SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Frakciónk álláspontját közlöm a parlamenttel.
Elsőként is jeleznem kell, hogy vegyes érzésekkel fogadjuk, hiszen több olyan dolog van benne, amit kívánatosnak és sajnos a mai világ pillanataiban szükségesnek vélünk, és van néhány olyan, ami aggályokat kelt bennünk.
Az LMP alapvetően üdvözli azt, hogy a Tanács által idén áprilisban elfogadott utasnyilvántartási adatállomány adatainak terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények megelőzésére, felderítésére, kivizsgálására és a büntetőeljárás alá vonására való felhasználásáról szóló irányelv jogharmonizációs kötelezettségeinek a kormány eleget kíván tenni.
(16.30)
Alapvetően üdvözlendő az is, hogy a Tibek az utasadatot hat hónapon belül személyazonosításra alkalmatlanná teszi. Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti megállapodás magánéletvédelmi szempontból, bizonyos szempontból kielégítő lehet arra vonatkozóan, hogy a PNR-adatok hogyan és mennyi ideig legyenek tárolhatók. Az Egyesült Államok hatóságai is az adatokat hat hónappal azok kézhezvétele után személytelenítik, ami akár így jelenthet is kellő biztonságot a magánéletre vonatkozóan. Néhány fenntartásról később fogok beszélni.
Nemzetiségbiztonsági szempontból azt gondoljuk, hogy az a módosítás is elfogadható, hogy a Tibek adatot szolgáltat és fogadhat az EU utasadat-információs egységei és illetékes hatóságai részéről. Hogy utoljára még egy pozitívumot említsek: az új utasnyilvántartási adatállomány könnyebb áttekinthetőséget és nagyobb jogbiztonságot nyújthat a polgároknak és a légi fuvarozók számára egyaránt megítélésünk szerint. Hatékonyabb információcserét tesz lehetővé az Egyesült Államok hatóságai és az Európai Unió bűnüldözői és igazságügyi hatóságai között, egyértelműen behatárolva, hogy a PNR-adatok milyen célra használhatóak fel, valamint számos új és erősebb adatvédelmi biztosítékot tartalmaz.
Ha részletekbe megyünk az előttünk fekvő jogszabály általános vitájában, akkor arról kell beszélnünk, hogy az általános indoklás szerint a javaslat azt mondja, hogy a hazai jogszabályokat harmonizálja az EU PNR-irányelvével, tehát az utas-nyilván-tar-tási adatállománynak a terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a vádeljárás lefolytatása érdekében történő felhasználásáról szóló 2016. április 27-ei 2016/681. számú EU-irányelvével és a személyek ha-tár-átlépésére irányuló szabályok uniós kódexéről szóló schengeni határellenőrzési kódexről szóló 2016. március 9-ei 2016/399. EU-parlamenti és tanácsi rendelettel.
A javaslat az irányelvnek megfelelve tehát a nemzetközi bűnözéssel és a terrorizmussal szembeni küzdelemben igyekszik lépéseket tenni azzal, hogy az EU-ba történő beutazás, illetve az innen történő kiutazás az eddigieknél szélesebb körű adatainak átadására kötelezi a légitársaságokat, illetve a személyszállító cégeket. A javaslat vitájában ismét egy olyan helyzetben találjuk magunkat, ahol a biztonságunk és a személyes adataink védelme iránti jogunk áll szemben egymással. Az újabb adatvédelmi tárgyú módosításokkal biztonságunk érdekében adunk felhatalmazást a hatalomnak arra, hogy személyes életünket érintő adatainkat szélesebb körben kezelhesse, több mindent tudhasson rólunk, intim szféránkba mélyebben beleláthasson. Itt van az első ütközés, amikor a nemzetbiztonsági szempontok és a személyi adatok némileg szemben állnak egymással, aminek a feloldására kell megfelelő jogszabályi szövegezéssel megoldást találni.
