GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. És a félelmeket eloszlatandó, nem fogom kihasználni a teljes 15 percet, csak két rövid reakciót szeretnék megtenni, ami talán egyfajta bővített kétperces felszólalásnak fogható fel inkább.
Az első reakciómat Hörcsik Richárd képviselőtársamhoz intézném, aki komoly és drámai hangvétellel felszólított bennünket, hogy felelős döntést hozzunk, és igen, csak a robusztus tényanyagnak az elolvasása után nyilatkozzunk ezekben a kérdésekben.
(13.40)
Elhiszem, hogy képviselőtársamnak és a frakciójának kollektíve rossz a lelkiismerete, miután az ilyen fajsúlyos döntésekről úgy szoktak általában dönteni, hogy nem olvassák el ezt az anyagot. Már csak azért is, bár elhiszem, hogy önök angolul két nap alatt több ezer oldalt képesek elolvasni, de szeretném emlékeztetni önöket arra, ha jól tudom, akik szemben ülnek velem és itt ültek 2007. december 17-én, mindenki az igen gombot nyomta meg, egy olyan hétfői nap volt, amely alkalmával a lisszaboni szerződésről döntöttek úgy, hogy a pénteki napon írták alá Brüsszelben ezt az igencsak robusztus, vagy ahogy ön fogalmazott, eposzi terjedelmű szerződést. És itt, pár nappal később a Magyar Országgyűlés ezt jóváhagyta. Ez Magyarország és az önök szégyene.
Ez, amiről most szavazunk, nem kevésbé befolyásolja Magyarország sorsát, és egész civilizációnk sorsát vagy egész kontinensünk sorsát, csak hogy egy kicsit kitágítsam a horizontot, és hogy ezzel Németh Zsoltnak is megfelelővé tegyem az argumentumot, tehát itt sokkal lényegesebb kérdésről van szó. Itt nem is csak a nemzetállami keretekről, hanem civilizációs keretekről van szó, úgyhogy én is csak mindenkit arra tudok biztatni, hogy olvassa el ezt a szerződést, és gondolja végig azokat a folyamatokat, amelyekről képviselőtársaim is hosszasan beszéltek.
A második megjegyzésemet és reakciómat a már azóta távozott Szabó Szabolcs véleményéhez szeretném fűzni, és Németh Zsoltéhoz, akik egymást megtámogatták az álláspontjukban. Itt egy félreértést szeretnék eloszlatni, ami a mi felfogásunkat vagy a CETA-t ellenzők felfogását érinti.
Mi is tudjuk nagyon jól, hogy Magyarország egy pici és nyitott gazdaság, és hogy nem tudjuk elkerülni azt, hogy Magyarország a külvilággal kapcsolatban legyen. Nem bezárkózni szeretnénk és Magyarországot elzárni mindennemű globális folyamattól. Nem ez a cél vezérel bennünket. És nem is így fogalmazódik meg ez a kérdés, teszem hozzá. Tehát nem az a kérdés, hogy Magyarország nyitott gazdaságként egyáltalán rácsatlakozzon-e a globális világrendre vagy a gazdasági világrendre, a kérdés úgy fogalmazódik meg, hogy hol, hogyan és milyen feltételekkel csatlakozunk rá erre a globális világrendre. Nekem meggyőződésem az, hogy az elmúlt 26 évben erre a kérdésre adtuk meg a rossz választ. Mert az egész gazdaságpolitika, ami itt, Magyarországon dívott, meglepő módon kormányokon átívelő módon, azt szolgálta, hogy Magyarország a lehető legalacsonyabb szinten lépjen be ebbe a globális termelési értékláncolatba. És ez a rossz stratégia, és az a baj, hogy ezzel kellene szakítani, és erre most itt ugyancsak meglenne az alkalom.
Alacsony szinten, alacsony hozzáadott értékkel lépünk be ebbe a globális gazdasági versenybe. És csodálkozunk ennek a rossz gazdaságpolitikának a következményein: hogy adófizetést nem követelünk meg, állami támogatásokat adunk milliárdszámra magyar adófizetői pénzből, és a magyar miniszterelnök azzal kampányol külföldön, hogy a magyar munkaerő jól képzett, ellenben olcsó, a munka törvénykönyve meg kellőképpen rugalmas. És azt hiszem, szó szerint idéztem Orbán Viktort egy szaúd-arábiai útjáról. És csodálkozunk azon, hogy az ilyen feltételekkel működő Magyarországról 500 ezer magyar honfitársunk menekült el, amióta az Európai Uniónak és a nagy globális gazdasági világrendnek a vonatára felültünk. Vannak sikeres receptek a világban, de az, amit Magyarország folytat, az nem az. És nekem meggyőződésem, hogy először ezt a fajta gazdasági koncepciót kell rendbe tenni, és utána megválaszolni azt, hogy ehhez a fajta gazdasági struktúrához milyen típusú kereskedelem passzintható.
Nekem meggyőződésem, teljes mértékben egyetértek Bencsik János képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy ez nem egy szabadkereskedelmi, hanem egy kontroll alatt tartott, szabályozott kereskedelmi rendszer lehet. De előtte el kell végeznünk a házi feladatot: 26 év után a magyar gazdaságot vissza kell helyezni egy olyan pályára, hogy Magyarország ne a világ multinacionális vállalatainak az összeszerelő üzeme legyen, ahol a kütyü kütyüjének a kütyüjét szereli össze a jól képzett magyar munkaerő - teljesen kiszolgáltatva ezeknek a cégeknek, amelyek egyébként, megjegyzem, stratégiai partnerség ide vagy oda, az első lehetséges alkalommal elhagyják ezt az országot, ha a szomszédos ország jobb feltételeket kínál nekik.
Lássa államtitkár úr a Jabil Circuit Limited vállalat áldásos tevékenységét itt, Magyarországon, amely Tiszaújvárosból most arrébb áll az első adandó alkalommal, ahogy rájött, hogy Ukrajnában még alacsonyabbak az adók és még olcsóbb a munkaerő. Ez egy rossz stratégia, erről a pályáról le kell szállni, új gazdasági koncepciót kell megalkotni Magyarországon. Meg kell nézni azt, hogy az adófizetői pénzeket az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe invesztálva hogyan lehetne magas szakértelemmel, magasabb hozzáadott értéki szinten bekapcsolódni ebbe a globális termelési értékláncba, és akkor beszélhetünk arról, hogy milyenek a feltételek, és hogyan csatlakozzunk be globális szinten a kereskedelempolitikába.
Addig viszont kizárólag egy jól szabályozott és korlátozott keretek között működő kereskedelemben lehet Magyarország érdekelt. Ezzel szerettem volna még kicsit bővíteni azokat az érveket, amik itt elhangzottak, és továbbra is azt kérni önöktől, hogy ezt a szerződést utasítsák el akkor, amikor erről a magyar parlament szavazhat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
