi törvény. Tanácsrendszer most már, Istennek legyen hála, 26 éve nincsen, és a ’97. évi törvény is, a jelenlegi építési törvényünk is úgy jött létre, hogy azt megelőzően a településrendezésnek egy teljes átalakítása, a rendszerváltozás után a területrendezésnek is meg a településrendezésnek is teljes átalakítása történt meg. Ugye, a Tervhivatal megszűnt, egy teljesen új tudományág épült erre a kérdéskörre. És nem véletlenül tartalmazta az Étv. azt, hogy mi az, ami építési engedélyhez kötött építési eljárás.
Azzal, hogy annak idején még, és ez nem államtitkár urat érinti, hiszen nem az államtitkársága és nem is a minisztériuma, hanem a propagandaminiszter úr által 2015 decemberében hirtelen-váratlan beterjesztett Étv.-módosítás, amit kivételes sürgős eljárásban tárgyalt meg a Ház, az fordította fel fenekestül ezt az egész rendszert azzal, hogy a 300 négyzetméter alatti tervezett építmények tekintetében az építéshatósági eljárást kivette a rendszerből. De ez az azt megelőző 25 év összes eredményét egy tollvonással tönkretette. Tehát nem véletlenül van az, hogy jelenleg az OTÉK szerint egy helyi építési szabályzatban, mondjuk, 20 különböző koordinátát kérhet számon egy önkormányzat egy tervezett épületen. Ezt hívják úgy, hogy településkép-védelem.
Na, időközben ezt önök is észrevették, hogy ilyen módon nem lehet a bürokráciát csökkenteni, ezért éppen a Miniszterelnökség volt az, ami beterjesztette a településképi törvényt, hogy próbáljon valamilyen módon újra a rendteremtés irányába lépni. De ezt bürokráciacsökkentésnek nehezen tudjuk hívni, hiszen egyszer volt egy építéshatósági eljárás, ami olyan volt, amilyen, de legalább volt, és számonkérte azokat a követelményeket, amelyeket a közösség által megalkotott rendeletbe foglaltak. Ezt próbálja most ez az új törvény valamilyen módon visszakorrigálni a rendszerben.
Nos, hogy ezt a lehetetlen helyzetet önök még tovább bővítik bizonyos értelemben azzal, hogy az átépítés, bővítés esetében is lehetővé teszik az engedély nélküli eljárást, ez bizonyos értelemben az eredeti logikából következik, ugyanakkor, higgyék el nekem, a településképet nem fogja segíteni. Tehát e tekintetben nem értek egyet Rubovszky képviselőtársunk hurráoptimizmusával.
Még egy dologra szeretnék kitérni az idő rövidsége miatt, ez pedig a közfoglalkoztatás. Már az előbb említette az egyik képviselőtársunk ezt a kérdést. Én nem is arra a pontra szeretnék rátérni, mert azzal alapvetően egyet lehet érteni, ami az előterjesztésben van, hanem, hát, volna a közfoglalkoztatásnak más olyan szegmense, ami, mondjuk úgy, hogy bürokráciacsökkentésért kiáltana. Két ilyen dolgot hadd említsek meg, államtitkár úr.
Az egyik az, hogy a közfoglalkoztatottaknak a közfoglalkoztatási jogviszony alatt lehetőségük van rövid idejű keresőtevékenység és egyszerűsített foglalkoztatásnak minősülő jogviszony önálló létesítésével kapcsolatban egy bejelentést tennie a munkáltatója felé, bejelentenie, hogy legalább 3, de maximum 120 napig ő fizetés nélküli szabadságot kér. Ez egy rövid nyilatkozat, amit meg kell tennie a munkáltatója felé, és akkor köteles a munkáltatója, a közfoglalkoztató ezt a nyilatkozatot elfogadni, annak valóságtartalmát nem vizsgálhatja. Valljuk be, elő-elő szokott fordulni Magyarországon, hogy nem hivatalosan létesít ilyen egyéb keresőtevékenységet az adott közfoglalkoztatott. Ez inkább a feketegazdaságot erősíti.
Nem beszélve arról, hogy a programba bevont közfoglalkoztatottak számának folyamatos változása magának a programnak a tervszerűségét és megvalósíthatóságát sértheti. Ezért sokkal jobb volna, ha visszatérnénk ahhoz a rendszerhez, hogy ha ki akar lépni a közfoglalkoztatott a rendszerből rövidebb-hosszabb ideig, tehát 3-120 napig, akkor legyen köteles bemutatni a munkaszerződést vagy munkáltatói igazolást, és ennek alapján engedheti el őt a közfoglalkoztató. Ez is egyfajta bürokráciacsökkentés lehetne szerintem, mert egyszerűbbé, átláthatóbbá és nyilvánvalóbbá tehetné a rendszert.
Még egy dolgot hadd említsek meg, ez viszont a közbeszerzési törvényt érintené. Ugye, nagyon sok esetben a támogatói döntésre, közfoglalkoztatási program esetén, csak februárban kerül sor, február végén. Több program csupán néhány hónapos megvalósítási idejű, ezalatt, ha szükséges az eljárás, akkor akár több hónapig is elhúzódhat a beszerzés, illetve a közbeszerzés, ami a program jelentős része, esetenként érdemi munka végzése nélkül, előkészítő munkával telik.
Tapasztalataink szerint ez nagy problémát jelent a közfoglalkoztatóknál, önkormányzatoknál. A tervezett beszerzések megvalósításához kapcsolódó közbeszerzési eljárás, ismételt eljárás lebonyolítási idejét a jelen jogszabályi előírások alapján tervezni sem lehet, ami a programok megvalósítására vonatkozó kérelmekben megfogalmazott feladatok ellátását szinte ellehetetleníti. Javasoljuk ezért, és esetlegesen fontolják meg, hogy a közbeszerzési törvényt módosítani fogják, hogy nemzeti eljárásrendben kerüljön bevezetésre egy új közbeszerzési kategória a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó közbeszerzésekre, amely szerint az eljárás a lehető legrövidebb idő alatt lebonyolítható legyen.
Összegzésképpen azt tudom mondani, államtitkár úr, hogy valószínűleg a frakciónk tartózkodni fog ennél az előterjesztésnél, már csak azért is, mert magával az alapfilozófiával, hogy a rendszert átláthatóbbá, egyszerűbbé, olcsóbbá, ezzel együtt költséghatékonyabbá kellene tenni, ezen javaslat tekintetében csak töredékesen találkozhatunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szilágyi György tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
