SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nem tudtam, hogy az első 15 perc mennyire volt világos, és gondoltam, hogy az álláspontom kifejtésére még egy kis teret kérek, ha nem veszik úgy, hogy visszaélek az idejükkel. Csak több dolog is felmerül, amit gondoltam, hogy a vita közben elmondanék.
Elsőként is azt szeretném leszögezni, hogy az álláspontunk, az álláspontom nem keres-ke-de-lem-el-le-nes. Nem arról van szó, ami itt elhangzott Hörcsik elnök úr részéről meg ilyesmi, hogy tiltakoznánk a kereskedelmi rendszer ellen. Maga a szabadkereskedelem rossz; maga az a fajta kereskedelem, ami csökkenti Magyarország gazdasági védettségét. Menjünk egy tipikus kanadai termékre: Husqvarna kerti gépek vagy fűrészek. Jelen pillanatban Magyarország lassan minden kistelepülésén kapható. Mivel lesz jobb, ha a CETA-t megkötjük? Mivel lesz könnyebb? Milyen előnyöket hoz bármilyen kanadai terméknek a magyarországi forgalomba helyezése? Jelen pillanatban a konkrét kereskedelmi szabályok lehetővé teszik azt, hogy az Unió területére, így Magyarország területére a kanadai termékek bejussanak.
A szabadkereskedelem a korlátok lebontásáról, a feltételek lebontásáról szól. Amikor itt érvelek és hosszan beszélek arról, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény miért - nem tudom - bűnben fogant és alapvetően eredendően rossz, az azért van, mert az a kereskedelem, ami kockáztatja a magyarországi termelőknek, kereskedőknek, a gazdaságnak a helyzetét, az szerintem nem lehet jó. A kereskedelemre úgy van szükség, ami javít az emberek életén. Az a fajta hozzáállás, ami alapvetően ismét csak gazdasági szempontokat vesz figyelembe, és Hörcsik Richárd elnök úr több ilyet is mondott a felszólalásában, az szerintem kockázatos. Felkért bennünket, hogy a magyar gazdaság érdekeire és az EU jelenlegi helyzetére figyelemmel hozzuk meg a döntésünket. Pont erről van szó. Az a fajta szabadkereskedelmi irány hozta ebbe a helyzetbe az Európai Uniót és a világot, ami idáig zajlott. A CETA és a TTIP ennek a folytatása. Gyakorlatilag egy gyorsvonat sebességével rohanunk a totális globális összeomlás felé, és ezek a szabadkereskedelmi egyezmények ezt segítik elő.
Kereskedelemre szükség van, és hozzunk be olyan termékeket, amelyeket máshol jobban, olcsóbban, úgy állítanak elő, ahogy Magyarországon nem lehet. De - és most jön az, ami miatt csak megint egy érdekes beszélgetés lehet Bencsik képviselőtársammal - említette volt konkrétan a juharszirup megnevezését, hogy Magyarországon nem gyártja senki, elvileg nem veszélyeztethet terméket. Pont az a baj, hogy de igen. Alapvetően most, amikor egy halom olyan kistermelői, kertészeti ágazat áll vesz-tésre, mint a málnatermelők, igenis kockáztathatja. Ha tö-megtermékekkel, nagy termelési eszközökkel valamit olcsóbban előállítanak, és a magyar polcokon megjelenik a kanadai juharszirup, és ott lesz mellette a háromszoros árú magyar málnaszörp vagy bármi más hasonló szer, akkor az igenis piaci hátrányt okozhat.
(13.30)
Ezt az ökológiában vikariáns fajoknak nevezzük, mikor hasonló ökológiai réseket, ilyen fülkéket töltenek be azonos fajok ugyanazzal a szereppel, ehhez alkalmazkodik a jó tájgazdálkodás, és ehhez alkalmazkodik a jó helyi gazdaság. Nekünk az a célunk, hogy a magyarországi termelők által megtermelt termékeket próbáljuk meg piaci előnyökhöz juttatni, nem pedig a kanadait vagy az észak-amerikait. Habár hozzá szeretném tenni, hogy konkrétan csak a juharszirup miatt akartam reagálni, mert az elmondottakkal kapcsolatban túlnyomó többségében könnyű osztanom a képviselőtársam véleményét, hiszen egy halom olyan kockázatot fogalmaz meg, amely bennünk is megvan, és azért tartom itt szükségesnek, hogy a jelen lévő mind az öt, bocsánat, hét kormánypárti képviselőt győzködjem álláspontjának kialakítására. (Németh Zsolt: Egyetlen LMP-sként.) Egyetlen LMP-sként, de itt nálunk a frakció 20 százaléka jelen van, elnök úr, ami a Fidesz-KDNP-ről nem mondható el, nálunk a frakció 20 százaléka jelen van, bocsánat, 40 százaléka a jegyzővel (Felnéz a jegyzői széken helyet foglaló Ikotity Istvánra.) együtt. Tehát ennek megfelelően szeretném továbbra is győzködni, hogy miért rossz.
