SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Habár nem tisztem, de Szilágyi képviselő úr olyan szigorú volt Tállai államtitkár úrhoz, hogy meg akarom védeni egy kicsit államtitkár urat. Részben azért, mert láttam hétvégén egy kis plüssmacival az ölében, és olyan bájos volt, hogy gondoltam, ez is okot ad arra, hogy védelmet nyújtsak neki. Nem szabad bántani sem államtitkárként, sem NAV-elnökként, mert ő csak egy maffiarendszer végrehajtója, semmi más. Azok, akik a milliárdokat lenyúlják, kiadják neki, hogy mit kell csinálni, neki meg végre kell hajtani. Nem hiszem azt, hogy minden államtitkárnak jut ezekből a milliárdokból. Nem! Itt a vezérkarnak jut, és van a végrehajtói szint. (Közbeszólásra:) Azt mondja, hogy jut? Akkor elnézést kérek, ha jut. Bocsánat, nem tudtam, hogy jut. Elnézést, csak feltételeztem, hogy nem. (Tállai András: Szégyelld magad!) Akkor elnézést, kicsit visszavonom, biztos jut oda is egy kicsi.
De összességében azért akarom megvédeni, mert annak a rendszernek a kiszolgálójaként, amiről napirend előtt is beszéltem, nincs más lehetősége, mint ezt a szervezett bűnözői csoportot kiszolgálni. Az, hogy a szervezett bűnözői csoport érdeke az, hogy lehetőség szerint minden forgalmat saját maguknak hozzanak be, ez nyilvánvaló.
Pártom vezérszónoka elmondta nyilvánvalóan a párt álláspontját, és ehhez csatlakozva, mindezt csak kiegészítve szeretném elmondani, hogy mi az, ami miatt a legjobban bánt ez az egész történet. Ugye, a szerencsejáték nem a szakterületem, nem különösebben értek ahhoz, hogy hogyan működik. De azt látom, hogy egy halom olyan vagyon, amit a szerencsejáték megtermel, és elvesznek emberektől, az most magánzsebekbe megy. Ez a vagyon nemcsak gyarapíthatná a közvagyont, hanem ebből közfeladatokat lehetne finanszírozni. Az önök működési elve, tetszik, nem tetszik, az a fajta neoliberális gazdaságpolitika, amikor kiengedik a kezükből a gyeplőt. Ez az, ami ellen önök hadakoztak 2010 előtt. Ez az, ami ellen beszéltek.
Ez az a liberális gazdaságpolitika, amikor azt mondom, hogy én nem veszek részt ebben, csak szabályozóként, jogalkotóként megpróbálok ebben részt venni, egyébként szabadpiacot engedek, hogy az a két-három ember, harcolva egymással, monopolhelyzetben a lehető legnagyobb jövedelemre tegyen szert. Ez az, ami szerintem teljességgel elfogadhatatlan. Ez az, ami nem érthető, mert úgy tesznek, mintha a köznek meg a közfeladatok ellátásának nem lenne szüksége arra a vagyonra, ami egyébként most Andy Vajna zsebébe vándorol.
Mint mondtam, nem foglalkoztam behatóan semmiképpen a szerencsejátékkal, de nem is értem, hogy hogy nem merül fel annak állami monopóliumban tartása meg annak lehetősége, hogy ebből a lehető legtöbb közvagyont gyarapítson. Pont ezek azok a bevételek, amiket nem a haveroknak kellene odaadni, hanem lehetne iskolákat vagy kórházakat, vagy környezetvédelmi feladatokat finanszírozni. Vagy lehetne szakszerűen paksi fűtőelemeket elhelyezni, meg lehetne egy halom olyan, a társadalom számára hasznos tevékenységet finanszírozni, amiről önök teljes mértékben lemondanak.
És most miről szól a történet? Arról szól a történet, hogy valakik lopnak, de nem jónak lopnak, ezért önök oda akarják irányítani a pénzt, hogy a baráti körnek tegyék mindezt meg ezzel az online szerencsejáték-rendszerrel kapcsolatban. És ehhez kérik az Országgyűlés felhatalmazását. Hát, kérem szépen, itt önök fognak dönteni, mert önök vannak többségben. Ugye, ahogy Matolcsy jegybankelnök úr annak idején mondta, hogy az általa kiadott pénzek meg az alapítványokba befutó pénzek elvesztik közvagyon jellegüket, ugyanígy az Országgyűlés elveszti népképviseleti jellegét. Mert itt vagyunk, elmondjuk, hogy mi történik, önök meg többségben, anélkül, hogy gondolkodnának és mérlegelnének, ennek a bűnözői csoportnak a kiszolgálójaként megszavazzák az ő érdekeinek megfelelően azt, hogy újabb milliárdokat juttassanak ehhez; és mindezt úgy, hogy teljes mértékben mást tesznek, tipikusan vizet prédikálnak és bort isznak, amikor a gazdaságpolitikai tevékenységekről van szó.
(10.10)
Tállai államtitkár úr vagy NAV-elnök úr itt az előterjesztésben több alkalommal elmondta, hogy szigorítják a rendszert. Hát, ez nyilvánvalóan igaz, de ennek a szigorításnak semmi más értelme nincs, mint az, hogy a megfelelő zsebekbe hulljon be ez a pénz, és megfelelően be lehessen csatornázni, és ehhez a jogalkotónak kérik a segítségét, és esetleg morcos képpel ücsörögnek, hogyha a jogalkotó képviselőknek egy része ehhez nem tapsol örömében, hogy mindezt megteszik.
Napirend előtt az volt az állításom, hogy szervezett bűnözői csoport, részben családi alapon működve, a közvagyon kijátszására irányul. Nyilvánvalóan én azt a bevételt és azokat a forrásokat, ami a szerencsejátékból befolyhat, nem tekinthetem másképp, mint egy olyan vagyont, amelyet közfeladatok finanszírozására kellene fordítani.
Tehát nagyon bízom benne, hogy teljesen ellenzéki egység lesz abban, hogy semmilyen formában az ellenzék ne asszisztáljon ehhez az újabb gazemberséghez, és nagyon bízom benne, hogy egyszer majd csak azok a végrehajtó emberek, akik lelkiismereti mérlegelés nélkül kiszolgálják a maffiacsaládokat, elgondolkodnak azon, hogy mit tettek az országgal. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
