DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ez egy monstre javaslat, ami itt van előttünk, hiszen 95 törvényt módosít. Ezt már megszokhattuk a Fidesztől, illetve a kormánypártoktól, hogy jó sok törvényt kell ahhoz módosítani, mindenki talál benne valamilyenfajta kedvére valót, vagy legalábbis amit nagyon nehezen utasít el, és ebben szépen el lehet bújtatni pár olyan szabályt, amivel egész egyszerűen lehetetlen egyetérteni.
Most is 95 szabályt, 95 jogszabályt fognak módosítani, ezek közül kettő sarkalatos, ezek közül az egyik az Állami Számvevőszék és a közreműködésre kötelezett szerv közötti kapcsolattartás, a másik pedig a választási eljárásról szóló törvény, amelyet módosítani kívánnak. Mostantól már nem kell ügyfélkapun keresztül kommunikálni, a központi névjegyzékkel kapcsolatos kérelmeket a továbbiakban nem a választások hivatalos honlapján, hanem a Nemzeti Választási Irodához kell elektronikusan elküldeni, egymás között, azonosítatlan elektronikus úton kell ezeket eljuttatni oda.
Azt gondolom, hogy ezzel szemben nekünk a kritikákat persze meg kell fogalmazni, és nézzék, azért 2015 novemberében - ahogyan arra már emlékeztettek bennünket többször is - előttünk álltak ezzel a javaslattal, és akkor nagyjában-egészében úgy jött ki, hogy aki ezt nem támogatja, az a XXI. századi modern, az elektronikus adatközlésen alapuló magyar közigazgatást nem támogatja. Most ehhez képest még életbe se lépett, még ki sem próbálták, már egy hatalmas módosítás előtt állunk ebben az ügyben. Nem utolsósorban - abban viszont muszáj kritizálnom a tárcát -, a nyár közepén, július 7-étől egészen július 20-áig társadalmi vitára is bocsátotta ezt a tárca, és valójában saját magát sem fárasztotta azzal és bennünket sem halmozott el azzal, hogy az előzetes hatásvizsgálatokat önök elvégezzék, velünk pedig megismertessék ezeknek az eredményeit, legalábbis előzetes hatásvizsgálati lapot egészen biztosan nem tettek közzé.
Úgy gondoljuk, hogy magának a jogszabályalkotásnak ez a fajta kapkodó módja azonfelül, hogy nagyon sok hibát rejt magában, főleg akkor, ha 95, majdnem száz jogszabályt változtatunk, persze, van ezek között olyan, amelyekkel egyet lehet érteni, de mindjárt mondtam kettőt, amivel nem lehet egyetérteni, és emellett még további rengeteg szabályt változtatnak, ebben benne van a hiba lehetősége is. Azt mondta Velez Árpád képviselőtársam 2015 novemberében, ez a mai napig igaz, önök éveket és milliárdokat költenek el arra, amit végül ki sem próbálnak, mert olyan gyorsan, szinte hónapról hónapra változnak azok a szabályok, amelyek alapján ezt használni kellene, hogy nem lehet ezt fölhasználni. Ezt valójában úgy hívják, hogy pazarlás, államtitkár úr.
Tehát ha most önök véletlenül egy versenypiacon dolgozó bármilyen társaságnál lennének, ezt egészen biztosan nem engedhetnék meg maguknak, és így, hogy ezt pedig a közösből kell folyton finanszírozni - és majd mindjárt rátérek, miért fontos, hogy a közösből mit finanszírozunk -, akkor én úgy gondolom, okkal tesszük föl azokat a kérdéseket, hogy amiket korábban bevezetni kívántak, amin korábban dolgoztak, amelyre korábban ráfordítottak erőforrást, pénzt, adóforintokat, azokból mi lett. Fogja valaki használni? Nem gondolom, hogy ez így működik. Ez egy dologra jó, annak, aki a zavarosban akar halászni, annak önök kiváló terepet tudnak egyébként erre biztosítani, és mondok is erre egypár példát.