A Tufts - bocsánat, ezt a tfts sok mássalhangzót egymás után nem tudom szépen kimondani -, a Tufts Egyetem Bostonból egy 1852 óta működő nagy hírű egyetemi szervezet, és érdekessége Magyarország szempontjából az, hogy 2002-ben itt avatták jogi díszdoktorrá Orbán Viktor miniszterelnök urat. Az amerikai egyetemek rangsorában benne van a legrangosabb 60 egyetem között, és az első független kutatás, amit lehetett olvasni - ismertek most már ezek az adatok -, itt született meg a CETA-val kapcsolatban. Konkrétan ez a kutatás azt mondja: 200 ezer munkahely szűnne meg az EU-ban a CETA ratifikálása során. 200 ezer munkahely! 316-1331 euróval csökkennének a munkabérek. Ez ugye, azért mókás, ez az összeg, mert mikor azt mondjuk, hogy 1331 euróval csökkennének a munkabérek, az azt jelenti, hogy a magyar termelők túlnyomó többsége mínuszban keresett, tehát valószínűleg be kéne fizetni, ha ennyivel csökkenne a munkabére, mert ugye jelenleg sajnos a magyar dolgozók nem keresnek ennyi pénzt.
Csökkenni fognak a kormányzati bevételek. Alapvetően a szabadkereskedelmi rendszerből adódóan nemcsak a vámból, a kereskedelemből és az általános forgalomból származó bevételek, hanem az ezt kiegészítő járulékos kereskedelmi bevételek is csökkenhetnek. Tehát a közfeladatok ellátására kevesebb forrást lehet fordítani. És alapvetően, bár engem, megmondom őszintén, piszkosul nem érdekel a GDP, hogy milyen mutatókat mutat, mert semmi más nem érdekel, mint az, hogy általában az állampolgárok életminősége milyen, de akiknek ez fontos, azoknak mondom, hogy 0,49 százalékkal csökkenne az Európai Unióban a CETA bevezetését követően.
Ez gyakorlatilag az ENSZ global policy modell alapján végzett kutatás, és egyértelműen azt támasztja alá, hogy a józan ész és kereskedelmi és gazdasági szempontok melletti érvek semmilyen formában nem jelenhetnek meg. Tehát nem igazak azok az állítások, amelyek azt mondják, hogy ettől jobb lesz az Európai Unió állampolgárának lenni.
És hadd mondjak megint két konkrét példát, de lehet három is. Alapvetően alig két héttel ezelőtt zajlott le Magyarországon az, amikor Fazekas Sándor miniszter úr egy héttel ezelőtt ugye azt mondta, hogy minden nagyon jó az agráriumban, két hete meg azt mondta, hogy nagyon jó minden a tejtermelésben, és a tejtermelő ágazatot védte, hogy most már rendbe tették, ő kiharcolta az EU-ban, hogy kiegészítő támogatás legyen. Ehhez képest egynapos hír, hogy az eddigi legnagyobb megmozdulásra készülnek a magyar tejtermelők.
Nyilvánvalóan ismert valamennyiük számára ez a probléma, gyakorlatilag piaci áron, önköltségi áron nem tudják értékesíteni a nyers tejet, Magyarországon sajnos a kormány minden ígérete ellenére az elmúlt hat évben nem épült ki a feldolgozóipara annak, hogy magasabb hozzáadott értékű tejtermelési kultúrát teremtsünk meg, és sajtokat, túrókat és más tejkészítményeket próbáljunk meg értékesíteni, tehát nagyon-nagyon rossz helyzetben van az ágazat. Jelen pillanatban a magyar kormány a lengyel és a szlovák termelőktől sem tudja megvédeni a magyar termelőket. A kereskedelmi lehetőségek most jelen pillanatban az EU-n belül olyan feltételeket szabnak, hogy azokat sem lehet.
Na most, mondom a CETA-ból a konkrét számokat: sertéshús tekintetében a vámok eltörlését írja elő a CETA 75 ezer tonna sertéshús keretében. 75 ezer tonna! Én nem tartom elégségesnek, de bocsássanak meg, ellenzéki képviselőként nekem ez a dolgom, hogy ne tartsam elégségesnek azt, amit a magyar sertéságazatért tett a kormány, de legalább tett valamit. Az elmúlt években az önök kormánya több törekvéssel próbálta a magyar sertéstermelést lábra állítani. Áfacsökkentéssel, ágazati támogatásokkal próbáltak ezért tenni. Most jelen pillanatban a sertéshús előállítási költsége a kanadai térségben 60 százalékkal alacsonyabb, mint bárhol az EU-ban. És 75 ezer tonnát vámok nélkül engedünk be. Ez milyen hatással lesz az önök elmúlt évben tett ilyen irányú törekvéseire? Hát nyilván összeomlasztja! Hát nem lehet versenyezni vele, nem tudnak versenyezni vele, és nem azért, mert önök nem akarnak, hanem azért, mert lehetetlen!