Az EU-jogalkotásban a folyamat már több mint egy évtizede jelen van. Az Európai Unió Tanácsa 2004. március 25-26-ai ülésén hívta fel a Bizottságot, hogy készítsen egy tervezetet az utasnyilvántartási adatállományok rendészeti célú felhasználásával összefüggésben kialakítandó közös európai megközelítés tárgyában. A szervezett bűnözés elleni multidiszciplináris munkacsoport 2007. november 12-ei ülésének napirendjén szerepelt először a kerethatározat tervezete, amelynek szövege 2007. október 22-re készült el. A szöveget az Unió cseh elnöksége alatt 2009 első felében jelentősen átírták, főként az adatvédelmi garanciák erősítése céljából. A tervezet célja volt, hogy harmonizálja a tagállamok vonatkozó rendelkezéseit, amelyek kötelezettségeket állapítanak meg a légi fuvarozók számára, hogy továbbítsanak utasnyilvántartási adatállományokat az illetékes hatóságoknak olyan általuk működtetett járatok tekintetében, amelyek harmadik országok viszonylatában legalább egy tagállam területéről vagy területére közlekednek. Az adattovábbítás célja, hogy segítsék az illetékes hatóságok harcát a terrorizmussal és a transznacionális szervezett bűnözéssel és más súlyos bűncselekményekkel szemben.
Korábban a légi fuvarozók kötelezettsége csak az API-adatok, tehát az advanced passenger informa-tion továbbítására terjedt ki a 2004/82. európai közösségi, tanácsi irányelv alapján. Az API-adatok úti okmányok alapján kerülnek rögzítésre, ezek alapján az utas beazonosítható. Ez lehetőséget biztosít a határellenőrző hatóságok számára, hogy hatékonyabban vegyék fel a harcot az illegális migrációval szemben. Az API-adatok olyan információkat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik az ismert terroristáknak és bűnözőknek az azonosítását. Ehhez elegendő, hogy az érintett személyek neveit lefuttatják egy figyelmeztető rendszerben, mint például amilyen a SIS.
A PNR-adatok több információt tartalmaznak, a jelenlegi tervezet alapján maximum 19 adatkategóriát, mint az API-adatok, és lehetővé teszik az utasok kockázatalapú vizsgálatát és a különbségtételt ismert és nem ismert személyek között. A rendszer működésének lényege, hogy a légi árufuvarozók továbbítják a foglalási rendszerükben meglévő adatokat az illetékes nemzeti utasinformációs hatóságoknak, nálunk a Tibeknek. A hatóság automatizált kockázatelemzését követően megfelelően képzett rendészeti szakemberek közreműködésével, az adatok manuális elemzése révén kiszűri az utasok közül azokat, akiknek az adatai arra utalnak, hogy érintettek lehetnek a tervezet céljai között meghatározott bűnözési formákban. A PNR-adatok között szerepelnek az útvonalkódok, a foglalás módja, például az utazási iroda megnevezése, a csomag súlya, a fizetés módja. Ezekből az információkból tapasztalt szakemberek bűnözési, illetve bűnözői profilokkal való összevetés révén, akár az utasok személyes adatainak ismerete hiányában is azonosítani tudják a gyanús személyeket. A PNR igazi többletértéke abban rejlik, hogy a rendszer akár ismeretlen bűnelkövetők azonosítására is alkalmas lehet. A hatóság saját adatbázisában az adatokat meghatározott ideig kezeli, megőrzi.
A Lehet Más a Politika nem vitatja, hogy a hatékonyabb bűnüldözés igénye, a világban tapasztalható terrorfenyegetettség növekedése indokolja, hogy minél több eszközt bevessünk a tragédiák elkerülése érdekében. De minden ilyen eszköz esetében meg kell vizsgálnunk, hogy nem lő-e túl a célon a jogalkotó a javaslattal, illetve hogy biztosítsuk azokat a garanciákat, amelyeket az adatainkkal történő visszaélés jelenthet. A baj az, hogy ezen a területen sajnos nagyon rossz tapasztalataink vannak, mert ahogy már korábban is megállapíthattuk, a Fidesz-KNDP az elmúlt öt évben az adatvédelem ellen, a magyar állampolgárok privát szférájához való joga ellen kormányzott.
Az első igazi támadást a magyar emberek személyes adatbiztonsága ellen az adatvédelmi biztos intézményének megszüntetése jelentette. A Lehet Más a Politika ezt akkor is ellenezte és azóta is ellenzi, mert a Fidesz állításával szemben ma már nincs olyan független szerv, amely hatékonyan fel tudna lépni az állam túltitkosításával vagy épp a polgárokat sértő megfigyelésekkel szemben. Azt hiszem, ennek aktuálpolitikai vonatkozásai tekintetében érdemes az elmúlt hét eseményeit áttekinteni, hogy miként is jelenik ez meg a mindennapi közéletben.