Ennek a törvényjavaslatnak a 10. §-ában egy olyan szabály van, ami láthatatlanná teszi azokat az embereket, akik megveszik a Rogán-féle letelepedési kötvényeket. Ezeknek az embereknek nem kell a magyar nyilvántartásban szerepelniük - 16 ezer ember, és önök éppen most küzdenek azért, hogy itt aztán senki be ne jöhessen az országba úgy, hogy nincsen regisztrálva, és nem tudjuk, hogy kicsoda -, ez van az egyik oldalon, a másik oldalon pedig azok az emberek, akik ide bejönnek, letelepedési kötvényt vesznek, azok olyan papírt hoznak magukkal, amilyet akarnak, és önök azt készpénznek veszik, olyan harmadik világbéli országokból ideérkezett papírokkal, amit vagy hatóság állított ki, vagy nem, vagy hitelesek, vagy nem, ami bele van írva, az vagy úgy van, vagy nem.
(15.10)
Önöknek ennyit jelent a bizonyosság, és így került egyébként Magyarországra egy elítélt orosz bűnöző egyébként az önöknek befizetett vagy a Habony-féle cégekbe befizetett mintegy 300 ezer euróért. Ide tudott kerülni egy orosz bűnöző, mert egész egyszerűen senki nem ellenőrzi, és most ez alapján a törvény alapján látszik, hogy amikor már majd idejön, akkor sem fogják ellenőrizni, államtitkár úr.
Úgy gondolom, ez elfogadhatatlan, főleg akkor, amikor egy olyan kormánnyal vitatkozunk ebben az ügyben, amelyik éppen most készül a biztonság hamis látszatát kelteni: az egyik oldalon azt kínálják a magyaroknak, hogy csak egy ikszet kell behúzni, és akkor biztonság lesz, a másik oldalon meg azt mondják, hogy ezeket az embereket végül is nem kell regisztrálni, nem kell a végleges beutazás, a végleges kiutazás dátumáról tudni, nem kell tudni, hol vannak, és ha valahol a Kajmán-szigeteken vagy bármilyen egzotikus országban kiállított hatósági bizonyítványt ő idehoz arról, hogy ő milyen ember, azt önök pedig készpénznek veszik. Nagyjában-egészében ez erről szól, úgy gondolom, ez legalábbis elfogadhatatlan. Valószínűleg ez Rogán Antal csúcsteljesítménye, tehát hogy erről a 16 ezer emberről nem lehet tudni, hogy ők kicsodák, és valójában egy dolgot lehet tenni: bottal ütni a nyomukat. Úgy gondolom, ez nem lehet cél, államtitkár úr.
A másik pedig, ahol valójában a Rogán Antal-féle szabadalmat hasznosítják vagy annak a hasznosulásáról sikerül önöknek rendelkezni, a polgári perrendtartásról szóló törvény módosítása. Ezt önök úgy teszik, hogy egy sor olyan intézményre hivatkoznak egyébként már most a módosításban, ami létre sem jött. Ha ez egy kiszámítható, jó kormányzás lenne, ahol 2015 novemberétől 2016 szeptemberéig nem történik annyi változás, hogy amit eddig csináltak, azt ki kell dobni, akkor az ember úgy gondolná, hogy nem baj, majd később felállítják ezeket az intézményeket. Az a baj, hogy most attól kell tartani, államtitkár úr, hogy megváltozik a széljárás, és akkor majd nem lesznek ilyen intézmények. Egyébként arról nem beszélve, hogy ez egyáltalán nem felel meg az Európai Unió fokozott biztonságú aláírásra vonatkozó követelményeinek, tehát nemzetközi elfogadásra ebben a formában nem lehet számítani, az szinte kizárt.
Ezeken túlmenően ez a javaslat előírja, hogy a magyarországi letelepedés szándékával külföldről hazatérő magyar állampolgár nyilvántartásba vételéhez szükséges adatainak a bejelentését viszont csak személyesen teljesítheti. Ekkora különbséget, úgy gondolom, nem lehet tenni, és talán nem is érdemes. Tehát ha annak, aki vásárol letelepedési kötvényt - Pintér miniszter úr válaszleveléből tudjuk, hogy kik ők; azt nem tudjuk, hogy kik ők, hanem hogy milyen nemzetiségűek: oroszok, kínaiak, pakisztániak, szíriaiak, afgánok, törökök -, van pénze, és bármilyen egzotikus országból tud szerezni bármilyen hatósági igazolványt, ő jöhet, aki meg véletlenül külföldről úgy gondolná, hogy haza akarna jönni, mondjuk, a „Gyere haza” program, vagy nem tudom, minek a keretében, és véletlenül nincsen úgy kistafírungolva, mint Andy Vajna, akkor őneki személyesen viszont el kell fáradni és kiváltani a magyar okiratokat. Nincs ez így rendben!
