HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Én is figyelemmel hallgattam ellenzéki frakcióvezető-társaimnak a hozzászólásait, bár meg kell hogy mondjam, sok érv és gondolat, ami elhangzott, már előzőleg a folyosón a baloldali újságíróktól megszületett.
(14.20)
Nem azt mondom, hogy összehangolták a gondolataikat, de bájos ez az összhang mégiscsak. Viszont én ma nem… (Kunhalmi Ágnes: Mint ti Bayer Zsolttal.) Viszont én ma nem vitát szeretnék provokálni, inkább egy más kérdésről, egy ettől sokkal inkább különbözőről szeretnék szólni, és miniszterelnök úrnak elsősorban a migrációval kapcsolatos megjegyzéseihez hozzáfűzni néhány gondolatot. És talán elfogadják tőlem, hogy kereszténydemokrataként azoknak az értékeknek a mélyére és gyökerére szeretnék nézni, amik Európát Európává teszik.
Az első kérdés az, hogy mit veszélyeztet a migránsinvázió. Mondhatnánk azt, hogy mindazt, amit elértünk a foglalkoztatásban, a bérnövekedésben, általában a biztonságunkban, de azért inkább megmaradnék az értékeknél. Az európai keresztény és - még régebbre megyek - zsidó vallás értékei nem csupán a vallásos emberek tulajdona. Ezt minden európai - éppen a gyökerek miatt - akarva, nem akarva vallja, még ha szekularizált világban él is.
Engedjék meg, hogy három ilyen értékre rámutassak! Az emberi életnek és méltóságnak a tisztelete. Honnan ered ez ennél a két vallásnál? Ha visszamegyünk a teremtéstörténetben, ott azt látjuk, hogy a Teremtő a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ennél nagyobb motívuma a méltóságnak nem létezik. De az élet tisztelete is megjelenik ezekben a vallásokban, hiszen a fogantatástól a természetes halálig tiszteli az életet. És ez ma úgy jelenik meg a társadalmunkban és ebben a kérdésben, hogy a saját életünket és a másik életét is tiszteljük, védjük, és sérthetetlennek tartjuk. És ha megvan bennünk ez a gondolat és ez a gyakorlat, akkor persze hogy nem fogadhatunk el egy olyan kultúrát, ami az életet nem tiszteli.
A másik ilyen érték a szabadság. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor az ember méltóságának egyik legbiztosabb jeleként értékeljük az egyén szabadságát, akkor igényt tarthatunk arra, hogy tisztelje mindenki a mi szabad döntésünket, mint ahogy nekünk is tisztelnünk kell a másik ember szabad döntését. Ez jelent némi különbözőséget a társadalomban, de semmiképpen nem jelent multikulturalizmust, hiszen ugyanazon a kultúrán belül hozunk mi döntéseket, amit, ha nekünk nem tetszik, akkor is el kell fogadni, és ez a fajta sokszínűség belefér az európai kultúrába. Sőt, hozzátenném még azt is, hogy ha egy idegen kultúrából jött ember elfogadja a törvényeinket, szokásainkat, életformánkat, akkor azzal nincs baj, hiszen itt élnek közöttünk is arab orvosok és mások. A tömeggel, amely képtelen integrálódni, azzal viszont baj van.
A harmadik ilyen érték, amire felhívnám a figyelmüket, az, hogy az emberi életet mi közösségben képzeljük el. Az egyén is a közösségben alakul és fejlődik, és találja meg önmagát. Az individualizmus nem ismeri a közösségek értékét, nincs mondanivalója a családról, az egyházról, a nemzetről, de még a lakóközösségről sincs. Ez a közösség nem lehet multikulturális, hiszen az értékrendje közös kell hogy legyen. Ahogy említettem az előbb, sokszínű lehet, de a kultúrán belül.
Végül felvetődik a kérdés, hogy mit kell tennünk ebben a helyzetben. Nyilvánvaló, mindnyájan elfogadjuk és képviseljük azt, hogy önvédelemre van szükség, és a határvédelem is ezt jelenti. Ez az önvédelem hatékony kell hogy legyen, de emberséges. Ma már szó esett erről, és ezt szeretném kiemelni. A kormány szerződést kötött a karitatív szervezetekkel, akik a határon vagy máshol végzik a feladatukat. De az üldözöttek védelme saját hazájukban fontos feladat.
Akkor, amikor a honvédség 13 országban ezer emberrel jelen van, akkor az ottani rend megteremtésén dolgozik. A béke feltétele annak az emberi életnek, amihez mi szeretnénk hozzásegíteni az ott élőket. De nemcsak a rend és a béke az, ami fontos, hanem az ott üldözött közösségek megerősítése. Természetes dolog, hogy mi, európaiak az ott élő keresztény közösségek védelmére gondolunk, hiszen ott nem betelepülők ezek a keresztény közösségek. Előbb éltek ott, mint más kultúrák képviselői. Az ő védelmüket konkrét segítéssel próbáljuk megteremteni. Irakban, Szíriában kórház, iskola létrehozásán dolgozunk; olyan iskolán, amely ezer gyereket fog nevelni. Ebben egyházi gyűjtés is szerepel, tehát az önkéntesen felajánlott magyar emberek adományai. Ezt egészítette ki a kormány. És természetesen az az önálló helyettes államtitkárság keretében megvalósuló, segítséget nyújtó kormányzati erő, aminek önálló kerete is van, amivel ezt meg tudja tenni.
Most még feltehetik nekem a kérdést, hogy miért csak a keresztényeket akarjuk mi ott segíteni. Én már elmondtam többször, és újból el kell mondanom, hogy felelősek vagyunk mindenkiért, hiszen egy globalizálódó világban minden emberért felelős minden ember, de azért mégiscsak koncentrikus körökben jelenik meg a felelősségünk. Legbelül azok vannak, akikhez legközelebb állunk: a családok, a gyerekeink, a nemzet, Európa, és végül minden ember.
Ezt be kell tartanunk, és ha ezt betartjuk, akkor megvalósul az önvédelem szempontja, és megvalósul ennek az emberséges mivolta, a másik ember, különösen a hazájában élő ember segítése, amivel saját erőnkhöz viszonyítva hozzájárulunk ahhoz, hogy szülőföldjükön találják meg a boldogulásukat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