A Lehet Más a Politika kitart amellett, hogy a magyar embereknek olyan államra van szüksége, amely átlátható és a biztonság elvére hivatkozva nem gyűjti a felesleges adatokat, egy olyan államra, amely nem hagyja meg a visszaélés lehetőségét. Ezekben a kérdésekben nem lehetünk naivak, nem becsülhetjük alá a hatalmához ragaszkodó korrupt politikai elit gátlástalanságát. Nem bízhatunk abban, hogy a hatalom majd korlátozza magát, és bár lehetősége lenne rá, nem él vissza a rólunk gyűjtött adatokkal. Abból kell kiindulnunk, hogy amit ebben a rendszerben adatainkkal megtehetnek, azt előbb vagy utóbb meg is fogják tenni.
Sajnos, erre az elmúlt hetek eseményein túl az elmúlt időszakból is nagyon sok gyakorlati példa van, konkrétan a kormány által kezelt adatokkal akár kampánycélokra, akár ellenzéki politikusok lejáratása érdekében hogyan él vissza a kormányzat a mindennapokban. Gondoljunk csak arra, hogy már most milyen sok esetben jutnak hozzá a közhatalmi szervek által kezelt adatok és információk kormányközeli médiumokhoz, főleg olyan esetekben, amikor azok ellenzéki képviselőre vagy már kegyvesztett saját oligarchára nézve jelentenek hátrányt. Itt van például konkrétan nemzetközi szinten a Snowden-ügy, ahol szintén elénk tárulhat az, hogy egy nálunk lényegesen öregebb demokráciában, fejlettebbnek nem biztos, hogy nevezhetem a mostani amerikai kampányt tekintve, de mindenképpen egy régibb és nagyobb múltú demokráciában minden további nélkül megesik, hogy az államapparátus az általa kezelt adatokat jogszerűtlenül saját állampolgárai ellen használja fel. Ennek szellemében kell hozzáállnunk minden olyan törvényjavaslathoz, ami a személyes adataink rögzítéséről és kezeléséről rendelkezik, így a tisztelt Országgyűlés előtt fekvő javaslathoz is jelen pillanatban.
A törvényjavaslat vitájában, a jogharmonizáció szükségességét és az utasadat-nyilvántartás bűnözés elleni küzdelemben történő felhasználását a legkisebb mértékben sem vitatva leginkább arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy a Fidesz-kormányok adatvédelem terén nyújtott eddigi ténykedése miatt kiszolgáltatottá váltunk a hatalommal szemben.
(16.40)
A magyar állampolgárok konkrétan veszítettek azokkal az adatvédelmi, adatbiztonsági szabályozásokkal kapcsolatban, amit a Fidesz-KDNP 2010 óta megvalósított Magyarországon.
A személyes adatok védelmét szolgálhatják a jogi és technikai garanciák. A legerősebb technikai garancia értelemszerűen az, ha nem kezelnek személyes adatokat, vagy azokhoz technikailag lehetetlen hozzáférni. A technikai garanciákhoz képest a jogi garanciák mindig esetlegesek, hiszen könnyedén meg-változtathatóak, akár meg is szüntethetőek. Ahhoz, hogy képesek legyenek betölteni rendeltetésüket, egyrészről az szükséges, hogy betartásukat hatékony eszközökkel ellenőrizzék, és a jogi garanciákat jelentő szabályokat ne lehessen következmények nélkül megszegni, másrészről pedig az, hogy az alkotmányvédelemmel foglalkozó szerv, például az Alkotmánybíróság a jogi garanciákat lerontó módosításoknak állja útját, a garanciákat tartalmazó szabályokat ne lehessen szabadon megváltoztatni.
Ahogy korábban felvezettem, Magyarországon ezek az intézményi feltételek nem állnak jelen pillanatban fenn, sajnos éppen ellenkezőleg, az elmúlt években gyengültek, ezért nehéz választás elé állítják az ellenzéki pártokat ezzel az előterjesztéssel, hiszen elismerve és fontosnak tartva azon nemzetbiztonsági szempontokat, amelyeket a felszólalásom elején hangoztattam, sajnos nem tekinthettünk el attól, hogy a Fidesz-KDNP kormányzása alatt mennyi és milyen mennyiségű adattal való visszaélés történt meg az elmúlt hat évben. Ennek megfelelően fogjuk kialakítani a frakcióálláspontunkat a jogharmonizációs feladatok tiszteletben tartása mellett. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