Úgy gondolom, ezt érdemes volna végiggondolni, és ez nem az elektronizáció, nem az internet jobb kihasználása. Azt már régebben kitalálták egyébként jól működő társaságok, jól működő e-köz-igaz-ga-tá-sok, nem kell feltalálni újra egyébként a meleg vizet, azt kellene alkalmazni, amit mások is alkalmaznak. Nem gondolom, hogy ebben mi úttörők vagyunk, nagyon sok ilyen rendszer van. Az egy másik dolog, hogy itt nem az az érdek, hogy ez a rendszer működjön, hanem az az érdek, hogy valakinek a találmánya hasznosuljon, mások pedig, hogyan mondjam, nyugodtan maradhassanak a homályzónában: bejöttek Magyarországra, valamikor, valamilyen papírokkal, innen mehetnek, amerre csak akarnak, tesznek, amit akarnak, és igazából ez önöket nem érdekli. Ez nem a biztonságról szól, államtitkár úr, és nem is arról, hogy valamit vissza lehet követni!
Még egy dolog. Nagyon sok dokumentumot fognak elektronikusan kérni. Tudják azt önök biztosítani, hogy ahhoz soha senki nem fog hozzáférni? Az elektronikusan továbbított adatoknak, az elektronikusan tárolt adatoknak van egy nagyon érdekes tulajdonsága: úgy is ellophatók, hogy az eredeti a helyén marad. Ezt hívják másolásnak. Biztos, hogy csak meghatalmazott ember fog hozzáférni? Tudnak önök ilyet csinálni?
Úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre okkal és joggal várjuk a választ, illetve még egy-két dolgot muszáj vagyok kiemelni, amiről később majd Gúr Nándor képviselőtársam fog részletesebben beszélni.
A köztisztviselői és munkajogi szabályoknál az elektronikus ügyintézés tekintetében, úgy gondolom, nem szabad egy bizonyos szint alá menni. A közigazgatásban dolgozóknál a közbizalom és a bizalom, a beléjük fektetett bizalom, a munkavállalóknál pedig az őket megillető jogok védelme kellene hogy a legnagyobb fókuszban legyen. Ha jól értelmezzük ezeket a szabályokat, éppen most még nem, de a későbbiekben majd lehet, hogy még sms-ben is ki lehet majd valakit rúgni, de e-mailben már igen. Úgy gondolom, ez nem növeli a bizalmat a felé a közigazgatás felé, amelyre önnek is támaszkodnia kell, államtitkár úr, nekünk is, na de a betérő ügyfélnek is, őneki is ugyanerre a bizalomra kellene támaszkodnia. Na, ezt egészen biztosan nem szolgálja ez. Valamikor a személyes érintkezés, a személyes találkozás, bármilyen kínos is az, elkerülhetetlen, és ezt meg kell tenni.
Jogászként úgy gondolom, nagyon sok mindent megtanultunk az egyetemen, és tudjuk azt is, hogy bizonyos szerződéseket, bizonyos jognyilatkozatokat miért kell írásba foglalni. Nem azért kell írásba foglalni, hogy fogyjon a nyomtatóból a papír, azt még előbb találták ki, mint hogy lettek volna nyomtatók. Azért kell írásba foglalni, hogy valaki a kezébe foghassa, hazavihesse, értelmezhesse, ne csak egy képernyőn keresztül elolvashassa, no pláne, esetleg utánanyúlva bármilyen eszközökkel még módosítsanak a korábban tett nyilatkozaton.
Úgy gondolom, ez a biztonság és a munkavállalói jogok jobb megbecsülése felé vezető út, illetve a bizalom felé vezető út nem errefelé vezet, államtitkár úr. Van, amiben érdemes maradinak maradni, mert az bizalmat épít, meg az jogot véd, valamiben meg muszáj haladónak lenni, én azt megértem. Higgyék el, az egyik legfontosabb dolog, hogy haladjunk a korral, és a XXI. század kihívásaira, a Z generáció kihívásaira mindenféleképpen tudjunk megfelelő válaszokat adni, de ne essünk át a ló másik oldalára egyrészről, másrészről meg ha valamit kitalálunk, akkor néha hasznosítsuk is, ne pedig csak folyton kidobjuk azokat a pénzösszegeket, amelyeket erre ráköltöttünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Gúr Nándor tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
