GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most nem a formai részével szeretnék foglalkozni a dolgoknak, bár azzal a mondattal kezdem, amivel az előbb befejeztem, hogy bizonytalanságot és némi káoszt látok e tekintetben, bár már abban sem kételkednék, hogyha az előterjesztők részéről ez némileg a cél kategóriájaként fogalmazódna meg, mert hát akkor lehet a zavarosban ténykedni, halászni. Mondom, időt, hosszú hónapokat, akár éveket és pénzt, akár milliárdos nagyságrendű pénzeket pazarolnak el azzal, ahogyan cselekszenek egy ilyen típusú törvény előterjesztése és megvalósítása kapcsán - és akkor nem megyek még egyszer vissza 2015 novemberéig.
Szakács képviselőtársam beszélt arról, hogy bizonyos értelmű, politikailag is érzékeny kérdéseket, kényesnek mondható kérdéseket kívánnak szabályozni ezen törvény keretei között - nem véletlen, ennek a törvénynek az életre hívása is 95 törvényt érint, sok minden belefér ebbe. Sok minden belefér ebbe, belefér ebbe az is, hogy - mint említettem - a politikailag kényes kérdéseket is belemossák a történetbe. Ha megnézik a törvénytervezetnek a 10. §-át, képviselőtársaim, akkor látják, hogy úgymond a láthatatlanság kategóriáját hívják életre. Itt szó esett róla, meg szeretném erősíteni, hogy Rogán képviselőtársamnak egy újabb felület nyílik akár a szabadalmaztatás tekintetében is a feltalálói mivolt megerősítése kapcsán, merthogy ez a láthatatlansági kategória, ami a letelepedési kötvények, a letelepedési engedélyezési folyamatok kérdésköréhez rendelődik a külföldi személyeket érintően, miszerint a külföldi személyek nem tartoznak a személyi adatok és a lakcímnyilvántartás törvényi hatálya alá, ezáltal már azt is el lehet érni, hogy nemcsak az válik nyomkövethetetlenné, hogy a letelepedési kötvényeken keresztül megszerzett hasznok hogyan, miképpen, hova landolnak, és hol kerülnek felhasználásra, hanem valójában az is láthatatlanná válik, hogy kik azok, akik érintett alanyai ennek a történetnek. Ezt a kettősséget, az azonosíthatatlanság kérdéskörét és a forrásoknak a nyomkövethetetlenségét vagy a források haverokhoz való útjának a feltárhatatlanságát is előidézik.
Ha most itt vagyunk szeptember vége időszakában, akkor azért egy - nem pikírt, hanem helytálló -mondatot szeretnék mondani, ami arról szól, hogy a letelepedési kötvények tekintetében sajnos a Fidesz az, aki ebbe az országba tízezrével - tízezrével! - hoz a harmadik világból embereket, ráadásul úgy teszi mindezt, hogy ezek között akár bűnözők is lehetnek, akik máshol, más országokban szerzik meg azokat az igazolásokat, amelyek az alapját képezik annak, hogy a letelepedési kötvényhez hozzá tudjanak jutni. Persze, nem lep ez meg engem, mert látom azt is, hogy az aktuális kormány hogyan és miképpen tud bizonyos információhoz hozzájutni, bizonyos adatokhoz hozzájutni, viszont a józan értékítéletbeli veszélyérzetemet életre hívja, merthogy azt gondolom, hogy az olyan elektronikus nyilvántartási rendszerek vagy éppen az elektronikus ügyintézési rendszerek, amelyek nem kellőképpen leszabályozottak, azok további hasonló problémák megvalósulásához vezethetnek.
Egy másik passzusában a választási törvénnyel kapcsolatos kérdéseket is érinti ennek a törvénytervezetnek a tartalmisága. Itt gyakorlatilag elfogadhatatlan az, hogy megszüntetik az ügyfélkapunak a működési rendszerét, nem is igazából érhető, hogy miért, nemcsak hogy elfogadhatatlan, szerintem érthetetlen is.
