BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes felszólalásokat hallottunk a vezérszónoki körben, hiszen a szocialista képviselőcsoport szónoka, illetve az imént a függetlenek közül Szabó Szabolcs képviselő úr hovatovább megkérdőjelezte az Országgyűlés nyitott működésének az alapjait és fontosságát. Megmondom őszintén, én kifejezetten örülök annak, hogy itt az Országgyűlésben tárgyalhatjuk ennek a meglehetősen fontos kereskedelmi egyezménynek az ügyét, támogatjuk vagy sem, mert megítélésem szerint a lisszaboni szerződés jóváhagyása, 2007 karácsonya óta ekkora horderejű kérdés nem nagyon volt itt az Országgyűlés asztalán. Legalábbis olyan szerződés, olyan megállapodás, amely ilyen mértékben és ilyen mélységben képes befolyásolni az egész Európai Unió és azon belül Magyarország jövendőjét.
Nagyon helyes, hogy itt van ez az előterjesztés, hogy nyílt vita keretében tudunk állást foglalni ebben a kérdésben, kiki elmondhatja a maga véleményét, ha tetszik, ha nem, ez a parlament műfaja értelemszerűen, ezért választottak bennünket eltérő országrészekben, eltérő közösségek, más-más társadalmi és anyagi helyzetben lévő közösségek, választókerületek. Természetes az, hogy egy nagyobb képviselőcsoporton belül is lehetnek legalább részben eltérő álláspontok egy ilyen horderejű kérdésben.
Európában talán egyedül a Magyar Országgyűlés tárgyal ebben az időszakban erről a szerződésről, annak ellenére, hogy pénteken Pozsonyban egy visszafogott felkérés keretében Malmström asszony azt kérte a tagállami kormányoktól, hogy a kereskedelemért, külkereskedelemért felelős miniszterek hagyják jóvá az október 27-ei aláíráshoz szükséges döntéseket, aláírásukkal szentesítsék előzetesen az ideiglenes hatályba léptetés lehetőségét, és tartózkodjanak a tagállami kormányok attól, hogy más véleményformáló vagy döntéshozó testületek elé terjesszék. Kérem szépen, Magyarországon az Országgyűlés tárgyal erről a kérdésről, és szerintem ez egy fontos dolog.
Nem volt még módom köszönetet mondani képviselőtársaimnak, hogy júniusban, amikor Schiffer András határozati javaslata keretében tárgyaltunk már a CETA-ról, azt a módosító indítványt támogatták, amelyet én nyújtottam be, és ennek köszönhetően állt elő tulajdonképpen egy ilyen blokkolási helyzet, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a jelen parlamenti körülmények között tárgyaljuk ezt a témakört, hiszen a Magyar Országgyűlés az ideiglenes hatályba léptetést blokkolta a módosított határozati javaslat elfogadásával ez év júniusában.
Továbblépve: én a szabályozott kereskedelemnek vagyok a híve. Azt gondolom, hogy a tőkealapú társadalmi-gazdasági berendezkedésnél jobbat még nem nagyon találtak ki. Kiváltképpen azon tőkealapú gazdaságot és az abban működő szabályozott kereskedelmet támogatom, amely figyelembe veszi a tehetséget és a szorgalmat, és nem a puszta erőfölény az, amely ennek a tőkének a piacra jutási lehetőségeit elősegíti és a gyarapodáshoz hozzásegíti. Fontosnak tartom az Európai Unió egységességét is, de fontosnak tartom a közösségi ellenőrzés megfelelő szinten való fenntartását mind uniós, mind pedig nemzeti döntéshozói szinten. Én a magam részéről azt mondom, hogy elsősorban a szabályozott kereskedelemben azoknak a portékáknak kell lehetőséget biztosítani, akár tengerentúlról történő beszállításra vagy saját portékáink kiszállítására, amelyek tekintetében nincs normális, bejárható távolságon belül helyettesítő termék. Ez végtelenül fontos. Abban igaza van Sallai úrnak, hogy a helyi gazdaságok színes szövedéke csak abban az esetben tud kialakulni és megerősödni, ha nem kell tengerentúlról behozott ugyanolyan termékekkel versenyezni, például a csemegekukorica vonatkozásában.
