DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportjának részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő javaslat több szempontból érdekes, vannak benne pozitív és negatív részek; jómagam egyébként egy-két elég erősen kritizálható részt fogok legfőképpen kiemelni, de természetesen meg fogom említeni azokat a passzusokat is, amelyek előremutatóak, noha hozzá kell tennem, hogy ezek részkérdéseket taglalnak.
Továbbmenve és áttérve a kritizálandó passzusokra, értem én, hogy a strasbourgi bíróság sokszor olyan döntéseket hozott, amelyek komoly konzekvenciával, fizetési konzekvenciával bírnak, és kötelezik a magyar kormányt, hogy ezeket fizesse ki; azt is értem, hogy sok esetben nem érezzük és a magyar lakosság sem érzi indokoltnak és megfelelő módon alátámasztottnak ezeket a döntéseket, itt gondolunk ugyebár - ki fogok rá térni - a különböző börtönviszonyok miatt kiszabott ítéletekre, szóval, a magyar lakosság sem érzi úgy, hogy ezek jogosak lennének, vagy ily mértékben lennének jogosak; és azt is láthatjuk, hogy ügyvédi irodák az elítélteknek szinte már a noszogatásával arra buzdítják őket, hogy tömegesen adják be ezeket az ügyeket, hiszen akármi történik, ezeket meg fogják ítélni, és nyilvánvalóan ebben az esetben nemcsak az elkövetők, illetve a büntetésüket töltő fogvatartottak járnak jól, hanem természetesen a jogi képviselők, ügyvédek, egyéb közreműködők is, tehát erre ráépült egy iparág - ezzel nyilvánvalóan kezdeni kell valamit. Értem én, hogy a magyar kormányban ez egy dilemmát vetett fel, hiszen mit lehet tenni, ha nem lépünk ki az egyezményből, akkor az Emberi Jogok Bírósága kötelez minket, ezt tudjuk, államtitkár úr, ezt nyilvánvalóan mi sem szeretnénk megkerülni, hogy nagyon nehéz, még hogyha a nagy kamarához fordul is a magyar állam, illetve a magyar kormány, ez sokszor megtörténik, próbálunk jogorvoslattal élni. Hozzáteszem, hogy ezek nyilvánvalóan olyan körülmények, amelyekben adott esetben a politikai nyomásgyakorlás sem indokolatlan, lehet, hogy ezt önök meg is teszik, nyilván nekem erre akkora rálátásom nincs, de mindenképpen egy olyan helyzetet eredményez, ami a társadalmi igazságérzet és a strasbourgi döntések között egy erőteljes éket bever.
Az is biztos, hogy ha túlzsúfoltak a börtönök, akkor legfőképpen börtönépítéssel lehet megoldani ezt a feladatot. Tudom, hogy részben ebben is történtek előrelépések, tehát nem mondom azt, hogy nem építenek új börtönöket - lehet, hogy nem eleget -, viszont úgy érzem, hogy ez a jogi megoldás, amit itt behoznak, és az indokolásban is leírják egyenesen, hogy a jogalkotás eszközeivel is támogatják a túlzsúfoltság csökkentését, úgy gondolom, ez néhány ponton egy veszélyes irányt jelölhet ki, hiszen a jogalkotás eszközével alapvetően úgy lehet csökkenteni a zsúfoltságot, hogyha vagy kiengedünk akármilyen jogcímen fogvatartottakat, vagy megpróbáljuk a rendszeren belül áthelyezni őket, nyilván - ki fogok rá térni - a panasznak a lehetősége erre is módot ad. Egyébként hozzáteszem, hogy meglepődnék, hogyha ma nem történne az meg, hogy a különböző börtönök zsúfoltságát megpróbálják megfelelő módon szimbiózisba hozni, tehát szerintem az jelenleg is úgy van, hogy ha van egy zsúfoltabb börtön és egy kevésbé telített, akkor az átjárás nyilvánvalóan megteremthető, tehát önmagában ez a lehetőség benne rejlik a rendszerben. Viszont nem gondolom, hogy az, hogy önök bevezetik az - ahogy írják - jogsérelemmel arányban álló hatékony kompenzációt, az a feladatot és a problémát megoldaná.
