ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam itt a Ház falai között most már legalább fél tucat alkalommal szólaltam fel a személy- és vagyonőri területen dolgozók problémáiról beszélve, illetve ezen ágazat egy speciális területének a problémáit kívántam főként megvilágítani. Nevezetesen a vasútőrökét, azokét a vasútőrökét, akiknek voltam olyan kedves, és egy alkalommal még a tiltakozó petícióit tartalmazó paksamétáját is idehoztam a tisztelt kormánypárti képviselők elé, megleptem őket ezzel, ugyanis ezek az emberek, ezek a valóban keményen dolgozó kisemberek félnek, és mind a mai napig rettegnek attól, hogy kiszervezik őket, teljesen bizonytalan sorban tartják őket, és valamelyik jó politikai kapcsolatokkal rendelkező nagy parazitának szervezik ki az ő tevékenységüket, aki majd ebből hatalmas nagy sápot fog húzni.
Annak ellenére egyébként, hogy a területen mintegy 3400 cég tevékenykedik, és több mint 107 ezer ember dolgozik itt és bír érvényes engedéllyel, valamiért a kormányzatnak mégsem érdeke az, hogy itt ebben az ágazatban rendet tegyenek. Még a nemzeti együttműködés rendszere sem hajlandó őket meghallgatni, úgy rázza le magáról ezeknek az embereknek a problémáit, mint a kutya a vizet. Falra hányt borsó egyébként sajnos sok esetben az, amit itt az ember elmond, mert nem hajlandók ezeknek a dolgozóknak a problémáival foglalkozni, és talán nem véletlenül, ugyanis szakértők azt mondják, hogy a vagyonvédelmi ágazat éves forgalma mintegy ezermilliárd forintos összeget tesz ki, és ennek mintegy olyan 40 százaléka bizony közbeszerzések útján állami vagy éppen önkormányzati cégek megbízása alapján kerül ki ezekhez a sok esetben politikai alapon kiválasztott cégekhez.
Tehát óriási darab koncról van szó, egy olyan hatalmas nagy és jórészt adófizetői forintokból föltöltött zsírosbödönről van szó, amelyből nagyon sokan gazdagodnak, viszont nagyon sokan nagyon sok munkát beletéve nyomorognak. Ahol egyébként szabadon garázdálkodhatnak az alvállalkozók alvállalkozóinak alvállalkozói, és amikor a fővállalkozók megszerzik ezeket a zsíros falatokat, akkor széttárják kezüket, azt mondják, hogy ők megpróbálják rákényszeríteni az alvállalkozókra is a törvényes dolgokat, a törvényes feltételeket; ennek azonban a nyomát nem látni nagyon-nagyon sok esetben.
Éppen ezért azt tapasztaljuk, hogy a cégháló csúcsán milliárdos extraprofit van, viszont a piramis alján az egyszerű dolgozóknál, az egyszerű személy- és vagyonőröknél, biztonsági őröknél, ennél a 100 ezer embernél - tisztelet egyébként nyilvánvalóan a tisztességesen dolgozó, becsületesen dolgozó cégeknek - viszont óriási nagy problémákat tapasztalhatunk. A legvadabb neoliberális, vadkapitalista szimptómákat sorolta fel a munkahelyiterror.blog.hu-n a napokban megjelent írás, amelyben azokról a felháborító anomáliákról ejtenek szót, amelyekkel kapcsolatban igazán kíváncsi lennék például a MÁV ügyeiben kompetens Nemzeti Fejlesztési Minisztérium véleményére.
A Vasútőr Kft. egyik alvállalkozójának a Nyugati pályaudvaron folytatott tevékenységéről van szó, a névtelen szerző pedig összefoglalja, idézem, „a lábtörlőnek használt, végletekig elgyötört” munkavállalók panaszait. Mindez egyébként akkor is undorító lenne, ha közvetve nem egy állami cég lenne érintett, hanem mondjuk, szabadpiaci körülmények között találkoznánk ezzel. A cikk szerzője szerint ugyanis nincs pihenőidő, nincs szabadság, nincs táppénz; van viszont havi 300 óra rabszolgamunka, és mindenféle mondvacsinált levonás még a nyomorúságos bérekből is, és elnézést, hogy így kell fogalmazzak, de a munkáltatói szemétségeknek olyan gazdag tárháza, ami egyértelművé teszi, hogy ebből az országból sok esetben nem az alacsony bérek miatt mennek el a dolgozók, hanem mindazok miatt az aljasságok miatt, amelyekkel bizony olykor-olykor szembesülniük kell a foglalkoztatók részéről.
De túl a konkrét vasútőri ügyön, törvényszerűen felmerül itt néhány általános gondolat. Költői a kérdés, hiszen nyilván jó néhány kormányközeli vállalkozó pénzügyi érdekeit sértené, de miért is nem lehet megszüntetni, mondjuk, az állami vállalatoknál ezt az egész alvállalkozósdit? Mi szükség van a sokszor csupán élősködő, közbeeső láncszemekre? Miért kell eltűrni, hogy bizonyos személyek cégei odaálljanak az állam és az állampolgár közé, tulajdonképpen rabszolgatartónak? Különös tekintettel itt például elő lehet hozni olyan dolgokat, hogy van olyan kormánytag, akinek a volt cégei 15,5 milliárdos nettó árbevételhez jutnak úgy, hogy mindössze 168 embert foglalkoztatnak. Felteszem a kérdést, mert fel kell tenni, hogy egy KDNP-t a soraiban tudó kormánykoalíció miért nem fogadja meg XIII. Leó pápa Rerum novarumjában foglaltakat, amely szerint az emberek nem arra valók tulajdonképpen, hogy puszta haszonszerzés tárgyaként szolgáljanak, mert ez egy nagyon-nagyon rút dolog.
A Jobbik felfogása szerint az a foglalkoztatáspolitika, amit a Fidesz itt megvalósít, a teljes társadalmi katasztrófa felé vezeti az országot. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