Mi jelentősége van annak, hogy a tengeren keresztül, óriási tengerjáró hajókra felpakolva ezeket a termékeket, amelyek itt is előállításra kerülnek és ott is előállításra kerülnek, tehát egymást helyettesíteni tudják, ide-oda hurcikáljuk, és elképesztő mértékű szennyezést okozzunk az egész légkörre való tekintettel? Ennek nem sok értelme van. Juharszirupot itt nem lehet előállítani, helyes, ezért a kereskedelmi megállapodásokban szabályozott kereskedelem keretében jöjjön. Csemegekukoricának nem biztos, hogy kell jönnie, és szerintem csirkének meg disznóhúsnak sem nagyon. A mi gazdasági térségeinkben, az országon belüli régiókban számos olyan mezőgazdasági adottsággal rendelkező terület van, amely megfelelő színvonalon, sőt azt kell mondjuk, hogy egészségesebb körülmények között tudja előállítani a megfelelő minőségű élelmet.
Egyetértünk abban is, hogy korszakhatárhoz érkeztünk. Szinte a patkó minden szegletében ülő képviselőtársaim ezzel egyetértenek. S talán még abban is, hogy következmények nélkül nem lehet továbblépni, átlépni ezen a korszakhatáron. Egyik képviselőtársunk említette itt, hogy a természeti erőforrások elvonása az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a hulladék kibocsátása és saját életterünk elszennyezése egy nagyon komoly kockázat. Ez együtt jár a különböző világrészek társadalmi lecsúszásával, egész országok méltatlan helyzetbe kerülésével. Ha továbbmegyünk, akkor ezeket az erőforrásokat, legyen ez természeti erőforrás, de ma már humán erőforrásról is beszélhetünk, térben és időben a következő nemzedékekre való tekintettel is jelentős mértékben elhasználtuk. Ennek vannak nehezen visszafordítható következményei, akár az éghajlat-mó-do-sulás, vagy azok a társadalmi elégedetlenségi megmozdulások, amelyek a világ különböző részein tapasztalhatók, amelynek következménye tulajdonképpen a migrációs folyamat is.
Összességében megállapíthatjuk azt, hogy a geopolitikai környezet jelentős mértékben megingott. Ehhez hozzájárult a jaltai szerződés szavatosságának a lejárta is. Amit látunk, az tulajdonképpen a világ újrafelosztása. A világ újrafelosztására való törekvésekkel találkozunk minden területen. Ennek az újrafelosztásnak a célja az erőforrásokhoz való szabad hozzáférés vagy korlátlan hozzáférés biztosítása, megint csak a természeti erőforrások és az emberi képességek, az emberi erőfeszítések tekintetében is, valamint a piacok egységes játékszabályok alapján történő megszervezése. Tulajdonképpen erről szólnak a szabadkereskedelmi egyezmények.
Mindamellett, hogy én tisztelem a tőkealapú társadalmi-gazdasági berendezkedéseket, és a mi városunkban, választókerületünkben is együttműködünk nációra való tekintet nélkül a különböző befektetőkkel, sőt, ha nincs helyettesítő termék, amit az országban elő tudunk állítani, akkor még támogatjuk is, hogy megtelepüljenek az országban és a térségünkben, de azt semmiképpen nem szeretnénk, ha külföldi vállalatok, de nem is külföldi vállalatok, mert ezek transznacionális vállalatok, ezek nem saját nemzeti identitással rendelkező vállalatok, hanem bizonyos országokban vagy akár több országban is telephellyel rendelkező vállalatok, nem multi-, hanem transznacionális vállalatok, amelyek tulajdonképpen felette állnak az egész világnak, és ezek a vállalatok részt kérnek az európai jogalkotásból.
(13.00)
Alapvetően érzékelhető az a törekvés, hogy a demokratikusan megválasztott kormányok fölé akarnak kerülni, és a szabályozott kereskedelem egy magasabb szintjére szeretnének eljutni, ez pedig a szabadkereskedelmi megállapodás.
Na, ezen a szűrőn keresztül kell nézni alighanem a CETA-t is, az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodást is. Két kultúra találkozik, erről is volt szó: az egyik az elővigyázatosság elvét tartja fontosnak, ez a mi kultúránk, az európai kultúra, az Európai Unió jogrendjében ez található és ez a gyakorlat, és van a kockázatalapú megközelítés, ez pedig alapvetően az amerikai földrészt érinti és annak az északi részét, ahol egészen más szempontok dominálnak. Nem mondom azt, hogy az emberi egészség védelme ott nem fontos, egészen biztos, hogy fontos, csak másként, míg Európában az elővigyázatosság elve azt mondja, hogy csak olyan termékek hozhatók forgalomba, amelyekről bizonyított, hogy egészségre ártalmatlanok, tehát a jelenlegi tudásunk, a tudomány jelenlegi szintje szerint nem károsak az emberi egészségre; ez egy nagyon helyénvaló megközelítés. Míg ez a másik, ez a tengerentúli megközelítés alapvetően arról szól, hogy a terméket piacra lehet vinni, és utólagosan kell bebizonyítani annak, akinek nincs tetszésére az adott termék vagy kockázatosnak tartja, hogy az az emberi egészségre kockázatokat jelent.