Újabb különbségtételek hívódnak életre, azt látom, hogy az itthoni lakcímmel rendelkező, de külföldön tartózkodók választójog-gyakorlása egyre inkább nehezebbé válik, elnehezedik, vagy azt nehezítik, és mindezekkel párhuzamosan pedig a határon kívül élők számára könnyítik a szavazásban való részvételnek a lehetőségét. Nem jó pálya, nem jó út ez, ellentétes minden olyan érdekkel, ami normális pályán tartaná a választói jog gyakorlásának a kérdéseit.
De mindezeken túl egy olyan konkrét kérdés van, amellyel egy picit mélyebben szeretnék foglalkozni, ez a törvényjavaslatnak a 73. §-ában található, a közszolgálati tisztségviselőket érintő, a közszolgálati tisztségviselők törvényének a módosításával kapcsolatos. Ha nem akarok túl mélyre menni, csak ilyen jelzőpontokat, fókuszpontokat akarok kijelölni, akkor látható a törvénytervezetben, hogy 2017. május 1-jével köteles kézbesítési szolgáltatásra alkalmas tárhely rendelkezését kell megteremteni, és ezeket természetszerűleg használni a közszolgálati köztisztviselők körében. Ez a tárhely, illetve ez a kézbesítési szolgáltatásra alkalmas tárhely gyakorlatilag minden olyan, a munka világát érintő, a munkaviszonnyal kapcsolatos és ehhez hozzárendelődő fontos kérdést magában hordozna, illetve ezen keresztüli intézkedések történnének, amelyek gyakorlatilag a munkavállalók jogainak a gyengülésével párosulnak.
Közismert az, hogy ha a közszolgálati köztisztviselők, a közszolgáltatás tekintetében egy kinevezés bármikor is életre hívódott, akkor ennek az alapja, az alapszabályrendszere az volt, hogy ez írásban köttetett; írásban köttetett, és nem véletlenszerűen, egyszerűen azért, mert egy későbbi folyamatban nyilvánvalóan igazolható módon és megfelelő, hitelt érdemlő igazolási háttérrel kell rendelkezni ezekben a kérdésekben. Magának a kinevezésnek vagy a kinevezésnek az elfogadása, de nemcsak az elfogadása, hanem adott esetben a módosítása is ezen a rendszeren keresztül fog majd történni 2017. május 1-jétől, de nemcsak a kinevezés, hanem a közszolgálat megszűnésével kapcsolatos jognyilatkozatoknak a köre is itt jelenik meg, és itt köszön vissza. De hogyha bármi gond, bármi probléma van, egy fegyelmi vagy egy kártérítési eljárásra kerül sor, és ezzel kapcsolatos konzekvenciák, ezzel kapcsolatos következtetések levonására kerül sor, akkor ezek is mind-mind-mind ezen a tárhelyen keresztül kapnak lehetőséget arra, hogy az érintettekhez eljussanak, de a határozatok, ennek a summázatai is ebben a formában jelennek meg. De ugyanígy igaz ez, hogyha az összeférhetetlenség kérdéskörét érintő dolgokat kezdjük el boncolgatni, ezek mind-mind-mind ezen a tárhelyen keresztüli kapcsolódással kötik össze a munkavállalót és a munkaadót, a közszolgálatban dolgozó embert és az őt foglalkoztatót.
(15.40)
Vagy ha van az érintett munkavállalónak egy, a munkaadó általi fizetésbeli felszólítása, akkor ez is mind itt jelenik meg, ezen a tárhelyen. Azt szeretném érzékeltetni, hogy ez azzal jár, hogy a munkáltatói iratok elektronikus úton közölhetővé válnak, szembemegy azzal az alapvető, foglalkoztatásra irányuló alapelvvel, ami a korábbiakban érvényes volt. Még egyszer hangsúlyozom, amivel szembemegy, annak a csírája, annak a gyökere valójában az, hogy írásbeli közlés a munkavállaló kérésére kötelező. Ez a mai állapot. Ha bármilyen olyan típusú utasításra kerül sor, ami mértékadó módon beleavatkozik a későbbi folyamatok formálásába, akkor ennek írásbeli háttere kell hogy legyen. Ha nincs írásbeli háttere, akkor az nyilván a vita jogalapját is megteremti.