Ahogy említettem, első körben a bv-parancs-nok-hoz be lehet majd nyújtani egy panaszt - ez még rendben is van így -, aki megpróbál tenni valamit. Hát, túl sokat nem tud, mert gondolom, ahol zsúfoltság van, ott zsúfoltság van, tehát ott nemcsak az egyik cellában vannak nagyon sokan, a többiben is a telítettség, gondolom, nem túl alacsony, de a lényeg az, hogy azzal, hogy megteremtenek egy panaszt, azzal tulajdonképpen nincs is gond, ugyanúgy, ahogy a pártfogói felügyelői tevékenység körének a kibővítése is egy jó irány. Ezeket az eszközöket alkalmazni kell, főleg annak tükrében, hogy egyébként amikor mi szigort kértünk, akkor elmondtuk azt is - és ez sajnos az új bv-törvénynek a szövegében nem kellőképpen jelent meg, de elmondtuk azt is -, hogy mi azon vagyunk, hogy amennyire lehet, tegyünk különbséget azon fogvatartottak között, akik be akarnak illeszkedni, vissza akarnak illeszkedni a társadalomba, és azok között, akik nem, és ez a különbségtétel általában megtehető. Tehát segítsen az állam ott, ahol lehet, próbálja meg a visszailleszkedést minden eszközzel elősegíteni ott, ahol lehet, mert tudjuk, hogy ha valaki egyszer megbotlik, bekerül oda, akkor adott esetben ő újragondolhatja az életét, és visszailleszkedhet a társadalomba, de sajnos fel kell készülni arra, hogy vannak nagyon sokan, akik ezt nem így gondolják, és a börtön egyfajta továbbképzés a számunkra, ahol, úgy gondolják, hogy kihúzhatnak néhány évet, és kiváló ismereteket is elsajátíthatnak, és semmiféle meggyőződésük nincs abba az irányba, hogy ők visszailleszkedjenek a társadalomba - az ilyen elkövetők esetében nyilván a büntetés funkciót kell erősíteni. De ettől függetlenül fontos, hogy a pártfogó felügyelői rendszer nagyobb hangsúlyt kapjon, és minden, egyébként okkal nyújtott reintegrációs lehetőséget is meg kell adni, hangsúlyozom, azoknak, akik ezt megérdemlik.
Hogy azért még egy pozitívumot, egy apróságot elmondjak - mert mondtam, hogy ezekre is ki fogok térni -, az is jó, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsáthatóságát, hogyha az összbüntetésben foglalt valamely alapítélet ezt kizárná, akkor kizárják, tehát ez egy a jogalkalmazást, a joggyakorlatot egyértelművé tevő passzus a 20. §-ban.
De visszatérve a fő problémánkra, a kompenzációra, ami a zsúfoltság, főleg a börtönviszonyok zsúfoltsága esetén jár, a dilemmánk az, államtitkár úr, hogy ezáltal… - mert én érzem az irányt, hogy ha ezt bevezetjük, akkor talán egy kicsit szabadulhatunk Strasbourgnak a súlyos öleléséből, és talán az ügyek tömegesen nem fognak ott kikötni, én attól tartok egyébként, hogy ki fognak, hiszen ezek a jogszabályok, amiket most meghozunk, alapvetően belső jogszabályokként kötik a magyar hatóságokat. De hiába várjuk el azt, és meg is fogalmazza maga a törvényjavaslat, hogy ezek után egyéb kártalanítási igénynek az érvényesítésére, illetve sérelemdíjra nincs lehetőség, hogyha valaki megkapta ezt az új kártalanítási formát, amit önök most bevezetnek, aminek az a feltétele, hogy a panaszjogot kimerítse a fogvatartott, amely esetben van egy ilyen előzetes szűrő, tehát hogyha át tudják helyezni egy kevésbé zsúfolt helyre, akár börtönön belül, akár más börtönbe, akkor ez megtörténik, ha nem tudják, akkor meg jár neki ez a kártalanítás, és úgy, hogy ezáltal leírnak egy feltételrendszert, csak én, ahogy mondtam, nem látom annak a kifutását, hogy ezután, ha ugyanilyen indokkal vagy kibővítve, vagy olyan indokokkal, amelyek nem szerepelnek, Strasbourghoz fordulnak ezek az emberek, akkor ugyanúgy, vagy akár ezt meghaladó mértékben sajnos meg fogják nekik ítélni az egyéb kártérítési, kártalanítási összegeket. Tehát tulajdonképpen a belső jogszabályok húztak egy korlátot, de ez csak a magyar államot fogja kötelezni, mert a magyar állam ezekben az esetekben, hogyha a bv-bíró megítéli, akkor fizetni fog napi 1200-1600 forint közötti összeget.
Úgy gondolom, hogy ezt kvázi automatizmusként vagy majdnem automatizmusként előírni egy elég érdekes feltevés. Nem hiszem, hogy ez Strasbourgot meg fogja győzni, hogy észszerű összeg - ezt is önök írják. Ettől függetlenül viszont nagyon sokan fognak élni ezzel a lehetőséggel, hogy a magyar állam kvázi megnyitja a zsebét. Ami a kormányzat szempontjából ennél fontosabb, hogy a közvélemény felől azért egy felháborodás is várható, hogy ilyen könnyen osztogatják a pénzt, ahelyett, hogy addig, ameddig a börtönépítések megtörténnek, és Strasbourg nem ítél meg ilyen kártérítéseket, addig a belső jog alapján ne kötelezné magát az állam.
