BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Munkatársai és tisztelt Képviselő Urak, Hölgyek! Ez az a napirend, ezt tavaly is elmondtam, amit a képviselőtársaimnak kötelezővé tennék - tudom, hogy ez csak egy ilyen álom -, hogy itt üljenek, meghallgassák, és kötelezővé tenném, hogy a beszámolót is el kelljen olvasni, mert talán sok mindent megértenénk abból, hogy a mai magyar társadalom miért olyan, amilyen.
Az előző évek beszámolóinak szerkezeteit követve több mint 300 oldalon keresztül ismerteti az alapvető jogok biztosának tevékenységét, átfogó képet ad mind az ombudsmani hivatal működéséről, nemzetközi kapcsolatairól, mind a kiemelt alapvető jogok magyarországi helyzetéről. Az egyes alapjogok magyarországi érvényesülését önálló fejezetbe foglalva, a konkrét ügyeket részletesen ismertetve taglalja.
Az alapvető jogok biztosáról szóló törvényben kiemelt öt terület a 2015. évről szóló beszámolóban is különös hangsúlyt kap. Mindenki tudja, hogy melyek ezek a területek: a gyermekek jogai, a nemzetiségek jogai, az egészséges környezet védelme, a fogyatékossággal élő személyek jogai, a leginkább veszélyeztetett csoportok jogai.
A korábbi évek beszámolóitól eltérően a Magyarországon élő nemzetiségek jogai, illetve a jövő nemzedékek érdekei, az egészséges környezethez való jog védelme esetében a terület tárgyévi vizsgálatainak bemutatása nem az alapvető jogok biztosának alkotmányos jogok helyzetének értékelését tartalmazó fejezetben van, hanem a beszámoló önálló 4. és 5. fejezetébe került át. Immár tehát a belső feladatmegosztásra is figyelemmel a biztoshelyettesi beszámolórészek, fejezetek foglalkoznak a biztos és biztoshelyettesek közös munkájának, vizsgálatainak és együttműködéseinek tapasztalataival.
A 2015. évi legnagyobb médiavisszhangot kiváltó ombusmani jelentések a következőek voltak, amelyeket a 43. oldalon találunk. A Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriáján előzetes bejelentés nélkül tett OPCAT-látogatás. A jelentésben leírt állapotokat taglaló 282 önálló megjelenés - online felületen 155, rá-dió-televízió 68, nyomtatott sajtó 59 - egyrészt hozzájárult a helyzet kezelésének felgyorsításához, másrészt pedig azzal a hatással járt, hogy ráirányította a figyelmet más magyarországi intézetek helyzetére is. Az alapvető jogok biztosa és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó helyettese sajtótájékoztatón mutatta be a miskolci közös hatósági ellenőrzésekről és a lakhatási feltételekről készült terjedelmes jelentést. Oktatásügyben kiadott ajánlások, ezek között az ombudsman vizsgálta a pedagóguséletpályamodellt is.
A 2015. év kiemelkedő feladata volt a menekültválság kezelése is. A beszámoló kiemeli, hogy az országgyűlési biztosok gyakorlatában mind a menekültek, mind a menedékkérők vagy az azt nem kérő, de országukat valamely kényszer okán elhagyó külföldi vagy hontalan személyek jogi státuszuktól függetlenül egyértelműen védendő csoport tagjainak tekintendők. A menekültek alapvető jogainak védelmében az alapvető jogok biztosa több intézkedést is tett; ezt most nem sorolnám fel, mert ez fellelhető a jelentésben.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Néhány észrevétel. Üdvözlendő, hogy a kormány idegengyűlölő kampánya közepette felemelte szavát a menedékkérők emberi jogainak védelmében. Külön örvendetes, hogy az ombudsman köszönetet mondott a menedékkérőket segítő civil szervezeteknek, akiket emlékezetes módon a kormány eléggé támadott. Kérdés, hogy mi lett a menedékkérők Bicskére utazása ügyében lefolytatott vizsgálat eredménye. Ugyanakkor meglepő, hogy az alapvető jogok biztosa a menedékkérők tagállamok közötti áthelyezésére vonatkozó EU-határozattal összefüggésben kérte az Alkotmánybíróságot az Alaptörvény értelmezésére. A megfogalmazott kérdések meglehetősen egybecsengenek a kormány kvótaellenes kampányával.
Az alaptörvény-értelmezésre vonatkozó indítvány benyújtása különösen meglepő annak fényében, hogy az ombudsman nem mutat különösebb aktivitást az alkotmánybírósági beadványokat illetően. A beszámoló 2900 (sic!) 2015-ben benyújtott utólagos normakontroll-indítványról tesz említést. Ez azért sajnálatos, mert utólagos normakontrollt csak az ombudsman, illetve az országgyűlési képviselők egynegyede kezdeményezhet.
