DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat valóban egy fontos sarokköve a magyar jogrendszernek, ehhez képest az előkészítő munkák során, úgy tűnik, hogy legalábbis miniszter úr elmondása alapján elég sok egyeztetést lefolytattak, de azt kell látnunk, hogy a parlamenti frakciókkal vagy legalábbis az ellenzéki frakciókkal megspórolták ezeket az egyeztető köröket. És higgyék el, ez nemcsak egyfajta eljárásjogi ellenzéki sirám, amit itt elmondtunk, egyébként az előttem szóló Bárándy Gergelytől már hallhattuk, hogy mi ezzel kapcsolatban a probléma, szóval, ez nemcsak egy ellenzéki sirám, hanem megkérdőjelezi azt, hogy mondhatunk, tudunk-e mondani teljes mértékben, teljes mélységében megfelelő véleményt itt az Országgyűlés előtt egy 500 oldalas előterjesztésről úgy, hogy egy kicsit kevesebb, mint egy hetünk volt erre.
(14.20)
És lehet azt mondani, hogy volt előzetes konzultáció - már évek óta megy ez a gyakorlat. Valóban, a koncepciót én is láttam, megkaptam, nagyon sok minden változott azóta, hozzáteszem, az egyes szakmai javaslatok beépítésre kerültek akár a különböző hivatásrendek részéről is, mások nem. Én azt tekintem végső verziónak, ami a parlament honlapjára felkerül, amikor a kormány benyújtja ezt a javaslatot az Országgyűlés részére. És ez alig több mint egy hete történt meg. Ebből a javaslatból tudunk kiindulni, ebből a javaslatból tudunk dolgozni. Azzal, hogy a kormány konkrétan mikor gondolja úgy, hogy az Országgyűlésnek be kell nyújtani egy javaslatot, benyújtja-e a javaslatot, vagy akár egy következő ciklusra tolja, ezzel mi nem tudunk mit kezdeni, törvényalkotóként azt a javaslatot láthatjuk, ami beterjesztésre kerül.
Arról nem is beszélve egyébként, hogy illene egy ötpárti egyeztetést összehívni a benyújtás után, ez lenne a legelegánsabb. De már nem szeretnék ennyire előreszaladni, elég lett volna az is, ha megfelelő időt biztosítanak arra, hogy át tudjuk nézni mélységeiben, vagy legalább meg tudjuk nézni, hogy mik változtak a korábbi koncepciókhoz képest ebben a javaslatban.
Tudják, azt érezheti az ellenzéki képviselő, hogy a véleménye igazából nem is számít. Ugyanezt érezzük, amikor Trócsányi igazságügyi miniszter úr még a vezérszónoki kört sem várja meg. El tudom képzelni, hogy vannak fontosabb dolgai, de ha 42 évet vártunk erre a javaslatra - ő mondta, nem én, azon a pulpituson -, akkor ő talán két órát várhatna, hogy meghallgasson minden ellenzéki, illetve kormánypárti javaslatot. De a kormánypártok részéről semmi újdonság nem hangzott el az indokoláshoz képest, ami a törvényjavaslat általános indokolásában benne van. Tehát azt megspórolhatta volna miniszter úr, hogy ezt meghallgassa, ezt én megértem, de legalább az ellenzéki javaslatokat illett volna meghallgatni. Vagy ha nem érdekli, akkor legalább úgy csinálni, hogy a személyes jelenlétével legalább elmondhatja azt, hogy bármiféle nyitottság van az irányba, amit itt elmondunk.
Ezt a felvezetőt mindenképpen el kellett mondanom, mert sokat vártunk, aztán évtizedeket vártunk ezek szerint - megint csak igazságügyi miniszter urat idézve -, de utána azt láthattuk, hogy a parlamentnek meg egy hete van felkészülni erre a javaslatra.
És pont azért is fájó egyébként, hogy megspórolták ezeket az egyeztetéseket, mert egyébként vannak jó irányú módosítások, amelyek egyeztetésekkel, javaslatok befogadásával még egy jó javaslatot és támogatható javaslatot is eredményeztek volna. Önök megspórolják azt, vagy nem kell önöknek az, hogy az ellenzék is támogassa ezt a javaslatot. Ha kellett volna, akkor nyilvánvalóan a véleményünket figyelembe vették volna, vagy legalább meghallgatták volna.