2012. január 1-jére, biztos emlékszik, államtitkár úr, emlékszik valószínű az I. törvényre és annak a 44. §-ára is. Tudja, ez a munka törvénykönyve, az a szégyenletes munka törvénykönyve, amelyen keresztül a munkavállalók további kizsigerelését alapozták meg. A munkaadókat is egyébként a falhoz szorították, csak nekik annyival adtak több lehetőséget, hogy a munkavállalókról még egy bőrt lehúzhattak. De az érdekképviseleteket is majdnem lenullázták, kilúgozták a rendszerből, mert az ő jogosítványrendszerüket is csorbították, és az érdekképviseleti tevékenységet végző embereknek a hatásköreit, illetve a védettségét is megnyirbálták. De ebben a 44. §-ban valójában az a mondat szerepel, ami arról szól, hogy a munkaszerződéseket írásba kell foglalni. Ha a munkaszerződést írásba kell foglalni, akkor törvényszerű és természetes az is, hogy a munkaszerződésnek a módosítását is írásba kell foglalni meg az is, hogy a munkaszerződésnek a megszüntetését is írásba kell foglalni. És ezek nem véletlenszerűen alakultak ki így az elmúlt évtizedekben. Mert ha nem így történik, ha a munkaszerződés nem írásba foglaltatik, nem írásban módosult, és nem írásban szűnik meg, akkor ez egyébként semmis. Egyébként semmis!
Magyarul, azt akarom mondani, hogy azzal, amit most tesznek az elektronikus nyilvántartás, az elektronikus ügyintézés tekintetében, azzal gyakorlatilag az újabb munkavállalói jogok csorbítását hívják életre. Ma, ha már erről az alaki kérdésről váltunk szót, mármint adott esetben a munkaszerződésről, akkor azt hiszem, mindenki tudja itt közülünk, hogy az aláírónak a kézjegyével és a titulusával együttesen ellátott papiros az, amely hivatalosnak tekinthető, természetesen az aktuális hivatalos szervezet pecsétjének a lenyomatával együtt. És a közlés, mint ahogy képviselőtársam is egy mondattal említette, az még, ha kellemetlen is, de személyes formát ölt, vagy megfelelően szabályozott postai úton történik továbbításra, szabályozottan; személyes formát ölt, akár tanúk jelentétében.
Mit akarnak önök a jövőben? Önök a jövőben gyakorlatilag ezen törvény keretei között szinte azt is megalapozzák, hogy e-mailen keresztül kirúghatóvá váljanak az emberek. Komolyan gondolják? Most tényleg komolyan gondolják?! Nem akarnak már annyi becsülettel, tisztességgel sem az emberek felé fordulni, hogy ha a jogviszonyok tekintetében változtatásokat akarnak eszközölni bármilyen okból kifolyólag, akkor arra indoklást adjanak, és az érintettel face to face, szembenézve megfogalmazzák mindezt? E-mailen keresztüli kirúgások sokaságát akarják megteremteni ebben az országban? És gondolnak arra, hogy mondjuk a későbbi, majdani bírósági eljárásokban, peres eljárásokban hogyan és miképpen fogják tudni egymás mellé illeszthetővé tenni a bizonyos értelemben meglévő papíralapú meg az e-mailes, aláírások nélküli, pecsétek nélküli, hivatalos tartalmakat nélkülöző brosúrákat? Ma mondok számtalan olyan példát önöknek, hogy egy egyszerű munkaügyi perben, tudják, amelyet általában az esetek 95 százalékában a második tárgyaláson le kellene zárni, amióta önök kormányoznak, hat éve zajló folyamatok kapcsán nem tudnak egy egyszerű munkaügyi pert lezárni. Tizenötödik bírósági tárgyalást folytatnak le az ügyben, ötödik-hatodik bírókkal? Ugye, ez is már önmagában mond valamit arról, hogy hogyan cselekszenek. De az, hogy az elektronikus nyilvántartás, az elektronikus közlések tekintetében történő szabályozás végül is a munkavállaló érdekében, annak ellenében hat, nem érdekében, az meg végképp elfogadhatatlan.
Elnök úr, azzal a mondattal szeretném zárni a gondolataimat, hogy nagy tisztelettel arra kérem a kormány képviselőjét és az ellenzéki képviselőket, hogy gondolják meg ezt, fontolják meg ezt, és ne a munkavállalók érdeke ellenében cselekedve próbáljanak meg szabályozásokat éltre hívni. Köszönöm szépen, elnök úr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