A beszámoló ezúttal sem fest rózsaszín képet Magyarország szociális helyzetéről, reálisan ábrázolja az egyre elfogadhatatlanabb állapotokat. A beszámoló 123. és 124. oldalán például a következőket olvashatjuk:
„A biztosi gyakorlatban az egyes panaszok vizsgálatakor a szociális biztonság vagy az egészség joga, illetve az oktatáshoz való jog önálló sérelme kivételes. Jóval gyakrabban fordul elő e jogok közvetett, áttétes sérelme azért, mert az alapvető eljárási garanciákat, jogállami elveket figyelmen kívül hagyja a közhatalom. Ezzel együtt a beszámoló keretében indokolt önálló fejezetben is ismertetni azokat az ombudsmani vizsgálatokat, tendenciákat, amelyek az egyes szociális jogok biztosítását és védelmét szolgáló, szolgáltató intézményrendszer működésével hozhatóak kapcsolatba. A tágabb értelemben vett ’szociális ügyek’ halmazából kiemelhetőek olyan esetek, amelyek az egyéneket ért visszásságok mellett nagyobb, akár rendszerszintű aggályokat jeleznek. A 2015-ös tárgyév kapcsán arra a tendenciára lehet utalni, hogy a panaszbeadványok nem csekély része közvetve vagy közvetlenül a panaszosok szociális helyzetével, egészségi állapotával és az ellátórendszerrel függött össze, azok túlnyomó többségét ugyanakkor a biztos hatáskör hiányában nem vizsgálhatta. A panaszok továbbra is tartós elszegényedési folyamatokról, a kiszolgáltatottság más dimenzióban való újratermelődéséről árulkodnak, a szociálpolitika szűkülő eszközrendszere pedig nem képes valódi, hosszú távú segítséget nyújtani a mélyszegénységben, tartósan a létminimum alatt élők problémáinak javításához. A legelesettebbek továbbra sem vagy csupán esetlegesen jutnak hozzá segítséghez és támogatáshoz.”
Azt gondolom, ezek elég súlyos mondatok a jelentésben, és jelezni szeretném, hogy én már előre kíváncsi vagyok a 2016-os jelentésére az elnök úrnak, csak azért, mert 2016-ban az egész gyermekvédelmi rendszert szétverte a Fidesz-KDNP-kormány.
Az MSZP továbbra is fenntartja az alapvető törvényben létrehozott új ombudsmani struktúrával szembeni kritikákat, különös tekintettel a szakosított ombudsmanok önállóságának megszüntetésével, az adatvédelmi biztos intézményének felszámolásával összefüggésben kifejtett kritikákra. Üdvözölhető, hogy az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek beszámolója átfogó képet ad az alapvető jogok érvényesülésének magyarországi helyzetéről, és hűen tükrözi a magyar társadalom jelenlegi legfeszítőbb problémáit. Emellett ki kell emelnem, elmondtam már, képviselőtársaim, hogy épp ugyanúgy, mint az előző évben is, az MSZP támogatni fogja az elfogadását a jelentésnek.
Örülök, hogy ma ebben a vitában részt vehetek, és nemcsak azért, hogy ezeket a mondatokat elmondhattam, hanem egy helyi ügyre szeretném az ombudsman úrnak felhívni a figyelmét, és ha van lehetősége, akkor kérném, hogy indítson vizsgálatot ez ügyben, amire ötödik hónapja nem kapunk választ, az egyik állampolgárt ért sérelemre.
Két cikket szeretnék felolvasni, mert az a legkönnyebb, ha felolvasom, amelyek megjelentek a híradásokban, és utána átadnám az ombudsman úrnak, hogy ha tud ezzel valamit kezdeni, nagyon megköszönném.
(12.00)
„Elkeseredetten keresi az igazságot és Mile Imrét családja Püspökladányból. Az 59 éves férfi április 9-én, ötödik hónapja tűnt el a Jász-Nagykun-Szol-nok megyei karcagi Kátai Gábor Kórházból, azóta nem adott életjelet magáról. A hozzátartozók állítják: a kórház felelőssége, hogy eltűnt a szerettük.”
„Imre öt hónappal az ominózus nap előtt került be a kórházba, miután ittasan elesett biciklijével. Koponyatörése és agyi bevérzése keletkezett. Mivel korábban volt már ital miatt kórházban, így súlyos alkoholistaként kezelték őt, nem az alapsérüléseivel, hanem súlyos alkoholistaként, és a pszichiátriára fektették a kórházban. A pszichiátrián töltött hónapok alatt a férfi kétszer volt az épület falain kívül, általában 24 órás felügyelet alatt tartották a kórházban. A család állítása szerint erre hivatkozva nem engedték haza március 30-án. Csont és bőr volt - mondja az édesanyja -, alig 45 kilogramm, hogyan szökhetett volna el a kórházból? Ki volt kötözve a lábánál, a kezénél és még a mellkasánál is, de senkire nem volt veszélyes. Ha ki is sétált a kórházból, messzire biztosan nem ment pénz és iratok nélkül, bepelenkázva, egy szál pólóban az akkori 5 fokos hidegben. Ott van Karcagon, valahol a határban holtan - mondja az édesanyja. Ő már csak azt szeretné, hogy bizonyosságot kapjon, hogy a fia meghalt. A család szerint a kórház kamerafelvételei elárulnák az igazságot, mivelhogy be van kamerázva a kórház, 24 órán keresztül működik a kamerarendszer, ezzel azonban, hiába jelezték, senki nem foglalkozik.”
Az eltűntnek a családja feljelentést tett a kórház ellen, a rendőrség ide-oda tologatja az ügye: Püspökladány rendőrsége átadta Karcagnak, majd Karcag ugyanúgy visszaadta Püspökladánynak, és ötödik hónapja nem tudunk semmit arról, hogy a beteg hova tűnhetett. Ha mondhatok ilyet, érdekessége az ügynek, hogy amikor eltűnt a beteg, akkornap engedélyezték a kórházból, hogy Imrét hazavihessék. Sajnos, ez már nem történhetett meg, a beteget a családja már nem vihette haza, és azóta sem adnak információt a számukra. A kórház nem hajlandó tudomást venni az ügyről - így mondhatom: tudomást venni -, nem adnak felvilágosítást a hozzátartozóknak, a rendőrség épp ugyanúgy nem, és arra kérem biztos urat, hogy indítson vizsgálatot ez ügyben (Dr. Székely László bólogat.), és oda is adnám a papírokat, amiket én kinyomtattam, hogy segítségére tudjak lenni, és megköszönném, hogyha utána kapnánk valamilyen tájékoztatást, hogy mi történt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