A perkoncentráció - mert most belemennék azért mégis, és előre jelezném, a teljesség igénye nélkül, az egyhetes határidőre tekintettel, de a legfőbb dolgokat megpróbálom kiemelni az alapelvektől, illetve Gyüre Csaba képviselőtársam fogja ezt folytatni, de engedtessék meg, ez nem lesz száz százalékig teljes -, tehát a perkoncentráció elve önmagában támogatható, tehát ezzel nincsen gond. Hogy a felek az eljárásban minél aktívabban vegyenek részt, támogassák egy hatékony eljárásnak a befejezését, illetve megvalósulását, ezzel sincs az alapelvek szempontjából gond, illetve az igazmondási kötelezettség sem ördögtől való, természetesen örülünk, hogy bekerült az alapelvekhez. De aztán ennek a kibontásával kapcsolatban - már ahogy ez elhangzott - vannak kérdéseink.
Önmagában még azt sem tartom rossznak, hogy már az első foknak is elválik két szakaszra a menete, tehát a perfelvételre és az érdemi tárgyalásra, ha ez megfelelő módon szabályozva van, megfelelő módon átgondoltuk, átrágtuk itt az Országgyűlésben is, és nem csak a több száz szakértő a háttérben, mert én természetesen elfogadom, hogy nagyon sokan dolgoztak ezen, de sajnos láthattunk már olyat, hogy több száz szakértő is hibás anyagot vagy nem tökéletes anyagot hagyott maga után, és nem feltétlenül az ő hibájukból, mert az, hogy a minisztériumban ki meg hogy nyúl bele egy javaslatba, azt mi nem láthatjuk. Tehát a lényeg az, hogy ha beáll a preklúzió, amiről megint csak miniszter úr beszélt, és továbblépnek egy érdemi tárgyalási szakba, tehát két szakra oszlik az elsőfokú eljárás, én ezt alapvetően egy olyan pudingnak tartom, amit meg lehet kóstolni, ha az megfelelően körbe van járva. Valóban, az ügyek elképesztő módon elhúzódnak; valóban, vannak rosszhiszemű, perelhúzó magatartások, amelyek ellen fel kell lépni; és sok esetben már annyira elhúzódnak - ez is igaz - ezek az eljárások, hogy még egy rossz döntés is gyorsan jobbnak tűnik, mint mondjuk, egy évtized után egy tökéletes döntés, de már a jogsérelem, hogy elhúzódott ilyen formában vagy ennyi ideig, az már egy nagyobb hátrányt jelent, mintha gyorsan született volna egy nem tökéletes ítélet. Ilyen hangokat is hallani.
Aztán az is igaz, hogy a másodfok elég gyakran egyszerűen hatályon kívül helyezte - ez igaz mind a polgári, mind a büntetőügyekre - az ítéleteket, és egyébként a Kúriának az elmúlt években kiadott beszámolójában is szerepelt, hogy nagyon gyakran a másodfokú ítélet tulajdonképpen az érdemi döntés helyett egy hatályon kívül helyező döntésben ér véget. Tehát a hatályon kívül helyezés sok esetben az érdemi döntés helyett kerül meghozatalra, tehát sokszor akár lustaságból, vagy azért, mert nem kíván tárgyalni a másodfok, egyszerűen visszadobja. Ennek is gátat kell szabni, ennek sincs semmi akadálya, csak itt is a részletszabályokban szokott a kutya elásva lenni.
Aztán továbbmenve: az aktívabb bírói hozzáállás az már egy olyan kérdés, ami szintén elsőre jól hangzik, de valóban felvet kérdéseket. És itt a jogi képviselővel rendelkező, illetve nem rendelkező felek esetében való igaz, hogy olyan helyzet előállhat, hogy a felek nem lesznek ugyanabban a helyzetben, illetve hogyan várható el - ez valóban igaz - a bírótól, hogy ő megjelölje azt a jogalapot és törvényhelyet, amely alapján neki majd ítéletet kell hoznia. Ez kicsit olyan, mint ha bíró azt mondaná, hogy akkor erre a törvényhelyre kell hivatkozni, és utána vagy megindokolja, hogy ez miért volt egy kiváló hivatkozás, vagy azt mondja, hogy ennél ostobább és balgább hivatkozást nem láttam.