Na most, a legújabb technológiák, mondjuk, a biotechnológia esetében elképesztően nehéz dolog ezt egy laikusnak vagy akár nemzeti kormányoknak is a későbbiekben bizonyítani olyan időtávon, hogy jelentős mértékű károsodások véletlenszerűen se következzenek be az egyén vagy éppen a közösség egészségi állapotában. Tehát óriási a különbség, ezt kell megértenünk, ez a nagy kockázat, hogy az egyik az elővigyázatosság kultúrája, a másik pedig a kockázatalapú megközelítés kultúrája.
A befektetési bírósági rendszerről nem sokat mondanék, de ez egy elég érdekes kérdés ahhoz, hogy két mondatot váltsunk erről, hogy ez a magyar jogalkalmazásban hogyan is jelentkezne. A dolog lényege az, hogy nem a nemzetállami joghatóság és nem is az európai uniós joghatóság alá kerülne a vitás kérdések rendezése, hanem valójában a befektetési bírósági rendszer keretébe, ahol egyrészt megfogalmazódik a megállapodásban a jogos elvárás fogalma, tehát egy befektető jogos elvárása méltányolandó szempont a döntések meghozatalánál, másrészt pedig a bizonyítás terhe a kormányokon van, és a kormányoknak kell indokolniuk egyes piacszabályozási döntések vagy fogyasztóvédelmi döntések szükségességét, diszkriminációmentességét, legitimitását. Nagy kérdés, hogy mondjuk, a chipsadó egy ilyen esetben, ha létrejön ez a megállapodás, akkor milyen mértékben lesz tartható az egészségvédelmi, fogyasztóvédelmi szempontok érvényre juttatása érdekében.
Kétségtelen, hogy van ennek gazdasági jelentősége is. Magyarország esetében 0,2 százalékra tehető az a kereskedelmi volumen az összkereskedelmi volumenből, amely Kanada és Magyarország között jelenleg fennáll és működik. Ha megnézzük azt, hogy európai szinten milyen változások várhatók, lehetett itt hallani, olvasni különböző tanulmányokat: a Tufts Egyetem az Egyesült Nemzetek Szervezete global policy modelljét alkalmazva végigfuttatta a CETA hatáselemzését, amely Európában a munkahelyek csökkenését, a bérek csökkenését és hozzávetőlegesen 0,5 százalék GDP-csökkenést jelzett előre, és alapvetően bemutatta azt, hogy azon tengerentúli cégeknek, vállalatoknak jelent ez előnyt, akik Európában, köztük Magyarországon termelnek, termeltetnek, a részegységeket, alkatrészeket visszaszállítják, és ott szerelik be végtermékké, késztermékké. Ez azért nem teljes egészében szolgálja a magyar gazdaság egyenszilárdságú fejlesztését.
Vannak a tagállamoknak fenntartásaik, a lengyeleknek is, a szlovéneknek is éppen a befektetési bírósági rendszerrel kapcsolatosan. Azt is tudjuk, hogy Belgiumban két tartomány, Vallónia és Brüsszel tartomány elutasította vagy elutasítani szándékozik a megállapodást. Ez még azt is magával hozhatja, hogy Belgium a ratifikációs eljárás során sem tudja majd támogatni a szerződést.
Szerintem további egyeztetésekre lenne szükség Magyarország és a velünk egy sorsközösségben élő középeurópai országok között, és én továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy ha a parlament úgy dönt, hogy mindent egybevetve, a gazdasági, gazdaságdiplomáciai kérdéseket is - ahogy Németh Zsolt képviselőtársam elmondta, nagyon fontos, kiemelten fontos szempont -, mindezeket egybevetve a CETA támogatása mellett dönt, én akkor se látom, hogy mondjam, túlságosan jónak és helyénvalónak, hogy az összes tagállam ratifikációs eljárásának befejezését megelőzően, tehát a jóváhagyott döntéseket megelőzően ideiglenesen hatályba léptetésre kerüljön. Igen kockázatos vállalkozás lenne ez az Európai Unió és Magyarország részéről is. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