De ugyanígy mondom konkrétan a marhahúst. Ott, nem tudom, hogy jött ki ez a szám a tárgyalások során: 45 840 tonna marhahús az, aminek a vám nélküli behozatalára felhatalmazást kapnának a kanadai termelők. Nyilvánvalóan a szarvasmarhahús-termeléssel kapcsolatosan itt a húsmarhára vonatkozik a súlymennyiség, és itt is vannak jócskán tennivalók a magyar agráriumban, de alapvetően ezek a számok mind azt mutatják, hogy ezek olyan őrületes kockázatot jelentenek, amelyet ennek a nehezen kimondható egyetemnek a kutatásai alátámasztanak a magyar munkahelyekkel és az agráriummal kapcsolatos kockázatokkal kapcsolatban.
És még akkor ott tartunk mindig, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam mondott, hogy mindez ügyben, ha valami nagy igazságtalanság ér bennünket, eltérően attól, amit Hörcsik elnök úr elmondott, még mindig egy halom kockázatot tartalmaz az egyezmény. A független bírák helyett lehet gondolkodni azon, hogy a profittermelésben érdekelt döntőbírók jelennek-e meg vagy sem, de azt hiszem, hogy a befektetési bírósági rendszer, ugye, nemcsak arról van szó, hogy az európai uniós meg a hazai joggal is ellentétes, de gyakorlatilag diszkriminatív módon különleges jogokat ad a kanadai termelőknek. Jelen pillanatban még mindig tartalmazza azoknak a kitételeknek a lehetőségét, hogy az uniós cégekkel szemben kivezeti a bírósági eljárásokat az európai jog rendszeréből, és ezzel egy magasabb joghatóságot ad a döntőbíráknak az Európai Bíróságnál. Ez újra egy olyan kockázat, amit nem szabad megtenni.
Németh Zsolt elnök úr mondta ezt, hogy nem vállalható a kockázat, hogy nem írja alá - így érvelt. Szerintem meg ezek a kockázatok, amelyek nem vállalhatóak, és nem szabad engedni. Ha csak konkrétan azokat a tényszerű számokat nézzük meg, amelyek a magyar termelőkre, a magyar gazdaságra, a magyar helyi kis- és középvállalkozásokra alapvetően veszélyt jelentenek, azok mind már önmagukban olyan mértékűek, ami miatt kell hogy fenntartásaink legyenek azzal kapcsolatban, hogy elfogadható ez vagy sem.
Mindezek miatt azt gondolom, nagyon fontos az, hogy a Lehet Más a Politika álláspontja ne úgy tűnjön, mint egy elszigetelt, szélsőséges álláspont, amivel ortodox módon védeni kívánjuk a fenntarthatóság eszméjét vagy az ökopolitika eszméjét, mert egyáltalán nem erről van szó. Ezt a zászlót egykoron önök vitték: ez a nemzetben való gondolkozásnak a gondolata, a nemzetállamban való gondolkozás gondolata, amiben jelen pillanatban egyértelműen azt a feladatot kell hogy ellássuk, hogy az LMP kiálljon a nemzeti érdekek mellett, amelyek egyértelműen arról szólnak, hogy lehetőség szerint magyarországi termelők magyar más termelőkkel, akik azonos jogszabályi feltételekkel, azonos természetierőforrás-hátralékkal próbálnak meg termelni, ők jelentsék a magyar gazdaság gerincét.
Azt gondolom, hogy az a fajta rendszer, amit a kis- és középvállalkozások diverzifikált létrehozása teremthet a magyar vidéken, az az egyedüli gazdasági stabilitást teremtheti úgy, hogy mindezzel a javak itt maradnak helyben, és minden egyes megtermelt forint nem egy másik ország állampolgárait fogja gazdagítani így vagy úgy, hanem itt osztja el ezeket az erőforrásokat, és ezáltal az egész társadalom felemelkedését szolgálhatja.
Ennek megfelelően, cáfolva az országgyűlési határozat szövegszerűen megfogalmazott 1. pontját - ami arról szól, hogy a 11/2016. (VI. 17.) országgyűlési határozattal összhangban lenne ez, mert szerintem nincs -, teljes mértékben arra kérem továbbra is tisztelettel kormánypárti képviselőtársaimat, hogy amikor a 2. ponthoz érünk, és ugye, arról van szó, hogy az Országgyűlés a megállapodás tartalmának ismeretében egyetért azzal, hogy a kormány a megállapodást aláírja, vagy nem ért egyet azzal, akkor minél többen legyenek, akik fel merik vállalni azt, hogy nem értenek egyet, és merjék vállalni azt a döntést, hogy igenis a magyar állampolgárokban, a magyar vidéki közösségekben, a magyar kis- és középvállalkozásokban benne van még továbbra is az a potenciál, amelyik hozzájárulhat Magyarország felemelkedéséhez, és hozzájárulhat egy társadalmi jobb léthez. És ehhez nyilvánvalóan hosszú távon szükség van a kereskedelemre, szükség van arra, hogy kereskedjünk szomszédainkkal, kereskedjünk akár más kontinensekkel, kihasználjuk a világban rejlő lehetőségeket, de nem korlátok nélkül, nem szabadkereskedelmi megállapodásokkal, hanem úgy, ami a nemzet érdekeit szolgálja. Erre kérem tisztelettel önöket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