Ugye, mindkettő komikus, ha jogászi szemmel nézzük? Tehát sem a saját javaslat alátámasztása, sem a megcáfolása nem tűnik tökéletesnek. Persze az is igaz - és itt megint az alapelvvel egyet lehet érteni -, hogy nem feltétlenül csak az keresheti az igazát a bíróság előtt, akinek ügyvédje van, segíteni kell ezeket az embereket, de én is valahol ott látom a segítséget, hogy egy kicsit a pártfogó ügyvédi képviseletet elérhetőbbé tenni, átalakítani, olyan módon bevonni, hogy ez is egy segítség legyen, illetve a bíróságot olyan módon bevonni, amely a fegyveregyenlőséget nem veszélyezteti. Tehát itt is hiába a sok egyeztetés, hiába minden, úgy érzem, hogy problémák lehetnek.
Aztán az anyagi igazság kérdése, erről is szó esett. Nem csak az a fontos, hogy legyen egy ítélet, bár ahogy elmondtam, ilyen tíz év környéki pereknél már az szokott megvalósulni sokszor, hogy legyen már valami, mert bármi jobb, mint az, hogy elhúzódik az eljárás, de azért törvényi szinten, jogalkotókként nem ebből kellene kiindulni, abból kellene kiindulni, hogy azért az igazsághoz - és én ezt a polgári pereknél is úgy vélem - közelíteni kell az ítéleteket, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor a megelégedését nem fogja szolgálni a jogkereső állampolgároknak. És ha ez így van, akkor való igaz az is, hogy a bizonyítékok teljes kirekesztése egy későbbi szakból, az számos esetben igazságtalan és jogszabálysértő határozatokat, mármint lehet, hogy a formáljogot nem, de alaptörvénysértő határozatokat eredményezhet. És itt is megértem a logikát, hogy igen, alapvetően mindent elő kell terjeszteni, de a bíróság kezét ne kössük meg, mert később is felmerülhetnek bizonyos kérdések. Nekem itt az jutott eszembe, miközben hallgattam az előttem felszólalókat, hogy itt a parlamentben megszokhattuk 2010 után, hogy a kormánypárti padsorokból még a viszonválaszt is felolvassák. Na most, a bíróságon ne ez legyen, hogy úgy kell odamenni az ügyvédnek. Egyébként ebben Bárándy Gergely hasonlata jó volt, hogy mintha előre felmondanánk egy diktafonra, és akkor mindenki azt játszhatja le, mást nem meg máshogyan nem.
(14.30)
Én ezt egyedül itt az Országgyűlésben tapasztaltam, megmondom, hogy ilyen előre megírt válaszok, illetve az előterjesztő sok esetben, amikor válaszolt a felmerült vitára, akkor elővett egy lapot és felolvasta. Tehát most vagy tudták, hogy én előző este mit készültem, és arra reagáltak, akkor azért probléma, hogy azt honnan tudták, a másik eset meg, ha nem érdekelte, hogy mit mond az ellenzék, akkor meg ezért problémás ez a kérdés.
Aztán szintén felmerült a szakértő kérdése. A miniszter úr is elmondta, hogy itt vannak új koncepciók, idő hiányában mélységeiben nem mennék bele, de engem nem győzött meg, hogy ez hézagmentes lesz. Engem nem győzött meg, hogy így, ebben a formában, hogy a szakértő majd biztos az ellenoldal érveit is mérlegelni fogja, és csupán azért, hogy előírjuk, akkor ez meg fog történni, illetve választani kell a különböző szakértők közül. Nem vagyok benne biztos, hogy ez így, ebben a formában működni fog. Hozzáteszem itt is, hogy ha több ötpárti vagy többpárti egyeztetésen túl lennénk, a viták és az érvek, ellenérvek ütköztetésén, akkor lehet, hogy meggyőzhető lennék. Így ebben a formában én nem látom az előrelépést, vagy amiben van, ott hasonló csapdahelyzetek is megnyílnak, mint ami jelenleg is a törvényben benne van.