(18.40)
Ráadásul, ami engem kifejezetten felháborít, az az a passzus, ami kimondja azt, hogy a kártalanítással szemben milyen kielégítési igényekkel lehet élni. A gyermektartásdíj rendben van, ezzel nem is vitatkozom. Illetve még az is, hogy ha az adott bűncselekménnyel okozott kárt nem térítette meg, és erről van ítélet, akkor ezt is le lehet vonni belőle - ez is természetes -, viszont egyéb igényeket nem. Itt is egy nemzetközi példát hoznak arra, hogy a bíróság nagykamarája szerint, tehát nemzetközi példa van rá, sem beszámítással, sem követelés kielégítésével nem lehet az elítélttől, ha meg is ítélnek neki a börtön túlzsúfoltsága miatt egy összeget, abból levonni. Tehát sem az állam nem vonhat le a bűnügyi költségekre, amit az elítéltnek meg kellene fizetnie, de mondjuk, nem volt vagyona, nem volt behajtható vagyona, és nem lehetett mit tenni, nos, ha ennek ellenére megítélnek neki egy összeget, mondjuk, a zsúfoltság miatt, abból az állam nemhogy azt nem vonhatja le, amivel neki tartozik az elítélt, hanem egyébként más megítélt polgári jogi igényeket sem lehet ebből behajtani, csak az adott bűncselekmény sértettje számára - ez egy szűk kivétel. Vagyis tulajdonképpen a börtönben ülő és ezáltal a zsúfoltság miatt az államtól kártérítést kapó elítélt jobb helyzetbe kerül, mint egy jogkövető állampolgár, hiszen a fizetéséből vagy egyéb juttatásaiból végrehajtás útján bármilyen igény letiltható, levonható, ebben az esetben viszont az elítéltektől ezt nem lehet megtenni.
Ez megint Strasbourg gyakorlatára hivatkozással, számomra teljes mértékben elfogadhatatlan, vérforraló. Nyilván erre egy ítélet van. Nem tudom, emiatt Strasbourg hogy tudta volna Magyarországot egy újabb eljárás alá vonni, hiszen ha a jogszabályok külön nem emelnék bele ezt a szűkítő passzust, szerintem ezek nehezen lennének kikezdhetőek, de politikailag is fel kellene vállalni ezt a harcot, mert egy elítélt, fogva tartott bűnöző ne járjon már jobban, vagy ne járjon neki több jogosultság, mint a jogkövető állampolgároknak. Tehát ezt semmiképpen nem tudjuk elfogadni.
Ráadásul az új Be. kapcsán, már a társadalmi vitában is megfogalmaztuk ezt, és meg fogjuk a parlament előtt is, hogy azt szeretnénk, hogy a sértettek kártérítését oldjuk meg valamilyen formában. Hiába kapnak sok esetben - a sajtót is bejárt ügyeket is lehetne, a Cozma-ügyet, a Szögi-ügyet felemlíteni -, hiába kapnak vagy ítélnek meg nekik többmilliós kártérítést, az nem hajtható be az elítélten. Vagy ha behajtható lenne, és volt lefoglalt vagyona, akkor az állam a bűnügyi költségekre elviszi. És ezzel senki nem tud semmit csinálni, még a miniszter sem adhat arra engedélyt, nem engedélyezheti, hogy az állam bűnügyi igénye kapcsán a sértettek vagy az áldozat túlélő rokonai megelőzzék akár az államot is, és kielégítési joghoz jussanak, a megítélt kártérítést megkaphassák. Ennek fényében külön felháborító és bosszantó, hogy miközben az esetek többségében a sértetteknek nem jár semmi, addig Strasbourg - és most, ezzel az előterjesztéssel erre sajnos rábólintott a magyar kormány is - azon aggódik, hogy jaj, ha az elítélt kap egy kis kártérítést a börtönben, abból nehogy már le lehessen vonni, és micsoda óriási jogtalanság, ha abból az állam vagy egyéb jogosultak levonják az igényüket.
És egy másik felvetés a reintegrációs őrizettel kapcsolatosan. Egyrészről, ahogy mondtam, van ennek vagy lehet ennek haszna. De hogy ezt úgy bővítik ki, hogy már csak a visszaesőnek nem minősülő bűnismétlőkre terjedne ki, ezzel bővítik azt a kört, akik tulajdonképpen kiengedhetőek a börtönből, illetve a 6 hónap helyett 10 hónapra, illetve gondatlanság esetén 1 évre bővítik, ez megint csak azzal a vetülettel fog járni, hogy a jogkövető állampolgárok úgy fogják érezni, hogy a börtönből előbb kikerülnek a bűnözők. Valahogy úgy fogják érezni, mint mikor kap valaki egy felfüggesztett büntetést, vagy kitölti a büntetése egy részét és kiengedik, mint ha maga a büntetés ideje rövidült volna meg.
Úgyhogy ezek azok a súlyos aggályok, amelyek, úgy érzem, hogy nem oldják meg azt a problémát, ami valóban fennáll, viszont legalább a problémát újranyitják vagy egyéb problémákat nyitnak meg. Úgyhogy ezeknek a kiküszöbölése nélkül sajnos ebben a formában nem fogjuk tudni támogatni a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