Aztán a társult per, közérdekű kereset szintén lehet egy előrelépés. Nekem tetszik a koncepció, hogy a társult pereket kiemeljük és egy új kategóriaként tulajdonképpen létrehozzuk, többször elmondtuk, hogy a közérdekű keresetek is pozitív előrelépés lehet, ami a jogrendszert illeti. Eddig is volt, de sok esetben ez nem működött, vagy nem kellőképpen sikerült beépíteni valójában, ami a gyakorlatot illeti, a jogrendszerbe. Tehát itt is magát a beemelést üdvözöljük, a gyakorlati végrehajtás még várat magára. Ugyanez igaz az infokommunikációs eszközök alkalmazására.
Nagyon régi igény, hogy a bíróságok is tartsanak lépést, egyrészt, hogy anyagilag megtehessék, hogy ne kazettás magnókkal dolgozzanak, mert még így dolgoznak, tehát hogy még egy digitális diktafonra se telik, és a jegyzőkönyvezés is ennélfogva sok esetben hagy kívánnivalót maga után. Arról már nem is beszélve, hogy modernebb, nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban egy hangfelvételről már egy automatikus rendszer meg tudja írni a jegyzőkönyvet, és csak ellenőrizni kell, hogy ez alapján, amit leírtak, az jó-e, és sokkal hatékonyabbá teszi az egész dolog visszakereshetőségét. De hozzáteszem, hogy szeretnénk, ha ez mielőbb a gyakorlatba, tehát a büntető- és a polgári jogba is ez átemelésre kerülne.
Aztán a közvetítés erősítése szintén jó irány, ezt mindig is mondtuk, hogy a pereket ilyen formában is el lehet kerülni, vagy felhíva a felek figyelmét lehet erősíteni azt a kívánalmat, az állam kívánalmát, hogy ha lehet, akkor állapodjanak meg a felek, vagy jobban járnak, ha meg tudnak állapodni. De itt is a részletszabályokba jobb lett volna, ha nem egy hetünk van belemélyedni.
A végére én azt írtam fel magamnak, hogyha már Vejkey képviselőtársam mondta a közigazgatási bíróságokat, hogy nem vagyunk a közigazgatási bíróságok ellen. Ami az anyagi eljárásjogi szabályokat illeti, ezzel nincsen semmi gond. Azzal van a gond és a koncepcióban vagy az egyébként abban megtartott ötpárti egyeztetésen elhangzott, hogy önök a közigazgatásból szeretnének átültetni embereket a bírói székbe, és ha jól tudom, akkor ezt az Országos Bírósági Hivatal is ellenezte.
Tehát egy olyan koncepciót dolgoztak önök ki, amit az önök által kinevezett OBH-elnök által vezetett hivatal sem támogat. Tehát így azért nehéz reformokat végrehajtani. Hála a Jóistennek, hogy kétharmados ez a törvény, illetve ami a közigazgatási bíróságok megszervezését illeti. Tehát egy olyan ritkán látott szituációba kerülnek, hogy vagy elfogadják az érveket, ellenérveket, vagy nem lesz ilyen. Tehát ebben a helyzetben, azt kell mondjam, hogy ez ilyen egyszerű. Ha önök szeretnének közigazgatási bíróságokat, akkor olyan előterjesztést tesznek, ami alkalmas arra, hogy az Országgyűlés kétharmados támogatottságát elnyerje, ha meg nem, akkor majd a részletszabályokat, ha nem is ebbe a törvénybe, de majd valahova beiktatják vagy átalakítják, egyébként pedig ez a kérdés addig biztos, hogy nem fog megoldódni, ameddig akár egy újabb egyeztetéssel a megfelelő szabályokat, elfogadható szabályokat elő nem terjesztik.
Én ennyit szerettem volna, elnök úr, és Gyüre Csaba részére meghagyom a lehetőséget, hogy a továbbiakat kifejtse. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
